„Kicsit mintha nyári busójárás lenne, csak ez nem annyira a miénk” – mondta egy hatvanas éveiben járó férfi Mohács lezárt főutcáján, ahol szombat délelőtt, a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés miatt mintha még több árus lett volna, mint vendég. A busójárás élő hagyományból nőtte ki magát országos turisztikai attrakcióvá, ez a megemlékezés pedig kampányszerű – mondta. Bár kétségtelen, hogy az évfordulóhoz kapcsolódó fejlesztések maradnak, amint teljesen elkészülnek. A tömeg ekkor még inkább az állami megemlékezéssel és a szentmisével volt elfoglalva a város főterén, ahol az ülőhelyek háromnegyede kelt el a tízórás kezdésre.
„A magyar történelem nem a veszteségeink története. A magyar történelem a talpra állások története, a megmaradásé, az újrakezdésé, annak a makacs, néha megmagyarázhatatlan képességnek a története, hogy amikor úgy tűnik, mindennek vége, mi mégsem mondjuk azt, hogy vége” – mondta Magyar Péter ünnepi beszédében, amit csak egy néhány másodpercre feltartott, „áruló” feliratos, másik oldalán pedig a miniszterelnököt ábrázoló tábla zavart meg. A beszéd után sokan távoztak, de a misére érkezők gyorsan feltöltötték a megüresedett helyeket. Ezt követően Mohács Fideszes polgármestere és alpolgármesterei Magyar Péterrel megkoszorúzták II. Lajos szobrát a város főterén.
Délután a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen zárt körű állami és katonai megemlékezést tartottak a miniszterelnök, miniszterek, országgyűlési képviselők, intézményvezetők, valamint hagyományőrzők részvételével.
A protokolláris eseményeknél jóval több érdeklődőt vonzott a várostól 15 kilométerre található, Sátorhely melletti terület, ami a mohácsi csata tényleges helyszínéhez már csak karnyújtásnyira van. Itt egész szombaton hagyományőrzők, történelmi előadások, játékok várták a családokat, és várják még vasárnap is. A szervezők szerint négyezer fő egyidejű befogadására volt alkalmas a terület, ahol a program csúcspontja egy harci bemutató volt, ami a mohácsi csatára is jellemző ütközettípusokat vonultatta fel.
Egy érdi nő a párjával érkezett ide, mert nagyon szeretik a várjátékjellegű rendezvényeket, és egyébként is baranyai kötődésűek. „Látszik, hogy a szervezők mindent beleadtak, de például kár, hogy nem lehetett több tábortúrát szervezni. Ezt és szerintem a tényleges érdeklődést is kicsit alulbecsülték, pedig még ennél is több látogatónak kellene itt lennie” – tette hozzá.
A hagyományőrzők táborába, ami a rendezvényhelyszín elkerített részén volt, csak vezetett túrákon lehetett bemenni. A szervezők kettőt terveztek be, végül így is tizet tartottak, de délután kettőre már a vezetők és a hagyományőrzők is elfáradtak.
Egy budapesti házaspár azon szerencsések közé tartozott, akik még végigjárhatták a harci tábort. „Nagyon ritka ennyi hagyományőrző, ilyen koncentráltan, szóval hatalmas élmény volt – mondta a pár, akik mindketten történelemtanárok, és csak néhány napja határozták el, hogy el fognak jönni a rendezvényre. – Az új kutatások tükrében reméljük, hogy kicsit optimistább üzenete lesz már Mohácsnak” – tették hozzá.
Fabos Bence, a Mecsek Lándzsája hagyományőrző egyesület vezetője, aki civilben varjakat riasztgat héjákkal, elmondta, hogy valóban nagyon fárasztó napokon vannak túl, mert lóháton jöttek a helyszínre, és csak pénteken tíz órát voltak nyeregben. Ráadásul sorozatban ez már a sokadik ilyen rendezvény, amin részt vesznek a nyáron.
A harci bemutatón a fáradtság nem látszott, az ágyúdörejeket és az ütközeteket folyamatos csatakiáltások erősítették. Az ütközetek típusáról, a mohácsi csata technikai hátteréről is folyamatosan zengtek az információk a hangfalakból.
Az emléknap zárásaként este fél kilenctől a „Mindig itt leszünk... Mohács 500” című – Szomor György és Homonnay Zsolt által írt, illetve rendezett – nagyszabású rockmusicalt nézhetik meg az érdeklődők a Széchenyi téren a Budapesti Operettszínház művészeinek előadásában.
A Telex C. Tóth Norbert és Varga Szabolcs történészekkel beszélgetett a mohácsi csata jelentőségéről és emlékezetéről. A műsor legfontosabb állításait ebben a cikkben gyűjtöttük össze. A csata fővezérének, Tomori Pálnak a történetéről itt írtunk részletesen.
A cikk szerzője a Pécsről szóló Mecseki Müzli hírlevél szerkesztője, amire itt lehet feliratkozni.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
