Hegedűs Zsolt 100 napja: ha nem lesz helyzetfeltárás, akkor elmarad a katarzis, és az nagyon nagy baj

Több mint száz napja kezdte meg működését az Egészségügyi Minisztérium, ez idő alatt számos kisebb változtatást jelentettek be, de több kritikát is kaptak. Ezek főleg ahhoz kapcsolódtak, hogy nem mutatták be eléggé az egészségügy valós helyzetét, nem ismertettek világos jövőképet, és nem kommunikáltak megfelelően a szakmával. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) közleményében kritikákat fogalmazott meg a tárcával szemben, Hegedűs Zsolt pedig a Facebookon reagált ezekre. A lapunknak nyilatkozó egészségügyi szakértők szerint az látszik: nagyon nehéz helyzetben vették át az egészségügy irányítását, és noha elindult egy párbeszéd az ágazat irányítása és a szakma között, de érthetetlen, hogy Hegedűsék miért nem akarják jobban bemutatni a 16 év örökségét.

Száz nap után már nem elegendő a szándékokról beszélni

„Az új kormányzat működésének első 100 napjához értünk. Ez az a mérföldkő, amikor általában már lehet valamit mondani az erősségekről, és jelezni, ha valamilyen területen kezd elmaradás mutatkozni” – ezzel kezdődik a MOK múlt heti közleménye. A szervezet szerint az egészségügy elképesztően mély, évtizedek óta mélyített gödör aljáról indul. Ráadásul, még amiről korábban azt hitték, működik, arról is kiderült, hogy mégsem.

Ezekkel együtt az orvosi kamara szerint a katarzis elmaradt, és a következő néhány hónapban fog eldőlni, hogy lesz-e morális értelemben is valódi egészségügyi rendszerváltás. Egyelőre a működőképesség alapjainak lerakása és a romok eltakarítása zajlik.

Több dolgot is összeszedtek, ami szerintük hiányzott ebben a száz napban. Például azt írták:

• Világos, az egészségügyi dolgozók számára érthető és megvitatható jövőképet várunk az egészségügyi struktúra és finanszírozásának tervezett átalakításáról.
• A minisztérium vezetőinek többet kellene közvetlenül kommunikálniuk az ágazat dolgozóival, fórumot adni nekik, hogy elmondhassák nehézségeiket. Jelenleg még elkerülhetetlen némi mikromenedzsment.
• A meghirdetett átvilágítások (például magán–állami rendszer összemosása) nem látszanak, a káros gyakorlatok tovább terjednek.
• Az értéküket súlyosan veszítő orvosi bérek fejlesztésének ütemtervét nyilvánossá kell tenni.
• Tudnunk kell, hogy a választási programban beígért évenkénti 500 milliárd forintot milyen célokra akarják használni, mely területek, csoportok számíthatnak fejlődésre, támogatásra.

Nem a MOK volt az egyetlen szervezet, ami felemelte a hangját. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara augusztus 25-én levélben fordult Hegedűs Zsolthoz. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke rendszeres, érdemi szakmai párbeszédet, valamint a szakdolgozókat érintő kérdések közös rendezését kezdeményezte. Kiemelte a szakdolgozói bérrendezést, az utánpótlás-fejlesztést, a biztonságos szakdolgozó–beteg arány bevezetését és a szakdolgozói kompetenciahatárok korszerűsítését.

Hegedűs Zsolt néhány órával a MOK közleménye után hosszasan értékelte a minisztersége első száz napját. „Az értékelés számos megállapításával egyetértek. Abban is, hogy száz nap után már nem elegendő pusztán a szándékokról beszélni” – írta a MOK közleményére reagálva.

Szerinte az első száz nap értékelésénél két dolgot egyszerre kell figyelembe venni:

hogy milyen állapotban vették át az egészségügyet, és hogy milyen politikai, közjogi és államigazgatási átalakulás közben kell azt újjáépíteniük.

„Száz nap alatt nem lehet lezárni egy több évtized alatt kialakult rendszer teljes átalakítását. De száz nap után már joggal várható el, hogy látható legyen a változás iránya és egyre pontosabban kirajzolódjon az oda vezető út.”

