Tanuljunk meg együtt élni a varjakkal, csapdákkal úgysem lesz kevesebb belőlük

A hétvégén arra értem haza, hogy a házunk előtt egy nagymama épp azt magyarázta a 10-12 éves forma unokájának, mit kell tennie varjútámadás esetén. Nem túlzás, hogy ez most a legforróbb téma a budapesti XIII. kerületben, főleg mióta az önkormányzat csapdákat helyezett ki a madarak befogására. Ezt azzal indokolták, hogy több tucat bejelentést kaptak varjútámadás miatt, egy esetben pedig fejsérüléssel szállítottak kórházba valakit. A csapdák kihelyezésének köze lehet a hétvégi gyereknapi rendezvényhez – legalábbis az önkormányzat több helyen is a gyerekek biztonságával indokolta a lépést.

A jelenség, hogy varjak embereket támadnak meg a költési időszakban, nagyon is valós, és nem is most először fordult elő ilyesmi a fővárosban. A lakosság egy részének reakciója a csapdák kihelyezésére viszont mindenkit meglepett: természetkárosítással és kegyetlen állatkínzással vádolják a kerületet. Túl azon, hogy a Facebookon szapulják az önkormányzatot, a varjak védelmében petíció indult, jövő hét hétfőre pedig tüntetés is szerveződött.

Tényleg emberekre támadnak a varjak és akkora problémát okoznak, hogy csapdával kell befogni őket? Valóban megölik az elfogott példányokat? Egyáltalán: mit keresnek a varjak a városokban, és mit lehet velük kezdeni?

Pár hétig lehetnek veszélyesek a fiókákat féltő varjak

Varjútámadások szinte kizárólag Budapesten jellemzőek, évente talán 20-30 esetről lehet hallani a fővárosban – mondta a Telexnek Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője. Az Országos Mentőszolgálat kérdésünkre azt válaszolta: nem vezetnek külön statisztikát arról, hány esetben mennek ki varjútámadás miatt, így azt sem lehet tudni, mennyire súlyos sérülésekkel végződnek ezek az incidensek.

Ezek egy része mögött az áll, hogy a varjak megpróbálják védelmezni a fészekből kiesett, még repülni nem tudó fiókáikat. Nem feltétlenül az embert akarják elijeszteni a varjak, bármilyen élőlényt megtámadhatnak, amit veszélyesnek gondolnak.

A varjak költési időszaka a körülményektől függően akár már márciusban elkezdődik, és jellemzően május közepéig-végéig tart. A költési időszakon belül is nagyjából három-négy hét az az időszak, amikor a fészket elhagyó, még röpképtelen fiókák miatt előfordulhatnak hasonló szituációk. Június elejére-közepére pedig már megerősödnek annyira, hogy a szüleikkel együtt el tudják hagyni a fészket. Ilyenkor már nem is nagyon látni varjat a városban, mert a madarak kint vannak a mezőkön. De még egy fészekből kiesett fióka is fejlődik annyit 3-4 nap alatt, hogy vissza tudja küzdeni magát a fészekbe. Összességében tehát nagyon rövid az az időszak, amikor a fiókáit védelmező varjakkal találkozhat a lakosság, magyarázta a szakember.

A támadások egy részéért a háznál nevelkedett egyedek a felelősek

– véli Orbán Zoltán. Ezek felnőve ugyanolyan agresszíven követelik a táplálékot a járókelőktől, mint egykor a nevelőiktől, például rászállnak a fejükre és elkezdik csapkodni őket a csőrükkel, és ezt a viselkedést folytatják azután is, hogy már önállósodtak. Ráadásul a varjak képesek eltanulni egymástól ezt a torzult viselkedést, de előfordulhat, hogy szórakozásból kergetik meg a járókelőket, főleg a gyerekeket, időseket, futókat és kerékpárosokat.

Az önkormányzat szerint valótlanságok miatt van felháborodás

A XIII. kerület által kihelyezett madárcsapdák azonban a lakosság egy részében nagy felháborodást keltettek. “A XIII. kerület kiterjedt gyűlöletkampányt hirdetett a dolmányos varjak ellen, és ennek apropóján olyan csapdákat helyeztek el a kerület több pontján, amely élve elfogja a madarakat, akiket utána vagy megölnek, vagy pedig ott hagynak éhen halni” – áll abban a közleményben, amelyben Mészáros László XIII. kerületi lakos indított petíciót “Állítsuk meg a városi varjak kínzását és embertelen kivégzését!” címmel. A Telexhez egyébként érkezett olyan olvasói levél is, ami jelen esetben szabályos “tömeggyilkosságról” beszél. A petíció elindítói amúgy azt javasolják, hogy csapdák kihelyezése helyett a médiafelületeken és a varjak fészkelési területein figyelmeztessék és tájékoztassák az embereket arról, hogy ebben a rövid időszakban miért viselkednek így a madarak, és hogyan lehet elkerülni a veszélyt.

