Héját vetnek be a panelek között röpködő varjak ellen Pécsen, de nem vadásznak rájuk

„Vadásztársként tekint rám, nem a főnöke vagyok” – mondja Fábos Bence a karjába kapaszkodó Harris-héjáról, miközben Pécs egyik panelházas városrészében sétálunk. Illetve, járőrözünk. A ragadozó madarat és társát azért szerződtette a pécsi Biokom városüzemeltetési társaság, hogy határozottan tessékeljék arrébb a varjakat. A helyi lakosok szerint évtizedes problémáról van szó és eddig szélmalomharcot folytatott ellenük a városi nonprofit kft.

„Évente nagyjából 50-60 bejelentést kapunk. Általában a hangzavarra és a piszokra panaszkodnak a lakók” – mondja Tóth Tamás, a zöld- és közterület fenntartási részleg egyik munkatársa, aki ezúttal is elkísérte a solymászt a körútjára. Néhány hétig próbariasztásokat tartanak, első körben erre kaptak engedélyt a kormányhivataltól.

A reptetéseket pedig a rendőrségnél is be kell jelenteni. Az újabb kérelmeket már benyújtották a következő fokozatra, azaz a rendszeres riasztásra is és bizakodóak, hogy a máshol már sikerrel alkalmazott módszer itt is beválik. „Ennek a munkának leginkább akkor lehet értelme és eredménye, ha hosszabb távon is tudjuk csinálni” – mondja a Fábos Bence, aki a szomszédos Hosszúhetényben él és hagyományőrzéssel is foglalkozik, bemutatókat is tartani. A héja és a kis járőrcsapat az első másodperctől magára vonja a járókelők figyelmét, amit a solymász rutinosan kezel. Ráadásul sokan tudják is, hogy miért láthatják testközelből a ragadozó madarat, de vannak akiknek el kell mondani az ijesztés hátterét.

A problémát elsősorban az okozza, hogy a városrész egyik erdős területét 2011 tavaszán tarvágással eltüntették, ma egy Penny Market van a helyén. Korábban nagy számban tanyáztak itt varjak, de még a szocialista városvezetés 2008-ban egy nettó 5,2 milliárd forintos ingatlancsomag részeként ezt a területet is eladta. A papíron spanyol, de mégis inkább magyar hátterű Grupo Milton környezettudatos beruházást ígért ide, de a nagyszabású ingatlanfejlesztési terveikből Pécsen nem lett semmi. Botrány, megoldandó feladat viszont annál több.

Járulékos problémaként a kiserdőben tanyázó varjak a környező utcákban kezdtek fészkelőhelyeket keresni. A helyi lakosok azóta panaszkodnak a sok varjúra, a Biokom pedig hiába küzdött ellenük.

Sok mindent nem tudtak csinálni: hatósági engedéllyel a költési időszak előtt leszedték az egyébként védett madarak fészekkezdeményeit. Tóth Tamás szerint viszont ez folyamatos harc az idővel, mivel a madarak akár két nap ismét olyan fészket építenek, amiket már nem szabad leszedni.

Több szereplő bevonásával – kormányhivatal, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Duna-Dráva Nemzeti Park – terveztek egy átfogóbb programot. Ennek részeként zárható kukákat helyeztek ki, új élőtereket alakítottak ki és megkezdték a varjak elriasztását. A solymász szerint egyelőre hetente két-három alkalommal kell bejárni ezt a viszonylag nagy területet és lehetőleg rendszertelen időpontokban, de januártól érdemes lesz minden nap.

„A varjak nagyon okosak, nem szabad mindig ugyanakkor jönni, mert megtanulják a menetrendet”

– teszi hozzá Fábos Bence, akinek minden mondatából és mozdulatából sugárzik az állatok iránti tisztelet. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogja keményen vadásztársát. „Csak jutalmazással lehet őket együttműködésre szoktatni. A büntetés mindent elrontana, ahogy az is, ha egy visszahíváskor üres kézzel várnám. Ennél már csak az a nagyobb bűn, ha ételt veszek el tőle, mert tolvajnak tartana és elvész a bizalom. Ilyet nagyon-nagyon ritkán tehetek csak meg” – mondja a solymász.

