Elindult az új rendszer, megnéztük, milyen a háziorvos nélküli ügyelet

Óránként átlagosan egy páciens érkezett a győri kórházban kialakított háziorvosi ügyeletbe az első napon, tehát március 1-jén 16.00 és 22.00 óra között, és a helyzet azóta jelentősen nem változott. Várakozni szinte alig kellett, nyilvánvalóan cél volt, hogy panasz ne érje az ellátást, és azt érezzék a betegek, hogy jobb ez a rendszer, mint a korábbi volt. A gyermekellátáson sem volt roham, Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs vezetője a Telexnek az alábbi Győr-Moson-Sopron vármegyei számokat küldte: az első, szerdai ügyeleti napon 16 óra és reggel 8 óra között összesen nyolc gyermeknek, a másodikon összesen kilencnek volt szüksége ügyeleti ellátásra.

A betegnek eddig nem rossz, sőt

Győrben eddig a városi háziorvosi ügyelet a kórháztól három-négy kilométerre lévő Liezen-Mayer úti rendelőben zajlott. A helyiek azt utálták a legjobban, ha onnan a sürgősségire beküldték őket (esetleg még a lelettel vissza), mert taxit kellett hívniuk vagy ismét autóba ülniük; ahelyett, hogy helyben segítséget kaptak volna a bajukra. Az ellátás kórházi épületbe való költöztetése logikus lépés tehát, évek óta téma volt, de valamiért soha nem jött össze. Az okok között többször lehetett hallani azt, hogy a háziorvosok nem akartak a „tűz közelébe” kerülni, jobb volt nekik a Liezen-Mayerről küldeni a beteget; de az is tény, mondta a Telexnek egy korábbi vezető, hogy pénz sem volt a rendszer kialakítására.

A győri kórházban először a gyermekellátásnál próbálták bevezetni, hogy az ügyelet házon belül legyen, de nem sikerült. Többször nekifutottak a felnőtt ellátásnak is, ugyanez lett a vége. Az ellenérvek mellett az is szólt, hogy az ügyeletre zúduló tömeget nem lehet egyetlen vizsgálóval megoldani, ott várót és minden mást is ki kell alakítani. A háziorvosok akkor még ügyeletenként – tizenhat órára vetítve – 55-60 betegről számoltak be, jóval többről, mint ahányat az első napokban láttunk, és ahányról az OMSZ is jelentett.

De hol vannak akkor most betegek? – tette fel egy bennfentes a kérdést.

Melyik ajtón menjek be?

Egy konkrét példa lehet, hogy választ ad erre. Egy győri anya, aki ráadásul félig-meddig egészségügyis, az első napon a fulladó gyermekével rohant az ügyeletre – a Liezen-Mayer utcába. Hiába volt kommunikációs kampány, és adott a helyi baráti médiumoknak videós interjút a mentőszolgálat szóvivője, a győriek egy részéhez ezek szerint mégsem jutott el az alapinformáció, hogy márciustól változik az ügyelet. Jó példa az is, hogy helyszínnek csak a kórház címét adták meg a plakátokon. Aki a győri intézményt ismeri, az tudja, hogy több szárnya és bejárata van a Petznek, önmagában a „Vasvári Pál u. 2-4.” semmit nem mond, abból nem derül ki, hova kell menni az ügyeletre.

A vizsgálót, ahová az ügyeleti ellátás végül került, az indulás előtti napon még szerelték. Nem a nulláról kellett nekiállni, hisz korábban ez a helyiség fogadta az európai ifjúsági olimpia (győri EYOF, 2017) sportolóit; a Covid-járvány idején pedig szűréseket is végeztek itt. Az újbóli beüzemelést az utolsó pillanatra hagyták, de az ügyelet múlt szerdán valóban zökkenőmentesen elindult.

