2022. október 11. – 04:59
frissítve
Mi a közös Claudius római császárban, IV. Fülöp spanyol királyban, Hérakleiosz bizánci császárban és Daemon Targaryenben? Mindegyik a saját unokahúgát vette el feleségül. Igen, voltak történelmi korok, amikor a felső tízezernek ilyesmi belefért, és a Sárkányok háza ebből merített ihletett. Én ezen nem tudok felháborodni, mint a neten néhányan, pláne hogy ez egy mese, sosem volt szárnyas gyíkokkal, az isten szerelmére. Azon már sokkal inkább tudok puffogni, hogy a Targaryen-esküvő mennyire össze volt csapva a hetedik rész végén, akárcsak Rhaenyra hercegnő előző férje, Laenor eltakarítása a képből.
Ha már itt tartunk: Laenor ugyebár nem halt meg (mint a könyvben, ott Ser Qarl kifilézi), hanem kopaszra nyírva elbujdosott, és valami méretben-színben hasonló szerencsétlen lelte halálát a hullámtörői kandallóban. Na, egy sárkányológus (dracológus?) magyarázza már el nekem, hogy ha egyszer ugyanabban a részben Aemond zsír új sárkánya, Vhagar követi a gazdit az ismeretlenbe, amikor elindulnak Királyvárba, akkor Laenor sárkánya, Tengerfüst miért nem száll Laenor után? Vagy ezeket a cgi-hüllőket le lehet rázni egy új séróval? Ezt majd valamelyik hátralevő résznek meg kellene magyaráznia.
A nyolcadik epizódban mindenesetre ez nem kerül elő, sokkal izgalmasabb dolgokkal foglalkozik, és rögtön sokkolja azokat a nézőket, akik még azt sem heverték ki, hogy a két központi nőalakot már felnőtt színészek játsszák. Igen, újabb időugrás következik, ezúttal bő hat évet lép előre a sztori, ami éppen elég ahhoz, hogy a kamaszodó Targaryen- és Strong-Targaryen-gyerekeket alakító színészeket lecseréljék. Ez van, megint meg kell szokni az új arcokat, de például Aemondnak kifejezetten jól áll, hogy milyen veszélyes rohadékká cseperedett.
Egyébként érdekes, hogy mennyire egyértelműen Rhaenyra fattyai a jók és Alicent gyerekei a rosszak (bár ez alakulhat még, hiszen a hat év alatt Rhaenyrának és Daemonnak is lettek utódai). Érdemes felidézni, mit mondott a westerosi történelemkönyvek szerint II. Jaehaerys király: „Az őrület és a nagyság egyazon érme két oldala, s valahányszor egy Targaryen születik, az istenek feldobják ezt az érmét, a világ pedig visszatartott lélegzettel figyeli, melyik oldalára esik.” Egyelőre úgy tűnik, hogy a pszichopatagén apai ágon öröklődik.
A hetedik epizódról azt írtam, hogy az a pont, ahonnan már nincs visszatérés, és a nyolcadik mintha egyszerre akarná ezt megerősíteni és megcáfolni. Királyvárban megint együtt a teljes család, és ez sosem jelent jót, de azért még akad egy reményszikra a békés rendezésre. Csakhogy a sorozaton végigvonuló fő konfliktus – a trónörökös hercegnő utódai zabigyerekek, a királynői Targaryen-alomból viszont senki sem trónörökös – mellé bejön egy újabb utódlási szál.
Nem nagy spoiler, ha elárulom, mert az epizód rögtön ezzel nyit: Corlys Velaryon, a Tengeri Kígyó régóta eltűnt a tengeren, és szinte biztosan meghalt. Kérdés, kié lesz akkor Hullámtörő, a Lépőkövek, meg az az egész kietlen környék. A jogrend szerint Rhaenyra másodszülöttjét illeti az uszadékfából ácsolt trón, de ez Corlys testvérének, Vaemondnak nagyon nem tetszik, mert nehogy már olyan nyerjen, aki nem tud Velaryon-utódot összehozni. Szóval legalább 260 kilométert utazik Királyvárba, és bejelenti igényét a trónra, és egyben A Hullámok ura címre (ami az epizód címe is).
Ami ott történik, azt már bűn lenne elárulni, mert szinte minden jelenet izzik a feszültségtől, és többnyire nem is lehet sejteni, hova futnak ki. Parádés, ahogy Rhaenyra és Alicent próbálják feldolgozni, hogy újra találkoznak (legutóbb ugye a királynő megkéselte a hercegnőt), ahogy a gyerekek össze-összezördülnek, és Daemon is kap egy szenzációs pillanatot. Az epizód azonban az idősebb generációé: a show-t kisebb mértékben Corlys özvegye (?), Rhaneys Targaryen lopja el (Eve Best kőarca csodálatos), nagyobb mértékben I. Viserys, aki újabb hat év elteltével még mindig él, és a forgatókönyvírók rendesen meg is dolgoztatják.
Spoilerek helyett inkább felidéznék egy törileckét az első epizódból, hátha többeknek megspórolok egy Google-keresést. Viserys király a pilotban említette egy régi uralkodó, Aegon Targaryen jóslattal felérő álmát. Az álomban Aegon az emberek világának végét látta előre: egy szörnyű telet, amiben északról sötét erők támadnak minden élőre, és amit csak akkor lehet megállítani, ha egész Westeros kiáll a fenyegetés ellen, a Vastrónon pedig egy Targaryen ül. Aegon ezt az álmot úgy nevezte, hogy „a tűz és jég dala”, és a próféciát Aegon óta minden király továbbadja a trónörökösnek (mint Viserys az első részben Rhaenyrának). Na, ez a jövendölés – ami nyilván a Trónok harca eseményeiről szól – újra előkerül a nyolcadik epizódban, és érdemes fejben tartani, hogy a Sárkányok háza szereplői nem tudják, mikor következik be a jóslat, simán gondolhatják azt, hogy a közeljövőben.
A hetedik után ez megint egy nagyon erős rész volt a sorozatban, bár biztosan sokan vitatkoznának velem. A Hullámok ura a gyilkos pillantások epizódja, az elfojtott indulatok uralásáé, a háttérbeli intrika háttérben tartásáé – több-kevesebb sikerrel. Izgalmas és kiszámíthatatlan, de a Trónok harca mércéjével már szinte olyan, mint egy jó kamaradarab. Aki azt szereti, ha sárkányok pörkölnek bele egy hadseregbe, annak csalódás lesz ez az epizód, de szerintem George R. R. Martin műveiben pont az a legjobb, amikor a szépen felépített karakterek egymásnak feszülnek. És már csak két epizód van hátra, a nagy fináléban pedig biztosan több sárkányos akció lesz.
(A sorozat korábbi részeinek kritikái: első epizód, második epizód, harmadik epizód, negyedik epizód, ötödik epizód, hatodik epizód, hetedik epizód)