Sok gyötrődést okozhatnak bizonyos mentális gondokkal küzdő szomszédok, és nem igazán lehet mit tenni velük

„A mi szomszédunk azt gondolta, ő fogja megszülni a következő megváltót a pasijának, majd miután szakítottak, öngyilkos akart lenni, biciklivel kihajtott egy kamion elé, aztán bizonygatta, hogy ez nem is történt meg. Utána totál becsavarodott, kiborította a szemetét az ajtónk elé, és állandóan kinyitotta a kaput, amikor a kutyánk az udvaron volt, hátha kiszalad” – meséli Orsi, aki egy hatlakásos társasházban élte át, milyen az, amikor valamilyen mentális betegséggel küszködik a szomszéd. Orsiék megpróbáltak együtt élni a fura szomszéddal, de végül részben miatta költöztek el a lakásból.

Kollégánk a Lecke utcai, rendőrgyilkosságba torkolló késeléshez hasonlító történetet élt át néhány éve: egy alkoholfüggő, gyakran kábítószert is használó szomszédja rendszeresen hangosan veszekedett az élettársával, az egyik vita tettlegességig is fajult.

„Hívtam a rendőrséget, akik a bejárati ajtón dörömböltek, és hiába küldte el őket a fickó üvöltve, rárúgták az ajtót. A férfi késsel ugrott nekik, de a rendőrök szerencsére készültek erre, és szakszerűen leszerelték, igaz, mentővel kellett elvinni utána. Az eset után kb. két hétig volt üres a lakás, aztán a támadó tesójáék költöztek be, akik ugyanazt adták elő pepitában az üvöltve veszekedés–bulizás napokig–ordítva szexelés tengelyen. Volt éjszaka, amikor ötször hívtam a rendőrséget a csendháborítás miatt, de érdemben semmi nem változott” – mesélte kollégánk, aki végül elköltözött a problémás szomszéd mellől, de nem járt jobban az új lakásával sem.

„Valószínűleg vonzom a hülyéket, mert a következő lakhelyemen szintén volt egy hasonló alkoholista fickó, akinek félévenként volt egy bulizós-drogozós-ivós időszaka, és fel is volt készülve a tiltakozókra, mert a lakás ajtaját három kamera figyelte és senkinek nem nyitott ajtót. A közös képviselőn keresztül többször tettünk bejelentést, de azon kívül, hogy az önkormányzat embere kijött és napközben megkérdezte az otthon lévő szomszédokat, mennyire zavarja őket a zajos szomszéd, semmi nem történt. Onnan is elköltöztünk” – mondta.

Múlt csütörtökön egy XI. kerületi, Lecke utcai társasházhoz azért hívták ki a rendőröket, mert az egyik lakó kalapáccsal törte be egyik szomszédja ajtaját, majd az őt megbilincselni próbáló mindhárom rendőrt megszúrta egy 17 centis késsel, ami az egyikük halálát is okozta. Felmerül a kérdés: mit tehetünk, ha azt érzékeljük, hogy a szomszédunk mentális problémákkal küszködik? A 35 éves, izmos férfi ugyanis már a támadás előtt is mindenkihez becsengetett a társasházban, azt mondta, hangokat hall. Forrásaink szerint a férfi agresszívan üvöltött, többször mutatott a szemközti házakra, a sötét utcára, láthatóan zavart állapotban volt, de aztán elcsendesedett. Pár órával később, este tíz óra körül törte rá az ajtót a fölötte lakó szomszédjára, mert meg akarta menteni őt – bár azt nem tudni, mitől.

A támadó, aki később beismerte tettét, a következő egy hónapot az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) fogja tölteni. Zavartságára utal az is, hogy miközben a rendőrök üldözték, azt kiabálta, hogy valaki hívjon rendőrt, mert meg akarják gyilkolni.

