Az ügynöktörvényén szigorító Kreml útját járja a Fidesz a sajtó és a civilek elleni harcában

Másolás

Vágólapra másolva

Amerikai mintára hivatkoznak, de valójában orosz példát követ Kocsis Máté felvetése, hogy a külföldi pénzforrásokhoz is jutó civil szervezeteket, médiumokat a titkosszolgálatoknak kellene alaposabban vizsgálniuk. A 2017-es, elbukott civiltörvény újabb fejezetére utal a fideszes politikus javaslata, épp akkor, amikor Moszkva hasonló érvekkel tovább szigorít saját, külföldi ügynökökről szóló törvényén.

Alig hat héttel azután, hogy az orosz parlamentben felmerült a külföldi ügynökökről szóló törvény szigorítása, a fideszes Kocsis Máté is felvetette az orosz törvény által ihletett magyarországi szabályozás kiterjesztését a sajtóra is.

„Azok a civil szervezetek vesznek részt a magyar belpolitikában, amely szervezeteket vagy külföldről finanszíroznak, és mégis itt fejtik ki a belpolitikai tevékenységüket, vagy azok a médiafelületek, amelyek teljesen nyilvánvalóan külföldi szolgálatban állnak. Ezeknek a beazonosítása vagy legalábbis ismerete nélkülözhetetlen lesz, ha a szuverenitásvédelemről beszélünk” – mondta Kocsis még a titkosszolgálatok felügyeletéért is felelőssé tett Rogán Antal miniszteri meghallgatásakor.

„Azok a szervezetek, amelyek egy külföldi állam pénzén – ez egy fontos kitétel – olyan belpolitikai befolyásra kívánnak Magyarországon szert tenni, amely nem demokratikus legitimitáson alapul, azt bizony vizsgálni kell, ez egy egyszerű szuverenitásvédelmi kérdés” – mondta aztán a Telexnek.

Példát Kocsis nem mondott – részben ara hivatkozva, hogy ez a titkosszolgálati tevékenység jellegénél fogva sem lenne lehetséges, és egyébként is csak általánosságban akarta felhívni a figyelmet a vizsgálódás fontosságára –, bár a nyilatkozat célja kézenfekvően éppen csak az, hogy jogi következmények nélkül elhangozzék, általánosságban bizalmatlanságot igyekezve kelteni azokkal a demokratikus berendezkedésben egyébként legitim és nélkülözhetetlen szereplőkkel szemben, mint a sajtó és a civil szervezetek, amelyek nem a kormány álláspontjának ismételgetésére szolgálnak.

Hasonló történt a civil szervezetekkel is 2015 után, amikor a kormány migrációt segítő szervezetekről beszélt, noha ezzel a bűncselekménnyel soha nem vádoltak meg egyetlen civil szervezetet sem.

Az orosz szuverenitásvédelem útján

Nem sokkal később az orosz parlament már meg is szavazta a 2012-ben hozott, 2017-ben majd 2020-ban is szigorított törvény további módosítását.

A júniusi orosz döntés alapján – amelyet még két formális parlamenti szavazás követ a törvény életbe léptetéséig – már az sem előfeltétel, hogy a „külföldi ügynök” közvetlenül pénzt kapjon külföldről, elég egy külföldi szemináriumon részt venni – idézte a Parlamentszkaja Gazeta a törvény támogatása mellett érvelő kormánypárti képviselőt, Vaszilij Piszkarjovot.

Az újabb szigorító javaslat egyébként nem mástól, mint a formálisan ellenzéki és Kreml-párti, autoriter nézetei ellenére Orosz Liberális Demokrata Párt (LDPR) nevet viselő párt színeiben képviselő Alekszandr Lugovojtól származott, akit az Egyesült Királyság azzal gyanúsít, hogy részt vett a Szövetségi Biztonsági Szolgálattól (FSZB) kiugrott, az orosz államot az oroszországi házrobbantásokkal is megvádoló Alekszandr Litvinyenko londoni meggyilkolásában 2006-ban. (A polóniumos teát eszerint Lugovoj és társa, Dmitrij Kovtun itatta meg a volt ügynökkel, Kovtun egyébként június elején halt meg 57 évesen, a koronavírussal összefüggésben.)

Amerikai mintára hivatkoztak, más lett belőle

A külföldi ügynök fogalmát Oroszországban bevezető törvény 2012-ben született a civil szervezetek ellenőrzésének növelésére. 2017-ben szigorították, kiterjesztve a sajtóra is, válaszul arra, hogy az Egyesült Államok külföldi ügynöknek nyilvánította az orosz állami Russia Today hírcsatornát és a Sputnik hírügynökséget.

Erre az amerikai igazságügyi minisztériumot az 1938-ban elfogadott törvény jogosította fel, amelyre az orosz törvény védelmezői is gyakran hivatkoznak. (Ez kezdetben a náci propaganda, majd a kommunista propaganda visszaszorítását célozta, az 1966-os módosításig.)

