Mi van, gyerekek, nem fértetek fel a brüsszeli gépre?

Ötödik születésnapi koncertjét adta a Carson Coma az MVM Dome-ban, ami az arénázó hiphopelőadók tengerében nagy szó alternatív rockzenekarként. Bár napjainkban nincs a csúcson a gitárzene népszerűsége, a Carson Comának sikerült úgy csavarnia egyet a műfajon, hogy ne a szokásos Kispál és a Borz, 30Y és Hiperkarma szentháromságának vegyítését vagy másolását halljuk. A maguk módján aktualizálták a magyar alternatív hagyományokat azzal, hogy a szövegvilágot tekintve leírták a generációjuk közérzetét mindenféle erőltetett cicoma vagy felesleges hatásvadászat nélkül.

Azok, akik a zenekar első lemezétől (Corduroy Club) fogva hallgatják őket, a felnőtté válás állomásait érzékelhetik a dalszövegeken, így sok rajongónak érzelmileg túlfűtött esemény egy olyan mérföldkő, mint az arénakoncert a Carson Coma esetében. Kezdetben tinédzserkori hóbortról énekeltek, elkopott szerelmi viszonyokról, ahol csupán egy boldog szülinapot üzenetért sóvárgunk a kiszemeltünk után, de dalba foglalták az útkeresést is (Truman Show), illetve a generációnk legpökhendibb szerelmes dalát is megírták Mit sem érdekel címmel. Ezekre a dalokra a mondanivalójuk miatt könnyű volt rácsatlakoznia egy bizonyos korosztálynak, így az ebben az életszakaszban elcsípett rajongókat még inkább eltalálják a Carson Coma társadalmi felelősségről szóló dalai.

Az elmúlt év egyik legfontosabb szövegét írták meg, a Feldobom a követ című dalukban, ami egyértelműen érzékelteti, hogy a Carson Coma nem csupán tinilányok által körülrajongott zenekar, hanem fontos számukra a közéleti témákra való reflektálás is. A dalt Beton.Hofi esete ihlette, akinek Bagira című dalát kicenzúrázta a közmédia, amikor a rapper A38 hajón tartott koncertjét közvetítették. A Carson Coma erre írt egy lüktető dalt, ami megénekli generációjának a dühét és kiábrándultságát a plakátokon virító stockfotókról és Kelet-Európa dohos elmaradottságáról. Nem véletlen, hogy a tüntetések fontos kiegészítője lett a dal, és még Magyar Péter szombati tüntetésén is szép számmal lehetett látni Carson Coma feliratos vászontáskát viselő embereket.

Az együttes is kuriózumként könyvelte el az MVM Dome-os koncertet, kétórás műsorral és különleges színpadi elemekkel várták a közönséget. Körülbelül 10-12 ezren gyűltek össze, hogy méltón megünnepeljék a zenekar ötödik születésnapját. A koncertkezdés előtti órában már el lehetett csípni a hármas metrón Carson Comát hallgató kamaszokat, akik svájcisapkákban és öltönynadrágokban dúdolgatták az együttes dalszövegeit. A közönség soraiban pedig hemzsegtek a leopárdmintába burkolózott tinilányok zenekaros pólókkal, de bőven akadtak édesanyák és édesapák, akik ötéves gyerekükkel érkeztek, illetve

macsónak kinéző fickók, akik teli torokból énekelték a dalokat.

A koncert bevezetéseként a nézőket a képernyőkön biztonsági kamerák felvételeivel szórakoztatták, amelyen felvonult egy huszár, táncra perdült egy igéző vörös hajú lány, felbukkant egy busó, megrázott egy szerelőt az áram, majd egyszer csak feltűnt a hattagú zenekar a női sikolytengerben. A zenekar 360 fokos színpadképet választott, tehát az aréna közepén léptek fel úgy, hogy körbevette őket a tömeg.

A színpadkép koncepciója Szimler Bálint rendezésének köszönhető, aki giccs nélkül egy minimál víziót álmodott meg, színes óriásgömbbel és pazar megvilágítással. Ez a körítés tökéletesen illeszkedett a koncertélményhez, a zenekar dinamikája mellett nem lett volna szükség erőltetett show-elemekre. A színpadkép egyébként kicsit emlékeztetett a Tame Impala 2022-es Sziget-fellépésére. Jól állt a műsornak, hogy több dobszerkó volt a színpadon, és a 360 fokos kialakítással nem egy személytelen, kivetítőkkel tarkított élményt nyújtott a koncert.

