Sárkány sárkánynak farkasa a Sárkányok házában

„Ha sárkányok indulnak hadba, minden felég.”

A Sárkányok háza záróepizódjában elhangzó mondatot igazából mindegyik szereplő el akarja kerülni. A Trónok harca előzménysorozatának első évada mégis arról szólt, hogy a Targaryen család egyre közelebb sodródik ahhoz, hogy hatalmas repülő hüllők fessék feketére Westeros egét. A tíz epizód hamarabb elröppent, mint Aemond Targaryen azon a hullámtörői éjszakán Vhagar hátán, és egy-két hete már sejthető volt, hogy közeleg a tél a polgárháború, a kérdés csak az volt, hogyan jutunk el odáig.

Az előző rész végén majdnem megkaptuk a választ, a zöldek (azaz a Hightowerek) királynőjét és teljes pereputtyát megpörkölhette volna Rhaenys a sárkányával, de ha ezt megteszi, vége is a sorozatnak. Na jó, ennél eggyel jobb választ is kapunk tőle az évadzáró epizód elején: tudja, hogy háború lesz, de azt nem az ő feladata kirobbantani. Ha belegondolunk abba, hogy milyen bonyolult a viszonya a rokonaival, ez a hozzáállás hiteles a karaktertől. Szóval Rhaenys elszáll Meleys hátán, akit egyébként Vörös Királynőnek is neveznek, és jöhet A fekete királynő című befejező rész. Ezzel kapcsolatban két megjegyzés: 1. nagyon előzékenyek a készítők, hogy színkódozzák a királynőket, akár emberekről, akár sárkányokról van szó; 2. óvatosan nézzen mindenki a sorozat sárkányairól szóló ki-kicsodákat YouTube-on, mert egész évadokat lehet előre elspoilerezni.

A részt maga a showrunner, Ryan Condal írta és az a Greg Yaitanes rendezte, aki a második és a harmadik epizódot, és jobban megoldották a feladatot, mint az előző rész stábja. Az összehasonlítás azért áll, mert az évadzáró is felemás epizód lett: csak a sárkánykői bagázzsal foglalkozik, míg az előző rész csak Királyvárra figyelt. Abban nem volt Rhaenyra, ebben meg nincs Alicent, ha úgy tetszik. George R. R. Martintól nem idegen ez a megoldás, ugye a Tűz és jég dala ciklus negyedik és ötödik regényét is hasonlóan írta meg. Kétkönyvnyi terjedelemben ez nem működött túl jól (egy teljes regényt kellett várni, hogy Tyrion újra felbukkanjon), de két egyórás epizódnál igazából nem annyira problémás, főleg ha együtt darálja le az ember a kettőt. Jól kiegészítik egymást, bár nyilvánvaló, hogy az évadzáró sztorivezetése feszesebb. Érdekes döntés volt így kétfelé bontani a finálét, de nem vagyok biztos benne, hogy rosszabb lett volna a végeredmény a szálak párhuzamos futtatásával.

Mindenesetre a Targaryen-házban nem unalmas az élet, Rhaenyra várandósan tudja meg, hogy meghalt az apja, Alicent pedig megkoronáztatta a saját fiát. Ettől be is indul a szülés, pedig a királynő még nem mindenórás – további spoilerek nélkül legyen elég annyi, hogy a jelenet szépen keretezi az évadot, ami szintén egy szüléssel indult. Aztán a cselekmény leginkább azzal foglalkozik, hogy a család harcra készül, megy a számolgatás, hogy kinek mennyi csatlósa és sárkánya van, és visszatér egy régen látott szereplő is.

De mivel az utolsó részről van szó, a puskaporos (sárkánypikkelyes) hangulatban mindenki Ned Stark kivégzését várja, vagyis azt a jelenetet, ami végképp, menthetetlenül háborúba taszítja a fél kontinenst, mint a Stark családfő fejetlensége a Trónok harca első évadának végén. Rögtön vissza is pörgettem, amikor ez a kulcsjelenet végre elkövetkezett, és végül nagy hiányérzet nem maradt az utolsó epizód után. A lezárás jó ütemben történik, a második évadnak könnyű lesz felvennie a fonalat, Emma D’Arcy pedig az utolsó jelenettel (és az egész évadban nyújtott remek játékával) végképp a címbeli királynővé válik.

