Cigányozott, szélsőjobboldali szervezetben volt aktív, de a magyar kormány baloldalivá faragta át Robert Fico merénylőjét

A hazai sajtóban az elmúlt napokban kétségkívül a Robert Fico elleni merénylet volt a központi téma. A szlovák miniszterelnököt szerdán életveszélyes állapotban szállították kórházba, miután egy 71 éves író többször is meglőtte. Az esetet mindenki elítélte, de a történtek után elég hamar világossá vált: a támadás következményei áthelyeződtek a belpolitika színterére.

A kormánypárt és a propagandasajtó kommunikációjában futótűzként terjedt el, hogy Robert Fico merénylője baloldali volt, és politikai okokból akarta megölni a magyar kormány szövetségesét. Ez a retorika annak fényében talán nem is lehet meglepő, hogy pár hét van az európai parlamenti és önkormányzati választásokig, és a Fidesz a kampányába még be is tudta illeszteni ezt az üzenetet.

„Ketten voltak békepártiak ma Európában. Egyikük most életveszélyes állapotban fekszik a műtőben” – így kezdődik Bayer Zsolt véleménycikke, ami a Magyar Nemzeten jelent meg csütörtökön, egy nappal a Robert Fico elleni támadás után. Bayer Zsolt szerint Robert Fico merénylője az ellenzék híve volt, és néhány éve pártot akart alapítani az erőszakmentesség jegyében.

„A szlovák miniszterelnök ellen egy baloldali aktivista merényletet követett el” – írta ki Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalára csütörtök kora délután. A poszt üzenete az volt, hogy Fico békepárti, és az ellene elkövetett merénylet után csak még inkább a Fideszre kell szavaznia minden békepártinak.

A poszt alatti kommentekben Deák Dániel, a Megafon egyik vezető propagandistája azt írta: „Pár hete még csak »Éljen Ukrajna!« felkiáltással tüntetett Robert Fico ellen, tegnap pedig már meg is lőtte a békepárti szlovák kormányfőt a baloldali elkövető.”

Kocsis Máté csütörtök késő délután az InfoRádiónak adott interjújában már tényként kezelte, hogy baloldali vagy liberális párt politikai szimpatizánsa volt Fico támadója.

Párhuzam az antifa támadásokkal

Itt azonban még nem állt meg a kommunikációs dömping. Valahogy össze kellett kapcsolni a Szlovákiában történt támadást egy magyar példával, hogy a veszély még valóságosabbnak tűnjön. Nem kellett sok idő, hogy a történteket párhuzamba állítsák a tavaly februári antifasiszta támadásokkal. Az akkori támadások résztvevői egy szélsőséges baloldali ideológiával szimpatizáló, fiatal felnőttekből álló szervezet tagjai voltak, akik demonstrációkon és tüntetéseken vettek részt Európa-szerte, és emellett szélsőjobboldali, vagy annak vélt szimpatizánsokra vadásztak, hogy összeverjék őket. A céljuk az volt, hogy olyan súlyos, életveszélyes sérüléseket okozzanak, amely elrettentő üzenetet közvetít a szélsőjobboldali, nemzetiszocialista és fasiszta eszméket hirdető mozgalmak képviselőinek.

„Tavaly februárban még »csak« embereket vertek félholtra Budapest utcáin kommunista különítményesek, akik persze bármikor készen állnak a gyilkolásra is. S szerte Európában, no és persze idehaza egységfrontba tömörültek a kommunista különítményesek, akik bármikor készen állnak ölni is” – írta Bayer Zsolt véleménycikkében, egyértelműen utalva a hazai antifa támadásokra.

Erre erősített rá Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője is, aki csütörtökön az InfoRádiónak adott interjújában úgy fogalmazott: a szélsőbaloldali antifa támadásoknak Magyarországon nagyon hasonló volt a céljuk, mint a szlovák miniszterelnök elleni merényletnek, vagyis a politikai ellenfél megsemmisítése. Csak az eszköz volt más: egyik esetben vipera, a másikban fegyver. Szerinte sok magyar gondolja úgy, hogy a szlovák példát itthon is követni kellene. És ha az antifát sikerülne kiszorítani, akkor ki lehetne irtani ezt a kultúrát Magyarországról.

