A mosoly egy olyan görbület, amely mindent egyenesbe hoz

(Ez a cikk részletezi a Mosoly Zrt. eseményeit és cselekményét.)

Bár az Adult Swim megreformálta az animációs filmek világát a kétezres évek alatt, és számos legendás mű köthető a csatorna nevéhez, a 2020-as években viszonylag kevés nagy hatású és emlékezetes új címmel tudtak előrukkolni. Erre cáfolt rá a Smiling Friends, azaz a Mosoly Zrt. 2022 elején, ami egy elborult fekete komédia abszurd, morbid humorral, popkulturális utalásokkal és végtelenül meta nyelvezettel.

Érezhető, hogy a Zach Hadel és Michael Cusack alkotta sorozat az Adult Swim kiemelt fontosságú projektje, aminek a brand nagy jövőt jósol, és feltűnően nagy figyelmet fordítottak a promóciójára is. Nem hiába, a Mosoly Zrt. ugyanis hosszú évek óta az első sorozat, ami képes visszaidézni az Adult Swim fénykorát, az idén májusban elstartolt második évad pedig sok szempontból képes rá is kontrázni az első szezonra.

Kívül szmájli, belül fáj, mi?

A sorozat a Mosoly Zrt. nevű cégről szól, az itt dolgozó alkalmazottaknak az a feladatuk, hogy megpróbálják jókedvre deríteni azokat a szomorú lényeket, akik betelefonálnak hozzájuk segítségért. Két főhősünk, Pim és Charlie, mindent bevetve küzdenek azért, hogy mosolyt csaljanak a legkülönfélébb megrendelők arcára, úgy, hogy sokszor maguk sem tudják, kihez vezénylik ki őket, illetve hogy a legújabb küldetés milyen nehézségekkel járhat. Van, hogy valaki öngyilkosságát kell megakadályozniuk, de néha a tábortűz mellett ücsörgő ufóvadászok mellől szippantja fel őket egy repülő csészealj, és azon kapják magukat, hogy földönkívüliekkel tolnak LSD-t az űrben.

A május 12-én elstartolt második évad úgy folytatódik, mintha nem is szünetelt volna két évig. Nincsenek nagy visszatekintések, a Mosoly Zrt. mosolygós fejjel ellátott irodájában ugyanúgy megy tovább a munka. Az évadnyitó epizód így bármelyik későbbi rész is lehetne, ez pedig valahol kényelmes és otthonos érzést ad a nézőnek, az alkotók mintha tudatosan kerülnék a felesleges pátoszt és annak hangsúlyozását, hogy visszatértek.

„A Mosoly Zrt.-vel szeretnénk fenntartani egy folytonosságot, és azt, hogy bármelyik évadba bármikor be lehessen kapcsolódni. Általában nem tudni, hogy épp hol járunk a sorozatban” – nyilatkozta erről a Hollywood Reporternek Cusack. Bár valóban nem kell túl sok előismeret ahhoz, hogy belevágjunk az új évadba, néhány újra felbukkanó szereplő és visszautalás miatt viszont érdemes lepörgetni az első évadot – ez kevesebb mint két órát vesz csak igénybe.

Az olyan nagy Adult Swimes elődökhöz hasonlóan, mint a Robotcsirke, vagy az Aqua Teen Hunger Force, a Mosoly Zrt. epizódjai is 11 percesek. Az alig negyedórába rengeteg tartalom fér, sokszor csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi történik épp a képernyőn. Hadel és Cusack agyszüleménye dinamikus, zajos és pergő, olykor magukat a dialógusokat is nehéz követni, nemhogy az animációt, ami egyébként kiváló. Ha pedig egy-egy karakter csúnya, akkor biztosra vehetjük, hogy a kreatívok direkt döntöttek a roncsolt barkácsmegjelenés mellett.

Amolyan vizuális szőnyegbombázás ez, amitől sokszor olyan érzésünk lehet, mintha lekötöznének minket a TikToknál is agysorvasztóbb YouTube Shorts elé, és helyettünk pöccintgetve zúdítanák ránk valami mémszerű őrületet.

Tapasztalatból mondom, hogy ez a hossz épp tökéletes egy ebéd vagy vacsora elfogyasztásához, egy ilyen nyúlfarknyi sorozatnál viszont kár, hogy nem egy adagban kapjuk kézhez a részeket, mint, mondjuk, a Netflixnél. A Mosoly Zrt. ugyanis addiktív, pont mint a TikTok, a YouTube Shorts és az Instagram Reels, amik rohamtempóban roncsolják a koncentrációs képességünket.

A második évadba kétszer annyi jumpscare és fülsiketítő, démoni üvöltés jutott, mint az első szezonba. Az új részekben mindent átjár a téboly: ahogy a világ, úgy a Mosoly Zrt. is elvesztette a fejét, a mindennapjainkat megkeserítő információs zajban épp hogy nem megnyugvást akarnak nyújtani, hanem részről részre egyre nagyobb káoszt teremtenek, a bullyingoló gonoszok pedig egyre nagyobb kihívást jelentenek a főszereplőknek. Ezt pedig néha nehéz kezelni, pont, mint a valóságban: a mindig pozitív Pimnek sokszor sértik az igazságérzetét, mosolya mögött sokszor ott bujkál a fájdalom, a bizonytalanság, és a keserűség. De mégis mindig törekszik arra, hogy a lehető legjobb ember (vagy lény?) legyen, Charlie, Allan és Glep pedig a maguk bárgyú módján nyújtanak neki támaszt.