Same same, but different

Az orosz és az amerikai törvény azonban csak felszínesen hasonlítható össze.
Az Egyesült Államokban a külföldi ügynökről rendelkező törvény (Foreign Agent Registration Act – FARA) a már említett 1966-os módosítás óta olyan személyek, szervezetek bejegyzését írja elő, amelyek másik államtól vagy külföldi politikai párttól kapnak pénzt – esetleg osztják azt tovább – a megbízók érdekében eljárva, törvénymódosítást vagy az állami szervek működésének befolyásolását célozva.

A regisztrációt az érintetteknek kell kezdeményezniük, de fontos kitétel, hogy azok esetében, akik ezt nem tették meg, de a kormányzat szerint valójában külföldi ügynöknek minősülnek, a tevékenységi formát az államnak kell bizonyítania.
Ez azonban nem vonatkozik azokra, akik nem politikai, hanem tisztán kereskedelmi célzatú lobbitevékenységet folytatnak: ők 1995 óta a lobbisták nyilvántartásában szerepelnek (LDA) nem esnek a külföldi ügynököket érintő szabályozás alá.

Ez viszonylag szűkre szabja tehát azt a keretet, amelyben valakiből külföldi ügynök lehet – bár sajtóra is vonatkozhat, így lett azzá az orosz állami RT, a Sputnik és a RIA Global.

Függetlenség óvása vagy a hatalom birtoklása

Ezzel szemben Oroszországban akár egy poszt megosztásával is külföldi ügynökké válhat bárki.

A cél hivatalosan a külföldi befolyás visszaszorítása, a gyakorlatban azonban a Kreml véleményétől eltérően gondolkodó civil társadalom megregulázása látszik.

Nem véletlen, hogy a törvény is a 2011-12-es tüntetési sorozat idején született meg – és azóta folyamatosan szigorodott.

A nem kormányzati szervezetek (NGO) után kiterjesztették a sajtóra – így lett külföldi ügynök a ma már lettországi központtal működő Meduza.io is – így könnyen válhat külföldi ügynök bármelyik újságíróból. Az üldöztetésnek persze egyéb törvényi formái is vannak, az Oroszországot elhagyó újságírókról itt olvashat bővebben.

Rendőrök Alekszej Navalnij ellenzéki aktivistát veszik őrizetbe az FSZB moszkvai központja elé szervezett kormányellenes tüntetésen 2012. október 27-én – Fotó: Andrey Smirnov / AFP
Rendőrök Alekszej Navalnij ellenzéki aktivistát veszik őrizetbe az FSZB moszkvai központja elé szervezett kormányellenes tüntetésen 2012. október 27-én – Fotó: Andrey Smirnov / AFP

Míg az Egyesült Államokban folyamatos, közvetlen kapcsolat, a megbízó érdekében való érdekképviselet előfeltétel, addig Oroszországban elég pusztán pályázati pénzt elnyerni külföldről, függetlenül attól, hogy van-e közvetlen kapcsolat a donor és a pályázó között.

2020-tól ráadásul kiterjesztették a külföldi ügynök orosz verzióját magánszemélyekre is a sajtóra vonatkozó részen keresztül: elég egy megosztás a Facebookon a külföldi ügynöknek minősített sajtóorgánumtól, így a civil felhasználó máris a törvény hatálya alá esik.

De ehhez elég lehet egy komment is egy külföldi ügynöknek minősített szervezet bejegyzése alá.

Nem nehéz végiggondolni, milyen korlátokat helyez ez a hatalommal kritikus sajtó, vagy bármilyen szervezet nézeteinek terjesztése elé – és ennek nem kell közvetlenül politikainak lennie, hiszen hamar azzá válhat bármi, legyen szó környezetvédelemről, egy beruházás elleni tiltakozásról, a nők jogairól, szegénység elleni küzdelemről, nem is beszélve a kirekesztés elleni – így az LMBTQ-közösségeket érintő – állásfoglalásokról.

A törvény nagyon széles értelmezést ad a „politikai tevékenységnek”, így az könnyedén bárkire ráhúzható.

Az anyagok készítésében vagy az adott, külföldi ügynöknek minősített jogi vagy magánszemély által szervezett rendezvényen való előadói részvétel is a törvény hatálya alá eshet, ami teljesen elzárja a társadalomtól azokat, akiket a hatalom külföldi ügynöknek akar minősíteni.

Eddig csak csúnya volt, most már legyen tilos is

A legnagyobb különbség azonban még hátravan: az amerikai „foreign agent” tevékenysége legális, formálisan egyelőre Oroszországban sem törvényen kívüli az „inosztrannij agent”.

