Ezektől a sorozatoktól lettünk függők 2025-ben

A The Studio egyik, hollywoodi díjátadón játszódó epizódjában Seth Rogen a vécében találkozik Ted Sarandosszal, a Netflix vezérigazgatójával. Utóbbi faarccal meséli a poénnak szánt jelenetben, hogy minden netflixes díjazottnak meg kell említenie a Netflix-vezért a köszönőbeszédben, különben szerződést szegnek. Jövőre talán még nem, de 2027-ben simán előfordulhat hogy ez már nem lesz akkora poén, mert minden díjazott sorozat alkotója Sarandosnak és a Netflixnek hálálkodhat majd, ha tényleg megveszi többek között az HBO-t is a streamingcég.

Mondani sem kell, mennyivel kisebb verseny és kevesebb kockázat lenne a streamingiparban, ha ez az üzlet létrejönne. Amúgy sem a nagyon váratlan húzásokról volt emlékezetes 2025 a sorozatok terén – jó, mondjuk A próba (The Rehearsal) második évada döbbenetes volt –, de még így is elég kiélezett a harc a nézők idejéért, és ahogy a listánkból is kiderült, volt radar alatt érkező, meglepően jó sorozat az idei kínálatban. Az is jól látszik, hogy a Netflix megint egy brit, egyévados produkcióval és nem a nagy sikersorozataival tarolt, miközben a pluszjelet a nevéből elhagyó Apple TV továbbra is nagyon konzekvensen épít egyre erősebb tartalmi kínálatot.

2024-es gyűjtésünkhöz hasonlóan ezúttal is kategóriákba sorolva szedtük össze a sorozatokat követő telexes szerzők kedvenceit. A listára csak olyan sorozat kerülhetett fel, ami 2025-ben indult és ebben az évben is fejeződött be (így a Pluribus játszhatott, a Stranger Things viszont nem), továbbá elérhető volt valamelyik streamingoldalon Magyarországról. A listában minden kategóriában az öt legtöbb szavazatot kapó sorozatot emeltük ki, és félkövérrel jelöltük a kategória győztesét.

Legjobb vígjátéksorozat

• A Fehér Lótusz
• The Studio
• Peacemaker – Békeharcos
• The Paper
• Szigorúan barátság (Platonic)

Nagyon ritka ma az olyan sorozat, amelynek az epizódjai hétről hétre eseményszámba mennek. Ezt a kiemelt státuszt idén főleg A Fehér Lótusz érte el a Thaiföldön játszódó harmadik évaddal. Hiába indult be a szokásosnál is lassabban az ismét a saját problémáikkal elfoglalt gazdagok kínos vakációjára építő évad cselekménye (amit a fő alkotó, Mike White az orgazmus késleltetéséhez hasonlított), az új epizódok is legalább annyi megjegyezhető karaktert és rengeteg mémben visszaköszönő jelenetet (Sam Rockwell monológja azóta is kísért) hoztak, mint a korábbi két évad. A Fehér Lótusz több színész, többek között Patrick Schwarzenegger és Aimee Lou Wood is számára is komoly ugródeszka lehet, Walton Goggins meg ismét bizonyította, hogy képtelenség nem rá figyelni, akármilyen karaktert alakít.

Azért bőven akadt kihívója a vígjátékok között A Fehér Lótusznak, hiszen visszatért James Gunn nagyon vicces szuperhősös sorozata, a Peacemaker, ami viszont pont a lezárással rontott az amúgy nagyon is pozitív összképen.

Nagy éve volt a már említett Seth Rogennek is az Apple TV-n futó sorozataival. A hollywoodi képmutatásból és fejetlenségből gúnyt űző sorozata, a The Studio a bennfenteskedős poénjai ellenére a filmes híreket csak messziről követők körében is működött. A Szigorúan barátság (Platonic) második évadában pedig „csak” színészként nyújtott emlékezeteset az örök gyerek, sörföző-mester szerepében Rose Byrne mellett. Ez az a sorozat, ami szép csendben a második évadára a jelenlegi legjobb komédiává nőtte ki magát.

Az Office spinoffjától, a haldokló printlap szerkesztőségében játszódó The Papertől nem voltunk annyira elájulva kritikánkban, de lehet csak azért, mert a sorozat egyre inkább a seggtörléses poénok felé ment az újságírás válságán élcelődés helyett.

Legjobb drámasorozat

• Különválás (Severance)
• Vészhelyzet Pittsburghben (The Pitt)
• Pluribus
• Andor
• A diplomata (The Diplomat)

Szinte hihetetlen, hogy három évig tartott, mire elkészült a Különválás (Severance) folytatása, és a nagy kihagyás mögött nemcsak a hollywoodi írósztrájk vagy a Covid utóhatása, hanem a készítők, Ben Stiller és Dan Erickson perfekcionizmusa áll. Az irodai környezetben játszódó vígjáték-scifi hibridjével megérte pepecselni a látottak alapján, mert több rész is rendkívül ambiciózus volt, kezdve a téli erdőben játszódó résztől a szinte önálló párkapcsolati drámával felérő, visszaemlékezős epizódig. A sorozat zárása utáni kibeszélőben az is felmerült, hogy a második évad után akár le is zárhatták volna a sorozatot, annyira ikonikus jelenettel ért véget (egyelőre) a történet. Az biztos, hogy kevés sorozat szolgáltatott ennyi témát idén, a Telexen például a Különválás Karl Markhoz köthető inspirációjáról született cikkünk.

