2022. szeptember 27. – 05:40
Hát eljött a nap, illetve az epizód, amire már a Sárkányok háza indulása óta, sőt az azt megelőző előzetesekből is számítani lehetett: a sztori akkorát ugrott az időben, hogy a hatodik epizódra le kellett cserélni néhány színészt, akinek felnőtt a karaktere. Ez különösen a Rhaenyra hercegnőt és Alicent királynét megformáló Milly Alcock és Emily Carey esetében fájdalmas, mindketten parádésan alakították a legjobb barátnőkből egyre inkább ellenfelekké váló lányokat, akik két ellentétes érdekű hatalmi pólusnál kötnek ki, és ebbe nemcsak a kapcsolatuk, de a Targaryen-birodalom is beleremeg.
Jó hír viszont, hogy remek színészek veszik át a stafétát. Alicent királyné bőrébe Olivia Cooke bújik, akit a legtöbben úgy ismernek, hogy a csaj a Ready Player One-ból, de képességeiről sokkal többet elmond, hogy szintén ő volt a női főhős A metál csendjében. Rhaenyra hercegnőt pedig Emma D'Arcy hozza, akit én korábban csak a Truth Seekers című vicces brit horrorsorozatban láttam (meg egy videóklipben), de a hatodik epizód máris meggyőzött arról, hogy tökéletes Rhaenyra lesz. Mert a rész címe A hercegnő és a királyné, vagyis a cselekmény leginkább a két nő körül bonyolódik, és a két színész közül D'Arcy különösen sok lehetőséget kap, hogy megmutassa – igencsak meggyőző – színészi eszköztárát.
Szóval Királyvárban eltelt tíz év, ezalatt az első öt részben megalapozott politikai válság csak tovább mélyült, a két nő pedig öribariból végleg örihari lett. És megjelent egy rakás kölök, akik csak tovább komplikálják az eddig sem egyszerű helyzetet. Igyekszem mindig spoilerek nélkül írni a sorozatról, de most muszáj lelőnöm az első bő negyedórát, mert anélkül nehezen tudnám értékelni a részt. Ugyanis új felállás van a westerosi sakktáblán, de ezt is előrevetítette már az előző epizód.
Rhaenyra összeházasodott a Velaryon-fiúval, és az első percekben már a harmadik fiuk születik. De Alicentnek és Viserys királynak is van legalább ugyanennyi utódja, köztük két fiú. Mindeközben Daemon a Velaryon-lánnyal jött össze, ott is van már két poronty, és jön a harmadik. A királyi párnál Targaryenek születnek, de ők nem örökölhetik a trónt a király korábbi döntése szerint. Rhaenyra gyerekei viszont Velaryonok, de ha bármelyik trónra kerül, Tagaryen lesz. Daemon az apa jogán szintén Targaryeneket nemz, de ő egyelőre parkolópályán van. Na jó, kezdem elveszíteni a fonalat, inkább lerajzolom (kattintásra megnő):
Mindjárt átláthatóbb! Egyetlen karakter kérdéses nekem, a királyi párnak a George R. R. Martin által leírt könyvek szerint ekkor már van egy negyedik gyereke is, Daeron Targaryen, de ő nem bukkan fel a részben. Lehet, hogy kihagyják a sorozatból, vagy később írják csak bele. Mindenesetre elég kusza ez így is, és arról még nem is beszéltünk, hogy egyéb mellékszereplők miként gubancolják még jobban össze a szálakat – elég csak Criston Cole-t említeni, aki Rhaenyra szeretőjéből lett a királynő személyi testőre, tulajdonképpen már az előző rész végén.
A Trónok harca előzménysorozatáról van szó, tehát ebből a felállásból rengeteg intrikára adódik lehetőség, és az epizód leginkább azzal foglalkozik, hogy ezeket a labdákat szépen lecsapdkodja. A központi konfliktus nyilván továbbra is a trónörökös ügye, és hiába eldöntött elvileg a dolog, Alicenten látszik, hogy legszívesebben máris felállítaná a saját árnyékkormányát. Rhaenyra keményen küzd ez ellen, de ebben legfeljebb a hedonizmusban elmerülő férjére számíthat, miközben a két család gyerekei kezdenek együtt felnőni a királyi udvarban. Ha már itt tartunk, a gyerekek közti dinamika is valószínűleg a cselekmény egyik motorja lesz a továbbiakban, miközben azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a birodalom egyéb régióiban is akadnak bajok – például az előző epizódok egyik helyszínén, a Lépőköveknél is eltelt tíz év, nem nyomtalanul.
A hatodik epizód szinte percről percre tekeri feljebb a lángot a királyvári serpenyő alatt, és a sorozat egyik legjobb, legfeszültebb része lesz a végére. Ez a színészeken túl a feszes forgatókönyvnek is köszönhető, ami pont csak annyit mutat a két nő konfliktusából, amennyi feltétlenül szükséges, így jut idő egyebekre is. Például a diplomáciának nevezett hátbaszurkálós játék újabb fordulóira vagy az eddig kevés szót kapott Strong házra (Matthew Needham, illetve az általa megformált Larys méltó utódja kezd lenni a Trónok harca Varysának). És a sárkányok is előkerülnek, akiket főleg harcjelenetekben láttuk eddig, de most a sorozat egészen más helyzetekben is bemutatja őket, ami nagyon jó világépítésileg.
A narratívát tekintve elég bonyolult epizódot a rendező is magabiztosan tartja kézben – nem csoda, A hercegnő és a királyné direktora az a Miguel Sapochnik, aki társ-showrunnere volt a sorozatnak, aztán nemrég kiszállt belőle, előtte pedig a Trónok harca néhány kulcsfontosságú fejezetét rendezte. Most is nehéz belekötni abba, amit csinált, de azért megteszem: az epizód vége felé egy fontos és tragikus jelenet értelmetlen melodrámába fordul, aki megnézi, pontosan tudni fogja, melyik jelenetre célzok. Remélem, a folytatásban nem lesznek ilyen olcsó húzások, mert ha az IMDb-nek hinni lehet, a következő epizódot is Sapochnik rendezte.
És így a hatodik résznél érdemes kicsit belegondolni abba, hogy a Trónok harca és a Sárkányok háza nyilvánvaló különbözőségeik ellenére ugyanazt az üzemanyagot használják. Arra a motívumra gondolok, hogy a két sorozatban minden baj forrása az, amikor a szív legyőzi a racionalitást. Cersei Lannister és Robert Baratheon – király és királyné – mindketten azzal háltak, akivel nem lett volna szabad, és a tiltott frigyek következményei sodorták háborúba egész Westerost. Most már azt is kijelenthetjük, hogy a Trónok harca királyi párja nem tanult a történelemből – mert a múltbéli Targaryen családban is minden probléma abból fakad, hogy koronás fők és rokonaik az érzelmeikre hallgatnak. Mint amikor Viserys elvette Alicentet, Rhaenyra összeszűrte a levet Ser Cristonnal, és még folytathatnám, de az már spoiler lenne. Viszont minden ilyen döntéssel nő a tét, és tíz év után a hatalmi játszmát már olyan nagyban játsszák a kontinensen, hogy az emberéletekben mérhető. Izgalmas négy rész van még hátra.
(A sorozat korábbi részeinek kritikái: első epizód, második epizód, harmadik epizód, negyedik epizód, ötödik epizód)