Hegedűs szerint a korábbi működés sok esetben leegyszerűsítve így nézett ki: politikai döntés → rendelet → rövid időn belüli végrehajtás. A demokratikus és szakmailag megalapozott működésnek ezzel szemben sokkal inkább így kell kinéznie: problémafeltárás → szakmai egyeztetés → hatásvizsgálat → jogszabálytervezet → társadalmi egyeztetés → parlamenti vita → szükséges módosítások → elfogadás → végrehajtási szabályok. Ez lassabb folyamat.

Kiemelte, hogy a stratégiai építkezés mellett folyamatosan tüzet is kell oltaniuk. „A Magyar Orvosi Kamara értékelésében megjelenik a »katarzis hiánya«: annak az egyértelmű, szimbolikus pillanatnak az igénye, amely világossá teszi, hogy egy korszak lezárult és valami más kezdődött. Értem ezt az igényt, de az egészségügyben szerintem nem feltétlenül várható ilyen pillanat. Az egészségügy rendszerváltása nem egyetlen napon fog megtörténni” – fogalmazott.

Azt is írta, hogy a kormányzatnak és a Pénzügyminisztériumnak közben át kellett néznie a megörökölt 2026-os költségvetési helyzetet. Az egészségügynek ígért többletforrás nem egyszeri pénzosztást jelent, hanem egy többéves átalakítás pénzügyi alapját.

Ezekkel együtt is szerinte a következő időszakban világosabban kell bemutatniuk az egészségügyi átalakítás ütemezését, a pénzügyi prioritásokat és azokat a mérföldköveket, amelyek alapján a szakma és a társadalom is számonkérheti rajtuk a haladást.

Nincs könnyű dolguk, de szükség van az irányok kijelölésére

De mi is az, ami eddig megvalósult, és mi az, aminek az előkészítése már zajlik?

Hegedűs például egyeztetett a WHO Magyarországi Országirodájának vezetőjével, elővette a szívhangrendeletet, a sürgősségi fogamzásgátlás és a gyógyszeres terhességmegszakítás témáját, amikről szakmai szereplőkkel és a civilekkel is leült tárgyalni. Hűtlen kezelés miatt indult nyomozás a mentőautó-beszerzések ügyében, a vényköteles gyógyszerek áfáját nulla százalékra csökkentették. A kormány 3,6 milliárd forintos kórházi klíma- és hűtésrekonstrukciós programot indított.

A minisztérium etikai állásfoglalást készített az orvosok közösségimédia-használatáról és nyilvános online egészségügyi kommunikációjáról. Véget vetettek az egészségügyi dolgozók nyilatkozatstopjának, megnyitották a kórházakat a sajtó előtt.

Bejelentették, hogy az egészségügyre uniós forrásból közel 170 milliárd forintot fordítanak, ebből 24 milliárd megy a háziorvosi ellátás fejlesztésére. Több mint 125 milliárd forintnyi, korábban magyar költségvetésből megvalósuló egészségügyi beruházást és digitalizációs fejlesztést uniós forrásból fognak elszámolni. Július 1-jén, a Semmelweis-napon megszüntették a kórházi dolgozókat figyelő arcfelismerő rendszert.

Múlt héten egy sajtótájékoztató keretében mutatták be az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) új adatközlő oldalát, amelyen ezentúl havonta frissülve bárki elérheti a mentőszolgálat kiérkezési adatait.

Az ígéretek szerint ősszel megkezdődhet a várólisták csökkentését célzó program végrehajtása, elindulhat a betegelégedettségi platform, a kórházi fertőzésekre vonatkozó adatok nyilvánosságát is tovább erősítik, és érdemben előre szeretnének lépni az állami és magánellátás szabályozásával.

Ez eddig szép és jó, és reálisan nézve nem is lenne elvárható száz nap után, hogy a minisztérium olyan dolgokat valósítson meg a Tisza programjából, mint például a „minden régióban fejlesztünk egy szuperkórházat, a klinikai központokra alapozva”, vagy a „mindenkinek elérhetővé tesszük az ingyenes, jó minőségű állami egészségügyet”.

Lantos Gabriella egészségügyi menedzser sem ezeket várta volna a kormánytól száz nap után. Szerinte a kormány és a MOK között zajló párbeszéd egy teljesen természetes konfliktust mutat: a miniszter törekszik egy korrekt, intézményi üzeneteket tartalmazó tájékoztatásra, közben a kamara kritikus szerepből nézi az intézkedéseket.

