Szinte a teljes lebontás előtti utolsó pillanatokban kapott lehetőséget lapunk az egykori Radetzky-laktanya, majd általános iskola, MDF-székház és üzleti palota épületének bejárására. A szellemház elhagyatott, pusztuló termeit és irodáit járva megelevenedtek a '90-es és 2000-es évek, amikor az épület szárnyainak folyosóin libazöld és kesesárga zakós pártemberek siettek fel-alá a budiszagban, sporttagozatos diákok szaladgáltak. Színes-szagos-képes riport az elmúlásról.
Mint arról beszámoltunk, a Bem téri épületet tavaly év végén kezdték bontani. A legújabb tervek szerint a tömböt 95 százalékban eltakarítják, csak a főépület homlokzatát tartják meg, betonszerkezetű irodaház és szálloda lesz a helyén. Ott jártunkkor a klasszicista stílusban épült magtárt már lebontották – az idén 180 éves épület ugyanis eredetileg gabonatárolónak épült 1840-ben, majd 1897-ben alakították kaszárnyává.
Az épület munkaterületté avanzsált belső udvaráról jól látszik, hogy a komplexum alaprajza egy nagy U-betűhöz hasonlít, aminek a talprésze a Dunával párhuzamos. Az U bal szárának felső része a már földdel egyenlővé tett magtár. Ezen a részen hamarosan megkezdődnek az ásatások, amik számos török kori és korábbi lelettel kecsegtetnek.
Az udvar
A beruházók reményei szerint a fél évnyi régészeti munka alatt előkészítik az építkezést, és idén körülbelül júliustól számítva két év alatt felépül az irodaház-szálloda. Az egykori magtárnak már csak az iskolaszárnyhoz tapadó fala áll, amin kirajzolódnak a szerkezetet tartó boltívek és vakablakok.
A II. világháborútól kezdve a Gestapo, a nyilasok Halálfejes Légiója, az ÁVH és a Munkásőrség adta egymásnak a ház kilincsét, majd az MSZMP II. kerületi pártbizottsága költözött be az épület Duna-partra néző főépületébe. A balszárny 1961-től Bem utcai Általános Iskola néven a diákoké lett. Úgy alakult, hogy az iskola egyre inkább a sportra koncentrált, csakhamar sporttagozatos lett. 1996-ban összevonták a közeli Medve utcai általános iskolával. Hat évvel a fúzió után, 2002-ben a teljes intézmény elhagyta a Bem utcai épületrészt, és a Medve utcába tette át a székhelyét. Azóta az iskolaszárny üres.
Aján Tamás és a Tokió osztályterem
A szárnyba a belső udvarból lehet bejutni. A máladozó falú folyosókról lerí az épületrész egykori funkciója, szinte hallani a csengetés után kitóduló gyerekek hangos lármáját. Az elmúlt 18 év megtette a hatását, az azóta üresen álló tantermekben foszladozik a vakolat, sehol a padlózat, de a lámpák elhelyezkedéséből pontosan látni, hol lehettek a padsorok és hol a tanári pulpitus.
A lerobbant osztálytermek nagy része egyébként egy-egy olimpiai helyszínről volt elnevezve. 1994-ben, a fénykorban, az úgynevezett Csík Ferenc-napokon (az egykori olimpiai bajnok úszó nevét időközben vette fel az iskola) még Aján Tamás MOB-főtitkár is ellátogatott az intézménybe, hogy felavassa az új, Helsinki, Melbourne, Róma és a Tokió nevű osztálytermeket.
A hosszú iskolafolyosó vége felé egy fura, vörös talpú, fekvő nyíl látható a falon. Egyértelműen nem graffiti. A beruházó mérnöke elmagyarázza, hogy a nyíl azt a pontot mutatja, ahol elvágják az épületszárnyat – addig marad meg az eredeti homlokfal, onnantól pedig új lesz. Az épületet az úgynevezett faszádista koncepció alapján alakítják át, azaz a megmaradó homlokzatok mögött teljesen lebontják és újjáépítik. Erre a velünk tartó mérnök szerint többek között azért van szükség, mert az eredeti tömb és az idők során hozzárótt elemek nem passzolnak egymáshoz, van ahol egy méter köztük a szintkülönbség. Az iskolai szárnyat az egykori emeleti tornaterem lezárt bejáratánál hagyjuk el: ha kinyitnánk az ajtót, már csak a nyílt térbe léphetnénk ki, a terem nagy részét ugyanis már elbontották.