A tizedik rész végén érdemes kicsit visszatekinteni a teljes évadra, mit adott nekünk eddig a Sárkányok háza. Amikor augusztus végén elindult a sorozat, egyáltalán nem volt biztos a sikere. A Trónok harca befejezése emlékezetesen pocsék volt, azóta eltelt pár év, közben a tévénézők telítődhettek mindenféle fantasysorozattal a Witchertől Az idő kerekéig, ráadásul a sárkányos mesével szinte együtt indult a hobbitos: az Amazon szuperdrága A Gyűrűk Ura-sorozata, A hatalom gyűrűi szeptember elsején debütált (itt írtunk az első évadáról). Aztán amikor a HBO az első rész után rekordnézettségről számolt be és berendelte a második évadot, sejteni lehetett, hogy azért ígéretes a projekt. Ezt akár szó szerint is lehet érteni: konkrét ígéretei is voltak az alkotóknak, lássuk a 3(+1) legfontosabbat, és azt, hogy mennyire sikerült ezeket teljesíteni.

• A Trónok harcáénál intimebb cselekmény. Ez már a történetből is következik, hiszen a sztori nem egy egész kontinenst megrázó háborúról (plusz egy fenyegető jégzombihadseregről meg egy azt elintéző bicskás kislányról) szól, hanem egy dinasztia meghasonlásáról és az abból következő hatalmi harcról. A fókusz végig a Targaryeneken van, a reflektorfény csak néha irányul a Velaryon- és a Hightower-házra, de az ő tetteik is csak a bonyolult Targaryen-viszonyok tükrében értelmezhetők. A fő konfliktust szépen kibontja az évad, és nem is baj, hogy nem akar többet, csak megmagyarázza, miért eszkalálódhat néhány (sőt, igazából csak kettő) szerencsétlen Targaryen-döntés polgárháborúvá. A Targaryeneken kívül a Trónok harca fontos családjai szinte nem is szerepelnek, vagy csak a margón kapnak helyet, mint Jason Lannister a Kistanácsban. Baratheonok, Starkok, Martellek, Freyek, Greyjoyok, Tyrellek, Tullyk, Boltonok sehol vagy legfeljebb csak mutatóban. Ettől Westeros kicsit idegen helynek is tűnik, és éppen ez kell ahhoz, hogy elhiggyük, majdnem kétszáz évvel Ned Stark lefejezése előtt járunk. Ebből a szempontból Martin világépítésére, illetve annak tévés interpretálására a szűkebb fókusszal együtt sem lehet panasz, a színészgárda mellett ez volt a széria legnagyobb erőssége.
• A női karakterek empatikusabb kezelése. A Trónok harca bőven kapott kritikákat azért, hogy öncélúan mutatott szexjeleneteket, illetve általában is túl maszkulin volt a történetvezetése. Nehéz ebben igazságot tenni, amikor a bemutatott fiktív világ alapja egy olyan középkori környezet, ahol a nők erősen alárendelt helyzetben éltek, tárgyként és szülőgépként kezelték őket még a nemesi családokban is. A Sárkányok háza előzetes marketingkampányában többször hangsúlyozták, hogy a sorozatban kevesebb és visszafogottabb szexjelenet lesz, és intimitáskoordinátorral dolgoznak, nehogy bármelyik színész olyan sokkot kapjon, mint Emilia Clarke a Trónok harca első évadában. Ez az ígéret teljesült, de az ágyjeleneteknél szerintem sokkal fontosabb, hogy a forgatókönyv általában is együttérzőbb a női szereplőkkel. A férfiak fölénye és befolyása persze még mindig nyilvánvaló Westeroson, de a kamera többet időzik azon, hogy megmutassa, mennyire rosszul érzik magukat ettől a nők.
• A sárkányok sokat szerepelnek. Legalábbis ezt ígérték a készítők, de kinek mi a sok, ugye. Biztos vagyok benne, hogy akad jó pár rajongó, aki többet várt, bár az utolsó részben volt bőven hüllőtextúrás CGI. Én végül is elégedett voltam az évadra átlagolt sárkánypenetrációval, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy az igazi hirig még csak ezután fog kezdődni (nyilván a Ráketetővel lezajlott csetepaté azért is került bele, hogy már az évad elejére is jusson akció). És aminek kifejezetten örültem: a sárkányokat nemcsak olyan helyzetekben láttuk, hogy elvégzik a szokásos háromlépéses rutint (1. dracarys; 2. sárkány fúj; 3. ellenségből túlsütött steak lesz), hanem hétköznapibb szituációkban is.
• A sorozat jobb a könyvnél. Ez nem volt konkrét ígéret, de George R. R. Martin a premier előtt mondott olyanokat, hogy a Sárkányok háza felülmúlta az elképzeléseit és azt, amit ő a Tűz és vérben írt, aztán még később is nyilatkozgatott hasonlókat, például I. Viserys karakterével kapcsolatban. Hogy Martin így érzi (akárcsak én, meg még gondolom, sok ezren), azon nem kell csodálkozni: az alapul szolgáló mű leginkább egy westerosi törikönyv, amit istenigazából csak egy rajongó tud értékelni, és bár rengeteget hozzáad a világhoz, dramaturgiai ívet például nem érdemes keresni benne. A sorozat ennek a törikönyvnek egy fejezetét dramatizálta, elég hatásosan. Nincs is értelme hasonlítgatni a kettőt ilyen szempontból: a könyv inkább okosítani akart, a sorozat szórakoztatni.