Dmitrij Medvegyev azonban májusban már kezdeményezte, hogy a külföldi ügynökök nyilvános tevékenységét törvényben tiltsák meg. A Vlagyimir Putyin két elnöki ciklusa között, 2008-2012 között jogi kiskapuként szolgáló átmeneti elnök – majd kormányfő, jelenleg pedig Putyin alá rendelve a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökhelyettese – az utóbbi időben mind radikálisabb hangot üt meg Ukrajnát és a a Nyugatot illetően is, így mostani megnyilatkozása – nem függetlenül a február 24-én Ukrajna ellen indított inváziótól – beleillik a folyamatba.

Eddig a „külföldi ügynök” jelző érzelmileg idegenítette el a társadalomtól az érintett szervezeteket, sajtóorgánumokat – már csak azzal is, hogy az érintetteknek minden egyes nyilvános megnyilatkozásuknál, publikált anyaguknál jelezniük kell, hogy ők külföldi ügynökök –, azonban a jogi kirekesztés is egyre inkább magától értetődő lesz.

Medvegyev szerint a jelenlegi szabályozás „nem sok akadályt gördít a káros NGO-k tevékenysége elé”. Azoknak, akik „pénzt kapnak az ellenségeinktől”, az állam gyors és kemény reakciójával kell szembesülniük – mondta Medvegyev, azt állítva, hogy a szabályozás még így is liberálisabb, mint az Egyesült Államokban – ám az összevetés alapján ez a megállapítás kevéssé alátámasztható.

Orosz mintát követ a kormány

Kocsis Máté szavai leginkább ezt az orosz megközelítést tükrözik – bár azon kívül, hogy általánosságban beszélt a külföldi befolyásoltságú civil szervezetekről és sajtóorgánumokról, konkrétumokat nem mondott –, és a kémekkel kapcsolatos negatív érzelmeket igyekezett felerősíteni azzal, hogy a titkosszolgálatok figyelmét hívta fel a vizsgálódások fontosságára, holott egyébként a minősítés még Oroszországban is nagyon is nyilvános adatokból, a szervezetek saját kötelező elszámolásaiból levezethető, hiszen az, hogy egy szervezet külföldi forrásból, pályázatokból jut pénzhez, nem titkos alkuk alapja.

Szabó Tímea független képviselő mutatja a Norvég Alap által támogatott civil projektekről összeállított listáját, amikor a képviselők szavaznak a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényről az Országgyűlés plenáris ülésén 2017. június 13-án – Fotó: Kovács Attila / MTI
Szabó Tímea független képviselő mutatja a Norvég Alap által támogatott civil projektekről összeállított listáját, amikor a képviselők szavaznak a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényről az Országgyűlés plenáris ülésén 2017. június 13-án – Fotó: Kovács Attila / MTI

Másnak is megtetszett az ötlet, nem csak Magyarországon, ahol a kormánytöbbség 2017-ben megszavazta a civiltörvényt – az amerikaira hivatkozva, noha általában a civil szervezetek finanszírozására az nem tér ki, miközben a magyar szabályozás 7,2 milliós összeghatár felett minden külföldi forrást egyformán kezel, legyen az pályázati pénz, állami szerv, vagy magánszemély támogatása.

Ezt a törvényt tavaly az Európai Unió Bíróságának döntése nyomán a parlament visszavonta, de egy új törvény szerint az Állami Számvevőszék minden, 20 millió forintnál nagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező civil szervezetről évente jelentést készít, ami a TASZ szerint célzottan irányulhat majd azokra, akiket a kormány kényelmetlen szervezetnek tekint. Mindezt annak ellenére, hogy az ÁSZ feladata elsősorban a közpénzek kezelésének ellenőrzése, nem pedig a magánforrásokból érkezőké, ráadásul a civil szervezetek pénzügyi beszámolói eddig sem rejthették el, honnan származnak a bevételeik.

A lengyel kormány is próbálkozik

Lengyelországban is tettek kísérletet arra, hogy szorosabb ellenőrzés alá vonják a konzervatív kormánytól távolabb álló szervezeteket. A tavaly már enyhén finomított törvénytervezet 220 ezer eurós (kb. 87 millió forintos) bevételt meghaladó szervezetektől kér külön elszámolást, az egyébként is előírtaknál részletesebben. A csekélyebb bevételű szervezetek beszámolási kötelezettsége is nő, de kisebb mértékben.

Egyelőre azonban a Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt nem jutott el oda, hogy ezt a törvényt a lengyel parlament meg is szavazza. Arról azonban már 2017-ben – egy időben a magyar civil törvénnyel – döntött a lengyel törvényhozás, hogy a civil szervezeteknek szánt forrásokat, EU-s pénzeket, Norvég Alaptól érkező összegeket onnantól kezdve az állam által létrehozott Szabadság Nemzeti Intézet osztja el a korábbi független testület helyett.

A Freedom House jelentése szerint ez is bizonyítéka a demokratikus gyakorlat elsorvadásának Lengyelországban. A szervezet 59 százalékra értékelte az ország demokráciaszintjét. Igaz, ez még mindig magasabb, mint a magyarországi demokrácia szintjére adott 45 százalékos érték.

Kövess minket Facebookon is!