Egyre fiatalabb korban jelenik meg az anorexia és az önbántás

„Tízből nagyjából négyre értékelem a középiskolás diákok mentális állapotát” – mondta a Telexnek Bea, aki egy Szlovákia határához közeli településen dolgozik pszichológusként. Anna egy budapesti magániskolában dolgozik, és bár szerinte ők jobb helyzetben vannak más iskolapszichológusokhoz képest, így is úgy látja: van probléma a fiatalok mentális egészségével. Október 10-én van a lelki egészség világnapja, ebből az alkalomból az Uniomedia kommunikációs ügynökség kampányt indított azért, hogy felhívja a figyelmet a fiatalok mentális egészségére.

Ezt támaszthatja alá az újpesti önkormányzat nemrég készített kutatása is, amely a kerületbe járó diákok mentális állapotát mérte fel, és megdöbbentő eredményre jutott. A kutatást kitöltő 1007 diák 21 százaléka mondta azt, hogy bántalmazták már szexuálisan, 35 százalékukat verbálisan, 15 százalékukat pedig testileg.

A középiskolás diákok mentális állapotáról szóló felmérést azután rendelte el az újpesti önkormányzat, hogy az előző tanév első két hetében tíz diák kísérelt meg öngyilkosságot a kerületben, egyikük meg is halt. A kutatásból kiderült: a középiskolások 35 százalékának van mentális vagy pszichiátriai beteg a családjában, 26 százalékuk tapasztalt érzelmi elhanyagolást, és minden negyedik diák számolt be valamilyen függőséggel küzdő családtagról. A kérdőívet kitöltő gyerekeknek csak 29 százaléka válaszolta azt, hogy nincs semmilyen, úgynevezett ártalom az életében.

Az iskolapszichológusok alapvetően tanácsadást végeznek az iskolákban. A feladatuk annak felmérése, hogy az adott körülmények között kezelhető-e a fiatalok mentális állapota, vagy szükség van kivizsgálásra, további szakellátásra. Nagyon fontos funkciót töltenek be, mert ők az elsődleges szűrők a diákok és a szakellátás között.

Az a legjobb, ha a diák magától kér segítséget

A 15 éve iskolapszichológusként dolgozó Annát leggyakrabban alvási nehézségek, hangulatingadozás, szorongás, online függőség, evés- és/vagy testképzavar, bizonyos esetekben az önbántalmazás különböző formái, függőségek miatt keresik meg a fiatalok. Anna szerint náluk a diákok nagyon sok időt töltenek az online térben, és sokszor felteszik a kérdést:

mi számít függőségnek, és mi nem?

Többen keresik meg azért is, mert szeretnék megtalálni az identitásukat. Vannak tipikusnak mondható kamaszproblémák, mint például a beilleszkedési nehézségek, szerelmi gondok. A fiatalokat foglalkoztatja a klímaszorongás és a külföldön vagy belföldön élés dilemmája is.

A pszichológus szerint az a legszerencsésebb, ha a diák maga kér segítséget, de az is előfordul, hogy az osztályfőnök észleli a problémát, és ő szól a szakembernek. A középiskolás korosztálynál az is gyakori, hogy a diákok aggódnak a barátjukért, és a fiatalok szólnak, ha valakivel probléma van.

A vidéki iskolában dolgozó Bea szerint a diákok nagyon különböző kihívásokkal küzdenek alsó és felső tagozatban, de elhelyezkedés szerint és „profiljuk” alapján is különböznek az iskolák. „Egy városi elit gimnáziumban feltehetőleg több a teljesítményszorongó, azonban például egy bentlakásos iskolában a közösségépítés problémái, az eltérő életvitelhez és új szabályokhoz való alkalmazkodás lehet a konfliktusok forrása” – mondta a Telexnek.

Egyre fiatalabb korban kezdődik az anorexia és az önbántás

A szakemberektől megkérdeztük, szerintük az elmúlt években hogyan változott a diákok mentális állapota. A pszichológusok általános tapasztalata volt, hogy egyre több diák tudja ma már azt, hogy mi a problémája. Anna szerint korábban ott kellett kezdenie, hogy elmagyarázta, ki az a pszichológus. Ma már vannak olyanok, akik az internet segítségével konkrét öndiagnózissal érkeznek hozzá.

Ez pozitív abból a szempontból, hogy nem kerülnek hozzá annyira szélsőséges állapotban a diákok, mert időben kérnek segítséget. Viszont ez azt eredményezi, hogy egyre több az ellátandó eset. A szakértő szerint

kamaszkorban sok pszichiátriai nagy kórkép indul, ezért minden jelzést komolyan kell venni.

Annának ijesztő volt megtapasztalni, hogy például az anorexia, az önbántás egyre fiatalabb korban kezdődik. Ami eddig a középiskolás korosztályra volt jellemző, az már megjelenik akár általános iskolában is. Tapasztalatai szerint egyre több diákot kell szorongásos és pániktünetek miatt kezelni.