Az egészségügyi menedzser szerint mindkét félnek igaza van, de az is normális, hogy a szélesebb közvélemény többet szeretne tudni.

Lantos Gabriella szerint amiket az új kormány megtett az elmúlt száz napban, azok elvárható és pozitív dolgok. Például ilyen az arcfelismerő kamerák leszerelése, a kórházak kinyitása, a lélegeztetőgépek ügyében tett feljelentés. A változtatások között több olyan dolog szerepel, amiknek az alapjai már megvoltak, csak forrást vagy apparátust kellett hozzájuk rendelni: például a kórházak légkondiparkjának felújítása, a mentők kiérkezési idejének nyilvánosságra hozatala. Ezek a változások sok esetben a dolgozókat érintették, a betegeknek leginkább a vényköteles gyógyszerek áfájának csökkentésével kedveztek. „A többi inkább szakmai belügy volt” – tette hozzá a szakértő.

Lantos Gabriella szerint amit az ágazat irányítása nem tett meg, viszont nagyon hiányzik, az az aktuális helyzet bemutatása. „Én értem, hogy most áll fel a minisztérium, még kinevezik a vezetőket, de ha nincs rá kapacitás, ki lehetett volna szervezni a helyzetet feltáró munkát tanácsadó cégeknek.” Lantos Gabriella szerint abban igaza van a MOK-nak, hogy az emberek nem azt várják száz nap után, hogy minden problémát megoldjanak, de azt igen, hogy tudják, mik a problémák. Például nem azt várják, hogy száz nap alatt a kormány hatalmas összeget költsön az egészségügyre, de azt igen, hogy kijelöljék az irányt, milyen elvek alapján szeretnék felhasználni az 500 milliárd forintot.

Lantos a MOK és Hegedűs Zsolt katarzisról szóló véleménykülönbségéről is beszélt. Szerinte a katarzis nem akkor születik meg, ha megmondják, hogyan fog megvalósulni a költségelszámolás, hanem akkor, ha az emberek valós képet kapnak arról, mi van a kórházakban: például, pontosan hány kardiológus hiányzik egy osztályról.

Hegedűs a lassabban haladó változások egyik okának az eleve rossz állapotban lévő egészségügyet jelölte meg. Lantos Gabriella szerint az teljesen jogos, hogy rossz állapotban van a rendszer, de épp az a baj, hogy nem tudják, mennyire.

Ez az első lépés, utána lehet válaszokat adni azokra a fontos kérdésekre, mint például:

• Az egész ország egy ellátási régió maradjon-e, vagy kisebb egységekben gondolkodnak?
• Mi a szerepük az orvosi egyetemeknek, országos intézeteknek, megyei kórházaknak?
• Mi a szerepük a megyei és városi kórházaknak, egy megyében hány ilyen legyen?
• Mi lesz az alapellátással, az egy orvos–egy nővér felállással, ahol a gyógyszerfelírás és a beutalóírás a fő tevékenység?
• Mi lesz az idősgondozó, ápolási osztályokkal?
• Hol legyenek sürgősségi osztályok, és mit csináljanak?
• Mi lesz a magánellátás szerepe?

Az egészségügyi miniszter a lassabb végrehajtás másik okának a nehéz politikai, közjogi és államigazgatási helyzetet jelölte meg. Lantos Gabriella szerint tényleg nem könnyű, hogy egy teljesen új minisztériumot kell létrehozni. Nem is elvárható, hogy a minisztérium oldjon meg mindent, éppen ezért tartja jó ötletnek, hogy kiszervezzen feladatokat.

„Hegedűs nem látta a végeken lévő hazai egészségügy problémáit”

Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakmenedzser úgy látja: az egészségügyben uralkodó valós állapot az új minisztérium vezetését is meglepte. A terület elhanyagoltsága nemcsak az épületek állapotán látszik, hanem a dolgozók motiválatlanságán és az ellátásban lévő jelentős hiányosságokon is.

