Felépült a kerítés, megjelentek az embercsempészek, elfogták őket, most mehetnek isten hírével

• Bejárta a sajtót a hír, hogy elkezdték kiengedni a börtönökből az embercsempészet miatt elítélt külföldieket. Ez, érthető módon, rendkívül felháborította a bent maradó magyar rabokat.
• Kiderítettük, mi az a „reintegrációs őrizet”, amire hivatkozva most kiengedik az embercsempészeket, és miben különbözik attól, ahogy ezt normális esetben alkalmazni szokták.
• Utánamentünk annak is, mi lehet a magyar kormány célja a korábban főellenségnek titulált embercsempészek szélnek eresztésével.

A Telex börtönfalak közül származó információi is megerősítették azt a napok óta terjedő hírt, hogy óriási felháborodást okozott a magyar börtönökben a külföldi embercsempészek szabadon engedése. A fogva tartott magyar rabok úgy élik meg, hogy igazságtalan megkülönböztetés van a külföldiek javára, az ő kárukra. Ugyanilyen információk jutottak el a Hvg-hez is, akik először írtak erről, majd pár nappal később az RTL tett közzé egy rejtett kamerás felvételt, amelyen Szombathelyen a vasútállomáson egyszerűen szélnek eresztenek öt, addig a börtönben fogva tartott férfit. Az embercsempészek táskákkal, szatyrokkal és papírokkal a kezükben kiszálltak a bévés kisbuszból, és egyszerűen elsétáltak az állomás felé.

„Amnesztia” a kormány főellenségeinek

Április 27-én ugyanis kiadtak egy kormányrendeletet, amely a külföldi embercsempészek büntetéséből hátralévő időt „reintegrációs őrizetté” változtatja. Az április 28-án már életbe is lépő rendelet „az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára” hivatkozik, aszerint a kiengedett raboknak 72 órán belül el kell hagyniuk Magyarországot. A rendelet azt írta elő, hogy a börtönből frissen kiengedett rab abba az országba menjen a reintegrációs őrizetet tölteni, ahol Magyarország előtt a tartózkodási helye volt, ha pedig ez nem ismert, akkor az állampolgársága szerinti országba.

Ezzel kapcsolatban csak néhány megszorítás van. A legfontosabb, hogy nem engedik ki azokat az embercsempészeket, akik ellen más bűncselekmény miatt is folyik eljárás, és azokat sem, akik korábban voltak már reintegrációs őrizetben. Tehát ennek alapján nem hagyhatja el a börtönt például az a grúz embercsempész sem, aki áprilisban egy székkel fejbe verte rabtársát a szegedi Csillagban, és az ügyében büntetőfeljelentést tett az intézet parancsnoka.

Mi az a reintegrációs őrizet?

A reintegrációs őrizetet nagyon hasonlít a házi őrizethez. Viszont míg az utóbbi a jogerős ítélet előtti időszakban jöhet szóba, és azt biztosítja, hogy a vádlott meglegyen még, mire megszületik az ítélet, addig az előbbi a kiszabott szabadságvesztés-büntetés vége felé kezdődhet: egyfajta átmenet a börtön és a teljes szabadság között.

Reintegrációs őrizet Magyarországon nem olyan rég óta létezik: a parlament 2014 végén szavazta meg, és 2015. április elsején lépett hatályba az a törvénymódosítás, amely bevezette. Az indoklásban akkor ez állt: „A reintegrációs őrizet jogintézményének bevezetésével a büntetés-végrehajtás eszköztára jelentősen bővül a progresszív szabadságelvonás, a normalizáció és a sikeres társadalmi visszailleszkedés elősegítése tekintetében.”

A reintegrációs őrizetbe kerülő rabok nem feltétlenül egy lakáshoz vannak kötve, de mindig ott kell lenniük, amit az előre lefektetett magatartási szabályok előírnak. Adott esetben járhatnak például már dolgozni (hiszen az egyik fő cél épp a kinti életnek a büntetés utáni könnyebb újraindítása, például a megélhetés előteremtése lenne), de akkor a munkahelyükön is kell lenniük a munkaidőben. A mozgásukat elektronikus nyomkövetővel követik.

Miért mehetnek el szabadon az embercsempészek?

A mostani rendelet alkalmazásában nagyon fontos különbség, hogy az embercsempészekre nem tesznek nyomkövetőt. A rendelet szerint aki 72 órán belül nem hagyja el Magyarországot, annál megszűnik a reintegrációs őrizet, magyarul visszakerül a börtönbe. Az viszont nem látszik, hogyan lehetne ellenőrizni nyomkövető nélkül, pontosan hol járnak a kiengedett embercsempészek.

A rendeletben az szerepel óvintézkedésként, hogy az érintettek ujjlenyomata az idegenrendészethez kerül. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy ha más papírral kapják el őket Magyarországon, és ujjlenyomatot vesznek tőlük, akkor már tudni fogják, kiről van szó.

Bár ezt nem lehet pontosan tudni, a valóság valószínűleg az, hogy a magyar államnak és a büntetés-végrehajtásnak fogalma sincs, hova mennek és mit csinálnak a kiengedett embercsempészek. Erre utal, hogy az osztrák belügyminisztérium szerint a magyar gyakorlat a szervezett bűnözésnek kedvez, és arra ellenintézkedésekkel készülnek. Ezzel a kérdéssel a csütörtöki kormányinfón is szembesítette az RTL Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztert, aki azt mondta: szerinte nagy részük elmegy, és remélhetőleg a hazájuk felé, de az is lehet, hogy Nyugatra.