A csapdák ellenzői elsősorban azon akadtak ki, hogy az elfogott varjakra általában halál vár, a fiókák pedig hiába várják vissza a szüleiket, így ők is éhhalálra vannak ítélve. Azt Orbán Zoltán is megerősítette a Telexnek, hogy a kihelyezett, úgynevezett Larsen-féle élőcsapdával befogott madarakat végül meg szokták ölni. A jogszabályok szerint az elfogott varjakat szén-dioxid-alagutas lefojtással kellene megölni, de ellenőrzés hiányában ez nem mindig így történik. Van, hogy tömegesen hagyják őket étlen-szomjan elpusztulni a csapdában.

A szakértő hozzátette: a csapdák megrongálása, összetörése szintén illegális.

A dúvadként számon tartott dolmányos varjú egész évben legálisan gyéríthető, és a csapdás módszer is annak számít, az önkormányzat eljárása tehát nem illegális. A humánussága viszont megkérdőjelezhető lehet,

mivel a költési időszakban elfogott példányok fiókái valóban pár napon belül elpusztulhatnak.

Az is kérdéses, mennyire hatékonyak a kihelyezett csapdák. Az önkormányzat közlése szerint eddig két maradat sikerült befogni. Orbán Zoltán elmondta, hogy általában a varjak táplálkozási területére szokták kitenni a csapdákat, például nyílt mezőkre, szántókra, nem pedig a mostanihoz hasonló “esethelyszínekhez”. Az önkormányzat válasza szerint két helyen tettek ki csapdákat: a Béke téren és a Vizafogó sétánynál lévő gyermekintézmény tetején.

A Telexnek küldött válaszában a XIII. kerületi önkormányzat cáfolta, hogy a befogott varjakat megölnék.

Azt írták, hogy a madarakat a megbízott befogadóhelyre viszik, majd két hét megfigyelés után vadmentő központba kerülnek, ahogyan a kerületben korábban befogott róka is.

Más kerületben azzal védekeznek a varjútámadások ellen, hogy a költési időszakra egyszerűen elkerítik azokat a fákat, ahol a varjak fészkelnek és figyelmeztető feliratot tesznek ki. Így tettek a XIII. kerületben is, de az önkormányzat szerint a bölcsődénél ez nem oldotta meg a varjúproblémát.

Az önkormányzat szerint a csapdák miatt kialakult tiltakozás valótlan feltételezéseken alapul, a petícióval megtévesztik az aláírókat.

Magunknak köszönhetjük, hogy varjakkal van tele a város

Orbán Zoltán azt tartja a legnagyobb problémának, hogy a városi ember keveset tud a varjak viselkedésről.

Az információhiány miatt az emberek hajlamosak bepánikolni, ha támadó varjakkal találkoznak, az ijedtség viszont veszélyesebb helyzeteket teremthet, mint maga a varjútámadás: a megijedő ember elbotlik, esetleg kiszalad az úttestre.

Éppen ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület évek óta próbálja felhívni a lakosság figyelmét, hogy mit kell tenni varjútámadás esetén, és hogyan lehet elkerülni az ehhez hasonló helyzeteket. Május elején szokták kiadni az ilyenkor szokásos közleményüket a témában, de honlapjukon is részletesen írnak a lakott területen előforduló varjúfélék táplálkozási és fészekrakási szokásairól.

Az MME szerint támadó madarak esetében is hasonlóan kell eljárni, mint a nekünk rontó kutyáknál:

• ne fussunk el,
• forduljunk szembe az állattal,
• karunkat széttárva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek,
• és kiabáljunk rá az állatra.

Rámenősebb madarak esetén nyugodtan használjuk védekezésre a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt, és így hátráljunk el. Ezt tanácsolja egyébként a csapdákról szóló posztjában az önkormányzat is.

Az MME szakembere szerint az önkormányzat is pánikszerűen cselekedett, amikor a bejelentések hatására megbíztak egy céget a varjúcsapdák kihelyezésével. „Az önkormányzat is áldozat ebben a történetben, ők is megijedtek egy bejelentés miatt.

Ami biztos, hogy a csapdáktól nem lesz kevesebb varjú, mondta a szakember. Sőt, a klímaváltozás és a természetes élőhelyek csökkenése miatt várhatóan egyre több varjú telepedik majd meg a városokban, ahol van elég táplálék (lásd kukázás) és fészkelőhely, és nem kell tartaniuk ragadozóktól, illetve a vadászattól.

A varjakat évtizedeken keresztül intenzíven irtották Magyarországon, amihez úgy alkalmazkodtak ezek az intelligens madarak, hogy behúzódtak a lakott területekre, hiszen ott nem lehet őket levadászni. Budapesten először a parkokban (Városliget, Margitsziget) terjedtek el, de ahogy nőtt a számuk, úgy jelentek meg a külső kerületekben is. Egyszóval: nagyrészt maga az ember felelős azért, hogy a városokban varjakkal találkozunk.

„Az egyetlen megoldást tehát az jelenti, hogy megtanulunk együtt élni ezekkel a madarakkal, mert folyamatosan érkeznek az újabb városlakók, például az örvös galamb vagy a szürke gém.”