2022. augusztus 22. – 23:00
frissítve
Amióta a Trónok harca 2019-ben véget ért, a streamingszolgáltatók keresik a sorozatot, ami méltó utódja lehet. Az elmúlt három évben nem igazán akadt ilyen, vagyis Witcher ide, Az Idő Kereke oda, egyik fantasy-próbálkozás sem tudott elég színvonalas lenni és/vagy elég nagy felhajtást kelteni ahhoz, hogy megüsse az HBO legnézettebb sorozatának rekordszámú Emmy-díjban is kifejezhető mércéjét. Ezalatt persze az HBO sem tétlenkedett, és most itt a legesélyesebb utód, egyenesen a Trónok harca világából: a Sárkányok háza magyar idő szerint hétfő hajnalban startolt az HBO Maxon.
A legnézettebb sorozat utódjának lenni és annak nyomában járni ugyanakkor nem csak előnyt jelent: a Trónok harca utolsó, nyolcadik évada pocsék történetmeséléssel rontotta le a saját átlagát. Addig fontos karakterek kerültek hirtelen háttérbe, a cselekmény leült, és izzadságszagú, előkészítetlen megoldásokat próbált letolni a sorozat a néző torkán, miközben elvarratlan szálak is akadtak bőven – szóval a narratíva olyan katasztrofális volt, mint a feketevízi csata. De igazságtalan lenne a záróévad bénázásait ráhúzni az egész sorozatra: az említett saját átlag egy minden szempontból nagyon magas nívó, amihez nehéz felérni. Még egy saját spinoffnak is, pláne, ha a néző eleve jobbat vár, mint amit a Trónok harca felemás vége nyújtani tudott.
A Sárkányok háza az első rész alapján nem csak a születés jogán lehet trónkövetelő.
A készítők a sztorivezetésben szimpatikus irányba indultak el, a külsőségek pedig egy ismerős, de azért érezhetően más korszakot élő Westerosba invitálják a nézőt. Odafigyelés és kimért profizmus sugárzik az első epizódból, ami azt is jelenti, hogy nagy meglepetésekre nem számíthatunk benne (mint amikor a Trónok harca első epizódja végén egy lovag kilökött egy gyereket az ablakon), de az előzmények ismeretében érthető, hogy az alkotók nem akartak rögtön forradalmat csinálni.
Mint ahogy az egyik alkotóval is biztosra mentek: a Trónok harca alapjául szolgáló, A tűz és jég dala című regényciklust író George R. R. Martin ahelyett, hogy végre befejezte volna a hatodik és hetedik könyvet maga is részt vett a sorozat készítésében, felhasználva a Tűz és vér című kötetének egy részét. Ez amolyan westerosi törikönyv volt, Martin ebben bontotta ki azokat a mondákat, amiket folyton emlegettek a szereplők A tűz és jég dala-regényekben, de több száz évvel korábban történtek. Ebből következően a Sárkányok háza egy előzménysorozat, Daenerys Targaryen őseinek sagáját meséli el, nagyjából kétszáz évvel a Trónok harca hupákolásai előtt.
Hozzá kell tenni, hogy öt terv is volt a HBO-nál egy Trónok harca-oldalágra, és először a Bloodmoon című projekt kapott zöld utat. Ebben Naomi Watts lett volna a főszereplő, és egy hosszú, kemény westerosi télről szólt volna, természetesen havasi zombikkal (na jó: Másokkal) megfejelve. Ezt a pilot megvágása és pár tízmillió dollár elköltése után a HBO végül elkaszálta, mert állítólag jó volt ugyan, de nem elég jó ahhoz, hogy a Trónok harca utánfutója legyen. Martin a Bloodmoonban is benne volt, de a sztori váza kidolgozatlan volt a könyveiben, ezért ő inkább a Targaryen-ház meséjét forszírozta. Így végül a Bloodmoon lelövése után a Sárkányok háza lett a nyerő, és Martin mellett – nem kis részben épp Martin nyomására – egy elvakult Trónok harca-rajongó forgatókönyvírót, Ryan Condalt kérték fel, hogy legyen író, sőt showrunner.
Mivel Condal korábban olyan filmek forgatókönyveiben vett részt, mint a 2014-es Herkules vagy a 2018-as Rampage – Tombolás, én ezen a ponton kicsit máris elvesztettem a hitemet. De szerencsére a Sárkányok háza első részének szkriptje nem ezt a két borzalmat idézi, hanem a klasszikus Martin-regényeket. Magabiztos, karakterközpontú cselekmény kezd kibontakozni az első, A Sárkány örökösei című részben. Ezúttal nem Westeros féltucatnyi hatalmi gócát kell követni, csak egyet: a tíz idomított sárkánnyal vagánykodó Targaryen-családot, ami Westerost uralja. A családfő és egyben király I. Viserys, akinek nincs örököse, ezért hűbéruraival egyeztetve kinevez egyet. Csakhogy mindkét lehetséges utóddal gond van. A király testvére, Daemon nem egy megfontolt uralkodó alkat, és mindenki utálja. A király gyermeke, Rhaenyra pedig lány, és nő sosem ült még a Vastrónon.
