Túl későn ad túl keveset a kormány, de így is bőven van potenciál a magyar videójáték-iparban

„A kormány kész arra, hogy az iparág szereplőivel, a kreatíviparág vezetőivel együtt olyan jogszabályi-beruházási környezetet dolgozzon ki, amely Magyarországot a filmipart követően a videojáték-iparban is globális éllovassá teheti” – mondta három hete Szijjártó Péter külügyminiszter, miután bejelentette, a kormány 1,5 milliárd forint támogatással száll be a Neocore Games nevű magyar játékfejlesztő cég aktuális projektjébe. Szijjártó szerint így megvalósulhat az első tisztán magyar fejlesztésű AAA kategóriás játék, és azt is mondta, hogy

ebben az új iparágban a globális verseny még nincsen lefutva, és Magyarország készen áll a nevezésre.

Erre okkal vonogathatta a szemöldökét mindenki, aki követi a videójáték-ipart, mindenki más pedig azon háboroghatott, hogy miért erre költ el ennyi pénzt a kormány. A miniszteri nagyotmondáson túl viszont egyáltalán nem hülyeség játékfejlesztésre költeni. Még úgy sem, hogy rég elmúltak azok az idők, amikor a magyar játékfejlesztés némi hátszéllel nagy dolgokat érhetett volna el, egy csúcskategóriás játéknak pedig a töredéke jön ki ennyi pénzből. Megnéztük, mennyi értelme lehet egy ekkora összegű támogatásnak 2026-ban, és hogy csinálják ezt a környező országok.

AAA nem lesz, de ettől még lehet jó

A Neocore Games az egyik legismertebb, és jelenleg egyértelműen a legnagyobb magyar játékfejlesztő cég. 2005 óta létezik, jelenleg durván száz ember dolgozik ott, és 2024-ben összességében majdnem egymilliárd forintos árbevételt, valamint 220 millió forintos adózott eredményt ért el. Az elmúlt bő 20 évben fejlesztett egy saját játékmotort Coretech néven, kiadott 11 teljes játékot, három nagyobb és sok kisebb kiegészítőt. A Neocore régóta egy nagyon stabil, nemzetközileg is jegyzett, a játékosok és a szaksajtó által is elismert stúdió, ami

• eleinte a Total War játékokat idéző, szerepjátékos elemekkel erősen megfűszerezett játékokat csinált – Crusaders: Thy Kingdom Come, The Kings’ Crusade, King Arthur-játékok, ezeket annak idején a stratégiai játékoknál máig mérvadó svéd Paradox Interactive adta ki;
• majd a The Incredible Adventures of Van Helsing-trilógiával és a Warhammer 40,000 világában játszódó Inquisitorral átnyergeltek a Diablót idéző akció-szerepjátékokra – amit a Deathtrapnél a tower defense műfajjal is kevertek kicsit;
• legutóbb pedig az Artúr-mondakörhöz visszatérve csináltak egy körökre osztott szerepjátékot King Arthur: Knight’s Tale néven.

Szijjártónak abban igaza van, hogy nem egy semmiből indult beruházást támogattak meg hirtelen, de azt is muszáj hozzátenni, hogy azért az sem olyan magától értetődő, hogy a Neocore-nak csak ez az utolsó lökés kell a világsikerhez. A Neocore egy kis, független csapat, aminek vannak izgalmas saját ötletei, és az is jelent valamit, hogy a Games Workshop rájuk merte bízni a Warhammer 40,000-univerzumot is, de régiós szinten sem tartozik a legnagyobb vagy legsikeresebb stúdiók közé. Elég csak a Witcher-játékokat és a Cyberpunk 2077-et fejlesztő lengyel CD Projektre, vagy a Kingdom Come: Deliverance II-vel a tavalyi év egyik legjobb szerepjátékát megcsináló cseh Warhorse Studiosra gondolni.