Négy ragadozó madara van, nemrég egy szirti sassal kezdett dolgozni, ami már nagyon más kategória. A solymászatban pedig így, fokozatosan kell haladni. Bence a riasztásokon felváltva, két héjával dolgozik, és mindkettőt fokozatosan készítette és készíti fel a feladatra. Ez leginkább erőnléti fejlesztést jelent, illetve idomítást varjúbábokkal.

A ragadozó madarakat tetszőleges célpontra lehet betanítani, van, ahol szirti sasokkal ellenséges drónokat vadásznak le. Sőt, a drónok elfogásának hatékonyabbá tétele érdekében kutatók a héják repülési és zsákmányszerzési technikáját tanulmányozzák. „A Harris-héja nagyjából a varjak sebességével tud repülni, de ha csak úgy elengedném, valószínűleg nem is csapna le varjakra ellentétben egy sólyommal vagy egy őshonos galambász héjával, ami sokkal gyorsabb. Ezért is alkalmas ez a madár a riasztásra, mert nem kell attól tartani, hogy minden elengedés fogással jár. Nem is ez a cél, mert akkor lesből csinálnánk. Mi kifejezetten megmutatjuk magunkat” – mondja Fábos Bence. A riasztásnak a kiszámíthatatlanság az előnye, ami nem csak a rendszertelen felbukkanást, de a madár viselkedését is jelenti.

„A riasztó hangot, a ragadozó madár műbábot gyorsan kitanulják a varjak, hozzászoknak. Mi viszont egy élőlénnyel jövünk, ami mindig máshogy viselkedik” – ezt nem csak a varjak érzik, de a még nagyobb számban itt élő galambok is. Ők viszont még a varjaknál is gyorsabban repülnek. „A cél az, hogy a varjak olyan költőhelyre kerüljenek, ahol már nem zavarják az embereket” – mondja a solymász. Az, hogy mennyire jön be a terv, leginkább jövő tavasszal derül majd ki, a sikerességet pedig a lakossági visszajelzések alapján is mérik majd.

Szeretjük a természetet, csak messze legyen

Wágner László a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület baranyai elnöke szerint az évtizedes kertvárosi problémát érdemes kicsit messzebbről szemlélni. „Az 1970-80-as években drasztikus varjúirtás zajlott Magyarországon, az állomány 90 százalékát elpusztították. Ez Baranyára is igaz, ma komolyabb telepek három-négy helyen vannak, köztük Pécsen” – mondja Wágner, aki szintén úgy látja, hogy a konfliktusokat a kertvárosi kiserdő letarolása élezte ki.

A fészkek leszedése a szakember szerint azért sem volt célravezető, mert ezzel szétszóródtak a madarak és még több bejelentés érkezett. „Voltunk olyan bejáráson, amin a fészkek alatt természetesen mi is láttuk a varjúürüléket. De néhány méterrel arrébb – kis túlzással – térdig jártunk a galambürülékben, csak az nem látszik mert nem fehér. Illetve, a galambok nem hangosak” – mondja a szakember, aki úgy gondolja, hogy a fejekben is rendet kellene tenni. „Szeretjük a természetet, csak jó messze legyen tőlünk” – teszi hozzá.

A riasztás a vörös vércsékre és az erdei fülesbaglyokra lehetne hatással, de ennek a valószínűsége elég kicsi. „A varjak tényleg nagyon intelligensek és sokszor nem tudjuk, hogy miért mennek máshova. Volt pár év, amikor egész egyszerűen kiköltöztek a pogányi reptér melletti akácosba, nem zavarta őket senki, mégis visszajöttek. De a legeltető állattartás megszűnésével arra lehet számítani, hogy továbbra is az emberek közelében keresik majd az élőhelyüket” – mondja Wágner László.

A madarakat sok tévhit övezi, ezek eloszlatása érdekében Pintér Attila varjúsimogatókat szervez Budapesten, a kezdeményezéshez pedig több madármenhely is csatlakozott a Deutsche Welle szeptemberi videója szerint. Varjútámadások szinte kizárólag Budapesten jellemzőek, évente talán 20-30 esetről lehet hallani, de a fiókákat féltő madarak csak pár hétig lehetnek veszélyesek, de néhány jó tanács betartása minimalizálja a kockázatot.

A cikk szerzője a Pécsről szóló Mecseki Müzli hírlevél szerkesztője, amire itt lehet feliratkozni.