A zenekar nagy lendülettel vette be a színpadot, ismert slágereket durrogtattak az első fél órában, a frontember, Fekete Giorgio hangjának fátyolos csengése kellően betöltötte a teret. Kommunikációjuk a közönséggel csupán hálálkodás volt, tényleg arról szólt az este, hogy a lehető legtöbb Carson Coma-dal hangozzon el.

Az együttes a nézők figyelmét fenntartva adta elő a legerősebb refrénnel rendelkező dalaikat (Hobbihajótörött, Én még sohasem, Vigyázz kész rajt), a koncert első pedig fele a Polaroid című dalban csúcsosodott ki, amelynek kiállásánál érzékelni lehetett a közönség katarzisát. A zenekarra elvétve jellemző az andalító köntösbe bújtatott melankólia, így a lassabb daloknál, mint a Körforgalom, a Porszem vagy a Legjobb verzió, leült a hangulat, és arra lettem figyelmes, hogy egyre többen csevegnek a nézőtéren.

A Carson Coma a közreműködéseiben is ügyel arra, hogy ne dobozolják be őket egy műfaj keretei közé, Kérdőjelek és válaszok című dalukat az Ivan and The Parazollal szerezték, illetve a közelgő lemezükön helyet foglaló Frida Kahlo dalban Beton.Hofi is rappel egy sort. Mindkét közreműködő fellépett a színpadon a Carson Comával, az előbb említett dal hozta azt az energiát, amit a refrén megkövetel, a Frida Kahlónál viszont elcsúszott Beton.Hofi a belépésnél. Az este fénypontját viszont az jelentette, amikor Héra Barni dobos-énekes énekelt, és uralta a színpadot az érdes, markáns hangjával akkor is, amikor a mélázó Nem a te dolgodat adta elő, és akkor is, amikor a rendszerkritikus, zúzós Nagykabát csendült fel tőle.

A zenekar bár fontosnak tartja a társadalmi szerepvállalást, ezeket burkoltan vagy néhol már nagyon konkrétan is a dalaikban fogalmazzák meg, de a helyszínen nem hangzott el olyan felvezetés, amely reflektált volna a közélet történéseire. Egy utalás volt az egy héttel a koncert előtt lemondott brüsszeli eseményre, amely azt követően történt, hogy a zenekar kiállt a pedagógusokért, és megjelent a Feldobom a követ című daluk. Erre tett utalást Thuróczy Szabolcs színész hangja, akitől az elsötétült színpadnál annyi hangzott el, hogy

mi van, gyerekek, nem fértetek fel a brüsszeli gépre?

A kézilabdacsarnok eredetileg sportcélokból készült, valószínűleg ennek tudható be, hogy a közönség soraiból elcsíptem olyan mondatokat, hogy nem találták megfelelőnek a hangosítást. Számomra ez az új dalok előadásánál ütközött ki leginkább, a friss dalok szövegeire még jobban kellett figyelni, hogy halljunk mindent.

A Carson Coma olyan sikereket ért el, ami zenekarok esetében egyedülálló itthon. MVM Dome-os koncertjükkel bebizonyították, hogy van élet a bohém tinédzserkort rögzítő dalok után is, és egy nagyon érett zenekarként ünnepelhették ötödik születésnapjukat. A szaxofonszólókkal és kórussal tarkított koncert emelt a dalok hangzásán, viszont az új dalok első hallásra elvesztek a zenekar repertoárjában a gyakran szerepeltetett dalszövegi motívumok miatt (útkeresés, kiégés, felnőtt lét válságai).

A hangulat néha leült bizonyos dalok lassúsága miatt, az együttes alapvetően pezsgő dinamikával adta elő sorban a slágereit, és bár a második óra végére érzékelhető volt a zenészek fáradtsága, adott egy bájt a koncertnek, hogy a közönség vibrálása vitte tovább a hangulatot. Felemelő volt látni az összecsókolózott tinédzsereket, hogy végre nem egy nőket tárgyiasító, középkategóriás popzenére buliznak, hanem az élet viszontagságairól és a társadalmat érintő kérdésekről éneklő Carson Coma jelenti nekik a magyar zenét.