Megosztottak a győri orvosok a helyzet megítélésében – mármint abban, hogy a fiatal kórházi orvosok beosztása fair eljárás volt-e. A „tál lencsét” és a „sztrájktörést” – amelyek miatt a MOK megyei elnökére húzták rá a vizes lepedőt – nem igazán emlegetik; azt sokkal inkább, hogy ezeket a fiatalokat ismét belekényszerítik egy olyan álságos helyzetbe, amelytől pedig most vagy soha szabadulni kellene. Nyílt titok volt itt Győr-Moson-Sopron megyében, hogy a kisvárosi kórházak ügyeleti sorait – amíg a jogviszony, illetve az adott főigazgató engedte – eddig is fiatal orvosokkal tudták feltölteni, de legalább megfizették őket. Így maradhatott életben az adott kórház. Azt, hogy mennyire pengeélen táncolnak ezek az intézmények, jól mutatja az is, hogy Mosonmagyaróváron március 1-jétől egyelőre csak hétköznap lehet szülni.

Szóval a győri ügyeletbe beosztott rezidensek és szakorvosjelöltek ismét dolgozhatnak a pihenőidejük terhére, a különbség annyi, hogy ezúttal a háziorvosi ügyeletet fogják biztosítani, és nem egy agonizáló kis kórház működését.

Ez akkor is igaz, ha valóban csak egy hónapig marad a mostani rendszer, az azt követő időszakra pedig talál az OMSZ megoldást más orvosokkal. Például olyan egészségügyi szolgáltatókkal, amelyek eddig is biztosították a háziorvosi ügyeletet a városban.

Nem a fiatalokon verik le

A Petz-kórház osztályain belül – állítják az érintettek – nincs feszültség amiatt, mert valaki vállalta hétköznap a hatórás ügyeletet. Egyrészt elfogadják az idősebb szakorvosok, hogy ők ezt úgysem akarnák, több okból kifolyólag:

• Torokgyulladásból láttak eleget.
• A mentős kolléga „főnökségéből” nem kérnek.
• Ha pedig a fiatalok ezért pluszpénzt kaphatnak, megérdemlik, mert tényleg dolgoznak a kötelező ügyeleteken túl is.

Jogos kérdés, hogy kötelező volt-e elvállalniuk az ügyeletet. Ha a vezetést kérdezik, azt mondják, nem, a szükséges szerződéseket meg tudták kötni enélkül is. Hogy erre valóban nincs szükség, annak okát egy orvosi szaktekintély egyetlen mondatban összefoglalta: „Ha egy fiatal kolléga azt hallja akár tőlem is, hogy megkérlek erre vagy arra, az pontosan tudja, hogy a feladatot megkapta.” A kórházi, sokak által hűbérúri rendszernek is tartott világban bizonyára sokan bólintanak erre. Ugyanúgy egyértelmű lehet, hogy a kamara által küldött levelek, SMS-ek az önkéntes túlórák megtagadására vonatkozóan, nyomást, ajánlást vagy semmit nem jelentenek a fiataloknak. Lehet hallani olyan hangokat, hogy hagyják már őket ezzel.

Egy hónapot ebben a rendszerben a győri kórház biztosan teljesíteni tud, de sokan tartanak attól, hogy „lesz az több is”, illetve „egyszer csak természetessé válik, hogy háziorvos nélkül is van háziorvosi ügyelet”. Ezt a kórházi szakma semmiképp sem akarja, és egy részük valóban haragszik a háziorvos kollégákra. „Egy sebészszakorvos-jelölt ne legyen háziorvos. Se gyerekgyógyász.” A másik oldal ugyanakkor elfogadja, hogy az ügyelet csak az utolsó csepp volt a pohárban, az alapellátást, illetve az abban dolgozók helyzetét már réges-rég meg kellett volna oldani.

És nem izomból, ahogy az ügyeletüknél próbálják most. A háziorvosoknak nem volt más választásuk, és ha a helyzet rendeződik, ők ügyelni fognak, mert akciójukkal nem a hivatásukat akarják megtagadni.

De miért Győr-Moson-Sopron lett az a megye, ahol ilyen erős egység alakult ki a háziorvosok körében? Az érintettek egyrészt a munkaerőhiánnyal magyarázzák, és erre is van eklatáns példa: a napokban híre ment, hogy Pannonhalmán hiába szeretne nyugdíjba vonulni a helyi háziorvos, nem tudja megtenni, mert nincs utód, aki átvenné a praxisát. A megyében jelenleg 13 betöltetlen praxis van, a csúcsot egy rábaközi település, Rábatamási tartja: 2008 februárja óta nincs háziorvos a faluban.