Az viszont már egy éve kiderült, hogy ezen ők maguk is szeretnének változtatni, akkor jelentették be, hogy már dolgoznak egy minden eddiginél ambiciózusabb projekten, ami technológiailag is hatalmas előrelépés lesz majd. Ennél több akkor, és azóta sem derült ki erről, egészen addig, amíg Szijjártó be nem jelentette, hogy a kormány is beszáll a projektbe. A miniszter szerint a történetközpontú játékokra vonatkozóan „világszinten egyedülálló fejlesztési program” zajlik most a Neocore-nál, amiről aztán kicsit zavarosan állított mindenféle dolgokat, de a lényeg, hogy jelen állás szerint egy 4,5 milliárdos projektről van szó, ennek a harmadát állja a kormány.

Ez nagyjából 14 millió dollár, több, mint amennyibe a fejlesztők állítása szerint a tavaly az összes díjátadót letaroló, tényleg fantasztikus Clair Obscur: Expedition 33 került.

Ebből kiindulva a Neocore is simán tehet csodát, de az állítás, hogy 1,5 milliárdos támogatásból megvalósulhat az első tisztán magyar fejlesztésű AAA kategóriás játék, ettől még nem igaz. Egy AAA kategóriás játék fejlesztése a marketinggel együtt több százmillió dollárra rúg, az idén talán tényleg megjelenő GTA VI-nál pedig milliárdos összegekről pletykálnak. Szijjártó nyilván csak nagyot akart mondani, mint ahogy Nyitrai Zsolt miniszterelnöki biztos is, aki a decemberi Budapest Major után arról beszélt, hogy Budapest lett a régió e-sport-fővárosa, de erre igazából nem is lett volna semmi szükség.

A 2025-ös év végképp bebizonyította, hogy a mai piacon sokkal jobban működnek a közepes költségvetésű, úgynevezett AA-játékok, így az igazából teljesen mindegy, hogy Szijjártó minek nevezi a Neocore készülő játékát, ha az egyébként jó lesz. Az viszont érdekesebb csúsztatás volt a minisztertől, hogy szerinte azzal, hogy a kormány 11 év után először egy videójátékot is támogat, Magyarország egy olyan új iparágba szállna be, ahol a globális verseny még nincs lefutva. Azt, hogy a videójáték-ipar mennyire nem új, egyebek mellett az is jól mutatja, hogy a NER már 2018-ban milliárdokat költött a V4 Future Sports nevű videójátékos fesztiválra, azóta pedig az e-sportoktól a gémerújságokig egyre nyomasztóbban telepedett rá a NER a videójátékosokra.

Fáziskésés

Az elmúlt években persze sokszor felmerült, hogy a Ubisoft, az EA, az Activision-Blizzard vagy a Square Enix mélyrepülése, és a játékosok helyett a részvényesek érdekeit kiszolgáló, a fejlesztőket is kiégető/leépítő gigacégek igazgatótanácsainak ámokfutásai miatt éppen az összeomlás felé száguld az ipar. Így még lehetne is amellett érvelni, hogy most fogják újraosztani a lapokat, hiszen az AAA-piac vesszőfutása miatt most pont valódi lehetőségek vannak a kitörésre, de az, hogy ezek jelenleg ne lennének már régóta leosztva, azért minimum érdekes állítás. Emellett azt is ki kell emelni, hogy

korábban volt már nálunk virágzó játékipar, már 2013-ban próbált is azért lobbizni a szakma, hogy jöjjön bele állami támogatás, és ha a mindenkori kormány a kétezres években, vagy legkésőbb ekkor jelentett volna be ilyesmit, akkor lehet, hogy most a lengyelek irigykednének ránk.

Szijjártó a bejelentésében arról beszélt, hogy a Neocore fejlesztése szerinte világosan bizonyítja, hogy mi nemcsak voltunk a Jedlik Ányosok, a Neumannok és a Rubik Ernők országa, hanem azok is vagyunk, és azok is leszünk. Pedig sorolhatott volna olyan neveket is, mint, mondjuk, Rényi Gáboré, aki az első magyar videójátékos cég, a Novotrade egyik alapítójaként már a nyolcvanas években azt mondta, a magyar videójátékok az amerikaiakkal fognak versengeni. Erre az elhamarkodottnak tűnő kijelentésre pedig minden oka meg is volt, mert a Novotrade akkoriban külföldön is nagyon sikeres volt. Ahogy azt a Pixelhősök szerzője, Beregi Tamás felidézte egy több ország játékiparát taglaló könyvben, 1984-ben a brit Times is arról írt: a nyugati boltok polcsöprést tartanak, hogy fel tudják pakolni a magyar játékokat.

