Trump kellett hozzá, hogy Orbán az Oroszország elleni szankciókat békepártinak lássa

Trump kellett hozzá, hogy Orbán az Oroszország elleni szankciókat békepártinak lássa
Orbán Viktor és Donald Trump találkozója a később újraválasztott amerikai elnök, akkor republikánus elnökjelölt floridai rezidenciáján, Mar-a-Lagóban 2024. július 11-én – Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI

3595

Ami az EU-tól háborúpárti, az Donald Trumptól békepárti – derült ki Orbán Viktor szokásos pénteki, interjúformában közölt nyilatkozatából, amikor a kormányfő az Oroszországgal szembeni szankciókról beszélt. Az Egyesült Államok elnöke ugyanis már beiktatása után jelezte, hogy újabb szankciókkal növelheti a nyomást Oroszországon annak érdekében, hogy tárgyalóasztalhoz üljön az általa megtámadott Ukrajnával. Trump a Truth Socialön arról írt, hogy ha nem fejezik be záros határidőn belül ezt „a nevetséges háborút”, akkor még durvább adókkal, vámokkal és szankciókkal fogja megsürgetni őket.

Békepárti szankció itt, háborúpárti szankció ott

Orbánnak komoly ellentmondást kell a retorikai mutatvánnyal feloldania, elvégre alig három nappal a republikánus elnök beiktatása előtt azt mondta, itt az idő, hogy a „szankciókat kidobjuk az ablakon”, és egy szankciómentes kapcsolatot alakítsunk ki az oroszokkal – ehhez képest most Trump szankciós fenyegetését kell a békepártiság jegyében üdvözölnie, miközben az EU szankcióit évek óta folyamatosan kritizálja. A kormány egyébként az összes eddigi szankciós csomagot megszavazta, és végül múlt héten is belement az újabb féléves meghosszabbításukba.

A kormányfő pénteken megtalálta a megoldást arra, hogyan lehet jó a legújabb amerikai és rossz az EU-s szankció Oroszországgal szemben: „Az európaiak azt mondják, hogy a szankciókat folytatni kell, sőt súlyosbítani kell annak érdekében, hogy az ukránok megnyerjék a háborút Oroszországban. (…) Az amerikaiak éppen ezért nem szankciót akarnak, hanem békét. Tehát az európaiak béke helyett akarnak szankciót.”

Orbán logikai bakugrását azonban érvelése nem fedi el, Trump ugyanis az elmúlt három év szankcióiról a Politico szerint azt is mondta:: „Oroszország elég nagy bajban van. Nézzék meg a gazdaságát, az inflációt. Én jól kijöttem [Putyinnal], remélem ő is megegyezést akar.” A szavai elég világosan jelzik, hogy Oroszország gazdasági nehézségei éppen azoknak a szankcióknak köszönhetők, amelyeket a magyar kormány az országot fenyegető bombákként ábrázolt – miközben Oroszország három éve igazi bombákkal fenyegeti Ukrajnát –, Orbán pedig azt állította ezekről a szankciókról, hogy azokkal Európa lábon lőtte magát.

A miniszterelnök sokallta a szankciókat, rendszeresen fenyegetett azzal, hogy megvétózza azokat. Majd miután kisebb-nagyobb húzások után mégis megszavazta az újabb intézkedéseket, rendszeresen arról beszélt, hogy a magyar kormány ellenzi a szankciókat. Az Európai Unió Tanácsa decemberben hagyta jóvá a legutóbbi, 15. szankciós csomagot, amivel az uniós testület közleménye szerint szűkítik Oroszország hadviselő képességét Ukrajna ellen. A miniszteri Tanács elnökségét év végéig a magyar kormány látta el, a külügyi tárcák vezetői, köztük Szijjártó Péter pedig egyhangúlag döntenek a szankciókról.

