A crying makeup divatja nem fair azokkal szemben, akiknek tényleg van okuk sírni

2021 novemberében a népszerű modell, Bella Hadid több sírós fotót is megosztott magáról az interneten. Később a WSJ Magazine-nak adott interjúban elmondta, hogy nehéz időszakokon ment keresztül, sokat sírt, és amikor családja és orvosa arról kérdezte, hogy érzi magát, néha egyszerűbb volt elküldeni egy sírós szelfit magáról, mint egy üzenetben megfogalmaznia, min megy éppen keresztül. A modell az interjúban azt is elárulta, hogy kiposztolt sírós fotóival azt szerette volna üzenni a követőinek, hogy semmi baj nincs a sírással, mindenkinek vannak nehezebb időszakai, és rendben van „nem jól lenni”, és ezt vállalni is. Hadid szerint az Instagramnak és a többi közösségi oldalnak sem kizárólag a tökéletesen megszerkesztett, sokszor nem a valóságot tükröző tartalmakról kellene szólnia.

A sírás természetes emberi dolog. Sírunk, ha szomorúak vagy feszültek vagyunk, de elpityeredhetünk megható, boldog pillanatokban is. A pszichológiával és mentális jólléttel foglalkozó szakember, Noor Mubarak a brit Glamournak adott interjúban fejtette ki, hogy a sírásnak milyen hatása van az emberi szervezetre. Ez egyrészről önnyugtató mechanizmus: sírás közben megnyugszunk, lelassul a szívverésünk és a légzésünk, és a szervezetünk elkezd endorfint termelni, ezért is érezhetjük magunkat jobban, megkönnyebbülten sírás után. A szakértő azt is hozzáteszi, hogy a sírás segít abban is, hogy másokhoz kapcsolódjunk – hiszen ha látjuk egy barátunkat vagy családtagunkat sírni, a természetes emberi reakció az, hogy megpróbáljuk megnyugtatni, és segíteni neki.

Én utálok sírni, talán azért is, mert nagyon könnyen el tudom bőgni magam. Értem, hogy ez természetes emberi reakció, és nem is nagyon tudok mit kezdeni vele, viszont sokan piszkálnak emiatt. Nemcsak azért utálok sírni, mert úgy érzem, a sírás miatt kevésbé vesznek komolyan az emberek, de különösképp azt nem szeretem, hogy a sírástól bedagad a szemem, az egész arcom piros, lefolyik a sminkem, nem is beszélve a sírás utáni lüktető fejfájásról. Szóval nem ezekben a pillanatokban érzem magam a legszebbnek, éppen ezért lepett meg az új sminktrend.

Acrying makeup ugyanis lényegében annyi, hogy úgy sminkeled ki magad, mintha sírtál volna. Persze ezzel a sminkkel sokkal esztétikusabb, szebb látványt nyújt mindenki arca, mint a valóságban, amikor az ember taknya-nyála egybefolyik, és felduzzadt szemmel, egy halom használt zsebkendővel ül magába roskadva a kanapén.

A crying makeup divatja azonban nemcsak azért problémás, mert nem valós képet ad arról, hogy valójában hogy is néznek ki az emberek sírás közben, hanem azért is, mert romantizálhatja a szomorúságot, a depressziót és más mentális problémákat is, ami viszont káros lehet.

Pirosítóval és csillámmal a „kisírt szemekért”

Pontosan nem tudni, hogyan is indult a trend. Tiktokerek és influencerek kezdtek el pár hónapja sorban olyan videókat gyártani, amelyekben lépésről lépésre bemutatják, mennyi pirosítót kell az arcunkra tenni, melyik glitteres szemhéjfestékből tegyünk a szemünk alá, hogy elérjük a tökéletes kisírt-szem-hatást. Ezek közül a videók közül az egyik legnézettebb a 26 éves bostoni Zoe Kim Kenealy sírós sminkelős TikTok-videója, amit már közel négymillióan láttak. Kenealy a Guardiannek adott interjúban beszélt arról, hogy szerinte a crying makeup ötletét két kelet-ázsiai sminktrend ihlette:

A crying makeup őrület több dologgal is magyarázható. Vannak, akik úgy vélik, a különböző divathullámok, így akár a sminktrendek is próbálnak lépést tartani a világban zajló folyamatokkal, és reflektálni a közhangulatra. Mostanában rengeteg olyan dolog történik, ami miatt bármelyik pillanatban elsírhatjuk magunkat. Éppen csak kezdtünk kilábalni a koronavírusból, a kötelező karanténok és bezárkózás időszakából, erre most sokan újabb egzisztenciális válságba kerülnek az elszálló energia- és élelmiszerárak miatt, mindeközben dúl az ukrajnai háború, súlyosbodik a klímaválság, fogynak az ivóvízkészletek, még mindig sokakat ér diszkrimináció a származásuk, a vallásuk, vagy a szexuális orientációjuk miatt – és még sorolhatnánk.