Vizuális és társadalomkritikus ötvözet

A forgatókönyv és az egyes részek, illetve szereplők dinamikája érdemben nem változott, üdítően hatnak viszont a vizuális újítások, amelyek rögtön szembe ötlenek. A sorozat történetében először láthatunk olyan epizódot, amiben 3D-s szörnyek és fiktív videójáték-karakterek (például Gwimbly, a szebb napokat látott, pixeles videójátékhős) lépnek ki a saját világukból, és egyesülnek Pimékkel. És olyat is, hogy az animált főszereplők mellett végig jelen van egy élő szereplő az emberi világból. Az ilyen figurák maximum 1-2 perces cameókat kaptak az első évadban, most viszont teljes részeket szentelnek nekik. Megjelenik az amerikai sztártudós, Bill Nye is, aki arról énekel, hogy a halál nem is olyan borzasztó és félelmetes.

A második évad megjelenése eklektikusabb, szürreálisabb és kísérletezőbb, ez pedig abszolút biztató: a Mosoly Zrt. nem fáradt ki, inkább újult erőre kapott a kreatív és trash effektektől.

Ilyen élőszereplős arc például Tyler, akit a főnök ismeretlen okok miatt rúg ki a cégtől, illetve Jimble, az amerikai elnök is, aki egy rövid, első évados vendégszereplés után most egy teljes epizódban tér vissza. A Mosoly Zrt.-re eddig maximum burkolt társadalomkritika volt jellemző, a második évad elnökválasztási versenyt kifigurázó, bátor epizódja viszont a széria egyik csúcsművévé válik.

„Leírhatnám, hogy a Smiling Friends a mindennapi kihívásokkal teli életünk szimbóluma, és hogy arról szól, hogyan lehetünk boldogok a klímakatasztrófától, járványoktól, emberi gonoszságtól és lelketlenségtől sújtott 21. században. De nem megyek el ebbe az irányba, inkább csak annyit írok, hogy ez egy kreatív, szórakoztató sorozat, és senki nem fogja megbánni, ha megnézi. És miért kellene ennél több manapság?” – írtuk az első évadról 2022 végén. Tény, hogy már az első évadban ott húzódott a háttérben a modern kor konfliktusainak nyomása, most viszont mintha eggyel tovább mennének és direktebben, de ugyanazzal a fesztelen humorral állnának bele aktuális jelenségekbe.

Az elnökválasztásos epizód bemutatja, hogy a fiktív amerikai politikai választékot elnézve valójában egy jó jelölt sincs, a politika pedig egy dilettáns színdarab szintjére süllyedt. Két populista őrült száll szembe egymással, a választók pedig dönthetnek, hogy egy krónikusan elhízott, konstans ételmérgezésben szenvedő, báránysült szaftjától foltos ingben karattyoló félőrült képviselje őket, vagy egy erőszakos, vérengző béka. Ő Mr. Frog, aki az első évadból tér vissza, hogy pusztítson, és a Fehér Ház leendő lakója legyen.

Persze racionális érvek és a jól kitalált, következetes programok már rég nem kellenek a választók meggyőzéséhez, Amerika pedig vakon beáll amögé, aki nagyobbat mond. Végül Jimble és Mr. Frog között Karácsony kontra Vitézy szorosságú verseny alakul ki, szemfüles rajongók pedig kiszúrták, hogy a készítők óraműpontossággal lemodellezték az elektori szavazatok eloszlását az ország térképén.

A legjobb az egészben, hogy főszereplőink, Pim és Charlie, a politikai szatíra kívülálló szemtanúi, nem ítélkeznek, csak próbálnak ellavírozni az eszüket vesztett jelöltek és könnyen megvezethető szavazók elborult világában. Ők csak segíteni akarnak, közben mégis tükröt tartanak, és jól képen röhögik a kortárs politika populizmusát egy demokrácia utáni korszakban, ahol a józan ész nem létező fogalom, az intézményekbe vetett hit pedig teljesen megingott.

Ezen felül príma iróniával élve behozzák a képbe, és ki is forgatják a laposföld összeesküvés-elméletét is a későbbi részek egyikében, provokatívan rájátszva arra, hogy a sokak által osztott tévhit valójában igaz. Ez olyan sokkolóan hat az elektromos cigiket szívó, és gyógyszertől bódult űrlények által elrabolt főszereplőkre (akik az űrből látják, hogy a Föld nem gömb alakú), hogy inkább felesküsznek arra, hogy elhallgatnak mindent a béke megőrzésének érdekében. Mindez egy youtuber szerint a tévézés történelmének valaha volt legjobb vicce.