Eleinte a kilencvenes évek iránti nosztalgia meglovagolásának tűnt a Vészhelyzet Pittsburghben (The Pitt), aztán a 12 órás műszakot valós időben követő sorozat részről részre fedte fel az erényeit, például a kiváló castingot, az ügyesen megalkotott forgatókönyvet, és a mindig jókor időzített feszültséget és konfliktust. A folytatás már januárban érkezik, és nagyon úgy tűnik új klasszikus született a kórházi sorozatok között.

Az idei év nagy újonca volt az év végére időzített Pluribus, Vince Gilligan, a Breaking Bad és a Better Call Saul alkotójának új sorozata. Gilligan ezúttal visszatért az X-aktákban szerzett tapasztalataihoz, és egy megfontoltan építkező, szinte végig csak egy karakterre fókuszáló, látszólag minimalista, de folyamatos agyalásra késztető zseniális sci-fivel jelentkezett.

Az okos sci-fik egyébként is nagyot mentek idén, hiszen a Pluribus és a Különválás mellett az Andor is kiemelkedő lett, pedig ott egy, már lezárt Star Wars-történet előzményét mesélték el, de Tony Gilroy vezetésével a Star Wars-univerzumában szokatlanul politikus és komplex sztori kerekedett az Andor idei évadából. Eközben a Netflixen futó A diplomata lett az újabb olyan sorozat, amely évadról évadra gyűjti szépen fokozatosan a híveit. A politikai thriller alkotói a harmadik évadra még magabiztosabbak lettek, és egyre bátrabban építenek a remek színészi játékra (Keri Russell megint nagyot megy) és az okos forgatókönyvre.

Legjobb animációs sorozat

• Gyakori mellékhatások (Common Side Effects)
• Long Story Short
• Különös történések a Szondi utcában
• Mosoly Zrt. (Smiling Friends)
• The Mighty Nein

Fene se gondolta volna, hogy amikor hosszú évek után új animével, a Lazarusszal tér vissza a műfaj egyik koronázatlan királya, Shinichirō Watanabe (Cowboy Bebop, Samurai Champloo), akkor egy tradicionálisan japán produkció sem lesz ott az idei top ötünkben. Oké, a Critical Role online szerepjátékos társaság Dungeons & Dragons-kalandjaiból készült Mighty Nein animációs stílusa sokat vett a japánoktól, de tényleg nagyon másról szólt az év ebben a műfajban.

A magyar streamingtörténet egyik szégyene, hogy a kiváló animációs sci-fi, a Scavengers Reign soha nem jelent meg itthon legálisan, de ezt a csúnya hibát némileg kárpótolja a gyógyszeripari krimiként és egzisztencialista drámaként is működő, jobbnál jobb karaktereket felvonultató Gyakori mellékhatások (Common Side Effects), amelyet részben a Scavengers Reign alkotói készítettek.

Raphael Bob-Waksberg, a Bojack Horsemant írójának új sorozata, a Long Story Short is remek példa arra, milyen komplex történetek elmesélésére alkalmas a felnőtteknek szóló animáció. A Long Story Short nagyon egyedi módon közelített egy ismert műfajhoz, a családregényhez, és inkább különböző nézőpontokból, mozaikszerűen, nagyon éles humorral, a traumákhoz is érzékenyen nyúlva mutatta be egy zsidó család történetét.

Ki kell még emelni a Mosoly Zrt.-t (Smiling Friends), ami a nagyon Z generációs, harsány és poszt-posztironikus humorával továbbra is az egyik legstabilabb újhullámos rajzfilmsorozat. Kilóg picit a mezőnyből a Különös történések a Szondi utcában, ami ugyan „csak” egy magyar Youtube-sorozat, abban a műfajban viszont talán a legjobb, amit valaha készítettek.

Legjobb egyévados sorozat

• Kamaszok (Adolescence)
• A megbízás (Task)
• Szex mindhalálig (Dying for Sex)
• All Her Fault
• Merénylet az elnök ellen (Death by Lightning)

Évről évre egyre nehezebb pontosan megmondani valamiről, hogy egy évaddal befejeződött-e a sztori vagy sem, hiszen a pénz és a siker nagy úr, és hiába készül valami szándékosan egy évadra, azért már többször kiderült, hogy majdnem bármiből tudnak folytatást csinálni.

