A kegyelmi botrány, és Magyar Péter berobbanása után, éppen amikor már azt hittük, hogy kicsit megnyugszik a felbolydult magyar közélet, és nagyjából látni lehet, mik lesznek a választási kampány fő témái, váratlanul két újabb esemény állított mindent a feje tetejére. A szlovák miniszterelnök elleni merénylet, majd a két évvel ezelőtti orosz hekkertámadásos sztori folytatása egyszerre adott feladatot a kormányzati propagandagépezetnek, és lehetőséget is, hogy visszaszerezzék az irányítást, ami még februárban csúszott ki a kezükből. Hónapok óta nem találják azt a csodafegyvert, amivel megnyernék ezt a kommunikációs ütközetet – és egy ideje nem is nagyon próbálkoznak új ötletekkel, az az egy üzenet folyik minden csapból, hogy mindenki, aki nem a Fidesz, az háborút akar. Ebben a helyzetben nagyon fontos volt, hogyan próbálják keretezni a friss eseményeket, és hová vezethet ez.
Ebből a szempontból a Robert Fico elleni merénylet az egyszerűbb történet. A szlovák miniszterelnökre egy nyilvános eseményen közvetlen közelről többször rálőttek, életveszélyes állapotban került kórházba. Az ilyesmit nyilván minden épeszű ember mélységesen elítéli, a fideszes kommunikáció azonban ennél jóval tovább ment, gyakorlatilag azonnal. Amikor még nagyon-nagyon keveset lehetett tudni a támadóról, a támadásról, az egészet máris úgy kezdték el keretezni, hogy Fico békepárti, a támadás a békepártiak elleni merénylet, a globalisták háborúpárti uszításának következménye. Hogy ez mennyire volt ízléses egy olyan pillanatban, amikor még azt sem lehetett tudni, Fico egyáltalán túléli-e, minimum kérdéses, de hát a propaganda sosem arról volt híres, hogy túlfinomkodná a dolgokat. A narratíva központi eleme volt az is, hogy a merénylő baloldali – mint elég hamar kiderült, ennek éppen az ellenkezője igaz, egy szélsőjobboldali, neonáci szlovák szervezet támogatója volt, a „baloldali” jelző pedig egy egyszerű félrefordítás következménye.
Az orosz hekkertámadás ügye sokkal kínosabb a kormánynak. 2022-ben a Direkt36 megírta, hogy az orosz titkosszolgálatok feltörték a magyar külügyminisztérium rendszerét, ezt a kormány tagadta, sőt „kampányhazugságnak” minősítette. Most a 444 cikkei új bizonyítékokat hoztak arról, hogy a hekkertámadás valóban megtörtént, és a külügy erről tudott is, sőt, már munkacsoportot is felállított a károk kezelésére, amikor nyilvánosan hazudtak róla, és a kormány elleni kampányolással vádolták meg az újságírókat. Amikor Szijjártó Pétert most szembesítették a bizonyítékokkal, fenyegetőzni kezdett, és újra a független sajtót vádolta azzal, hogy idegen titkosszolgálatok megbízásából dolgozik.
(Itt egy pillanatra álljunk meg, és gondoljunk bele, milyen lehetett, amikor az oroszok feltörték a magyar külügyet, és utána meghívták a külügyminisztert Moszkvába, hogy kitüntessék a Barátság érdeméremmel. A fotókon Szijjártó Péter és Szergej Lavrov szívélyesen mosolyog és parolázik, miközben mindketten pontosan tudják, hogy az orosz állami hekkerek hónapokig jártak ki-be a magyar külügy hálózatába, és ennek tudatában az egésznek a hangulata olyan lesz, mint a Macskafogóban Mr. Teufel és Safranek közös jelenetei. A magyar szuverenitás elleni orosz támadás után a kormány szuverenitásvédelmi törvényt hozott és létrehozta a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amit azóta is leginkább a politikai ellenfelei, civil szervezetek és a sajtó vegzálására használ.)
Alternatív tények
A két ügy kommunikációs kezelésében az a közös, és egyben az az új elem a Fidesz részéről, hogy a lehető legmagasabb szinten szálltak be a valóság tagadásába. Maga Orbán Viktor baloldalizta le Juraj Cintulát egy Facebook-bejegyzésben, bőven azután, hogy a teljes független sajtó megírta, hogy ez csak egy félrefordítás. A posztot azóta sem korrigálták. Pár nappal később maga Szijjártó Péter állt bele abba, hogy az orosz hekkertámadás továbbra is egy kampányhazugság.
A valóság torzítása persze eddig sem állt távol a fideszes propagandagépezettől, de azért arra mindig figyeltek, hogy az ilyesmiből a súlyosabb esetek ki legyenek szervezve a Megafonnak, a CÖF-nek, vagy a kormánybarát sajtónak. Ahogy arra is, hogy lehetőség szerint ne egyértelműen megcáfolható hamis állításokból építkezzenek, hanem olyasmikből, amiket elbír a véleményszabadság, vagy a jogász szakzsargonban „vékony ténybeli alapból levont okszerű következtetés” címen futó érvelés.
