Rezsicsökkentés, adó-visszatérítés, háború, Orbán szeretete – ezért szavaztak a Fideszre

Az áprilisi választás kimenetelében nagy szerepe volt az erőforrások egyenlőtlen eloszlásának, a kormánypárt és az állam összefonódásának. Azok aránya ugyanakkor, akik kifejezetten nyomás alatt szavaztak, valószínűleg csak néhány százalékot tehetett ki. Tehát a végeredményt, azaz a Fidesz nagyarányú győzelmét nem érthetjük meg a szavazók motivációinak vizsgálata nélkül. Ennek a legkézenfekvőbb módja az, ha őket, pontosabban reprezentatív mintájukat, megkérdezzük. Még akkor is érdemes ezt az utat végigjárni, ha tudjuk, hogy politikai cselekedeteink voltaképpeni mozgatórugóival gyakran mi magunk sem vagyunk tisztában.

A CEU Demokrácia Intézet által tervezett és a Závecz Research lebonyolításában végzett felmérés április végén és május elején, vagyis körülbelül három héttel a választás után zajlott. Az általunk összegyűjtött válaszokba nyilván a két esemény közötti időszakban a médiában hallható értelmezések is beszűrődtek. Ezzel együtt remélhetjük, hogy valós információkat kaptunk a választópolgárok gondolkodásmódjáról, már csak azért is, mert kétféleképpen is rákérdeztünk a szavazás motívumaira.

• Először egy úgynevezett nyitott kérdés segítségével, egyszerűen rögzítve a „Mi volt Ön számára a legfontosabb ok, amiért a 2022-es választáson a pártjára, pártszövetségére szavazott?” felvetésre adott válaszokat.
• Majd egy következő kérdésnél 15 lehetséges indokot soroltunk fel, amelyek közül a számára legfontosabb és a második legfontosabb szempontot jelezhette a megkérdezett.

Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy a két egymást követő kérdés kapcsán hogyan különböztek a Fideszre és az ellenzéki listára szavazók.

A választás utáni kommentárok leginkább az állami juttatásokat, a rögzített árakat, a háborútól való félelmet, az ellenzéken belüli feszültségeket, Márki-Zay kommunikációs hibáit, a „gyermekvédelmi” népszavazást, a nemzeti és rendpárti érzések Fideszhez való kapcsolódását, valamint a Gyurcsány Ferenc iránti ellenszenvet sejtették fontos tényezőként. Lássuk tehát, hogy ezek a magyarázatok valójában milyen súlyt kaptak a szavazók önbevallása alapján, és voltak-e másmilyen szempontok is!

A szabadszavas, asszociációs jellegű kérdésre a megkérdezettek 80 százaléka adott választ. Ez a meglehetősen magas arány azt sejteti, hogy a vizsgálat pillanatában a megkérdezettekben még élénken élt a választás élménye. A válaszokat először kódoltuk, majd összevont kategóriákba rendeztük. A 18 kategóriából 14 kapott egyszázalékos vagy afeletti említést. Számos nehezen értelmezhető válasz született (például „jobb élet”, „mert ezt akartam” vagy „pálinka”), de a túlnyomó többséget viszonylag könnyű volt kategorizálni.

Megőrizni a sikeres kormányzás eredményeit – a fideszes szavazók motivációi

A Fideszre szavazók motivációinak sorából a nyitott kérdés tükrében négy, nagyjából azonos súlyú tényező emelkedett ki. Ebből a Fidesz-szavazat hagyományként való követése (idesoroltuk az olyan válaszokat is, hogy például „az egész család a Fideszre szavaz”) olyan erős tényező volt, amivel az ellenzék a kampány során nem sokat kezdhetett. A társadalmi-politikai helyzettel való általános elégedettséget már kikezdhette volna az ellenzéki kritika, különösen miután az idesorolt válaszokban gyakran volt utalás a kormányzati kompetenciára is. Ugyanakkor a két említett szempont nagyarányú említése azt jelzi, hogy

a Fidesz 2022-ben jelentős, diffúz, nem feltétlenül tudatosan reflektált bizalmi tőkére támaszkodhatott.

A második két motívumcsoport a háborúhoz és a gazdasági előnyökhöz kapcsolódott. A materiális jellegű szempontokhoz elsősorban a rezsicsökkentésre, a családok, fiatalok és nyugdíjasok támogatására, valamint a fizetések, a nyugdíjak és a különböző adókedvezményekre vonatkozó utalásokat soroltuk. Az előbbit tényleges intézkedések, az utóbbit a politikai kommunikáció formálta. Mindkettő mögött tudatos, a választáshoz igazított kormányzati döntéseket találunk, amelyek értelmezésére az ellenzéknek is lehetett volna hatása, ám a jelek szerint nem volt.

A következő motívumok inkább a politikai szerkezettel való elégedettségre utalnak. Idetartozik:

• a Fidesz vezetője és a párt iránti szeretet;
• a kiszámíthatóság;
• a nemzeti érdek képviselete; és
• a megfelelő politikai alternatíva hiánya.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az összes válasz tekintetében Orbán Viktor neve pontosan ugyanannyiszor fordult elő negatív, mint pozitív kontextusban.

A zártválasz-kategóriák elemzése erősíti a fenti képletet. A materiális indokok, így a rezsicsökkentés, a családpolitikai intézkedések megvédése, valamint a fizetések és nyugdíjak vásárlóértékének megőrzése együttesen négyből három fideszes szavazó első és/vagy második indokában szerepelt. Ezt a szempontcsoportot a háborúból való kimaradás vágya követte, amit

valamivel több mint minden második fideszes szavazó megjelölt.

