Uniós országokra mutogatnak, de ebben a formában sehol nem „védik” a szuverenitást

Mióta megjelent az azóta elfogadott szuverenitásvédelminek nevezett törvény tervezete, kormánypárti képviselők rendre arra hivatkoznak, hogy ez bevett dolog Európában, más országok is hasonlóan szabályoznak. Az elfogadott törvény alapján február 1-től létrejövő Szuverenitásvédelmi Hivatalról Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője elismerte, hogy bár az hatósági jogkörrel nem fog rendelkezni, számos adatot és információt megismerhet, bekérhet, és eljárást kezdeményezhet. Majd ő is arra hivatkozott, hogy „több uniós tagországban léteznek szabályok a szuverenitás védelme érdekében”. De ahogy más, úgy a frakcióvezető sem említett konkrét példát.

Nacsa Lőrinc a KDNP képviselője korábban arról beszélt, hogy „nemzetközi támadás” alatt áll a törvény, miközben az

„összhangban van az európai értékekkel,

hiszen az Európai Unió és az Európa Tanács is többször kinyilvánította, hogy a választások tisztaságát befolyásolja, ha külföldi pénzek érkeznek egy választási kampányba”. Megnéztük több uniós ország kampányfinanszírozásra vonatkozó szabályozását. Egy nagyon fontos különbség biztosan van.

Az valóban teljesen legitim és bevett dolog, hogy egy ország szabályozza a kampányfinanszírozás külföldi pénzelését, de a Fidesz javaslata nem csak erre vonatkozik. A bárhogy értelmezhető részek miatt könnyen például sajtótermékek is vizsgálat tárgyává válhatnak. A törvény nem egyértelműen megfogalmazott sorai miatti bizonytalanságot azzal fejelik meg, hogy fideszes politikusok és a kormány tagjai igyekeznek ködösíteni. Orbán pedig nemrég arról beszélt, hogy a „baloldali médiát” és a baloldalhoz kötődő NGO-kat meg kell akadályozni abban, hogy „külföldi pénzek segítségével befolyásolják a választást”.

Európában tényleg csak a külföldi pártfinanszírozást akadályozzák

Az európai szabályoktól való eltérést jól mutatja, hogy a külföldi finanszírozás ellenőrzéséhez nincs szükség úgynevezett Szuverenitásvédelmi Hivatalra, a választási törvényben egyértelműen lefektetett szabályokat más is tudja ellenőrizni. A franciáknál a választási törvény (code électoral) egyik része rendelkezik a finanszírozási lehetőségekről: egyértelműen tiltja a külföldi jogi személyektől egy adott jelöltnek (párt, politikus) juttatott pénzügyi támogatást. A franciak azt viszont megengedik, hogy olyan külföldi természetes személyek, akik az országban állandó lakcímmel rendelkeznek (azaz ott élnek és bejelentett lakhelyük is van) adjanak támogatást egy kampányhoz.

A szomszédos Ausztriában sem szabályoznak kétértelmű sorokkal: az osztrák Parteingesetz például azt mondja ki, hogy külföldi természetes vagy jogi személyektől 500 euróig elfogadható pénz, azonban az e fölötti összegekre már tiltás vonatkozik. Itt kivételt jelentenek az Ausztriában élő uniós állampolgárok. Az osztrák törvények egyébként részletesen meghatározzák, hogy milyen szervezettől mennyi pénz fogadható el, mekkora összegtől van bejelentési kötelezettség a számvevőszék felé. Sőt, az adományok felső határát is szabályozták: adományozónként – függetlenül attól, hogy jogi vagy természetes személyről van szó – politikai pártnak csak naptári évenként összesen 7500 euró összegben lehet adományozni. Összefoglalva itt teljes tiltás nincs, viszont a törvény részletesen rendelkezik minden euróról.

A németek az osztrákokéhoz hasonló törvénye szintén nem a teljes tiltás mellett van: bizonyos keretek között a politikai pártok itt is elfogadhatnak támogatást, de egyes támogató típusokat kizárnak ebből a körből. Ide tartoznak például a közhasznú vállalatok és a külföldi támogatások is. Utóbbi esetében szintén nem teljes a tiltás, 1000 euróig elfogadható külföldi támogatás is, mind természetes személytől, mind nem természetes személytől, rendelkezik a Parteiengesetz ezen része.

Érdekes a sokat emlegetett Egyesült Államok példája is: az amerikai törvények tiltják a külföldi magánszemélyek által nyújtott adományokat. A választási törvény erre vonatkozó részét 2002-ben még szigorították, illetve alakították is a Bipartisan Campaign Reform Act-el, megtiltották például a külföldi magánszemélyeknek az adományozást és a támogatást is. Gazdasági társaságok bizonyos esetben adományozhatnak pénzt amerikai politikai pártoknak, de itt is kivétel, ha elnökválasztási kampányról van szó.

Nem a pártok külföldi finanszírozásának szabályozását bírálják

Az említett példákon kívül rengeteg másik országban hasonlóan nyúlnak a külföldről érkező adományok és támogatások szabályozásához. Ezt egyébként a magyar választási törvény eddig is tiltotta, a kormánynak Márki-Zay Péterék módszerével volt problémája: megfogalmazásuk szerint az ellenzék a 2022-es kampányban „ politikai tevékenységet végző civil szervezetein és gazdasági társaságokon keresztül használta fel a külföldről érkező összegeket”. A törvényt bírálók többségének nem is az ilyen típusú pénzek korlátozásával van problémája, hanem épp azzal, hogy az európai példákkal szemben a „magyar szuverenitásvédelem” messze túlnyúlik, illetve túlnyúlhat majd a választás és a pártfinanszírozás keretein.

A szuverenitásvédelmi törvényt kifogásolók többsége nem is a bármilyen típusú külföldi támogatás vagy adomány elfogadása miatt bírálja a szuverenitásvédelmi törvényt. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa azért bírálta az új törvényt, mert „javaslat annyira tág, hogy az életbe lépése után létrejövő Szuverenitásvédelmi Hivatalt fegyverként lehetne használni bárki ellen, akit ellenségnek tekintenek”. Hangsúlyozta, hogy a kormányfői javaslatra kinevezett vezetővel felálló hivatalnak „korlátlan jogköre lenne, hogy érzékeny adatokat és magánjellegű információkat kérjen be bárkitől felügyelet és bármiféle jogorvoslati lehetőség nélkül”.

Hasonlóan gondolkodnak a kérdésről a civil szervezetek is: szerintük A Szuverenitásvédelmi Hivatal olyan széles jogosultságokkal rendelkezik, hogy amennyiben azt feltételezi bármilyen szervezetről vagy személyről, hogy külföldi érdeket szolgálva Magyarország szuverenitását veszélyezteti, akkor bármilyen érzékeny adatot megismerhet és lemásolhat, valamint a Nemzetbiztonsági Bizottság elé állíthatja a szervezet képviselőit.

Így hiába mutogatnak a kormánypárti politikusok Európa irányába, hogy „de náluk is ez van”, ha nem bontják ki az igazság minden részletét. Más uniós országokban nem építenek a szuverenitás védelme címmel politikai kampányt, miközben úgy módosítanak egyes törvényeken, hogy az szinte bárkire vonatkozhasson, aki külföldi pénzt fogad el. Más uniós országokban nem hoztak létre Szuverenitásvédelmi Hivatalt, ami bárkinél vizsgálhatja a „a demokratikus vita, az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket, ha azok Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik”.