A városok sok pénzt áldoztak a szakrendelőikre, az állam most azt kérdezi, nem adnák-e át azokat

Semmilyen kötelező érvénnyel nem jár, inkább csak puhatolózásnak értelmezhető az a Telex birtokába került levél, amelyet az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) küldött az önkormányzatoknak a szakrendelőik államosításáról. A levélben azt kérik, hogy a polgármesterek március 24-ig írják meg véleményüket arról, szándékukban áll-e átadni az államnak a rendelőket. A levél nagyon óvatosan érdeklődik, hogy az önkormányzat tárgyalta-e már „a járóbeteg szakrendelő NEAK által finanszírozott járóbeteg kapacitásának állami átadásának lehetőségét”. Azt is kérik, hogy a településvezetők az előzetes döntésről és további szakértői, felsővezetői szintű egyeztetési igényükről tájékoztassák a főigazgatóságot.

Amikor a második Orbán-kormány 2013-ban a legtöbb közfeladatot, például az iskolák fenntartását elvette az önkormányzatoktól, már akkor felkínálták a lehetőséget nekik a szakrendelők államosítására. Ezzel a lehetőséggel akkor mindössze 5 önkormányzat élt volna, így végül elállt az állami átvétel szándékától a kormány. A járóbeteg-szakellátás háromnegyedét ettől függetlenül ma a kórházakhoz csatolt rendelőintézetek adják, körülbelül 110 rendelőintézet maradt önkormányzati fenntartásban.

Győrben és Szegeden már a kórházhoz tartoznak a szakrendelések

Ez a helyzet Győr-Moson-Sopron vármegyében is, ahol a járóbeteg-szakrendelők már jó ideje a megyei, illetve a városi kórházakhoz tartoznak, így Győrben, Sopronban, Mosonmagyaróváron nem kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. Van azonban két érintett település, ahol igen: Téten és Pannonhalmán a 2014-ben, illetve 2011-ben nyílt egészségházak önkormányzati tulajdonban vannak. Mindkettő több mint egy tucatnyi szakellátást nyújt, és főleg a kezdetekkor az a mondás járta a nagyvárosokban (leginkább Győrben), hogy aki nem akar hónapokat várni egy vizsgálatra, az menjen Tétre vagy Pannonhalmára, a várólistát így ki tudja kerülni. A fő cél ugyanakkor az volt, hogy a környékbeli falvakban élő betegeket szolgálja ki ez a két egészségház – eddig ennek a feladatnak eleget is tudtak tenni.

Bánfi Lajos, Tét polgármestere a Telexnek azt mondta: valóban kaptak levelet az Okfő-től, de abból ők semmilyen kötelezettséget nem olvastak ki – a döntésre vonatkozóan legalábbis.

Adatokat kértek tőlük például a betegforgalomról, és ezt meg is adták. „De nem hoztunk semmilyen határozatot ebben a kérdésben” – mondta a polgármester. A városvezető szerint egy ilyen lépésnél kell a személyes egyeztetés, ez sem történt még meg. Ráadásul itt nemcsak Tét az egészségház tulajdonosa és működtetője, hanem 17 önkormányzat közösen. Ha dönteni kell tehát az átadásról, azt együtt tudják csak megtenni.

Pannonhalmán a Szent Márton Járóbeteg Központ 12 éve fogad betegeket, elsősorban az ellátási területéhez tartozó falvakból, ami Pannonhalma mellett Écset, Ravazdot, Tarjánpusztát, Nyúl községet, Sikátort, Tápszentmiklóst, Győrságot, Lázit, Veszprémvarsányt és Nyalkát jelenti. Aki máshonnan időpontot szeretne foglalni vizsgálatra, a szabad kapacitás függvényében teheti meg, de elsőbbséget élveznek a nevezett falvak betegei. Itt is ugyanaz a helyzet, mint a téti központnál: a 11 község a járóbeteg-központ tulajdonosa is egyben, így a döntést közösen kell meghozniuk. Több kisközség polgármestere erősítette meg a Telexnek: csak most hallottak erről, így nem tárgyaltak és nem is döntöttek semmiről.

Szegeden az egyetem működteti a rendelőket

Szegeden azért nem kérdés a szakrendelők állami kézbe adása, mert a város járóbeteg-rendeléseit másfél évtizede az állam, pontosabban a Szegedi Tudományegyetem biztosítja. 2007-ben Botka László polgármester megegyezett az egyetem akkori rektorával a szakrendelés átadás-átvételéről. Utóbb a szegedi egyetem is alapítványi fenntartásba került, így 2021 ősze óta a szegedi szakrendelés is az alapítványhoz tartozik, de az orvosegyetemeknél életbe léptetett szabály szerint a betegellátás állami irányítása megmaradt.