Majd jött az újabb politikai csavar: ráhúzni a felelősségét a baloldalinak beállított sajtóra.

Bayer Zsolt cikkében úgy fogalmazott: „ha ma beírod valahová, hogy eleged van a migrációból vagy az LMBTQ-ból, kitiltanak, de vannak már »demokratikus« országok, ahol a rendőr is kimegy érted. Mert a »közösségi alapelvek«, ugye. Ha emberek kívánatos meggyilkolásáról írogatsz, hirtelen megszűnnek a közösségi alapelvek. Érdemes megnézni, micsoda pokol szabadult el az X-en vagy a 444 kommentszekciójában.”

Kocsis Máté szerint több baloldali médium mesterfokon űzi a gyűlöletkeltést. Szerinte a médiának is el kell gondolkodnia azon, hagyja-e, hogy arctalan, névtelen uszító kommentelők lepjék el a felületeiket. A frakcióvezető arról beszélt, hogy az általa baloldaliként jellemzett média teret ad a gyűlöletkeltő kommentelőknek, a 444 és a Hvg.hu pedig nem törölte az emberi méltóságot sértő, életellenes kommenteket. Kocsis Máté azt mondta, a „Telexet nem kell félteni, ha egy kis gyűlöletkeltésről van szó”. „Ez az a határ, amikor be kell avatkozni” – nyilatkozta. Szerinte Robert Fico merénylőjét „olyan szinten hatása alá kerítette a szlovákiai liberális média uszítása, hogy elkövette ezt a tettet”.

A Telexen szerdán éppen a durva módon sértő, vállalhatatlan kommentek és azok mennyisége miatt korlátoztuk a hozzászólást a Facebook-oldalunkon a Robert Fico elleni merényletről szóló cikkek alatt.

Tagja volt békemozgalomnak és szélsőjobboldali csoportnak is

De honnan jön egyáltalán az az információ, hogy a merénylő baloldali volt, és mit tudunk valójában az elkövetőről? A helyzet korántsem annyira fekete-fehér, mint ahogy ezt a kormánypárti sajtó beállítja.

Az elkövetőről azt tudjuk, hogy Juraj Cintulának hívják, 71 éves, és tagja volt békemozgalomnak is, de szélsőjobboldali csoportnak is. A lévai születésű férfi író, tagja volt a Szlovák Írószövetségnek is, mely a merénylet után élesen elhatárolódott tőle, és kizárta a szervezetből. A férfi három verseskötet és két regény szerzője; legutóbb 2015-ben jelent meg kötete. 2016-ban egy magán-biztonságiszolgálatnak dolgozott, és akkoriban ő maga is támadás áldozata lett bevásárlóközpontban.

A férfi a Denník N szerint nyolc évvel ezelőtt még internetes aláírásgyűjtésbe kezdett egy „Hnutie proti násiliu” (Mozgalom az erőszak ellen) nevű politikai párt létrehozásához, és azt írta: „Az erőszak gyakori emberi reakció, mint a dolgokkal való polgári elégedetlenség megnyilvánulása. Legyünk elégedetlenek, de ne erőszakosak!”

A közösségi oldalakon elterjedt, hogy Cintula a Progresszív Szlovákia nevű liberális párt tagja/aktivistája/szimpatizánsa volt. Azonban a Progresszív Szlovákia közleményben cáfolta azokat az álhíreket, hogy a támadó a mozgalmuk tagja volt, állítások szerint semmilyen kapcsolat nincs köztük és a lövöldöző között.

Ráadásul Juraj Cintula a 2022-ben megszűnt Slovenskí Branci (SB) neonáci, migránsellenes szervezet elkötelezett szimpatizánsa is volt.

