Gyilkos vágyairól beszélt az iskolapszichológusnak az a fiú, aki később baltával megölte az édesanyját

Tizenegy év, fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a Kecskeméti Törvényszék azt a 15 éves fiút, aki tavaly decemberben baltával agyonverte az édesanyját Fülöpjakabon. J. Levente leghamarabb a büntetés kétharmadának a kitöltése után szabadulhat a börtönből feltételesen – írta a 24.hu.

Négyessyné Bodó Marianna ügyész a perbeszédében elmondta, hogy J. Levente édesanyja tavaly nyáron költözött Fülöpjakabra a munkája miatt, ezért egy ismerősére bízta az általános iskolás fia további nevelését. A fiú haragudott az anyjára, mert úgy érezte, elhagyta őt, és nem akart az ismerősüknél lakni. Mivel a gyámja sem szerette volna, hogy J. Levente nála maradjon a problémás viselkedése miatt, ezért a fiú néhány hónappal később az anyjához költözött.

2022. december 12-én reggel anya és fia együtt indultak el otthonról kerékpárral, de a fiú már ekkor elhatározta, hogy nem megy iskolába, hanem megöli az anyját. Miután a község központjában elváltak egymástól, a fiú visszafordult. Hazatérve a kerékpárját az iskolatáskájával együtt az épület mögé rejtette, magához vett egy baltát, és azzal a szoba sarkában elbújva várta az anyját.

Amikor az anyja belépett a szobába, a fiú hátulról rátámadt: előbb ököllel többször megütötte, majd a baltával kétszer a fejére vert. A nő a bántalmazás eredményeként a földre zuhant és a helyszínen meghalt.

A fiú gondosan feltakarította a bűncselekmény nyomait, magához vette az anyja pénztárcáját, bankkártyáját, mobilját, és elutazott a 300 kilométerre lakó apjához Sajókazára. A rendőrök nem sokkal később ott fogták el.

J. Levente már a nyomozati szakban beismerte tettét, azt mondta, ki akarta próbálni, hogy milyen érzés embert ölni. Később a bíróságon is elismerte, hogy megölte az anyját, de tagadta az előre kiterveltséget, és azt állította, hogy hangokat hallott. A szakértők azonban kizárták, hogy a fiú elmebetegségben szenvedne és hogy külső hangok hatására követte volna el a bűncselekményt. A szakvélemények szerint sértettség és kíváncsiság állt az ölési szándéka mögött, amit küldetésének érzett.

Az iskolai szociálpedagógus vallomása szerint a fiú már az első találkozásaik során azt mondta neki, hogy embert szeretne ölni. Hónapokkal a gyilkosság előtt az iskolai pszichológusnak pedig arról beszélt, hogy száz ember megölése vezet a megüdvözüléshez, ám arra nem tért ki, hogy vannak-e kiszemeltjei.

A család egyik barátja szerint még halállistája is volt a fiúnak, és ezen ő is rajta volt. J. Levente a korábbi tárgyaláson azt mondta, hogy az anyja állt a halállistája első helyén. A második a korábbi gyámja volt, utána pedig azok az osztálytársai következtek, akik korábban bántották őt az iskolában. Arról, hogy milyen protokollok működnek a hazai gyermekvédelmi jelzőrendszerben, ebben a cikkben írtunk bővebben.

A fiú apja a tárgyaláson azt mondta, fiának óriási traumát okozott, hogy a testvére elvágta a saját torkát. Szerinte ez és a rossz gyerekkora lehet az oka annak, hogy a fiát 12-13 éves korában már foglalkoztatták ezek a gondolatok. Azt mondta, Levente anyja mindig máshol vállalt munkát, és ilyenkor mindig arra a férfira hagyta a fiát, akivel éppen együtt volt. „Ha az anyja elvitte volna pszichiátriára a gyereket, akkor ez nem történik meg” – jelentette ki az apa.

A fiú ügyvédje azt mondta, védencének nem volt normális gyermekkora, az anyja elhanyagolta, zavart lelkiállapota miatt pszichiátriai kezelésre szorult volna, mégsem jutott megfelelő kezeléshez. Perbeszéde végén azt kérte, hogy emberölés alapesetében mondják ki bűnösnek a védencét, és mentesítsék a kifosztás vádja alól.

Czakkerné Pásztor Anita bíró végül előre kitervelt emberölés bűntettében és kifosztás bűntettében mondta ki bűnösnek a fiút, és ezért őt 11 év fiatalkorúak börtönében való szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a büntetés kétharmada után szabadulhat a büntetéséből feltételesen. Emellett kötelezte őt a 877 ezer forintos bűnügyi költség megfizetésére is.

A bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott részbeni beismerését és azt, hogy hányattatott gyermekkora volt, és nem volt kihez fordulnia a problémáival. Súlyosító körülményként értékelték, hogy büntetőeljárás hatálya alatt, a közeli hozzátartozója sérelmére követte el a bűncselekményt. Az ügyész hosszabb szabadságvesztés kiszabásáért, a fiú védője enyhítésért, és a kifosztás, valamint az előre kiterveltség mellőzéséért fellebbezett. A bíróság fenntartotta a fiú letartóztatását.