A négy egysnittes epizódból álló Kamaszok sztorija például nehezen lenne folytatható, hiszen a brit produkció egy fiatalkorú által elkövetett gyilkosság utóhatásaival és következményeivel foglalkozik. A sorozat annyira érzékeny és aktuális témához nyúlt, hogy világszerte társadalmi vitákat indított a tinik mentális állapotáról és a szülők, pedagógusok felelősségéről.

A klasszikus HBO-krimik magas minőséget hozta A megbízás (Task), amely eleinte szinte már paródiaszerűen hozta a presztízssorozatok kliséit, csakhogy az Easttowni rejtélyeket jegyző Brad Ingelsby sorozata féltávnál megtalálta a nagyon egyedi hangját, nagyban a két főszereplő, Mark Ruffalo és Tom Pelphrey ihletett játékának köszönhetően.

Az év egyik legegyedibb sorozata volt szintén a podcastban elmesélt sztoriból kinövő Szex mindhaláig, amelyben Michelle Williams negyedik stádiumú rákkal diagnosztizált nőt alakít, aki a végzetes hír hallatán a barátnője támogatásával (Jenny Slate zseniális a szerepben) elindul felfedezni a legfurább szexuális vágyait, hogy életében először orgazmusa legyen egy másik emberrel.

Ebben a kategóriában még két olyan sorozat fért a legjobb ötbe, amelyek egy kissé elcsépelt műfajban tudtak újat mutatni, és mindkettőben fontos szerep jutott két, korábban az Utódlásban (Succession) látott színésznek. Az All Her Faultban Sarah Snook olyan anyát játszik, akinek nemcsak elrabolják a gyerekét, de a nyomozás során a családában és közvetlen környezetében is egyre kevésbé bízhat. Az All Her Fault bravúrja, hogy az izgalmas krimin kívül a házasságon belüli egyenlőtlenségekről és családi traumákról is volt mondandója. Az 1881-ben játszódó Merénylet az elnök ellen (Death by Lightning) pedig a történelmi drámák között volt kiemelkedő, ahogy aktuálissá és átélhetővé tette a kor politikai játszmáit, és ahogy az egykori amerikai elnök, James A. Garfield (Michael Shannon) és leendő merénylője, Charles Guiteau (Matthew Macfadyen) nézőpontját is beemelte a történetbe.

2025 csalódása

• The Last of Us
• The Morning Show
• Wednesday
• Gyilkos a házban (Only Murders in the Building)
• Squid Game

Ebben a kategóriában többségben vannak az olyan sorozatok, amelyeknél a sokadik évadra egyszerűen elfogyott a készítőkből a szufla és ötlet. A Gyilkos a házban vagy a The Morning Show is mélypontra jutott idén, és már bűnös élvezetként sem biztos, hogy működik bármelyik. Közben az is szembetűnő, hogy a Netflix két nagy sikere, a Squid Game és a Wednesday az új részekkel a közelébe sem ért a korábbi évadjaikat övező őrületnek.

A legtöbben a szerkesztőségben azonban a tavaly még a legjobbnak választott The Last Of Us folytatásában csalódtak, amelynél ezek szerint nem mindenkinek jött be a sötétebbre hangolt második évad és az alaptörténet elnyújtása.

2025 meglepetése

• Q ügyosztály (Department Q)
• Vészhelyzet Pittsburghben (The Pitt)
• Andor
• Alien: Föld (Alien: Earth)
• Az eternauta (The Eternaut)

Talán azért is nyerte a meglepetések kategóriáját a Megoldatlan ügyek osztálya (Dept. Q), mert a Netflix azért sok középszerű sorozatot rendelt már kiváló alapanyagból. A Q ügyosztály néven ismert, filmekben feldolgozott dán regényfolyamra építő sorozat azonban felülmúlta a várakozásokat. Sokat hozzátett a sorozat hangulatához, hogy a regényekhez képest Dánia helyett Skóciába emelték át az alapsztorit, mint ahogy az is sokat dobott az összképen, hogy a castingot is nagyon eltalálták a készítők. Ezek után nem csoda, hogy biztosan lesz második évad a sorozatból.

A Pitt és az Andor valószínűleg szintén az előítéletek ügyes lerombolása és a műfaji klisék kikerülése miatt került be ebbe a kategóriába is, az Alien: Föld pedig valószínűleg azért szerepel itt, mert a sorozat nagyon bátran és szabadon nyúlt az alapanyaghoz, még ha ez az egyedi vízió nem is működött végig a Fargóval már emlékezeteset alkotó Noah Hawley irányítása alatt.

Az argentin, ötvenes években készült képregényt adaptáló argentin Eternauta pedig szinte radar alatt került fel a Netflixre, miközben a posztapokaliptikus sci-finek simán ott van a helye a legjobb nem angol nyelvű sorozatok között a platformon, minimum a Dark mellett. Az egyedi hangulatú, politikai áthallásokkal és társadalomkritikával áthatott sorozatból már készül a folytatás, amely egyben le is zárja a történetet.