Az USA leghírhedtebb katonai kísérlete, amiből a láthatatlan, teleportáló, időutazó hajó legendája született

Aki nézte a Disney Pluson futó Loki sorozatot vagy követte a sorozat részei utáni magyarázó cikksorozatunkat, a közelmúltban is találkozhatott az összeesküvés-hívők egyik kedvelt témájával, a Philadelphia-kísérlettel, amelyről két elég vad feltételezés is fut, ráadásul mindkettő ugyanahhoz a hadihajóhoz, a USS Eldridge-hez kötődik. További párhuzam, hogy az elméletek szerint mindkét esetben 1943-ban történt a bizonyos kísérlet, az egyik nyáron, a másik pedig ősszel. A legendák szerint

• az egyikben az amerikai haditengerészetnek sikerült láthatatlanná tennie egy 1260 tonnás, több mint 90 méter hosszú hadihajót,
• a másik alapján pedig a hajót egyszerre sikerült teleportálni és pár másodperces időutazással a múltba küldeni.

Egyes verziókban a két kísérlet egymást követte, mert hogy ugyanannak a kísérleti programnak a részét képezték. További, gyakran visszatérő elem, hogy a teleportálással járó (második) kísérletnek részben borzalmas vége lett. De mennyi ezekből az igazság?

Azt már az elején fontos leszögezni, hogy a két hasonló horrortörténetben is érintett hajó, a USS Eldridge valóban létezett, és a meglehetősen rövid szolgálati ideje csak erősítette a feltételezést, hogy valami furcsa történt a konvojok védelmére, illetve a rombolókötelékek vezetésére tervezett hajóval.

A hajó tényleges története rövidebb és egyszerűbb, mint a legenda, ami körülveszi, így kezdjük ezzel. Az 1942-ben, tehát a második világháború idején megrendelt hajó 1943. július 25-én került vízre, majd egy hónappal később, augusztus 27-én állították hadrendbe, de a szolgálata csak 1946. június 17-ig tartott. Ezalatt a Földközi-tenger térségében segítette a katonák és a háborúhoz szükséges anyagok szállítását. 1945-ben Japán térségébe vezényelték át, majd a háború végével tartalékba került, hogy aztán 1951-ben eladják a görög haditengerészetnek. Náluk 1992-ig szolgált, majd 1999-ben elbontották. Eddig az unalmas valóság, és most jöjjön a két, jóval izgalmasabb állítólagos kísérlet, amelyeket egyébként összesen három filmben is feldolgoztak.

A szörnyű kísérlet, amiben a matrózok teste egybeolvadt a hajóéval

Az első állítólagos kísérlet szintén nem valami bonyolult ívű. 1943. július 22-én, az éppen a philadelphiai haditengerészeti kikötőben állomásozó USS Eldridge-et az elektromos mező manipulálásával sikerült rövid időre láthatatlanná tenni – így a sztori.

A második kísérletben, október 28-án viszont még ennél is észbontóbb dolgok történtek. A helyszín és a főszereplő ugyanaz, csakhogy ekkor nem simán láthatatlanná vált a több mint ezertonnás hadihajó, hanem zöldes-kékes füst kíséretében tűnt el mindenki szeme elől a philadelphiai kikötőből, majd bukkant fel a Virginia állambeli Norfolk hadikikötő vizén. Vadabb elmondások szerint ráadásul nem is „majd” bukkant fel, hanem pár másodperccel a kísérlet megkezdése előtt került légvonalban 360 km-rel odébb.

Eközben ráadásul Philadelphiában végig látni lehetett a hajó kontúrjait, és azt is, ahogy kiszorítja a vizet az eredeti helyén. A történet hitelességét erősítendő belekerült az is, hogy egy másik hadihajóról, az SS Andrew Furusethről kiválóan látta a legénység, ahogy az Eldridge felbukkan Norfolkban.

De még csak nem is az időutazás és a teleportálás a legfurcsább az egészben, hanem az, hogy a Philadelphiába visszateleportálás közben állítólag egy matróznak nyoma veszett, sokan zavartságról panaszkodtak, vagy épp az őrület jeleit mutatták,

pár matróz teste pedig egybeolvadt a hajóéval. Életben voltak ugyan, de végtagjaik egybeforrtak a hajó falaival.

Ez nem a megszokott kísérletsztori

Egy gyors nyomozással könnyű kideríteni, hogy az Eldridge valójában semmiféle horrorisztikus kísérletben nem volt benne. A történetet egy bizonyos Carl Meredith Allen találta ki és juttatta el levélben egy ufóhívó íróhoz, Morris K. Jessuphoz. Ezekben azt állította, hogy ő maga is ott volt az Andrew Furuseth fedélzetén, amikor az Eldridge a semmiből felbukkant Virginiából.

A kitalált történetet viszont semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá, így Jessup kételkedett a sztoriban, Allen egyre sokasodó levelei ellenére. Jessup nem is jutott a sztori végére, 1959-ben meghalt. Arról, hogy a sztori ma is eléggé benne van a köztudatban, leginkább Allen, illetve a városi legendák szokásos terjedési módja, a szóbeszéd (és később az internet) tehet. Bár Allen később beismerte, csak a frászt akarta hozni Jessupra a leveleivel, azért előszeretettel ismételgette a történet részleteit 1994-es haláláig bárkinek, aki csak hajlandó volt meghallgatni őt.