A kisvárosi iskolában Bea úgy tapasztalja, hiába tudják a diákok, hogy valami bajuk van, nem mindig tudják, kitől kérjenek segítséget. Az iskolában agyonnyomják őket a teendők, és otthon sem tudnak töltődni. Sokkal több a „mikroagresszió”, de akár a tettlegességig fajuló bántalmazás is. Ennek oka, hogy a felgyülemlett frusztrációt a gyerekek egymáson vezetik le.

Bea szerint az is szembetűnő változás, hogy a diákok többször fordulnak hozzá digitális zaklatás, cyberbullying miatt, mint korábban. A szakember szerint sajnos a gyerekek egy része még mindig nem tudja, milyen veszélyei vannak az online zaklatásnak.

Az iskolán belüli erőszak elterjedéséről az elmúlt években több kutatás is készült. A Telex is több cikkben foglalkozott ezzel a fontos témával: ez volt a bevezető cikkünk, a másodikban olvasóink visszajelzéseit, tapasztalatait dolgoztuk fel, a harmadikban szakemberrel interjúztunk a jelenségről. A cyberbullyingről pedig ebben a cikkben írtunk.

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2022. szeptember 22. és október 3. között az UNICEF megbízásából országos felmérést készített középiskolás korú magyar fiatalok körében a bullying, iskolai zaklatás, erőszak elterjedéséről, működésmódjáról. A kutatás 1000 diák online kérdőíves megkérdezésével zajlott. A kérdőívet kitöltők 85 százaléka állította, hogy volt már iskolai zaklatás áldozata. Ha az online zaklatást is figyelembe vesszük, akkor már a kitöltők 88 százaléka érintett valamilyen módon.

A szülők néha a gyerekeken keresztül kérnek segítséget

A kisvárosi iskolában dolgozó Bea szerint a gyerekeket nevelő felnőttek mentális egészsége is romlott az elmúlt évek alatt, és ez külön figyelmet igényel. „A gyerekek annyira vannak jól, amennyire a társadalom, ami neveli őket” – mondta a Telexnek.

Tapasztalatai szerint például a háború okozta stressz vagy a gazdasági válság bizonytalansága kihatnak a felnőttekre, és sok szülőnek nincsenek eszközei az ezekkel való megküzdésre.

Éppen ezért lehet jellemző, hogy ha a felnőttek segítséget kérnek, azt a gyerekeken keresztül teszik. Például a gyerek problémája miatt keresnek fel szakembert, ami után kiderül: nekik is szükségük lenne segítésre. Bea szerint fontos lenne, hogy legyen több lakóhelyhez közeli ingyenes szülői klub, és a mentális egészség ne számítson luxusnak.

A szakember szerint a felnőttek hajlamosak a saját érzelmi állapotukból kiindulni, és nagyobb érzelmi elvárásokat támasztani a gyerekek felé is. Ennek a következménye lehet az, hogy a gyerek életkorában teljesen természetes, heves reakciókra – például dühös felcsattanásra vagy sírásra – úgy tekintenek, mintha rossz viselkedés lenne. A szakember szerint a gyerekek nem „kis felnőttek”. Valójában hosszas tanulási folyamat és sok hibázás kell ahhoz, hogy a gyerek megtanulja, melyik helyzetben hogyan viselkedhet.

A pszichológus szerint a környezet sokszor a túlterhelt gyerekek mentális fáradtságát lustaságként értelmezi.

Valójában egy végletekig túlhajtott rendszerben kell talpon maradniuk – mondta Bea a Telexnek. Ezért is fontos, hogy a gyerekek őszintén beszélhessenek szüleikkel, és ők meghallgassák nehézségeiket.

Túltelített a rendszer

Anna főleg azért szeret iskolapszichológus lenni, mert csapatban tudnak dolgozni a hozzá forduló gyerekek problémáin, és valós, azonnali segítséget tudnak keresni. Ennek szemléltetésére elmondott egy példát: alapesetben egy felelés miatt szorongó gyerek terápiája elhúzódhat, amíg megértik a szorongása okait, és a gyerek egyedül megtanulja kezelni a helyzetet.

Az iskolában viszont a pszichológus egyből beszél a szaktanárral, akivel közösen alakítja ki azt a biztonságos teret, amiben a gyerek komfortosan érezheti magát. A fővárosi iskolában dolgozó Anna nehézségnek látja, hogy gyakran pályakezdők lesznek iskolapszichológusok, akiknek nagyon nehéz elsőre egyedül boldogulni és átlátni a rendszert. Ebben segítheti őket a intézménypszichológus koordinátor, illetve a szupervízió.

Az iskolapszichológusoknak is ugyanúgy, mint a többi pszichológusnak, akkor van jelzési kötelezettsége, ha valaki önmagára vagy másra veszélyes. Viszont Anna a Covid óta úgy látja: nagyon túltelített a rendszer, nehéz hova továbbküldeni a komolyabb problémával küzdőket. Ők ebből a szempontból is szerencsés helyzetben vannak: ugyanis a hozzájuk járó gyerekek nagy részét el tudják vinni a szüleik a magánellátásba. Tapasztalatai szerint a hozzá forduló diákok több mint felét tovább kell irányítani a szakellátásba.