Bárcsak végig olyan morbid humora lenne a Cicaverzumnak, mint amilyen a film első pár perce. Ahogy a kamera lassított felvételen, a temetőben flangáló főszereplőt, Fánit (Törőcsik Franciska) kíséri, miközben az előtérben sírfeliratokon olvashatjuk az alkotók névsorát, máris olyan poén, ami után joggal várhatnánk hasonlóan szellemes folytatást. Csakhogy a film ezután inkább egymás mellé dobált ötletek füzérének, és nem koherens egésznek tűnik.
Nem magával az alapötlettel van a baj, hiszen teljesen érvényes megoldás, ha egy filmben a főszereplő gyerekkori traumájának feldolgozását, útkeresését az abszurditásig fokozzák. A Cicaverzumban ez például abban mutatkozik meg, hogy Fáni azért képtelen a komoly kapcsolatteremtésre, mert ahogy valaki megtetszik neki, azonnal elképzeli a halálát. A film valóságában így teljesen logikus, ha a komolyabb emberi kapcsolatoktól menekülve, végül inkább egy kanos, gátlástalan, beszélő macskával hempereg az ágyában.
Amikor az Inkubátor Program pitchfórumán (amikor még az esemény nem arról szólt, hogy elkeseredett filmesek üzennek a színpadról a Nemzeti Filmintézet vezetőinek) a rendező, Szeleczki Rozália és a társ-forgatókönyvíró, Kemény Zsófia prezentálta a Cicaverzum tervét (akkor még Cicavízió címen), derűs rácsodálkozás fogadta a filmtervet, Oké, mondván, ez a macska-ember viszony elég vicces alaphelyzetnek hangzik, de azért nézzük meg, kitart-e ez a poén egy egész filmen keresztül.
A Cicaverzum végül többször is indokolatlanul belelépked közönségfilmes csapdákba ahelyett, hogy hű maradna a nyitójelenetben megismert abszurdhoz. Mintha valahol félúton az alkotók is elbizonytalanodtak volna, szabad-e ennyire szürreális filmet forgatniuk.
Többször is olyan benyomást kelt a Cicaverzum, mint ami a szabadjára engedett őrület közepette néha észbe kap és visszatér ahhoz a biztonsági játékhoz, ami az erőltetettebb, a nézőjében már nem bízó filmeket jellemzi: teátrális, túltolt jelenetek, felületes mellékszereplők.
Túl sok időt tölt el a film például a Fáni világképét meghatározó, csak karikatúrák szintjén leragadó karakterekkel. A főszereplőt foglalkoztató építésziroda narcisztikus, szociopata főnöke (Alföldi Róbert) például fájóan elnagyolt, túljátszott figura, a Fáni barátnőjét alakító Csobot Adél influenszerparódiája pedig egyszerűen súlytalan. Utóbbi egy, az influenszerjelenségen dühöngő Facebook-komment szintjén megírt karakter marad azzal, hogy futószalagon gyártja a megkomponált fotókat termékekről, és nem tud leszakadni a telefonjáról.
A spiritualitásba menekülő anya (Udvaros Dorottya) praktikáival és koktéljaival is feleslegesen sok időt tölt a film ahelyett, hogy az anya-lánya kapcsolatról derülne ki több annál, hogy Fáninak már a teljes család nagyon szeretne egy normális partnert. Azért is kár a hangsúlytévesztésért, mert van két olyan jelenet, ami nem erőltetett módon, csak képekkel árulkodik erről az anya-lánya viszonyról. Azok a jelenetek, amikor a kamera az egymásnak háttal beszélgető páros körül köröz (itt bevillanhat Beton.Hofitól az Árvahouse klipje is, amit szintén Szeleczki Rozália rendezett), vagy amikor az anya autóval követi lépésben egy híd alatt a totális mélypontra jutó Fánit, sokkal jobban működnek a szurkálódásaiknál.
Sajnos az elviekben főszereplőként feltüntetett, Fáninak megtetsző, Magyarországra költöző építészről, a cselekményt beindító Mihályról (Polgár Csaba) az egész film alatt alig derül ki valami. Na jó, annyit azért megtudunk róla, hogy nem érzi komfortosan magát az építésziroda férfiak uralta, bratyizós légkörében, ahol a férfiak vezérostyámnak és fasziszaurusznak hívják egymást, miközben Fánit levegőnek nézik. Ez a rész a túlzásai ellenére azért kiemelendő, mert itthon ritkán mutat be film női szemszögből ilyen férfiak uralta közeget. Mihályról azonban egy ponton szabályosan elfeledkezik a film, hogy helyette új fejezetet nyisson macskája, a hódító, a nőkről a ruhát hamar leimádkozó kandúr színre lépésével.
A Cicaverzum akkor működik a legjobban, amikor a valódi énjét egyre jobban felfedő macskán keresztül mesél azokról a szituációkról, amikor a rossz minták, a traumák feldolgozatlansága miatt valaki nem veszi észre, hogy mennyire mérgező kapcsolatban él. A Patkós Márton hangján megszólaló cica azonban csak addig szórakoztató, amíg a gátlástalan, csajozós szövegeivel támadja le Fánit. Hiába tesz meg mindent a karakterért Patkós Márton hanggal, mire kiderülnek a cica eredeti szándékai, már egy céltalan cameocunamiba csöppentünk. Feltűnik a központi dalt jegyző Beton.Hofi és Hundred Sins, a producert alakító Zsolaa, kliprendezőként bukkan fel Miki357, és a film itt már végérvényesen szakít azzal, hogy valódi mélységet adjon főszereplője drámájának, és inkább a végkifejlet felé lohol.
Pedig vannak kiemelkedő megoldások a Cicaverzumban, egy-egy beállítás és jelenet (a Fáni magányát bemutató képsorok, vagy Udvaros Dorottya és Törőcsik Franciska említett közös jelenetei) is egyértelműen az alkotók tehetségéről árulkodnak, de minden ilyen finomabb megoldásra érkezik válaszként egy halványabb, az alapötlet játékosságához képest bántóan leegyszerűsítő jelenet. A beszélő macska háttértörténete, a Fáni apját bemutató, közhelyes flashback (Kiss Tibi a megbízhatatlan rocksztár szerepében), a macska és Fáni vizitje a családnál mind-mind olyan előre borítékolható megoldásokat hoznak be a filmbe, amelyek bátortalannak hatnak az alapkoncepció abszurditásához képest.
A Cicaverzum október 19-től látható a mozikban.