Szijjártó Péter azzal igyekezett lehűteni osztrák kollégája aggodalmait, hogy nincs itt semmi látnivaló, hiszen Magyarország csak külföldi bűnözőket utasít ki az országból, akik „jobb is, hogyha elhagyják az országot és jobb is lenne, hogyha többet nem is jönnének mifelénk, és nem is gondolnának arra, hogy mifelénk jöjjenek”. Szijjártó azt bizonygatta, hogy „ez szuverén magyar döntés, nem irányul egyetlen egy szomszédos országgal szemben sem”. Magyarország pedig a déli határon továbbra is a legszigorúbban jár el a határsértőkkel és az embercsempészekkel.

Mit keres itt ez a sok embercsempész?

Magyarország déli határánál 2015-ben építettek fel először határkerítést, amit azóta többször megerősítettek és kibővítettek. Az építkezésre és a rendszer fenntartására a magyar állam azóta körülbelül 650 milliárd forintot költött.

Ahogy egyre nehezebb lett átjutni a határon, úgy nőtt meg az igény az embercsempészek szolgáltatásaira, úgy lett ez egyre nagyobb üzlet, és úgy csaptak bele egyre többen. A bűnügyi statisztika csak a tavalyi, 2022-es évre 1705 embercsempészéses bűncselekményt tart számon, és idén is már 644-nél járunk. Az egymással is rivalizáló embercsempészbandák egyébként néha fegyveres konfliktusokba keverednek, tavaly például a szerbiai Horgoson lövöldöztek egymásra gépfegyverekkel.

Az embercsempészetért alapból 1–5 év börtön jár, ami súlyosbító körülmények esetén akár 10 évre is felugorhat. Az elmúlt években egyre több embert ítéltek emiatt szabadságvesztésre, csak tavaly 1653-an kerültek így a magyar börtönökbe. Ezt a rohamot pedig mostanra alig-alig bírja már az amúgy is túlzsúfolt büntetés-végrehajtás.

Egy, a témában kiadott tavaly novemberi büntetés-végrehajtási közlemény azzal a címmel jelent meg, hogy „Öt átlagos magyar börtönt töltenek meg az embercsempészek”. Ebben arról írtak, hogy akkor már több mint 2500 embercsempészt tartottak fogva a hazai börtönökben, a számuk folyamatosan emelkedett, azon a ponton már meghaladta az összlétszám 13 százalékát.

A közlemény szerint egyébként az embercsempészet miatt őrzött emberek közel 90 százaléka külföldi, 73 különböző ország állampolgára. A hatóság azt is megjegyezte, hogy a fogva tartásuk „elsősorban a nyelvi nehézségek és a követett vallási előírásaikból adódó étkezési igények miatt jelentős plusz feladatokat és számottevő többlet költséget jelent a büntetés-végrehajtási szervezet számára”.

Sértődöttség, megoldás, kiszúrás?

Ez volt tehát az a pont, amikor a magyar kormány úgy döntött, hogy egészen egyszerűen szélnek ereszti a külföldi embercsempészeket, a belátásukra és a lelkiismeretükre bízva, hogy visszatérnek-e korábbi tartózkodási helyükre vagy származási országukba letölteni büntetésüket. Az intézkedés a börtönök zsúfoltságának csökkentése érdekében mindenképpen érthető, abból a szempontból viszont elég furcsa, hogy a kormány évek óta riogat az embercsempészekkel, az utóbbi években állandó főellenségként kezelve őket.

A kiengedésük mellett szóló másik érv az lehet, hogy a kormány ezzel akar borsot törni a nyugati országok és „Brüsszel” orra alá. Az Unióban régi téma az embercsempészet, több ország kiemelten foglalkozik vele, az Európai Bizottság pedig 2021-ben elfogadott egy négyéves tervet a jelenség visszaszorítására. A magyar kormány a mostani intézkedéssel ezt szabotálja, Rétvári Bence pedig a kérdésről azt mondta, hogy azért engedik ki az embercsempészeket, mert

„az EU nem ad pénzt Magyarországnak sem az embercsempészek fogva tartási költségeire, sem börtönök építésére. Azt viszont elvárják, hogy a határokon elfogott külföldi embercsempészeket hazai börtönökben, a magyar adófizetők pénzéből tartsuk fogva.”

Ez igaz ugyan, de Rétvári az érveléséből kihagyja, hogy az embercsempészek a magyar törvényeket sértik meg, és ezért őket magyar bíróságok ítélik el. Rétvári szerint az EU-nak kellene kifizetnie azt a körülbelül 650 milliárdos összeget, amit a magyar állam eddig a déli határvédelemre költött.

Az EU-t erre semmi nem kötelezi, de könnyen lehet, hogy az egész ügynek a még mindig visszatartott uniós pénzekhez van köze. Ahogy Svédország lassan egy éve blokkolt NATO-csatlakozása, úgy a bűnözők szabadon eresztése is egy eszköz lehet az uniós intézmények zsarolására. Ez várhatóan a következő időszak kormányzati kommunikációjából derül ki.