Allen kitalációján túl szintén a kísérletsztori hitelét rontja, hogy az amerikai haditengerészet feljegyzései alapján egyik említett hajó sem volt jó helyen a kísérletek időpontjában. Az Eldridge például még nem is volt szolgálatban az állítólagos első kísérlet idején, július 22-én. A második kísérlet alatt, október 28-án már szolgálatban volt, épp New York kikötőjében várta, hogy Casablancába vezethessen egy csoportnyi hajót. Ráadásul az SS Andrew Furuseth sem nagyon figyelgethetett ilyesmi kísérleteket aznap, ez a hajó ugyanis épp az Atlanti-óceánt szelte át az algériai Oran kikötője felé tartva.

A haditengerészet tényleg dolgozott láthatatlanná tevő módszereken

Meglepő módon – érintőlegesen – az egyetlen dolog az Eldridge létezésén túl, ami kapcsolatban áll a valósággal a történetből, az az, hogy az amerikai haditengerészet valóban kísérletezett az 1940-es években hajókat láthatatlanná tévő rendszerekkel, csak épp nem úgy, ahogy azt gondolnánk.

A láthatatlanságot ugyanis vízi aknákkal szemben próbálták elérni, méghozzá úgy, hogy a hajók testét több száz méter elektromos kábellel tekerték körbe, majd abba áramot vezettek abban bízva, hogy ez majd „láthatatlanná” teszi a hajókat az aknákkal szemben. Németország mágneses aknákat vetett be a haditengerészeti hadszíntereken – olyan aknákat, amelyek a hajók fémtestére tapadtak, amikor azok közeledtek. Elméletileg ez a rendszer láthatatlanná tenné a hajókat az aknák mágneses tulajdonságai számára, de nem nagyon vált ebből aknaelhárító rendszer, ahogy láthatatlan hajókkal sincs dolgunk. Bár lopakodó, azaz a radarok számára többé-kevésbé láthatatlan hajók azért már vannak egy ideje.

A kísérleti megoldásról a haditengerészetnél 1942–45 között szolgáló Edward Dudgeon számolt be a Philadelphia-kísérlet mítoszának nyomába eredő, francia születésű asztrofizikus és ufológus Jacques F. Vallee-nak, amikor Vallee egy cikkben azt írta, akinek információja van a témában, az keresse fel őt. Dudgeon egyébként úgy emlékezett, hogy az Eldridge-et is ellátták az aknamentesítő áramkörökkel, de ahogy már írtuk, a hajó valójában soha nem tartózkodott Philadelphiában, és semmilyen kísérletben nem vett részt.

Hollywood kapva kapott az alkalmon

A láthatatlanná tett hajó története előbb az irodalomba, majd a filmek közé is behajózott. 1978-ban George E. Simpson és Neal R. Burger jegyeztek egy hasonló történetet feldolgozó regényt (Thin Air), majd egy évvel később a Bermuda-háromszögről korábban sikerkönyvet írő Charles Berlitz állt össze az ufológus William L. Moore-ral, hogy kiadják a The Philadelphia Experiment: Project Invisibility (A Philadelphia-kísérlet: A láthatatlanság-projekt) című könyvüket. Ebben szinte kizárólag az Allen által Jessupnak írt levelekbe foglalt (és bevallottan kitalált) összeesküvés-elméleteket dolgozták fel.

Ebben egy fejezet szólt a láthatatlanná tett hajóról, ez adott ihletet aztán az 1984-ben, magyarul Az idő pallosa címmel bemutatott filmnek, ami inkább csak a fő történeti szálakat másolta a városi legendáról – ebben két, a USS Eldridge-en szolgáló matróz 1943-ból 1984-be időutazik, amikor a hajón rosszul sül el a radar szempontjából őket láthatatlanná tevő kísérlet. A páros ráadásul a nevadai sivatagba is teleportál, hogy az Eldridge-sztori minden eleme meglegyen időutazással és teleportálással.

Az 1984-es film hatására felbukkant egyébként egy férfi, Al Bielek, aki állította, hogy miután 1988-ban megnézte a filmet, elkezdtek benne feltörni a kormány agymosása révén elnyomott emlékek, miszerint ő ott volt a kísérlet során, de igazából vele sem kapott nagyobb hitelt a történet.

A film 1993-ben folytatást is kapott, 2021-ben pedig egy tévéfilmben dolgozták fel a sztorit – ebben 2012-ben megpróbálják megismételni az 1943-ben a USS Eldridge eltűnéséhez vezető kísérletet, ám ismétlés helyett elővarázsolják a semmiből a hajót, ami így időutazást hajt végre. Az Eldridge a folytatásban tovább folytatja időbeli és térbeli utazását az elbaltázott kísérletnek köszönhetően.

Források: Gizmodo | How Stuff Works