De említenek egy másik okot is: Győr-Moson-Sopronban végül hat ügyeleti ellátó helyet jelöltek ki, Győr mellett Sopronban, Mosonmagyaróváron, Csornán, Kapuváron és Pannonhalmán. A háziorvosok, ha szerencséjük van, közel élnek/praktizálnak ezekhez a központokhoz. Ha viszont nem, akkor a hatórás ügyeletért bizony kilométereket kell utazniuk, amit köszönnek szépen. (Hajdú-Biharban tíz központtal indult a rendszer, az csaknem a duplája a győrinek.) „Egy hónapban egyszer azért ez beleférhetne” – mondja erre egy kritikus kolléga.

Hogy hányan maradnak a MOK-ban? Passz

Igen, létezik a „haragosok” tábora, és ők a közelmúltbeli dolgokkal jönnek, mindenekelőtt a Coviddal. A győri Petz-kórház kinevezett centrumintézményként nyakig benne volt a járványkezelésben. Bár kevesen tudják, hiszen bepillantást ide sem engedtek, de a súlyos állapotú betegek a régióból szinte mind Győrbe kerültek. Voltak olyan hetek, amikor a megduplázott intenzív részleg mellett a baleseti sebészet három emeletén is súlyos állapotú, covidos betegek feküdtek, és persze ott voltak még a „rendes” koronavírus-osztályok, mint a pulmonológia, a belgyógyászat vagy a fertőző részleg, telt házzal.

A legkeményebb hetekben ráadásul a kórház oltotta a civileket is, akik Pfizerre vagy Sinopharmra jelentkeztek; illetve azokat is ellátták, akik a háziorvosuk elérhetetlenségére hivatkozva egyenesen bejöttek a Petz Covid-ambulanciájára. Ezt sokan nem felejtették el a frontvonalból.

És mégis van azért egyfajta bajtársiasság, főképp azért, mert abból indulnak ki, hogy a mostani helyzet átmeneti, és valóban a kórházba jönnek a háziorvosok ügyelni. Akkor pedig együtt fognak dolgozni. A betegek szempontjából biztosan jobb lenne ez, hisz az ügyeleti vizsgáló és a sürgősségi osztály között most mindössze folyosónyi a távolság. Ha valakit átküldenek az egyik helyről a másikra, akkor taxi helyett gyalog, 100-150 lépéssel megteheti.

Düh az van

Van még egy dolog, ami összeboronálja az orvosokat: a düh. Van, aki a MOK-ra, a másik oldal a kormány arroganciájára haragszik. Van, aki mindkettőre. Az előbbiek a sérelmek első helyén azt említik, hogy a kamara engedte „kriminalizálni” a hálapénzt, vagyis azt, hogy bilincsben vihetnek el orvoskollégát. Mivel Győrben ez néhány hónapja megtörtént, egy ismert osztályvezető főorvost a kórházból rendőrök kísértek ki, ezért itt testközelből átélték a szégyen és megsemmisülés érzését.

A kórházi kantinban persze már nem erről beszélnek, hanem arról, hogy ki megy és ki marad a MOK-ban. Mindenféle számot mondanak az orvosok, nyilvánvalóan a maguk döntéséből kiindulva. Van, aki szerint a MOK el fogja veszíteni a tagsága 70 százalékát, más ennek a fordítottját is el tudja képzelni. Az utolsó hírek szerint 12 ezernél jár a kamarai tagságot továbbra is kérők száma. A MOK 42 ezer aktív orvost tart nyilván, ehhez kell a számot viszonyítani.

A nyugat-magyarországi orvosok azt mondják, és ez üzenet lehet a kamarának a folytatást illetően: a kezdeti lelkesedés után lépésről lépésre ábrándultak ki abból az érdekképviseletből, amely legalizálta, hogy a BM alárendeltjeiként bármikor átvezényelhessék őket egy másik kórházba. Azt látják, hogy a MOK-nak érdemi beleszólása már nincs a magyar egészségügybe, de nem is mennek ennyire messzire: a háziorvosi ügyeleti rendszer normális működésébe se.

(A cikkben több érintett orvos és szakember véleményét kértük ki. Név nélkül mondtak hátteret, és ezt köszönettel vettük. Kérdéseinket hivatalosan is feltettük az illetékes kórház vezetésének, ennek egy hete. Amint a válaszokat megkapjuk, cikkünket frissítjük.)