Beton.Hofi néhány éve üstökösként robbant be a magyar könnyűzenébe, a 2019 végén kiadott Powerbank című dalával egy olyan diadalmenet vette kezdetét, ami a mai napig töretlen. Két évvel később jött aztán az első nagylemez (pontosabban mixtape), a Comic Sins, amivel Beton.Hofi gyakorlatilag teljesen felkavarta az állóvizet hazai hiphopban. Egy évvel később aztán ennek folytatása, a Playbánia már egy teljesen másik környezetbe érkezett, a rapper ekkor már abszolút topelőadónak számított itthon. A trilógia záródarabja, a 0 március elején jelent meg, ezzel Beton.Hofi pedig nem csak egy háromrészes albumsorozatot, de egy egész alkotói periódust is lezárt.
Beton.Hofi viszonylag későn kezdte a pályáját, első dalainak megjelenése idején már közel volt a harminchoz. Ebből látszólagos hátrányból (a hiphop aztán pláne a nagyon fiatalok műfaja évek óta) azonban olyan előnyt kovácsolt, amivel rögtön be is előzte gyakorlatilag a teljes magyar zenei szakmát, hiszen élettapasztalatát, és nyelvi leleményeit éretten és kimunkáltan állította hadrendbe a nulladik pillanattól kezdve, hogy annak rajongók tíz-, sőt százezrei jártak és járnak csodájára azóta is, ahogy ezt bizonyítják a streamingszámok és az élő fellépések is.
Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy a Beton.Hofi karakter nem csak a zenéig és videóklipekig terjed, mert az a fajta mindig éles, rafinált és szemtelen humor – ami a rapper zenéjét leginkább kiemeli kortársai közül – valójában az alteregó mögött álló Schwarcz Ádámé.
Schwarcz sajátságos világlátásában összeolvad többek között Erdély, a nyolcadik kerület és a foci szeretete, ahogyan arról az After egyik korai adásában is beszélt. Életének eseményei és a természetes lazasága pedig szerves részét képezik nem csak a költészetének, hanem az imidzsének is. Nem sokan állítanák ki például frissen nyert Fonogram-díjukat a Kálvin téri Manna ABC-ben, érkeznének Budapest Parkos koncertjükre 9-es busszal, vagy adnának gerillakoncertet a Jazzbois társaságában Budapest egyik ikonikus kiskocsmájában, a Jolly Presszóban.
A rapper önazonossága egyértelműen az egyik legnagyobb fegyvere, hiszen hiába szárnyalt mind magasabbra és magasabbra az elmúlt években, és adott egyre nagyobb, egyre gyorsabban telt házas koncerteket, a pimaszsága vele maradt. Az utóbbi időben Beton.Hofi szerepelt a Cicaverzum című filmben és a Meglepetés Magazin címlapján is, túl van rengeteg klipen, és adott ki közös dalt Co Lee-vel, Kolg8eighttel és Pogány Indulóval, Krúbival, legutóbb pedig a Carson Comával is. Az eddigi legnagyobb dobása azonban egyértelműen az április 13-i MVM Dome-os koncertje lesz, a nemrég megjelent két klip egyrészt ezt, másrészt pedig a 0 című lemezt promózta.
Bontovics Katitól Sofia Coppoláig
Beton.Hofi rendesen megszellőztette harmadik albumát, az elmúlt hónapok termése alapján félő volt, hogy marad-e olyan dal az anyagra, amit nem adott ki külön. A 0-n azonban van húsz trekk, úgyhogy az előre kiadott öt klipes dal mellett bőven vannak újdonságok is. Annak ellenére, hogy ez a lemez elvileg egy trilógiát zár le, tematikában mégis kevésbé tetten érhető, mert sem zeneileg, sem esztétikailag, sem igazából sehogyan nem kapcsolódik egymáshoz a három kiadvány (leszámítva a Day című dalsorozatot). Ez mondjuk nem is annyira meglepő, hiszen Beton.Hofi lépten-nyomon elmondja, hogy ezek inkább mixtape-ek, azaz dalcsokrok, mintsem teljesértékű nagylemezek.