Jelenleg a városi szakrendelések szolgáltatója a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központja. A szakellátás egy része már nem is a régi nagy „SZTK” épületében folyik, hanem az egyetemi klinikákra mennek a vizsgálatra vagy kezelésre a beutalt járóbetegek. Így a klinikai orvosok látják el a betegeket, azaz nem kell külön orvos és őt segítő munkatársi gárda a szakrendelőbe, valamint nem kell két helyen külön-külön műszerparkot fenntartani, igaz, nem mindegyik rendelés folyik az egyetemi épületekben.

Szegeden is vannak azonban várólisták, az alaposabb kivizsgálásokért és a kisebb-nagyobb műtétek egy részéért is sorban kell állni, éppen úgy, mint más városokban. Ennek részben az is lehet az oka, hogy a szegedi egészségügyi rendszerhez nem csak a város 160 ezer lakója tartozik, hanem a Dél-Alföldön élő további mintegy 1,1 millió ember is, akiknek a magasabb szintű ellátásokat biztosítja az egyetem gyógyászati központja.

Ami az egészségügyi szolgáltatók állami támogatását illeti, a hazai kórházakra jellemző milliárdos-tízmilliárdos adósságokat az alapítványi egyetem továbbra is éppen úgy görgeti maga előtt, mint korábban az állami SZTE. A legutóbbi hírek szerint nem valószínű, hogy a kormányzat változtatni akar a szegedi egyetemhez központosított egészségügyi ellátáson, mert az eddig nem az SZTE részeként működő deszki tüdőkórházat, amely a várostól bő tíz kilométerre fekszik egy faluban, és a megyei önkormányzathoz tartozik, a tervek szerint júliustól szintén bevonják ebbe a rendszerbe.

Fű alatt jelentős átalakítás zajlik az egészségügyben

A régen SZTK-nak nevezett, ma rendelőintézetnek hívott, csúnyább nevükön járóbeteg-szakellátást végző intézetek lényege az, hogy könnyen elérhető szakorvosi ellátást nyújtsanak azoknak a betegeknek, akiknek nincs szükségük kórházi ellátásra. Itt vizsgálja meg a hallójáratunkat a fül-orr-gégész, nézi meg a látásunkat a szemész, végez ultrahangvizsgálatot az orvos. Itt van a labor, a gyógytorna, de itt veszik le a veszélyes anyajegyeket és végeznek más egynapos sebészeti beavatkozásokat, és a kórházi műtét után lábadozó beteg is ide jöhet kontrollra az orvosához.

A modern egészségügy már nálunk is abba az irányba halad, hogy lehetőség szerint az ellátások nagy részét inkább ezekben a rendelőkben végezzék, a kórházakat pedig csak azoknak tartsák fenn, akik valóban ágyban fekvő betegek és tartósabb ellátásra, műtétre szorulnak. A 2022 óta a Belügyminisztérium irányítása alatt álló egészségügyi államtitkárság csendben, fű alatt jelentős átalakításokat kezdett meg az egészségügyben. Ettől az évtől például egy-egy vármegye teljes egészségügyi ellátásának megszervezését a megyei kórházakra bízták. A kórház lesz az adott megyében dolgozó minden orvos és egészségügyi dolgozó munkáltatója, és a kórház dolga, hogy az általános orvos és ápolóhiány közepette megpróbálja racionalizálni az ellátást.

Az orvosi ellátás összetett rendszer, amiben mindenkinek megvan a jól körülhatárolt feladata. A kórházak és a szakrendelők mellett az egyszerűbb problémákkal elsőként a háziorvoshoz érdemes menni, vagy az esti háziorvosi ügyeletekre, amelyek átszervezését éppen bojkottálja a Magyar Orvosi Kamara, a súlyos eseteket, baleseti sérülteket pedig a mentők, majd a sürgősségi osztályok látják el. A kihasználatlan kórházi ágyakat jelenleg az idős, krónikus betegek gondozására szervezik át.

Ennek az átalakításnak a része az a terv is, hogy az önkormányzatok a szakrendelőiket adják vissza az államnak. Takács Péter, a BM egészségügyi államtitkára már tavaly nyáron beszélt ezekről az elképzelésekről. Később különböző konferenciákon érvelt amellett, hogy

van, ahol egy szakrendelőben egy betegre például 19-22 vizsgálatot is lejelentenek az egészségbiztosítónak. Ez annyit jelent, hogy kevés a beteg, az intézmény a sok vizsgálattal igyekszik finanszírozáshoz jutni, tehát fölösleges kapacitások vannak, amik viszont máshol hiányoznak.