Már Appaloosa Interactive néven ők fejlesztették többek közt minden idők talán legismertebb és legsikeresebb magyar videójátékát, az 1992-ben megjelent Ecco the Dolphint is. Aztán jött a Digital Reality, ami az Imperium Galacticával alkotott maradandót, aztán a két évvel később megjelent folytatásával még nagyobbat – a második rész több díjat is nyert, és a stratégiai játékok rajongói a mai napig párás szemekkel emlegetik szerte a világon. Az Imperium Galactica II sikere miatt pedig rengeteg stúdió jött létre Magyarországon, és a kétezres években így születtek olyan kultikus játékok, mint a S.W.I.N.E., az Armies of Exigo, a Codename Panzers, a Battlestations vagy a legendás Crysist feltupírozó és kiegészítő Crysis Warhead.

Utóbbi kettő azért érdekes, mert a Battlestations-játékokat az akkoriban még létező Eidos akkoriban még létező budapesti stúdiója, utóbbit pedig a Crytek akkoriban még létező budapesti stúdiója csinálta. Vagyis nemcsak olyan, nemzetközileg is jegyzett stúdiók működtek nálunk, mint a Stormregion, a Black Hole Entertainment, a Digital Reality vagy éppen a Neocore Games, hanem nagy külföldi stúdióknak is volt itt fejlesztőgárdájuk. A 2010-es években viszont a legtöbb stúdió szép lassan csődbe ment, vagy tetszhalott állapotba süllyedt, és végül igazából a flipperjátékokat gyártó Zen Studiost és a Neocore-t leszámítva minden nagyobb stúdió eltűnt a piacról.

Ennek több oka is volt. Sokáig Magyarországon is az volt a mentalitás, hogy mindenki a következő nagy dobást akarta megcsinálni, hatalmas projektekben gondolkodtak a stúdiók, de ezt ritkán sikerült megvalósítani is. A nagy külföldi kiadókkal kötött partnerségek sem mindig sültek el jól, a Black Hole Entertainment például a Might & Magic Heroes VI megjelenése után ment csődbe, egy volt alkalmazott akkori írása szerint azért, mert a kiadó Ubisoft a saját oldaláról katasztrofálisan félremenedzselte a fejlesztést, a stúdió pedig így csak rengeteg túlórázással, a saját tartalékainak felélésével tudta befejezni a játékot.

És persze ott van az is, hogy Magyarországon egészen 2020-ig nem volt semmilyen formális képzés a leendő játékfejlesztőknek, így az indie szcéna kihalt, és eltűnt az utánpótlás a piacról.

Néhány indie siker így is volt, például a Chicken Police, a már kipróbálható Sword Hero is elég ígéretesnek tűnik, a jelenleg zajló Steam Next Fest apropóján pedig itt van egy nagyobb gyűjtés is a hamarosan érkező magyar címekből. A több budapesti game jamet is rendező Nemesys Games rengeteg munka árán össze tudott bútorozni a ZeniMaxszal, ami 2023-ban fel is vásárolta őket, ők főként az Elder Scrolls Online fejlesztésén dolgoznak, és a ma is népszerű, harctéri szimulátornak nevezhető War Thundert fejlesztő, eredetileg orosz Gaijin Entertainment központja is Budapesten van 2015 óta. Az egykori aranykort viszont gyakorlatilag már csak a Neocore Games idézi fel. Az, hogy őket most támogatja a kormány, kicsit váratlan, de igazából nagyon jó dolog. A fentiek alapján azonban jól látszik, hogy a nem túl nagy összegű támogatás mellett az is baj, hogy jelentős késéssel csodálkoztak rá a játékiparra.

Hogy csinálják a szomszédok?

Természetesen ahogy az e-sportoknál, úgy itt is lehet örülni annak, hogy legalább most foglalkoznak ezzel. Ott a tavalyi Budapest Major már megmutatta, hogy van fantázia abban, hogy több nagy eseményt szervezzenek Magyarországon, hiszen az infrastruktúra adott hozzá, és a telt házas MVM Dome alapján igény is van erre. Igen, a környező országokban ez sokkal előbb megtörtént, Bukarestben, Belgrádban vagy éppen Katowicében rendszeresen szerveznek nagy tornákat a Counter-Strike mellett más játékokból is, de az is valami, hogy hamarosan talán Budapest is csatlakozhat hozzájuk. A videójáték-iparnál nagyjából ugyanez a helyzet.