Külön említésre méltó helyszín még a Spamtopia, ahol mindenki a spamish nyelvet beszéli. Ebben a tarkabarka, rikító neonszínű, idillinek tűnő – de kicsit sem idilli – univerzumban méltó módon folytatódik az elnöki epizóddal megkezdett valóságtorzítás. Spamtopiában mindössze egy szabály van: nem nézhetsz bele a másik szemébe, még akkor sem, ha egymáshoz beszéltek.

Amikor a spamish nyelvet beszélő, diplomataként feltűnő Pim hatására a király eltörli a szabályt, szó szerint megtörik a mátrix és felülíródnak a fizika szabályai: megreped a felszínen harmonikus, de velejéig romlott világ, glitchelni kezd a rendszer, a képernyő sarkában pedig feltűnik egy, a Premiere Prót használók számára ismerős hibaüzenet egy hiányzó médiafájlról. Egy korábbi epizódban pedig felvillantanak egy ijesztő bábut, ami az internet egyes bugyraiban népszerű, városi legendákat horrorisztikus elemekkel ötvöző creepypasta műfaj egyik fontos videójából ismert.

Bennfentes humor

Az ilyen, nerdöknek imponáló, rejtett utalások (az első évadban például a Rust nevű lövöldözős játékkal játszik a sátán) azok, amik kevés embernek fognak feltűnni, mégis sokat dobnak a sorozat színvonalán. Ez az Adult Swim-élmény kulcsa, a sorozat így abszolút illeszkedik a csatorna katalógusába, és méltó módon viszi tovább a morbid humorból sikert kovácsoló brand örökségét. Mint az ezzel foglalkozó After+ adásban felidéztük, az Adult Swimet nézve azt érezhettük, hogy ezt nemhogy a szüleink, már a saját haverjaink sem értik, csak pár elborult sztóner a világ minden tájáról, akik viszont minden utalással képben vannak.

A Mosoly Zrt. is a belsős poénokban való osztozás élményét adja meg, emiatt nagyot fog koppanni az, aki hangos hahotázást vár a szériától. Többször fog kínunkban az arcunkra fagyni a vigyor ahelyett, hogy a hasunkat fogva kacagnánk Pim és Charlie kalandjain.

A sorozat így több holmi agyatlan vígjátéknál, jobb pillanataiban szinte lélektani tragikomédiává emelkedik.

A fentebb említett, Spamtopiában elbaltázott szemkontaktus csupán egyike azon kiváló eszközöknek, amikkel a Mosoly Zrt. valódi feszültséget tud teremteni, de a halloweeni epizód is ugyanolyan hátborzongató és idegőrlő. Ebből a szempontból szintén következetesek és jól szerepelnek a készítők, több epizódban is képesek elérni, hogy izguljunk a karakterekért. A kőgazdag Bernard Arnault-ra kísértetiesen hajazó főnök által kiadott őrült missziók így nem csak tét nélküli, öncélú baromkodások. Van, hogy egy gyászoló testvérpár megromlott kapcsolatának sorsa múlik azon, hogy Pim és Charlie miképp mozgatják a szálakat.

:-) :-(

Színes, szagos, véres és végtelenül részletgazdag univerzum ez, a részeket így érdemes többször is újranézni úgy, hogy egyes jeleneteknél megállunk és végigpásztázzuk, hogy mit is látunk a képernyőn. Ha elsőre el is siklunk felettük, később kirajzolódhat előttünk a gyönyörűen megfestett Napóleon és Roosevelt elnök alakja, és számos más easter egg is. A második évad első részében például előre elspoilerezik nekünk az évad későbbi részeit, amikor Pimék egy Maxra hajazó streamingplatformot böngésznek. A legjobb, hogy erről nekünk fogalmunk sincs, amíg fel nem megyünk a Redditre teóriákat olvasgatni.

A Mosoly Zrt. második évada sokszor pesszimistább, kevésbé reményteli és szeretetteljes, mint az első volt. Bár a barátság és a család fontosságát többször is kihangsúlyozzák, a karaktereknek már nem kizárólagos céljuk a pozitív végkifejlet kiharcolása, sokszor inkább a saját túlélésükért küzdenek. A szmájlik mögött gyakran ott a kín és a szorongás, a stáblista lepörgésekor viszont rájövünk, hogy a készítők végső soron mindenkit kiröhögnek, és a társadalom által szentként kezelt témákat is képesek komolynak álcázott komolytalansággal tálalni.

Nézőként hiába érezzük, hogy a sorozat egy magasabb szintre emelkedik és magasztos üzeneteket közvetít, ez inkább újságírói belemagyarázás, mint tudatos alkotói döntés. Hiba lenne tehát nem idemásolni Zach Hadel társalkotó friss gondolatait, aki megerősítette a Hollywood Reporternek, hogy a Mosoly Zrt.-ből sosem lesz komplex dráma, és folytatásos kiadás sem várható belőle soha, a részek külön kezelendők. „A sorozat lényege, hogy popcorn minőségű legyen, ez a tévézés McDonald’s-a” – mondta.

Köszönjük, soha rosszabb gyorskaját a népnek.

A Mosoly Zrt. a Maxon streamelhető.