És szórakoztatott is: a Sárkányok háza összességében átlagon felüli sorozat, még ha a Trónok harca jobb éveit nem üti is meg. Viszont hasonlóan indult az is: egy teljes évad kellett, mire eljutottunk egy ablakon kilökött kölyöktől addig, hogy beindul a Lannisterek körüli világégés. Most kisebb léptékben valami hasonlót láttunk eddig a Targaryen családnál. Az, hogy a cselekmény karakterközpontú, és minden kardozás-sárkányozás a szereplők jellemeiből következik, nagyon is a népszerű elődre emlékeztet, ugyanakkor a Sárkányok háza sosem lesz Trónok harca. És ez nem is baj, azáltal, hogy máshova helyezi a hangsúlyokat és más a történetmesélése, lett saját karaktere (már csak a főcímzenét kellene lecserélni).

Ez a történetmesélés ugyanakkor néha darabos volt, amiről leginkább az időugrások tehettek. Nyilván meg lehetett volna oldani máshogy is (például visszaemlékezésekkel) annak bemutatását, hogy az egész konfliktus hogyan indult Alicent és Rhaenyra gyerekkorában, de mivel a készítők a lineáris sztorivezetés mellett döntöttek, muszáj volt néha előretekerni a szalagot, emiatt pedig a színészcserék is elkerülhetetlenek voltak. Ezt nézőként néha nehéz volt elfogadni (Milly Alcock még mindig hiányzik kicsit), de csak ilyen áron lehetett egy évad alatt eljutni addig, hogy indul a sárkánybugi.

Az első tíz rész még többnyire félhomályos tróntermekben, tanácstermekben és hálószobákban zajlott, ami a sztorit tekintve természetes, és a párbeszédek minősége miatt ez többnyire nem is volt unalmas. Viszont a szereplőket most már ismerjük, a konfliktus adott, a sárkányok betárazva – a készülő második évad vélhetően többször viszi majd szabadtérre a nézőket (csak aztán ne sötétben, mert akkor jön a népharag, mint a hetedik epizód után).

Mivel a nézettségi adatok valószínűleg elég meggyőzők (az HBO szeptember végén részenként átlagosan 29 millió nézőről számolt be csak Amerikában), egy jól sikerült második évadra még jöhet akár harmadik, negyedik is. Martin szerint éppen negyven epizód alatt lehetne rendesen elmesélni, hova fut ki a sztori, ez simán összejöhet. Én állok elébe, csak most egy kicsit már maradjunk ezeknél a színészeknél, meg persze jöjjenek a sárkányok, ha már azoknak a háza épült fel.

(A sorozat korábbi részeinek kritikái: első epizód, második epizód, harmadik epizód, negyedik epizód, ötödik epizód, hatodik epizód, hetedik epizód, nyolcadik epizód, kilencedik epizód.)