Hálószobatitkokat mutogat a Sárkányok háza negyedik része

Annak ellenére, hogy a múlt heti, harmadik rész volt eddig a legjobb a Sárkányok háza epizódjai közül, ennél tört meg picit a sorozat lendülete, legalábbis Amerikában, és a nézettséget tekintve. A Nielsen mérése szerint a kábelen egymillióval kevesebben látták a harmadik epizódot, mint a másodikat (2,5 millióan a 3,5 millióhoz képest), a digitális platformokról pedig a HBO ezúttal nem közölt adatot, ami általában nem azt jelenti, hogy új rekord született. De ezek csak a premieresték számai, amiből messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni. A hírekben le is nyomta a nézettséget egy baki: a trükkmesterek figyelmetlensége miatt benne maradt két zöld ujj az epizódban (a HBO megígérte, hogy javítani fogják).

A magyar idő szerint hétfő hajnalban debütált negyedik epizód mindenesetre sokat tesz azért, hogy leültesse a nézőket a tévé/lejátszóablak elé. Mert mit kell nyújtania egy sorozatnak, ami a Trónok harca előzményeit meséli el? Jó, persze, izgalmas, intrikával átszőtt cselekményt, de most nem erre gondolok. Igen, igen, árnyalt karaktereket, nem fekete-fehér jellemeket, természetesen, de még mindig nem erre céloztam. Hát mit adott nekünk a Trónok harca? Szép díszleteket, jó trükköket, a feudális viszonyok nagyjából hihető bemutatását, naná, ezt szinte említeni sem kell, de még mindig nem nyert. Na, jól hallom a hátsó sorból? Hát persze, azt a két dolgot: mészárlást és üzekedést.

A harmadik epizód megadta az előbbit, rengeteg vér fröccsent abban a részben. A folytatásban egészen más testnedvek dominálnak: amikor a Daemon Targaryent alakító Matt Smith a nyári Rolling Stones-interjújában elmondta, hogy kicsit sokallja a szexet a sorozatban, valószínűleg a negyedik epizódra (is) célzott. A címe A Keskeny-tenger királya, ami még nem szexuális utalás, a Keskeny-tenger a Westerost Essostól elválasztó vízterület. A hivatalos Trónok harca-biblia szerint nem is olyan keskeny, 300 mérföld (kb. 480 kilométer) széles, és az epizód címébe azért került bele, mert e tenger királyának kiáltják ki Daemont az ottani győzelme után. A király testvére ezzel a hírrel tér vissza a fővárosba, és így végre megint egy helyen tartózkodik hatalom megszerzésében érdekelt minden frakció, a cselekményben új fordulatszámra kapcsolhat az áskálódás.

Azaz csak kapcsolhatna, mert aztán az epizód kicsit elvész az ágyjelenetek mutogatásában, ami nem lenne gond, ha ezek jó ütemben érkeznének. Viszont – igyekszem nem spoilerezni – egy nagy jelentőségű esemény eléggé a semmiből érkezik. Ez lehet, hogy szándékos, és a jelenetnek van is egy erős sokkhatása, de bennem maradt hiányérzet, amiért a történteket nem előzte meg alaposabb előkészítés, több utalás. És itt jön be megint, hogy bár a Sárkányok háza a Trónok harcával szemben csak egyetlen család nyűgeivel foglalkozik, időben jóval hosszabb periódust dolgoz fel. Most lenne jó tudni, hogy hány évad lesz ez a sorozat és hány Targaryen-generációig jut majd el, mert lehet, hogy utólag úgy fogjuk értékelni, hogy ami most történt, az maga is csak előkészítése volt sokkal drámaibb eseményeknek. Mindenesetre nem egyértelműen pozitív élményként éltem meg, hogy meglepett az a bizonyos jelenet.

Ami viszont továbbra is szenzációs, az Rhanaeyra hercegnő karaktere, illetve az őt játszó Milly Alcock. A negyedik részt ő viszi el a hátán, és máris gyászolhatjuk, mert a sorozatot megelőző felhajtásból tudjuk, hogy Alcockot még ebben az évadban lecserélik (ahogy a karakter idősebb lesz, más színésznő fogja játszani). De az ausztrál színésznő nagyszerűen megalapozta a lázadozó királycsemete figuráját, jellemét. Ahogy Rhaenyrának elege lesz abból, hogy folyton igazodnia kell apja, a királyi udvar meg úgy általában a patriarchális elnyomás elvárásaihoz, úgy keveredik egyre nagyobb és meggondolatlanabb balhékba, miközben ő csak azt akarja, hogy kicsit hagyják már békén – mindez a negyedik részre csúcsosodik ki. Ja, és a sorozat zenéjéből is Rhaenyra témája a legjobb.

A józan ellenpont Alicent, aki hol barátnője, hol királynője Rhaenyrának, de az mindenképpen jó, hogy megint hosszabb időt fordít a sorozat kettejük kapcsolatára. A Sárkányok háza, mint a high fantasyk többsége, a középkori Európa értékeit veszi alapul morális iránytűként, és nem kérdés, hogy akkoriban egy királynő dolga az uralkodás helyett leginkább a szülés volt. De ez még nem jelenti azt, hogy ilyen környezetben ne lehetne feszegetni, hogy férfiak miért akarják megmondani, mi a női princípium vagy hogy milyen nehézségei vannak a gyerekvállalásnak, pláne nagyon fiatalon. Nyilván ezek ma igazán aktuális kérdések, de jól működik, hogy egy kitalált világban is felmerülnek. Csak hát Westeroson nehéz ezekben a kérdésekben tisztán látni, amikor a fővárosban csapat Daemon, A Keskeny-tenger Királya, Pipogya Testvérek Idegesítője, Konfliktusok Gyújtópontja.

A fojtott (és a Trónok harcához képest talán kevésbé explicit) erotika ellenére a negyedik epizód a sorozat eddigi legnyugodtabb része, de a csendje inkább csak vihar előtti csend. Erre utal a befejező öt perc is, amiben kiderül, hogy a múlt heti szavazásunkon a három legtöbb voksot kapó lehetőség választói hiába reménykedtek (vigyázat, a kattintás felér egy spoilerrel), illetve Ser Otto szálán is történik végre valami fejlemény, amit nem láttam jönni. Egy valyriai acéltőrt tennék arra, hogy az ötödik epizódban megint vérből lesz több.

(A sorozat korábbi részeinek kritikái: első epizód, második epizód, harmadik epizód)