A kormány ezek után januárban is meglebegtette, hogy megvétózza a szankciók meghosszabbítását, de végül hozzájárult ehhez, miután garanciát kapott rá, hogy az EU rábírja Ukrajnát arra, hogy tegye lehetővé területén keresztül az orosz földgáz Magyarországra irányuló tranzitját. A magyar kormány eleve halogatta a szankciók meghosszabbítását az Egyesült Államok elnökválasztására hivatkozva, Trump viszont hivatalba lépve keményebb szankciókkal fenyegette meg az oroszokat. Ezután került elő a földgáz tranzitjára vonatkozó indoklás a kormány oldaláról.

Trump tehát a szankciók fokozásáról beszélt, amit Orbán már a béke érdekében tett lépésként üdvözöl. Igaz, nem maradt más választása, elvégre Trump visszaköltözését a Fehér Házba Orbán saját politikai oldala győzelmének tekinti, így kénytelen úgy tenni, mintha egyetértene az új amerikai elnökkel. Márpedig nyilvánvalóvá vált, hogy Trump egyáltalán nem ellenzi az Oroszország elleni korlátozások fenntartását, sőt, azok szigorítását sem.

Trump tárgyalóasztalhoz akarja kényszeríteni Putyint a szankciókkal, ám ez nem volt másképp a Biden-kormányzat esetében sem.

2022 decemberében az orosz fél azzal utasította vissza a demokrata elnök javaslatát a tárgyalásokra, hogy Biden ehhez az orosz csapatok Ukrajnából való kivonulását követeli. „A különleges katonai hadművelet folytatódni fog” – közölte az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov a háború tizedik hónapjában. A helyzet bő két évvel később sem változott, a szankciók célja Oroszország gazdasági mozgásterének szűkítésével az, hogy ezzel rákényszerítsék a Kremlt a tárgyalásokra, olyan feltételekkel, amelyek garantálják Ukrajna biztonságát.

Ezt a célt valójában Orbán sem vitatta, legalábbis a 2022 nyári bálványosi szabadegyetemen mondott beszédében – bár a háborúért közvetve ekkor is inkább a Nyugatot és Ukrajnát okolta – elismerte, hogy Magyarország érdeke is, hogy „az oroszok ne jöjjenek közelebb”, és hogy „Ukrajna szuverenitása megmaradjon”. Az azonban nem derült ki sem akkor, sem azóta, hogy szerinte ez miképpen biztosítható, ha Ukrajna nem kap segítséget a védekezéshez, amellyel gátat szabhatna az orosz érdekek érvényesítésének.

Ukrajna katonai és pénzügyi támogatása jelenleg is azzal a céllal történik, hogy az országnak érdemi képessége legyen az orosz haderővel szembeni ellenálláshoz és ezzel biztosítsa érdekérvényesítő képességét az esetleges tárgyalásokon, amikor ehhez Moszkva előfeltétele nem Ukrajna kapitulációja lesz. Most ugyanis az orosz fél lényegében ezt követeli, olyan területek átadását is előírva – Herszon és Zaporizzsja megyékben –, amelyeket az orosz erők nem is tudtak ellenőrzésük alá vonni vagy nem tudtak megtartani.

Mark Rutte, a NATO főtitkára a Bildnek adott hétvégi interjújában sejtelmesen annyit mondott az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalások lehetőségéről, hogy „van egy kis titka” a tárgyalás egyik elemét illetően, amely révén a megbeszélések végül garantálják, hogy Putyin ne próbálkozzon még egyszer Ukrajna megtámadásával. Hogy mi ez a kis titok, azt Rutte nem fejtette ki. Azt azonban egyértelművé tette, hogy Ukrajna megsegítésének célja végső soron az érdemi tárgyalás Moszkvával. Ez valójában ugyanaz, amit Orbán is sürget, csak a magyar kormányfő esetében sosem derült ki, hogy ezt mivel szeretné elérni – Ukrajna szuverenitásának biztosítása mellett –, ha katonailag Ukrajnát magára hagyná Oroszországgal szemben.