Most azonban nem erről van szó, itt két nagyon kényes ügyben sikerült belefutni teljesen egyértelmű, nagyon látványos, és már előre leleplezett hazugságokba, ráadásul a Fidesz legfelső szintjének arcaival. Közös az is a két esetben, hogy simán ki lehetett volna szállni belőlük még időben. Lehetett volna azt mondani, hogy elnézést, félrefordítás volt, Cintula mégsem baloldali, de szörnyű amit tett, legyen béke. Lehetett volna azt mondani, hogy egy ilyen hekkertámadásnak már a feltételezése is nemzetbiztonsági ügy, nem kommentáljuk (Szijjártó amúgy próbálkozott ezzel, de már későn, amikor a kérdés az volt, miért hazugozta le az újságírókat, amikor bizonyítottan tudta, hogy igazat írtak).
Csakhogy a Fidesz kommunikációs alapállása az, hogy soha nem ismerjük el, ha hibáztunk, és soha nem védekezünk, csak támadunk. A Fideszben nem lehet kimondani, hogy bocs, nem mondtunk egészen igazat, mert az egész Fidesz-mitológia arra épül, hogy Gyurcsány Ferenc hazudott, és mi Gyurcsány ellentétei vagyunk, mi sohasem hazudunk. Ha a valóság más, mint amit mondunk, akkor a valóság a hibás. Így hát sikerült belenavigálniuk magukat abba a helyzetbe, hogy Juraj Cintula csak azért is baloldali, és az orosz hekkertámadás csak azért is kampányhazugság. Akkor is, ha mindenki tudja, hogy nem az. A Rogán Antal vezényelte fideszes kommunikációs úthenger egyszerűen kettétörte a valóságot.
Előre a trumpi úton
Volt már hasonló helyzetben a Fidesz (emlékezhetünk például Kovács Zoltán legendás „de sikerült?”-jére), de ennyire éles szituációban, ennyire messzire, és ennyire látványosan talán még sosem távolodtak el az igazmondástól. Nemzetközi példát viszont láttunk már ilyesmire: az amerikai közélet és belpolitika nyolc éve nem tud mit kezdeni azzal, hogy az egyik legfontosabb szereplője, Donald Trump, gyakorlatilag folyamatosan hazudik, válogatás nélkül mindenről. A legkisebb, teljesen lényegtelen apróságoktól kezdve a demokrácia alapjáig, a választási eredmény elfogadásáig. Trump máig állítja, hogy a demokraták elcsalták a 2020-as elnökválasztást, annak ellenére, hogy kismillió vizsgálat indult ezzel kapcsolatban, és ezeken soha egyetlen bizonyíték sem került elő. Ennek ellenére jelenleg a republikánus szavazók nagyjából 70 százaléka a Trump teremtette alternatív valóságban hisz. A Fidesz pedig most ugyanezen az úton indult el.
Érdemes belenézni a témába vágó közösségi médiás kommentfolyamokba, ahol a fideszes kommentelők általában meg sem próbálnak érveket felhozni az igazuk mellett, szinte kizárólag a személyeskedés és a verbális agresszió megy. A pszichológia ezt a kognitív disszonancia redukciójának hívja, és ez a jelenség most a Fidesz egyik legfontosabb szövetségesévé lépett elő a választási kampányban.
Elképzelhető, hogy a két konkrét esetben Rogánék kimérik, hogy túl messzire mentek, és megpróbálják inkább agyonhallgatni a témákat (bár az, hogy Gulyás Gergely a május 23-i kormányinfón aztán újra beleállt abba, hogy kampányhazugság, és abba is, hogy Cintula baloldali, nem erre utal). De az alternatív Fidesz-valóság építése ezzel együtt is olyan trendnek tűnik, ahonnan már nincs visszaút. Ebben az univerzumban a fideszeseken kívül mindenki baloldali, háborút akar, rejtélyes háttérhatalmi megbízók parancsára cselekszik, a magyarság és a kereszténység vesztére tör, migránsokra akarja cserélni a fehér bőrű lakosságot, és mindenféle visszataszító szexuális perverziókat akar ráerőltetni az emberekre. Ez nyilván egy csapdahelyzet az összes ellenzéki erőnek, hiszen nehéz nem reagálni, amikor napi 24 órában ilyen vádak záporoznak valakire – de amíg ezeknek a tagadásával vannak elfoglalva, addig is arról van szó, amit a Fidesz szeretne.
Viszont az alternatív valóság építése óhatatlanul is leszűkíti a célközönséget. A kemény magot nyilván szinte a végtelenségig lehet tüzelni az alternatív tényekkel (hogy meddig, azt Trump esetében a Capitolium ostroma illusztrálta), és a közéletet csak nagyon távolról, a szemük sarkából látott óriásplakátok és a facebookos Megafon-hirdetések szintjén követők is vevők lehetnek valamennyire az ilyen üzenetekre. Viszont a kettő közötti réteget most mintha elengedné a Fidesz. Könnyű lenne ezt annyival elintézni, hogy ezek az emberek már amúgy sem a Fideszre szavaznak, de valójában rengetegen voltak-vannak közöttük is, akik akár ideológiai, akár anyagi megfontolásokból, de úgy voltak vele, hogy a Fidesz a jobb választás. Vagy a kevésbé rossz. Minél nagyobb lesz a különbség a szemmel látható, bőrünkön érezhető valóság, és a fideszes propaganda közvetítette alternatív univerzum között, annál esélyesebb, hogy meginognak ezek az emberek. Kérdés hogy ezt mennyire tudja majd kihasználni az ellenzék – aminek a nagy része jelenleg inkább azzal van elfoglalva, hogy vitatkozik a vitákról folytatott viták megvitatásáról.