A szervezet egyenruhás megemlékezéseket tartott a Csehszlovákia 1939-es megszállása utáni bábkormányát vezető Jozef Tiso sírjánál, és a Vsquare oknyomozó riportja szerint több szállal kötődött orosz ultranacionalista szervezetekhez – és rajtuk keresztül vélhetőleg az orosz titkosszolgálatokhoz. Egyik vezetője például Oroszországban szpecnaz-veteránoktól (különleges erők katonái) kapott háromhetes gyorstalpaló kiképzést. Cintula a szervezet több 2016-os Facebook-posztjában is szerepel.

Utolsó megjelent könyvében, a 2015-ös Eftata című regényben a Paraméter portréja szerint azt fejtegeti, hogy:

„Soha nem volt annyi szemtelen cigány Európában, mint manapság. De jól látják és tudják, hogyan kell használni az országok szociális rendszereit. Az állam nem oldja meg a problémát, csak táplálkozik belőle. Százezer szlovákiai cigány megérdemli a fehérek kegyeit, de nem mondják el nekünk. (…) Legyünk velük szigorúak és igazságosak.”

Valójában az egész baloldalizás egy félrefordítás eredménye a magyar és az angolszász sajtóban egyaránt: az eredeti szlovák szövegekben szereplő „levický” (lévai, Léva városába való) jelzőt fordítja úgy a legtöbb automata fordítóprogram, hogy baloldali (szlovákul „ľavicový”).

Orbán szövetségese vagy baloldali populista politikus?

Nemcsak az elkövető politikai kötődését nehéz behatárolni, hanem magának Robert Ficónak a nézetei is sokszor változtak az elmúlt években. A szlovák miniszterelnök ugyan Orbán Viktor szövetségese, és valóban nacionalista-konzervatív szlogenekkel kampányolt, de közben egy baloldali-populista párt elnöke, sőt, a Demokratikus Koalícióval ül egy frakcióban az Európai Parlamentben. Igaz, az európai szocialista értékektől való eltávolodás miatt felfüggesztették pártját az Európai Szocialisták Pártjából (PES), illetve a párt európai parlamenti frakciójából, azaz a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségéből (S&D) is.

Fico pártja, a Smer tavaly ősszel nyerte meg a választásokat. A Smer 2006-tól egy kétéves időszaktól eltekintve 14 éven át volt a kormány meghatározó ereje. Fico 2018-ig volt kormányfő – a 2010-12-es időszakban a párt ellenzékben volt, de akkor is a Smer volt a legnagyobb politikai erő Szlovákiában.

A Smer, a Hlas és a radikálisabb Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alkotta koalíciónak mindegyik pártjában vannak radikálisabb és mérsékeltebb nyilatkozók. A Smerből a legradikálisabb hangot Ľuboš Blaha ütötte meg. A magát nemzeti érzelmű neomarxistaként meghatározó parlamenti képviselő a progresszíveket, a liberális médiát, az egész ellenzéket hibáztatta a Fico elleni merénylet miatt.

Ficónak Magyarországgal sem volt mindig kiegyensúlyozott a kapcsolata: korábban a felvidéki magyaroknak is megtiltotta a kettős állampolgárság lehetőségét, a nyelvtörvény módosításával pedig jelentősen korlátozta az anyanyelv használatát. Aztán Orbánnal ellentétben megszavazta, hogy kezdődjenek meg a felvételi tárgyalások Kijevvel, meg azt is, hogy az Unió 50 milliárdos segélyt nyújtson Ukrajnának. Sőt, kétoldalú megállapodást írt alá Ukrajnával. De ő volt az is, aki Sólyom László volt köztársasági elnököt 2009-ben kitiltotta Szlovákiából.

Azóta valóban sokat változott Fico kommunikációja. A szlovák miniszterelnök januárban járt Magyarországon. A találkozó után Orbán Viktor többek között arról beszélt: a két ország kormányának politikája „99 százalékban egy irányba mutat, mindkét országnak fontos a szuverenitás, nem örülünk a brüsszeli szuperállami kezdeményezéseknek, az illegális migrációt legitimálni akaró törekvéseknek”.