A fegyverszállítást sem állította le Trump

Trump tehát sok szempontból ott folytathatja, ahol Biden abbahagyta. Ez persze ellentétben áll azzal, amit a magyar kormány a békepárti Trumpról eddig kommunikált, és amire számított. Más kérdés, hogy valójában a republikánus elnök korábbi nyilatkozatai alapján egyáltalán nem lenne váratlan a szankciók fenntartása, elvégre Ukrajna támogatásának növelését sem zárta ki megválasztása előtt, még ha voltak is kétértelmű nyilatkozatai.

Az sem véletlen, hogy a pénteki interjúban Orbán nem tett említést Ukrajna nyugati fegyverszállítmányokkal való támogatásáról sem. Ezt a kormányfő mindig is ellenezte, háborúpártinak minősítve a nyugati segítséget, ehhez képest a békepárti Trump több, Ukrajnát is érintő humanitárius programot felfüggesztett ugyan, a fegyverszállítmányokat azonban nem állította le.

Egyrészt ez az amerikai fegyvergyáraknak is hasznot hajt – bár a fejlesztéseket nem segíti –, másrészt számára sem kérdés, hogy Ukrajna épp ezzel a támogatással érte el, hogy Putyin három éve nem tudja befejezni pár naposra tervezett háborúját. Igaz, azt sosem fejtette ki Orbán, hogyan képzeli el a gyakorlatban a háború lezárását, a választ azzal kerülte meg, hogy először azonnali tűzszünetre van szükség.

Az sem világos a magyar kormány képviselőinek nyilatkozatai alapján, hogy kik között volna szükség a tárgyalásra: Orbán arról beszélt, hogy a döntő tárgyalást nem Ukrajnának, hanem az Egyesült Államoknak kell lebonyolítania Oroszországgal, ugyanakkor Szijjártó Péter a tavaly nyári svájci, Oroszország nélkül megtartott békekonferencia előtt arról posztolt, hogy a döntő béketárgyalásoknak Oroszország és Ukrajna között kell lezajlaniuk. „Oroszország Ukrajnát támadta meg és nem Európát vagy a nyugati világot. Ezért mi továbbra is valós, érdemi béketárgyalásokat sürgetünk azok között, akik a háborút vívják” – írta a külügyi és külgazdasági miniszter.

Ide tartozik az is, hogy a háború lehetséges lezárásáról Trump hétfőn azt mondta: „Sokat haladtunk előre Oroszország és Ukrajna ügyében. Meglátjuk, mi lesz, meg fogjuk állítani ezt a nevetséges háborút”. De arról is beszélt újságíróknak, hogy szeretne hozzáférni Ukrajna ritkaföldfém-készleteihez az amerikai háborús támogatások folytatásáért cserébe. Az amerikai elnök azt sugallta, hogy az ukrán kormány is nyitott az alkura, és kész lenne hozzáférést adni az Egyesült Államoknak a ritkaföldfém-készletekhez. „Biztosítani akarom a ritkaföldfémek elérhetőségét. Több száz milliárd dollárt fektetünk be. Nekik nagyszerű ritkaföldfém-készleteik vannak. Biztosítani akarom ezeknek az elérhetőségét, és ők hajlandóak erre” – mondta Trump.

Miközben Orbán az EU-t és a demokrata Joe Biden vezetése alatt álló Egyesült Államokat az Ukrajnába irányuló fegyverszállítmányok és pénzügyi támogatások miatt a háború elhúzódásával vádolta, és elítélte a szankciókat, arról is beszélt, hogy a világhatalmaknak – azaz az Egyesült Államoknak, Kínának és a békepárti fordulat után az EU-nak – nem kérniük kell Putyint, hogy ugyan ne lője már Ukrajnát, hanem határozottsággal kell tárgyalásra kényszeríteniük a háborúzó feleket. Az válaszaiból sosem derült ki, milyen módon lehetne erre Oroszországot kényszeríteni, ha magukat a kényszerítő eszközöket, a szankciókat, Ukrajna védelmi képességeinek erősítését Orbán hibának tartja. Legalábbis tartotta eddig, amíg nem maga Trump vállalta fel ennek képviseletét, amellyel egy olyan eszköz, amit eddig károsnak tartott, a békepártiság támogatandó erőfeszítésévé magasztosult.

Kapcsolódó
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!