Kevés lehetőség van a szomszédok kezében

Több pszichiáterrel is beszéltünk, hogy megtudjuk, milyen lehetőségei vannak annak, aki azt tapasztalja, hogy a szomszédjának mentális gondjai vannak. A lépéslehetőségek szűkek, a helyzetet nem könnyű kezelni, de a szomszéd szempontjából az a fontos, hogy őt fenyegetik-e. Ha igen, akkor rendőrt kell hívni, ez a legjobb, amit tehetünk.

Dr. Somogyi Andrea pszichiáter, igazságügyi elmeorvos szakértő szerint az agresszív viselkedésen kívül vagy akár ahelyett több jel is utalhat mentális betegségre. „Egy társasházban a szomszédok nagyjából ismerik egymás napirendjét, idősek esetében nagy általánosságban tudható, mikor mennek el a boltba vagy a patikába, esetleg sétálni, a környezetük nagyrészt tudja, mikor van mozgás a lakásukban. Ha feltűnik, hogy valami nagyon megváltozott – például szokatlanul szótlanabb a szomszéd, mint általában –, akkor érdemes felvenni a kapcsolatot a rokonokkal, ismerősökkel, és elsősorban nekik jelezni a változást” – mondta a pszichiáter. Somogyi Andrea szerint ha idősek esetében tapasztalunk jelentős változást, például túlzott befordulást, és a hozzátartozók nem elérhetők, akkor a háziorvost, vagy az önkormányzati gondozási osztályt érdemes megkeresni.

„Extrémebb, látványosabb esetekben a 112-t kell hívni. Nehéz a kérdés, mert nem léphetjük át a személyiségi jogokat. Mi lesz, ha mentőt hívok, kórházba viszik a szomszédot, majd hazajön, és megtudja, hogy én vitettem be? Nem biztos, hogy belátja, hogy beteg volt, ezért a kapcsolatunk meg is változhat. De bármennyire nehéz is, mentőt kell hívni” – mondta Somogyi Andrea. Szerinte mentális betegségre utaló jel lehet a kiszámíthatatlanság is, ha valaki az egyik pillanatban kedves, a másikban gyanakvó, agresszív.

A pszichiáter szerint a furcsaságok esetén a rokonokon kívül fordulhatunk a közös képviselőhöz is, de sok eszköz a házi rend betartatásán kívül az ő kezében sincs. „A legjobb, amit tehetünk, ha elkerüljük a furcsán viselkedő szomszédot, és ha extrémen viselkedik, akkor hívjuk a mentőket vagy a rendőrséget” – mondta. Azt, hogy valaki veszélyes-e a társadalomra, közvetlenül veszélyeztető magatartása fennáll-e, nemperes eljárásban állapítja meg a bíró.

„A kezelőorvos, a független bíró és egy független pszichiáter értékeli a helyzetet, és állapítja meg, hogy fennáll-e a mentális zavar, ez alapján dönt a bíró a személyi szabadság korlátozásáról – mondta a szakértő. – A vizsgálat során spontán is, és irányított kérdéseket is feltesznek a betegnek, itt megvannak a sarokpontok, de az a beszélgetés egyedi, így nem lehet általánosságokat meghatározni” – mondja Somogyi Andrea. A pszichológusok teszteket is végeznek, a kezelőorvos pedig azt állapítja meg, hogy áll-e testi betegség a mentális probléma hátterében.

A mentális gondokkal küszködő szomszéd problémaköre csak az egyike annak a sokféle konfliktusnak, ami egy társasházban kialakulhat. Korábban jogi szakértőkkel, ügyvédekkel néztük meg a társasházakban előforduló leggyakoribb konfliktustípusokat, és írtunk a szereptévesztésben lévő közös képviselőkről is.

A sok rossz példával szemben találni azért jókat is, az erős szomszédsági kapcsolatok pedig kisebb-nagyobb baj vagy vészhelyzet esetén is jól jönnek, hiszen gyorsabbá és szervezettebbé teszik a segítségnyújtást és a tájékoztatást. A Covid elején például érzékelhető volt, hogy az emberek érzékenyebben fordultak egymáshoz. Egy közös ügy, egy mindenkit érintő probléma akár össze is kovácsolhatja a lakókat.