Ez az attitűd azonban a két korábbi kiadványhoz képest is nagyobb széthúzást eredményez a dalok között: az Anubii$, Dan Pinto, toldyuuso és Hundred Sins által jegyzett beatek között az old school hangzástól a túlvezérelt elektronikán át a drum and bassig minden megtalálható. A pop és hiphop között egyensúlyozó Beton.Hofi karakteres orgánumán ezekre rappel meg-megáradó flowjával és a szintén ismerős, védjegyszerű ének-beszédével.
A műfajok közötti váltakozás kétélű penge, ami ha összejön, akkor nagyot szól. Ilyen például a Hundred Sins és Dom Beats által Bontovics Kati dalát remekül mintázó Holnap megállnak az órák, amiben a fialat énekesnő, Laurie is kapott egy verzét, és kiválóan passzol a dal lendületéhez, illetve Beton.Hofi szövegeléséhez. Amikor viszont nem – mint például az Indián című afrobeat dalon, ami sem szövegileg, sem zeneileg nem tartozik az erősebb dalok közé –, akkor nagyon nem.
A poposabb dalok, mint a Sofia Coppola vagy a Nullaközöd üde színfoltjai a lemeznek, még akkor is, ha adott esetben szövegileg nehezen értelmezhetőek. Ki tudja például, mire gondolhatott a költő azokkal a sorokkal, hogy
„álmomban Sofia Coppola kezei vannak a farkamon Isten mezején”.
Egy rím mind fölött
És a legnagyobb baj a 0-val pont ez, mintha Beton.Hofi mögül kikopott volna Schwarcz Ádám, és az eddigi nyelvi leleményekbe bugyolált erős megmondások, elgondolkodtató mondatok, vagy éppen aktuálpolitikai utalások (mint az ikonikus „Orbán les” sor) szinte teljesen elrejtve maradnak az átlagos hallgató elől.
Beton.Hofi bája, az, hogy karaktere egyszerre teljesen átlagos, mégis kiemelkedően egyedi. Frappáns, hiszen tulajdonképpen bármikor összefuthatunk vele a 9-es buszon, vagy az Orczy téren, és olyan sorokat ír, hogy „eszem a pho levesem, szoszi van veled főnemesem”. A 0-ra nagyon kevés ehhez hasonló konkrétum jutott, ami miatt az ember inkább úgy érzi magát, mint amikor egy olyan asztaltársasághoz verődik, ahol belsős poénokon és sztorikon röhögnek körülötte, ő meg csak ül és szorongatja a sörét. Nem is érzi magát kimondottan rosszul, jó arcokkal van körülvéve, mégsem ért egy árva kukkot sem abból, ami zajlik körülötte.
A megmosolyogtató, vicces sorok megmaradtak, de mintha mostanra Beton.Hofinak főként az lett volna a célja, hogy jópofa rímeket hozzon össze, nem pedig az, hogy mondjon is velük valamit.
Félreértés ne essék, nem tenne jót a 0-nak ha szájbarágós(abb) lenne, de még az eddigieknél is nehezebb kihámozni a mondanivalót a sok hasonlatból összegyúrt sor közül. Pedig amikor Beton.Hofi mögül előlép Schwarcz Ádám, a lemez legjobb pillanatai jönnek létre. Az albumot záró Lucyd a rapper saját családi terveivel például egészen hidegrázósra sikeredett.
A 0 ezektől függetlenül persze egyáltalán nem egy rossz lemez, Beton.Hofi továbbra is Beton.Hofi, és minden gyenge dalra jut 1-2 jó is. Ez a mixtape formátum viszont egyértelműen elfáradt. Az elmúlt években a rapper olyan pozícióba kormányozta magát, hogy mostanra mintha már nem lenne mit mondania, mert mindent elmondott amit akart. Pedig valószínűleg tud és akar is ennél jóval többet mondani, ez a sorok között azonban sokkan jobban el van bújtatva, mint eddig.
Vége a lemeztriológiának, lezárult egy alkotói periódus, az MVM Dome-os koncerttel pedig valószínűleg egy korszak is. Ami viszont ezután jön, az mindenkinek, talán még magának Beton.Hofinak is kérdéses. Egy biztos, az elmúlt három évben a rapper kiadott körülbelül ötven dalt, számos klipet, letudott rengeteg kollaborációt és különféle szerepléseket, közben végig megmaradt annak, ami, ez pedig már önmagában is hatalmas bravúr. Azt pedig már csak remélni tudjuk, hogy egyszer kapunk egy ízig-vérig nagylemezt is tőle.