Az államtitkár szerint ha az állam kezében lennének a szakrendelők, hatékonyabbá lehetne tenni a működésüket, így jobban lehetne gazdálkodni a szakorvosi kapacitásokkal, az eszközökkel is. Egy egységes időpontfoglaló rendszerrel például megszűnne az a gyakorlat, hogy valaki a biztonság kedvéért három helyen is lefoglal magának időpontot. Az államtitkár azt azért nem mondta, hogy a racionalizálás ebben az esetben orvosok, ápolók, műszerek átirányítását is jelentheti oda, ahol azokra nagyobb szükség van, más helyeken pedig ellátások vagy akár rendelők is megszűnhetnek.

Az államosított rendelők nem működnek jobban

Az önkormányzatok többsége már tavaly kinyilvánította: nem mond le a szakrendelőkről. Az országgyűlés a tervezett államosítás előkészítéseként tavaly novemberben egy olyan módosítást fogadott el az önkormányzati törvényhez, amely felhatalmazta a belügyminisztert, hogy adatokat kérhet a települések által fenntartott szakrendelők működéséről (ez az átvilágítás aztán el is indult). A Fővárosi Közgyűlés erre elfogadott egy határozatot, amelyben kinyilvánították: nem támogatják az államosítás felé vezető folyamatot. A Havasi Gábor egészségügyi tanácsnok által előterjesztett dokumentum szerint az államosítás a színvonal csökkenését eredményezi, kivonják az önkormányzati forrásokat, növekszik a bürokrácia, és az ellátásszervezést végző kórházak várhatóan magukhoz vonják a forrásokat, a munkaerőt és a betegeket. Mindez a munkaerő további elvándorlását eredményezheti az egészségügyből.

„Számos tapasztalati példa van már arra például Budapest II. kerületében, Göncön, Nagykátán vagy Szigetszentmiklóson, hogy hogyan romlik az ellátás, amikor egy szakrendelő az államhoz, azaz egy kórház irányítása alá kerül”

– mondta a Telexnek Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke. Ezekben az intézményekben sokszor az látszik, hogy a kórházi ellátási munka mellett nem jut idő a szakrendelések szervezésére, működésük ellenőrzésére. Emiatt hosszú távon a betegek gyakrabban kerülnek a drágább kórházi ágyakra, és ezzel rontják a rendszer költséghatékonyságát.

„Láttunk példákat az elmúlt évtizedben arra, hogyan romlott a hozzáférés és a szervezettség a kórházakhoz került szakrendelőkben. Nem akarom bántani ezzel a kórházakat, amelyek érthető okokból elsősorban a fekvőbeteg-ellátásra figyelnek, és nem veszik észre, hogy a lakosság közben nem jut megfelelő ellátáshoz” – mondta a szövetség vezetője.

Pásztélyi szerint félő, hogy az államosítással bizonyos orvosi szakmákat kivonnak a szakrendelőből és visszatelepítik azokat a kórházba. A betegek szempontjából ez ismét csak azt jelentené, hogy nehezebben jutnak hozzá egyes vizsgálatokhoz vagy beavatkozásokhoz.

Pásztélyi szerint mindez újra egy „fejnehéz”, azaz túlságosan kórházcentrikus rendszer irányába vezet, amit éppen az elmúlt években szerettünk volna leépíteni. Pedig a járóbeteg-ellátás az állami kiadásokat is jelentősen kíméli: a kórházban fekvő betegek gyógyításának költségei a többszörösét teszik ki ugyanannak a betegségnek a szakrendelői kezeléséhez képest, és a rendelők épp abban érdekeltek, hogy ne küldjék tovább kórházba a beteget. Nem jó tehát, ha a járóbeteg ellátás a kórházi ellátás előszobájává válik. A szakrendelői hálózat csak akkor tudja csökkenteni a kórházak terhelését, ha autonóm rendszer marad – mondta Pasztélyi.

Pásztélyi Zsolt szerint a rendelők önkormányzati fenntartása mellett szól, hogy így a döntéshozatal sokkal közelebb van az intézményhez. Ha sürgős döntésre, karbantartásra, javításra van szükség, ezt a feladatot jobban meg tudja oldani az önkormányzat vagy azok településfenntartó cégei. Ezzel szemben az állami rendszerben sokszor a legegyszerűbb beszerzésekre is hosszú heteket kell várni. Nagyon hiányozna a rendelők költségvetéséből az az évi 5-10 milliárd forint is, amivel az önkormányzatok jelenleg támogatják az intézmények működését. Pásztélyi szerint a Takács Péter egészségügyi államtitkár által említett egységes időpontfoglalási rendszer bevezetéséhez pedig sincs szükség az intézmények államosítására, ezt a mostani keretek között is meg lehet oldani, a szervezet intézményei szívesen csatlakoznak ilyen kezdeményezéshez.

