Násznép gyülekezik a Sárkányok Házában, és ez nem jelent jót

2022. szeptember 20. – 05:00

Násznép gyülekezik a Sárkányok Házában, és ez nem jelent jót
Fotó: HBO

Másolás

Vágólapra másolva

Hát megérkeztünk. Az epizódhoz, amit a Sárkányok háza előző négy része előkészített, egy újabb csúcsponthoz, de ezúttal nem egy random partvidéki martalócot kell legyőzni, hanem sokkal nagyobb a tét: I. Viserys király kiházasítja Rhaenyra hercegnőt.

Igyekszem nem elspoilerezni az ötödik epizódot azoknak, akik még nem látták, de az előző négyből érdemes felzárkózni. Ugyan a Telex olvasói a hercegnőt előbb adták volna Ser Cristonhoz vagy a saját nagybátyjához, a vőlegény Ser Laenor Velaryon lett, érthető hatalomtechnikai okokból. A Velaryon-ház kicsit megsértődött a királyra, egy ilyen erős házat ellenségnek tudni veszélyes, főleg amikor a király egy lepraszerű, halálos betegségben szenved, és nemrég felrúgta az évszázadokig bevált öröklési rendet. Viszont ha az ifjú Velaryon beházasodik a koronás családba, megoldódik minden. Csak hát ott van még a vérfertőzés, ugye, az előző részben a trónra áhítozó Daemon és unokahúga, a hercegnő bűnbe estek, és ki tudja, meddig mentek el (ehhez azért hozzátenném, hogy a férjnek kiszemelt Laenor Velaryon meg a hercegnő másod-unokatestvére). És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Ser Cristonból ugyanebben a részben Ser Ető lett.

Ilyen előzményekkel indul a hétfőn debütált, Megvilágítjuk az utat című epizód, amit nem meglepő módon az esküvőre húz fel a forgatókönyv. Kézfogó, egyhetes Targaryen-fesztivál, lovagi torna, aztán maga a menyegző – ez a terv. De a Trónok harca világában járunk, ahol előfordulnak Vörös Nászok meg Bíbor Esküvők, és ezúttal sem megy minden úgy, ahogy kellene. És még csak nem is azért, mert ebben a részben is újra visszakanyarodunk az egyik központi kérdéshez: miért ne vezethetne birodalmat a király gyereke csak azért, mert nő?

Az epizód legnagyobb erénye talán az, hogy előtérbe hoz eddig keveset vagy akár egyáltalán nem mutatott szereplőket, házakat, és mindegyik nagyon fontos jeleneteket kap. Itt van például Rhea Royce, Daemon felesége, akit eddig csak hírből ismerhettünk. Vagy maga a vőlegény, Laenor, akiről olyasmi derül ki, ami egy házasságnál nem mellékes körülmény. Kijön az árnyékból a bicebóca Larys Strong is, akinek már voltak villanásai, de most bekerült a Westerosi Szarkeverők Ligájába. De tényleg rosszat akar az, aki pragmatikus szempontok alapján a birodalom érdekeit előbbre tartja az emberi hívságoknál?

Ezt a kérdést még inkább fel kell tenni a Hightower-házzal kapcsolatban, és nagyon örülök, hogy ők is kapnak egy kis reflektorfényt. Ser Ottónak is van erős jelenete a részben, de amit a lánya, Alicent – aki ugye a királyné – művel az esküvő egy pontján, az valami frenetikus (értem ezt a karakterre és az őt játszó Emily Careyre is). Karakterdrámát tekintve talán az eddigi legerősebb pillanat, pedig ott senkinek nem folyik a vére. És hát az epizód címe a Hightower-ház jelmondata, nem véletlenül.

Fotó: HBO
Fotó: HBO

Amivel pedig az epizód talán a sorozat eddigi legjobbja lesz, az maga az esküvő, illetve a kézfogó. Szerencsére a készítők megadják a módját, sok statisztával, királyi lakomával (bár ennek ára volt az, gondolom, hogy a hercegnő egy korábbi jelenetben túlságosan nyilvánvalóan cgi-ből ácsolt hajón utazik, a büdzsét kímélendő). Aki szereti azt, ahogy George R. R. Martin a könyveiben belemegy a részletekbe, az most örülhet: el lehet időzni étkeken, tánclépéseken, ruhadarabokon, címereken.

Aztán az idillbe jó westerosi szokás szerint belerondít egy esemény, aminek megrendezése sajnos nem túl erős, jelentősége viszont nagy és következményei súlyosak lesznek. Senkinek nem akarom elárulni, mi történik, már csak azért sem, mert engem alaposan meg tudott lepni. Aztán Alicent ezen is tud még csavarni egyet – ez a rész kétségtelenül sokkal inkább az övé, mint a hercegnőé, akit oltár elé visznek (illetve a Hét Isten elé, hogy egész pontos legyek).

És ezzel a Sárkányok háza végképp saját lábain megálló sorozatnak tekinthető, ami nem a Trónok harca leckéit felmondva próbál megállni, hiába az előzményeiről szól. Más problémák foglalkoztatják, más ritmusban mesél, részben más megoldásokat használ, csak a világa ismerős (meg a főcíme, ami igazán lehetne már valami más). Én eddig úgy voltam a Sárkányok házával, hogy jó, hát elnyammogok rajta majd hétről hétre, de most a központi konfliktus fordulatszámot váltott, és ezért azonnal látni akarom a hatodik epizódot. Kemény dolgok várhatók, mert az esküvőn történteken túl I. Viserys egyre rosszabb bőrben van – lassan ideje megköszönni Paddy Considine-nek, hogy olyan jól adta a békeidők végnapjainak királyát –, és hát ott van még a háttérben meghúzódó Daemon-szál. Az első évad most tart a felénél, nem lennék meglepve, ha a jobbik fele csak ezután jönne.

(A sorozat korábbi részeinek kritikái: első epizód, második epizód, harmadik epizód, negyedik epizód)

Kövess minket Facebookon is!