A régióban alapvetően öt országot lehet mondani, ahol érdemi játékfejlesztés zajlik: Lengyelország, Csehország, Ukrajna, Románia és Bulgária.

Ezek közül egyértelműen a lengyel játékfejlesztés a legnagyobb, ez világszinten is az élvonalba tartozik. A lengyeleknél a jelenleg a Witcher 4-en és az új Cyberpunkon is dolgozó, korábban a GOG.com-ot is birtokló CD Projekt messze a legnagyobb szereplő, de rajtuk kívül is rengeteg nagynevű stúdió van még az országban. Például a 11 Bit Studios (This War of Mine, Frostpunk, The Alters), a Flying Wild Hog (Trek to Yomi, Shadow Warrior, Evil West), a Techland (Dying Light, Dead Island), a People Can Fly (Outriders, Bulletstorm), a Bloober Team (Blair Witch, Layers of Fear, Silent Hill 2 remake), vagy akár a CD Projekttől kiugrott fejlesztőkből alakult Rebel Wolves, ami az idén fogja kiadni első játékát, a vámpíros The Blood of Dawnwalkert.

A lengyeleknél a kilencvenes években robbant be a játékfejlesztés – egyebek mellett olyan játékokkal, mint a Rossz PC Játékokból ismerhető Mortyr –, de csak a 2010-es években lett belőle régiós nagyágyú. A CD Projekt a 2007-es Witcher után a 2011-es második résszel már egész nagyot gurított, de a mai dominanciáját az azóta minden idők egyik legjobb szerepjátékaként emlegetett Witcher 3-mal alapozta meg 2015-ben. Vagyis pont akkor, amikor Magyarországon a legtöbb nagy stúdió éppen az utolsókat rúgta. Ezt azért fontos kiemelni, mert annak ellenére, hogy Lengyelország négyszer akkora, mint Magyarország, egészen eddig a pontig egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy a játékiparuk le fogja előzni a magyart.

Az mindenesetre biztos, hogy a lengyel kormány gyorsabban reagált a sikerre a magyarnál, ott már 2016 decemberében bejelentették, hogy különösen nagy potenciált látnak a játékiparban, ezért a GameINN nevű program keretében 38 projektet fognak támogatni összesen 116 millió złotyval. Ez mai árfolyamon durván 10 milliárd forint, ennek durván negyedét, 2,7 milliárd forintot kapta akkor a már gőzerővel a Cyberpunk 2077-en dolgozó CD Projekt. A program 2021-ben zárult le, a lengyelek pedig éppen most kezdtek el gondolkodni azon, hogy ismét pénzt pumpáljanak az ágazatba, mert az elmúlt években állami támogatás híján jelentősen visszaesett a szektor, miközben a németek, ahol van ilyen, sokat javultak.

Románia ugyancsak jócskán megelőzött minket a játékiparnak nyújtott támogatások terén, ott 2018-ban jelentettek be egy 94 millió eurós (durván 35 milliárd forint) alapot a játékfejlesztőknek. Ez elsőre elég furcsán hangzik, mert a románoknál sosem voltak nagy stúdiók, és gyakorlatilag egy játék sincs, amire mutogatni lehetne, hogy ezt egy román stúdió csinálta. A nagy cégek közül viszont többnek is van romániai irodája, a Ubisoftnak már 1992 óta. De az EA és a Bandai Namco is jelen van az országban, az EA Romania 2017 óta kulcsszerepet játszik a FIFA, illetve újabban EA FC fejlesztésében. Nagy román stúdió egyébként azóta sem tűnt fel a színen.