Rékassy pozitívnak gondolja, hogy az új minisztériumi vezetés más szemléletet hozott a rendszerbe, viszont ez az új szemlélet még nagyon messze van a realitásoktól. „Egy olyan rendszerben szeretnénk minőségbiztosítási, transzparens teljesítménymutatókat bevezetni, ahol annak is örülünk, hogy ha van műtősnő, vagy jön dolgozni a műtősfiú, vagy van párna a kórházi ágyon, és esetleg működik a légkondi, tehát alapvető funkciók működéséért harcolunk.”

Szerinte az is nehézséget jelent, hogy kevés olyan vezető van az új minisztériumban, akiknek van államigazgatási tapasztalatuk. „Nagyon nehéz az egyszerre leszakadó, összeomló háztetőt is tartani, tüzet oltani, és közben elvonulni, és nyugodtan, higgadtan végiggondolva, kielemezve, komoly közép- és hosszú távú stratégiát alkotni.”

Szerinte Hegedűs nem látta a „végeken lévő hazai egészségügy problémáit, rendszer visszásságait, hiányosságait”. Most szembesült ő is azzal, hogy hány helyen kell olyan alapvető kérdéssel foglalkoznia, hogy van-e légkondi a műtőben, vagy nincs, van-e szülész orvos a szülészeten, vagy nincs.

Azt ő is érzékeli, hogy a szakma hiányolja a világos stratégiát, az irányokat. Szerinte még újra kell építeni egy közigazgatási struktúrát, ami nem könnyű, főleg úgy, hogy közben a forrásokért más szektorokkal is meg kell küzdeni.

Probléma pedig lenne bőven, amit be lehetne mutatni

Amióta Hegedűs Zsolt, az éveken át angliai kórházakban is dolgozó ortopéd sebész, alsóvégtag-specialista a Tisza képviseletében megjelent a nyilvánosságban, hangoztatja, hogy a hibáztató egészségügyi kultúra helyett szeretné a tanuló egészségügyi kultúrát meghonosítani Magyarországon. A tanuló egészségügy egyik fontos, Hegedűs által sokszor említett kitétele éppen a transzparens kommunikáció, amire már a miniszteri meghallgatásán is célzott.

A nyílt kommunikáció körébe tartozik az egészségügyben a minőségi mutatók mérése, hitelesítése és publikálása is.

Lantos Gabriella szerint nehezen érthető, hogy Hegedűs miért késik mégis a helyzetfeltárással, és annak transzparens bemutatásával. Hiszen abból jelenleg ő csak jól jöhetne ki. „Ha nem lesz helyzetfeltárás a következő száz napban, akkor elmarad a katarzis, és az nagyon nagy baj” – mondta Lantos Gabriella, aki szerint ezek után ha nincs elég ápoló, akkor nem azt fogják gondolni az emberek, hogy ennek az elmúlt 16 év az oka, hanem azt, hogy az új kormány nem csinált semmit. „A helyzetfeltárás és a katarzis elmaradása pont a jelenlegi vezetés dolgát fogja megnehezíteni majd később, amikor a szükséges változtatásokat akarják elfogadtatni.”

Bemutatható probléma pedig lenne bőven, hiába igyekeztek az elmúlt években az Orbán-kormány tisztviselői jó színben feltüntetni a magyar egészségügyet. A Direkt36 cikkéből megtudhattuk, hogy valójában a kormányban is tisztában voltak azzal, hogy rossz a helyzet. Ezt onnan is tudhatták, hogy 10 évvel ezelőtt készült egy vizsgálat, amely megállapította, hogy a kórházak túlnyomó többsége már akkor sem teljesítette a biztonságos betegellátáshoz szükséges feltételeket. Egyetlen olyan kórház sem volt az országban, amely minden minimumfeltételnek megfelelt volna.

• A kórházak közel harmadában nem voltak biztosítottak a közegészségügyi feltételek.
• A legnagyobb problémát már 2015-ben is az emberhiány jelentette: a szakorvosi és szakdolgozói létszám a szakmák több mint felénél nem érte el a működéshez szükséges minimumot.
• A kórházak felénél az alapvető tárgyi feltételek sem teljesültek.

A koronavírus-járvány évei után rengeteg szakember hagyta ott az egészségügyet, folyamatosan csökken az aktív ágyak száma, sorra zártak be kórházi osztályok.