Még azt is az anya nyakába varrják, ha elrabolják a gyerekét

Valószínűleg minden szülő egyik legrosszabb rémálma az, ahogyan az All Her Fault című thrillersorozat kezdődik: Marissa (Sarah Snook) rájön, hogy valószínűleg elrabolták az ötéves fiát, Milót. A felütésben Marissa megérkezik egy házhoz, ahová Milo – legjobb tudása szerint – játszódélutánra ment az egyik iskolatársával. Csakhogy az ajtót nem a Marissa számára egyébként még félidegen anyuka, Jenny (Dakota Fanning) nyitja ki, hanem egy idegen nő, aki még csak nem is hallott Milóról és Jennyről soha – lassan pedig kibontakozik a szörnyű igazság, hogy a kisfiút valaki elrabolta.

Ahogy telik az idő, egyre többet tudunk meg Milo közvetlen környezetéről, például arról, hogy a szülei gazdagok, rengeteg pénzt kezelnek minden nap, így felmerül, hogy a rabló valószínűleg a váltságdíjra pályázik. Milo apja, Peter (Jake Lacy) diszfunkcionális kapcsolatot ápol mindkét testvérével, de a család látszólag összezár, hogy mindent megtegyen a gyerekért. Kiderül az is, hogy Marissa legjobb barátja és üzlettársa szerencsejáték-függő, ezért ő sem teljesen megbízható. Egy ideig tehát úgy tűnik, minden a pénz körül fog forogni a sorozatban, de aztán kibontakoznak a valódi motivációk, és egyre világosabbá válik, hogy a család titkai valójában ennél sokkal sötétebbek.

A sorozat Andrea Mara regényéből készült, és a sorozatadaptáció készítői mesterien tartják fenn végig a feszültséget és építik a karaktereket. Bár a sorozat főcselekménye, maga a gyerekrablás is izgalmas, valójában nem is ez a történetszál a sorozat erőssége, sokkal inkább az, hogy több népszerű tévés trendet fon össze.

Az All Her Fault az izgalmas krimiszálon túl a Fehér Lótuszhoz és a Hatalmas kis hazugságokhoz hasonlóan az amerikai középosztály és felsőbb középosztály jólétének jelenségét mutatja be, és rámutat a gazdagabb és szegényebb rétegek közötti igazságtalan társadalmi különbségekre. Emellett megmutatja az anyaság és a férfiak fegyverként használt inkompetenciájának problémáit is.

A cselekmény gyönyörűen keretezi a gyereknevelésből adódó nehézségeket, és még inkább jól mutatja meg azt, hogy

még egy látszólag jól működő házasságban is mennyire egyenlőtlenül tud eloszlani a felelősség a szülők között,

főleg akkor, ha a nő is dolgozik. Hiszen a gyereknevelés és az otthon menedzselése mégis csak inkább az anyára hárul, akkor is, ha ugyanannyira elfoglalt mint az apa – ezt a társadalmi igazságtalanságot pedig tökéletesen mutatja be a sorozat.

Ahogy egyre többet tudunk meg a két főszereplő nő, Marissa és Jenny házasságáról, úgy bontakozik ki egyre inkább ez az egyenlőtlenség. Peterről kiderül, hogy irányításmániás, akinek megszállottsága a szeretteire is kiterjed, Jenny férje, Richie pedig egy felnőtt gyerek, aki nem törődik Jenny szakmai kötelezettségeivel.

Felmerülhet a nézőben, hogy a két férfi karaktere már-már karikatúra, de a szomorú igazság az, hogy valószínűleg minden nő tud az ismerősi köréből legalább egy olyan házasságot mondani, ahol hasonló dinamika uralkodik. És ugyan itt nem a félrecsúszott házasságok adják az alapját a történetnek, ezek a rossz példák szépen kontextusba helyezik azt a sorozatbeli narratívát, hogy egy ilyen helyzetben vajon milyen a társadalmi megítélése egy anyának, aki „elhagyta” a gyerekét.

Eközben a dolgozó anyákat sem kíméli a történet: kimondva-kimondatlanul megjelenik az a jól ismert nézet is a sorozatban, hogyha Marissa nem lett volna annyira elfoglalt, akkor nem lett volna szüksége segítségre a gyereknevelésben. Ha Jenny nem dolgozott volna annyit, nem kellett volna bébiszittert fogadnia, akit egyébként Milo elrablásával gyanúsítanak meg. Persze ezeket explicit senki nem mondja ki a szereplők közül, de a sorozat kiválóan ragadja meg az ilyen ítélkezés finomabb, mégis mindennapos módjait.

A cselekmény az All Her Faultban végig két vonalon fut, az egyik szál napról napra követi a jelenbeli eseményeket, ahogyan a család a rendőrséggel együtt megpróbálja megtalálni Milót, a másik szál pedig visszaemlékezésekben bontakozik ki, és fed fel egyre több mindent a szereplőkről.

Marissán és Jennyn kívül gyakorlatilag egyik szereplő sem igazán szimpatikus, és mindenki gyanúba keveredik egy ponton. A szereplők személyisége és a múltja rétegről rétegre tárul fel a néző előtt, komoly családi drámákról, függőségekről, esendőségekről rántva le a leplet. Peter például látszólag lelkiismeretesen gondoskodik az öccséről, Brianről (Daniel Monks), aki egy gyerekkori baleset következtében fogyatékossággal él, egy olyan baleset miatt, amelyért a nővérük, Lia (Abby Elliott) magát okolja, és akinek háta mögött évek drogfüggősége és rehabilitációja áll. Csakhogy egy idő után Peterről is kiderül, hogy valójában nem önzetlenül cselekszik.

Marissa legjobb barátja, Colin (Jay Ellis) először abszolút pozitív karakternek tűnik, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy komoly bajba sodorta a közös cégüket a függősége miatt. A család bébiszittere, Ana (Kartiah Vergara) tisztázza magát a gyanú alól, de aztán róla is kiderül, hogy titkol valamit a rablási ügyben. McConville nyomozó (Michael Pena) tisztességes embernek tűnik, szellemi fogyatékossággal élő gyereket nevel – azonban neki is van motivációja az ügyben, hiszen a fia iskoláztatása miatt nagy szüksége lenne a pénzre.

Az utolsó részekre aztán teljesen összekuszálódnak a szálak, és legalább annyira értetlenül áll a néző is a történések előtt, mint a nyomozók – semmi sem áll össze, nincs értelme az időközben megtörtént gyilkosságoknak, és annak sem, ahogyan Milo sorsa végül alakul. Az utolsó előtti részig ugyanis nem tudunk egy fontos kulcsinformációról, amit ha a sorozat nem hallgatott volna el előlünk, hamarabb összerakhattuk volna a képet. Így viszont az utolsó részre marad a nagy leleplezés, amelyben az egyik főszereplőről még sötétebb dolgokat tudtunk meg, és a történet végül pont ezzel lesz szép, kerek egész.

Az All Her Fault a SkyShowtime-on nézhető.