Szintén az udvar felől hatolunk be a főépületbe. Itt volt a főhadiszállása az MDF-nek 1991-től 2002-ig. A belülről megközelített főbejáratra és lépcsőházra rányomta bélyegét az elmúlt 20 év. A több mint egy évtizede használt terekben állott a levegő, annak ellenére, hogy a falakat már több helyen megbontották. A légfrissítés a kilencvenes évek elején, az MDF hatalma teljében sem volt sokkal jobb a székházban, sőt egy 2009-ben, a Magyar Nemzetben megjelent visszaemlékezés szerint akkoriban még büdösebb volt.
Budiszag, rikító színű zakók, Marlboro
A volt munkásőrközpont mellékhelyiségeit úgy alakították ki a munkásosztály élharcosai hajdanán, hogy nem volt szellőzésük, írta Józsa Péter, aki a párt sajtósa volt 1990-1992 között. „Egy alkalommal bejött a házba Atzél Ede báró kisebbik fia, Atzél Feri, az Erdélyi Magyarságért Alapítvány titkára, mély felháborodással fakadt ki: Hát így kell kinéznie az MDF központjának? A vezető kormánypárténak? És ez a budiszag!? Szellőzőt beépíteni, muskátlikat az ablakba, korondi cserepet a falra!”
A törmelékes folyosókon botladozva megelevenednek a kor meglehetősen eklektikus divatja szerint öltöző, a házban fel alá szaladgáló funkcionáriusok: például „az örökké förtelmes színű, hol világosbarna, hol libazöld, hol kesesárga zakóban és az ezekhez illő rikító nyakkendőben járó” házigazgató, vagy „az alkatában és öltözködésében is kicsit egy dzsessz-szaxofonosra emlékeztető” országos főszervező.
Benézünk a párnázott ajtók mögötti, a Bem térre és a Dunára néző elnöki-alelnöki irodákba is, ahol a visszaemlékezés szerint például „az alacsony termetű Furmann Imre ült, hatalmas alelnöki irodájában, a hatalmas íróasztal mögötti hatalmas fotelben, éjt nappallá téve. És a Marlboro soha nem hunyt ki a kezében” – áll Józsa visszaemlékezésében.
A tárgyaló padlóját már felszedték, a szakszervezeti hőskort idéző bútorfa-álmennyezet még mindig a helyén. A fal tövében régi falinaptár hever, vidám hangulata éles ellentétben van a romos helyiség bánatos melankóliájával. Néhány irodahelyiség valamilyen más jellegű (talán oktatási) funkcióval tovább húzta az emeleten: a parketta hibátlan, a tapéta érdekes mintázatú, a plafonon modernebb lámpatestek. Természetesen az épületbe pár éve beszabadult graffitiseknek is ezeket az irodákat volt kedvük leginkább kidekorálni.
Az egykori székház legtöbb titkot rejtő, legérdekesebb része a pince. Az 1991-es beköltözéskor az MDF-esek is így érezhették ezt, mert a 60-70 éve valószínűleg kihallgatásra használt helyiségek vasajtóit alaposan kidekorálták „Biztos vezetés, nyugodt jövő”-feliratú matricákkal. Ha minden igaz, a belülről zöld furnérlemezzel burkolt falak között sikoltoztak annak idején a nácik és az ávósok által vallatott szerencsétlenek.
Az épületkomplexum jobb oldali, Fekete Sas utcai szárnyát 2000-ben Hubay Jenő tervezésével modern irodaházzá alakították, luxusapartmanokkal és étteremmel. (Itt omlott le a napokban bontás közben egy párkánytagozat az utcán parkoló autókra az épület rossz állapota miatt.)
Moon Gate: viharban az ízlés tengerén
A lenti Moon Gate étterembe nem tudunk lejutni, mert a bontás már eltorlaszolta az utat. Pedig, mint az egy, a Pesti Estben megjelent 2002-es étteremajánlóból kiderül, a kalózhajót formázó belső nem lehetett akármilyen: „A belsőépítész mintha viharba került volna az ízlés tengerén. Csapongó képzelete ugyanis elképesztő kavalkádot hozott össze úgy színben, mint anyagban és hangulatban. Harsány pirosak és vadító kékek, akár az óvodában (holdacska a jelem), téglafal és faácsolat, elegáns különterem, nyugis bár és klasszikus pub, a falakon obligát hajós festmények, a falakon és polcokon tengeri szerkentyűk és herkentyűk, továbbá egy diszkólámpa, valamint gyertya- és műfény: ahogy az ezredvégen a négyszáz éve elsüllyedt kultúrát elképzeljük...”
Az épületet végül az udvar felől hagyjuk el, a mostani építési bejáraton. A kaputól nem messze egy pihenőt tartó bontó-harapógép hatalmas acél-állkapcsa búcsúztat.
A legfrissebb budapesti hírekért kattintson ide >>
Ha fontosnak tartja a független sajtót, kattintson ide, és támogassa a Telexet!