Legyen a trónörökös alkalmatlan, vagy rúgjak fel egy több évszázados hagyományt, amit a hűbérurak egy része nagyon tisztel? – nagyjából ez I. Viserys dilemmája, és már a kérdésben is kódolva van egy polgárháború lehetősége, meg persze a jó kis intrikák.
És ahogy kell, felsorakozik még egy rakás figura a sakktáblára, például Ser Otto Hightower, a király bizalmasa, vagy a leánya, Alicent, aki Rhaenyra udvarhölgye és barátnője. Meg egy rakás hűbérúr, akik között találunk bőven ismerős neveket Baratheontól Westerlingig, de olyat is, akinek a családja már felmorzsolódik, mire kétszáz éven belül Daenerys megszületik. A politikai machinációkat lassan, de beindítja a pilot epizód, és halványan felrajzolja az erővonalakat is.
Emellett pedig sokat időzik a női szereplőkön, ami fontos fejlemény. A Trónok harca kicsit kétpólusúan bánt a nőkkel: vagy nagyon erős karakterek voltak, vagy olyan kellékek, akiknek néha kivillant a mellük. A Sárkányok háza egy kicsit érzékenyebben áll női hőseihez, ami részben az örökösödési kalamajkának is betudható: nem kell nagy feministának lenni, hogy meglássuk a patriarchális elnyomást abban: nő nem lehet trónörökös. De még fontosabbak olyan tudatos döntések, mint amikor egy szülési jelenetet torokszorítóan, nem finomkodva mutatnak be. Örülnék, ha maradna ez az irány, mert nagyon jól ellensúlyozza a hatalmi játszmákat – mint azt a pilot csúcspontja, az említett szülés és egy lovagi torna váltakozó vágása megmutatta.
Apropó, vágás: a bemutatkozó rész hozza a Trónok harca technikai profizmusát (bár a lovagi torna egyes jeleneteit elnéztem volna hosszabb snittekben is). A fényképezés néhol egészen ötletes, és jól megteremti a westerosi hangulatot, akárcsak a digitális és egyéb trükkök. Mindezt egy veterán rendező, Miguel Sapochnik fogja össze, aki a Trónok harcában több fontos részt is rendezett (például a Fattyak csatáját a hatodik évadban). Most is büszkén írhatja az önéletrajzába az újabb meggyőző tételt a korábbi tapasztalatokhoz.
A castingot már nehezebb megítélni egyetlen rész alapján. Egy fantasysorozatnál lehet hagyni egy kis időt, mire elfogadja az ember, hogy a fura ruhákban mászkáló csepűrágó igazából egy másik világ szülötte. Nekem például annak idején kellett pár rész, mire a regények után megettem, hogy Nikolas Coster-Waldau Jamie Lannister, ugyanakkor Rory McCann-nak azonnal elhittem, hogy ő személyesen a Véreb (és sajnos a skála másik végén Emilia Clarke nekem nyolc évad alatt sem lett Daenerys).
A Sárkányok háza színészeinek azért sincs könnyű dolguk, mert a sorozatban egyelőre kevés az olyan, kapásból érdekes szenyó, mint amilyen Tyrion, Varys vagy Kisujj volt a Trónok harcában, ráadásul a történet több évet fog ugrani még az első évadban. Ami azt is jelenti, hogy két kulcsszereplő, Alicent és Rhaenyra még csak kamaszként szerepel (Emily Carey és Milly Alcock, az utóbbi különösen jó), a felnőtt verzióikat játszó Olivia Cooke és Emma D'Arcy csak később mutatja meg magát. Egyelőre Matt Smith Daemonjának jelenléte a legerősebb, persze Smithnek könnyű dolga van, játszott ő már királydrámában (A korona első két évadában Fülöp herceget). De a rész végére Paddy Considine is megmutatja, hogy lakozik benne egy I. Viserys, a többiek meg egyelőre nem kaptak elég teret.
Nyilván egy pilotból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de amennyit láttunk a Sárkányok házából, az alapján nagyon ígéretes a spinoff (és amennyit még látni fogunk, azt majd hétről hétre kivesézzük itt a Telexen). Biztosra megy, nem kockáztat, ami most még simán elfogadható: én megbarátkoztam a kicsit azért öncélú, 18-as karikát kiérdemlő jelenetekkel is (egy westerosi pilot nem is pilot, ha nincs benne orgia), és elnézem a zeneszerző Ramin Djawadinak is, ahogy újra és újra visszatalál a Trónok harca főcímtémájához vagy egy hátborzongató pillanatban a Castamere-i esőkhöz.
Idővel persze majd túl kell lépni a Trónok harca toposzainak ismétlésén, és megtalálni a saját hangot, de a cselekményből úgy látom, ez is elkezdődik, és az időbeli ugrással nagyobb fokozatba kapcsol majd. Minden jel arra mutat, hogy a Sárkányok házában nem a „sárkányok”, hanem nagyon is a „háza” lesz a fontos, és ezzel megvan az esély arra, hogy valami végre a Trónok harca nyomába lépjen – vagy akár idővel felül is múlja azt.