A cseheknél hozzánk hasonlóan, a nyolcvanas években elkezdődött a játékfejlesztés, a kétezres évekre pedig három nagy stúdió vetette meg a lábát – az Euro Truck Simulatorról ismert SCS Software, az Armával ismertté vált Bohemia Interactive és a Mafiával ismertté vált Illusion Softworks, ami később a 2K leányvállalataként csinálta meg a folytatásokat, mielőtt beolvasztották volna a Hangar 13-ba. A népszerű VR-játék, a Beat Saber is cseh fejlesztés, de az ottani játékipar hőse így is a 2011-ben alapított Warhorse Studios lett, egy volt bohemiás és egy volt 2K-s fejlesztő stúdiója, ami rögtön az első játékára, a 2018-as Kingdom Come: Deliverance-re bő egymillió eurót kalapozott össze Kickstarteren, a folytatás pedig 2025 egyik legjobb játéka lett.

A cseheknél az audiovizuális alap tavaly év elején életbe lépő, játékokra is kiterjesztett módosításával jelent meg a játékok állami finanszírozása, de konkrét összegekről itt egyelőre nem volt szó.

És akkor ott van még Bulgária és Ukrajna. A bolgároknál a románokhoz hasonlóan szintén van irodája a Ubisoftnak, ahol több Assassin’s Creed is készült, a Creative Assembly szófiai irodája pedig a Total War: Pharaoh-t és a Total War Saga: Troyt jegyzi. Ez a stúdió amúgy korábban volt a Cryteknél is, előtte pedig csinált két játékot Black Sea Studios néven. Van olyan stúdió is, ami most sem valamelyik nagy cég helyi leszármazása, a Haemimont Games, ők városépítős játékokban utaznak, mint az Imperium Romanum, vagy az a három Tropico, ami náluk készült. Ukrajnában a kétezres években voltak nagyobb stúdiók, de mostanra négy fontosabb stúdió van: a S.T.A.L.K.E.R.-eket fejlesztő GSC Game World, a Metro-játékokat fejlesztő 4A Games, a kalandjátékairól ismert Frogwares és a Men of War-szériát fejlesztő Best Way. A két országban jelenleg nincsen érdemi állami támogatás a szektorban.

Van benne potenciál

Az, hogy egy országban mennyire sikeres a videójátékos szektor, láthatóan nem csak azon múlik, hogy van-e állami pénz benne, vagy nincs. Főleg ebben a régióban kifejezetten sokat számíthatott az is, hogy rengeteg tehetséges programozót lehetett találni a nyugati árakhoz képest viszonylag olcsón – Romániában például ezért is lehet jelen ennyi nagy videójátékos cég. Emellett nyilván számít az is, hogy az egyetemeken van-e ilyen irányú képzés, a lengyeleknél például mostanra többtucatnyi ilyen közül lehet válogatni.

Catalin Butnariu, a romániai Dev.Play nevű konferencia alapítója az ottani, 2018-as bejelentéskor arról beszélt, hogy a fejlett játékfejlesztői szektorral bíró országokban, mint az Egyesült Államok, Kanada vagy Nagy-Britannia, mindig több dolog együttes jelenléte kell a sikerhez. Először is kell egy egészséges startupos és befektetési színtér, kell a kormányzati és hatósági támogatás, kellenek a networkinget elősegítő konferenciák és egyéb események és kell egy olyan oktatási rendszer, ami biztosítja a folyamatos utánpótlást. Az viszont jól látszik, hogy mostanra Európa minden nagyobb piacán van már állami támogatás a szektorban,

így az, hogy Magyarországon eddig nem volt, jókora versenyhátrányt jelentett egy olyan iparágnak, amit korábban sokkal jobb állapotban lehetett volna megtolni ahelyett, hogy most szinte a nulláról kelljen újra beindítani.

Persze alulról szerveződő kísérletek és feltörekvő stúdiók tulajdonképpen vannak, és most úgy tűnik, már állami támogatás is lesz, amivel Szijjártó szavai alapján a megfelelő jogszabályi-beruházási környezet kidolgozása is együtt jár majd. Ez máris több, mint ami eddig volt a magyar játékiparban, de azt egyelőre lehetetlen megmondani, hogy ennek milyen hatása lesz a szektorra. Ha a Neocore játéka sikeres lesz, annak simán lehet majd ösztönző hatása, de az is biztos, hogy ha a kormány komolyan gondolja ezt az egészet, akkor később ennél jóval nagyobb támogatásra lesz szükség.