Az önkormányzatok sok pénzt áldoztak a rendelőkre, nem fogják visszaadni azokat

Bizonyos problémákra lehet megoldás az államosítás az egészségügyben, de ennek csak akkor van értelme, ha egy tudatos és felkészült menedzsment alapos információk birtokában változtat a működésen – véli Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász.

„Vajon a kórházak államosításának lett pozitív következménye? Szervezettebben, jobban lehet hozzáférni az ellátáshoz? Rendezettebb a fogadótér, jobb a betegirányítás? A válasz az, hogy kicsit sem!”

A szakember szerint az önkormányzatok nem véletlenül döntöttek úgy, hogy minden anyagi nehézség ellenére megtartják a járóbeteg-központjaikat. A hosszú kórházi várólisták mellett úgy látták ugyanis, hogy legalább ezekben az intézményekben tudnak a lakosságnak gyorsabb és jobb elérést adni az egészségügyi ellátáshoz. Budapesten azért vásároltak például a kerületek CT-ket a rendelőintézetekbe, mert ezekre a vizsgálatokra máshol hónapokat kellett várni. Ezeknek a központoknak a működésébe az önkormányzatok legalább 10-15 százaléknyi működési pénzt is beletesznek, és figyelnek arra, hogy a betegeket normális körülmények fogadják. Félő, hogy ez a pénz az államosítás után kiesik majd a rendszerből. Ez történt a kórházak államosításánál is: a kórházak mentek a közös nagy kalapba, az önkormányzatok által addig pluszban rájuk költött 40-50 milliárd forint helyett pedig az állam jó, ha 6-8 milliárdot fordított rájuk.

„A települések megküzdöttek a saját egészségügyi ellátásukért, és miután jövőre önkormányzati választások lesznek, nagyon kevesen fogják ezeket átadni az államnak” – mondta Sinkó Eszter.

Ha a rendelőintézetek mégis az államhoz kerülnek, Sinkó szerint arra lehet számítani, hogy a súlyos munkaerőhiánnyal küzdő kórházak kiszipkázzák a szakorvosokat a szakrendelőkből. Sok önkormányzat eddig külön megállapodásokkal jelentős összegeket fizetett szakorvosoknak, hogy egy héten többször is rendeljenek egy adott településen. Az irányító szerepet kapott megyei kórházak most olyan teljesítménykényszerben lesznek, hogy ezeket az orvosokat máshova – leginkább a vármegye központjába – irányítsák át, ami miatt a betegeknek is többet kell majd utazniuk. A járóbeteg-központokban dolgozó orvosok átlagéletkora jellemzően magasabb, ők tudatosan választják maguknak ezeket a nyugalmasabb, ügyelet nélküli munkahelyeket a nyugdíj előtti évekre. Ha az államosítással a vármegyei kórház lesz a munkáltatójuk, várható, hogy sokan inkább nyugdíjba vonulnak vagy kizárólag a magánellátásban folytatják tovább a munkát.

Sinkó szerint mindemellett tény, hogy a járóbeteg-központok szerepét jobban ki lehetne találni, és a működésükön is van mit javítani. Vannak intézetek például, amelyek konganak az ürességtől, miközben a betegek alig kapnak időpontot. Fő feladatuk az lenne, hogy csökkentsék a kórházba kerülők arányát, a kórházi kezelésre nem szoruló beteg itt találkozzon a szakorvossal és lehetőleg itt kapjon releváns kezelést. Sinkó szerint a mai egészségügy túlzott mértékben kórházcentrikus, a szakrendelők államosításával és kórházhoz rendelésükkel ez a fajta centrikusság tovább erősödne, ahelyett hogy a szakorvosok tevékenységét az alapellátás felé terelnék. Ha ez bekövetkezne – közös szakmai és anyagi érdekeltség megteremtésével – a betegek hamarabb férhetnének hozzá lakóhelyükhöz közel a számukra szükséges ellátásokhoz.

„Ehhez a funkcióváltáshoz azonban nincsen szükség tulajdonosváltásra, ennek a problémának nem az államosítás a megoldása” – mondta Sinkó Eszter.