Orbán Viktor személye és a „magyar emberek érdekeinek képviselete” alapján ugyancsak sokan választották a Fideszt, de e szempontok súlya jócskán elmaradt az előzőkétől. A koronavírus-járvány, amely meghatározta a 2020 óta eltelt két évünket, a szabadszavas asszociációkban gyakorlatilag nem jelent meg, és a zárt kérdéseknél is csak mintegy öt százalékban választották.

Az előzetes várakozásainkhoz képest a fideszesek motívumai között kisebb szerepet játszott a Gyurcsány-ellenesség. Ugyancsak elhanyagolható jelentősége volt a genderellenes retorikának amit az „Az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket hagyják békén!” szlogennel jelenítettünk meg. Mindkettőt kevesebb mint 5 százaléknyian jelölték első vagy második legfontosabb szempontként.

Összességében a válaszokból olyan fideszes szavazó képe bontakozik ki, aki a jelent konszolidáltnak és prosperálónak látja, és féltve őrzi biztonságát.

Ugyanakkor ez a szavazó nem különösebben értékközpontú, vagy legalábbis – esetleg a kampány jellege, vagy a választás után elterjedt médiamagyarázatok miatt – nem eszmék és értékek tükrében magyarázza politikai viselkedését, hanem inkább a kézzelfoghatónak gondolt kormányzati eredményekkel és a hatékonynak gondolt vezetéssel.

Leváltani Orbánt és rendszerét! – ellenzéki szempontok a választáson

A hatpárti ellenzéki pártszövetséget támogató szavazók nyitott kérdésre adott indokai meglehetősen egy irányba mutattak: leváltani az Orbán-kormányt és/vagy az Orbán-rendszert. A negatív, valami ellen való szavazás következik az ellenzék–kormánypárt felállásból, de más jellegű kampány talán több pozitív szempontot hozhatott volna a felszínre. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a változást sokan rendszerváltásként, az önkényuralomból a demokráciába való váltásként, és nem puszta kormányváltásként értették.

A politikai logika fontosságát erősítették a korrupció (vagy a „lopás”) leállítására, valamint a különböző demokratikus elvekre tett utalások is. Bár a demokrácia megvédését, a baloldali vagy a liberális felfogást, illetve a saját eszmék és értékek képviseletét sokan említették, az ellenzéki identitás meglétének kevés jelét lehetett észlelni.

Jellemző módon, míg a kormánypárti szavazók a saját vezetőjüket kifejezetten pozitívan látták, addig alig akadt olyan ellenzéki szavazó, aki Márki-Zay Pétert szóba hozta volna a szavazata indoklásakor. Ezenkívül pedig az ellenzéki szövetség melletti kiállás is csak esetlegesen, sporadikusan jelent meg a motívumok között.

Amikor az ellenzéki szavazókat arra kértük, hogy a 15 általunk meghatározott indokból válasszák ki a számukra legfontosabb, és második legfontosabb szempontot, a fentiektől némileg eltérő képet kaptunk. A kormány minden áron való leváltása a második helyre csúszott vissza, a korrupció elleni harc pedig az élre ugrott. Ugyanakkor a korrupció témája nem emelkedett úgy ki, mint a háború vagy az anyagi juttatások kérdése a másik térfélen.

A zárt kérdésre adott válaszokban nagy súlyuk volt továbbá a politikai értékeknek és elvi szempontoknak, valamint az oktatás és az egészségügy kérdésének. Az utóbbi szempontok akár a kormánypártiak esetében is előjöhettek volna, ám úgy tűnik, köztük szinte senki sem büszke az e területen elért sikerekre:

Némileg meglepő módon, az ellenzékiek között is voltak olyanok, akik a háborúból való kimaradással, a magyar érdekek képviseletével, vagy a jövedelmek értékének megőrzésével indokolták a szavazatukat. A válaszok egy része nyilván pusztán azt tükrözte, hogy ezeket az ellenzékiek is fontos politikai szempontnak gondolják, de bizonyára akadtak olyanok is, akik komolyan gondolták, hogy mindezeket a célokat kormányváltással lehet inkább elérni. Fontos adat, hogy

a magyar emberek érdekeinek a képviselete szinte hajszálra ugyanakkora súllyal szerepelt a két tábor döntéshozatalában.

A lehetőségek között ugyancsak szereplő, de nagyon kevesek által választott „Végre valaki képviseli a sajátos magyar utat” indoka szintúgy nem jelentett táborok közötti határvonalat, pedig azt vártuk, hogy a fideszesek között lényegesen többen fogják választani.

Összességében ugyanakkor a pártos profilok nyomai egyértelműen megjelentek a választói motivációkban. A fideszes és az ellenzéki szavazó nemcsak másképpen érzékelte a világot, hanem másra is használta a szavazatát. A beszámolók alapján az előbbi a gazdaságot és a mindennapi biztonságot látta a választás tétjének, míg az utóbbit az átláthatóság, az európai értékvilághoz való tartozás, a demokrácia, és a színvonalas szolgáltatások elérésének a vágya mozgatta.

A cikk szerzői: Szabó Andrea szociológus, politikatudós és Enyedi Zsolt, a CEU Politikatudományi Tanszékének (Bécs) professzora és a Közép-európai Egyetem Demokrácia Intézetének (Budapest) kutatója.