Mindamellett a szomorúságot, a magányt, a befordulást, a meg nem értettséget romantizáló crying makeup és a hozzá hasonló trendek már évek óta velünk vannak. A Tumblrt még a 2010-es évek elején-közepén kezdték elárasztani a „sad girl aesthetics” (magyarul kb. a szomorú lány esztétikája) alatt futó fekete-fehér, elmosódott képek, amikhez sokszor társult valamilyen depresszív, sötét, csillapíthatatlan fájdalomról és reménytelenségről szóló dalszöveg, idézet vagy versrészlet. Valahol ebből nőtt ki, mégis kicsit más irányt vett az a most népszerű stílus, amit a HBO-n futó Eufória sorozat karakterei és az őket alakító színészek képviselnek. Mint például Chloe Cherry, hiszen ezt a „dissociative pout”-nak nevezett stílust leginkább az ő egyik Instagram-fotójával lehetne illusztrálni, ahogyan azt az i-D cikke is tette:

A „dissociative pout” stílusát valahogy úgy lehetne behatárolni az i-D cikke alapján, mint ami olyan esztétikát akar megjeleníteni (például fotókon), ami az érdektelenségről, kiábrándultságról, a világtól való eltávolodásról szól. A fotón egy drogdíler függő barátnőjét, azaz Faye szerepét alakító színésznő babaként pózol, a szája és a szeme is hangsúlyos a képen, miközben üres tekintettel néz a kamerába. Ezt a zavarodott arckifejezést „lobotomy-chic” trendnek nevezik, utalva arra a 20. században elterjedt orvosi beavatkozásra, amelynek során emberek homloklebenyét roncsolták, így „szüntetve meg” egyes mentális betegségeket vagy az agresszív viselkedést.

A szomorúság nem mindig esztétikus, és ez rendben is van

Fredrika Thelanderssont, a svéd Lund Egyetem média- és kommunikációtudomány szakának kutatóját a Guardain kérdezte meg arról, mi állhat a crying makeup népszerűségének hátterében. A kutató szerint ma már a közösségi médiában is egyre több személyes, a valóságról, az emberi tökéletlenségről és sebezhetőségről szóló tartalommal találkozni. Azt is hozzátette, hogy az emberek értékelik, ha valaki nyíltan és őszintén tud beszélni a problémáiról és arról, hogy az ő élete sem fenékig tejfel.

Bella Hadid csak egy azok közül a sztárok közül, akik a követőik és lényegében az egész világ előtt vállalják, hogy ők sem kivételek vagy kivételesek: mindenkinek az életében vannak rossz periódusok. A szintén szupersztár énekesnő, Selena Gomez a róla készült és nemrég bemutatott My Mind & Me című dokumentumfilmben szintén a kamerák előtt mesélt arról, hogyan tanult meg együtt élni a bipoláris zavarral, a többszörös Grammy-díjas énekesnő Billie Eilishról pedig köztudott, hogy depresszióval küszködik, nemrég arról is beszélt, hogy 11 éves korában Tourette-szindrómát diagnosztizáltak nála.

A crying makeup és a hozzá hasonló trendek üzenete is lényegében ez az őszinteség, avagy sebezhetőség.

Pontosabban csak szeretne az lenni, hiszen azzal, hogy a trend előírja, mennyi csillámot és pirosítót kell az arcunkra kenni ahhoz, hogy elérjük a kívánt sírós hatást, pont a lényeg vész el: az, hogy a valóságban senki nem így néz ki, amikor sír.

Ezzel azonban crying makeup akár rossz érzést is kelthet azokban, akik felduzzadt szemekkel, duzzadt szájjal és arccal állnak értetlenül a tükör előtt: ők miért nem így néznek ki bőgés után? Másrészt Noor Mubarak szerint a cyring makeup trend bagatellizálja a sírást kiváltó fájdalmak súlyát, és ez egyáltalán nem fair azokkal szemben, akiknek valóban van okuk sírni.