A mai nappal az Országgyűlés hivatalosan is bezárta Magyarország újkori történetének legkártékonyabb állami intézményét, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt. Azt a szervezetet, amely tisztán és világosan a magyar nemzeti érdek ellen dolgozott, közpénzből.
A hivatal 2024. februárban kezdte meg a működését, vezetője, Lánczi Tamás volt az egyik utolsó ember, akit a kegyelmi ügybe belebukó köztársasági elnök, Novák Katalin kinevezett, bármifajta korábbi érdemek és eredmények nélkül.
Lánczi a végletekig lojális pártkáderek között is a keményvonalasok közé tartozott, NER-es pozícióiban túl is teljesítette a tőle elvártakat. Orbán Viktor stábjától a Századvégen, a Terror Házán és az MTVA-n át számos helyen szolgálta a Fideszt, szakmai előéletének egyik csúcspontja az volt, amikor 2018-ban a vezetése alatt az egykor szebb napokat látott Figyelő nevű hetilap közzétette az úgynevezett Soros-listát.
A minden jóízlésű embert elborzasztó lista összeállítását Lánczi cinikusan „igazi újságírásnak” nevezte, holott pontosan tudnia kellett, hogy az nem volt más, mint tragikus történelmi analógiákat ébresztő, félelemkeltő propaganda. Lánczi kinevezésével a Szuverenitásvédelmi Hivatal élére a Karmelita világos üzenetet küldött: vége azoknak az időknek, amikor még finomkodtak a kritikus hangokkal, mostantól az illiberális államépítés új szintje következik – tűrés helyett támadás.
Vérszemet kaptak
Magyarország szuverenitása a 2022-es választásokon került a kormányzati kommunikáció homlokterébe, miután az ellenzék akkori miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter bevallotta, hogy a választási kampányban mennyi támogatást kaptak külföldről. A Fidesz politikusai a valaha volt legsúlyosabb pártfinanszírozási botrányként keretezték az ügyet, feljelentések születtek, vizsgálatok indultak, jogsértést azonban semmilyen hivatalos szerv nem állapított meg.
Bár a régi ellenzék pártjai 2022-ben megsemmisültek, a Fidesz meglátta a lehetőséget, hogy a Márki-Zay Péter által vezetett összefogásnak juttatott támogatások ürügyén nekimenjen a független hangoknak. Orosz mintára ekkoriban kezdték egyre intenzívebben pörgetni „a külföldről finanszírozott” narratívát, amely égisze alatt ügynöknek bélyegeztek mindenkit, újságírót, civilt, bírót, aki kritikusan viszonyult a hatalomhoz, vagy nem a kormányzat szája íze szerint gyakorolta a szakmáját.
Orbán Viktor utolsó miniszterelnöki ciklusának politikai csúcsterméke lett a külföldi ügynöközés. 2023 decemberében a Mi Hazánk képviselőivel közösen az akkori kormánypártok megszavazták a szuverenitásvédelmi törvényt, az ellenségek démonizálására pedig még egy állami szervezetet is felhúztak: ez lett a Szuverenitásvédelmi Hivatal.
Rákosista tempó havi 5 millióból
A hivatal a központi költségvetésből milliárdokat kapott – évente annyit, amennyiből féltucat nagy, független szerkesztőség a piacról, támogatók és pályázatok segítségével működik. A vezetője, Lánczi Tamás pedig a havi bruttó 5 milliós állami fizetésével olyan jól keresett, hogy egy év alatt egy kisebb budapesti lakás árának megfelelő összeggel gyarapította a megtakarításait.
A szervezetnek az lett volna a feladata, hogy felhívja a társadalom és a döntéshozók figyelmét a külföldi befolyásolási kísérletekre. Ehhez képest azonban az Orbán-kormány szándékainak megfelelően hazug, a Rákosi-korszak nyelvhasználatát idéző lejárató anyagokat készített a kipécézett civil szereplőkről, miközben a valós problémák felett szemet hunyt.
Kötelességük lett volna azzal foglalkozni, hogyan és miért ömlik a Kreml háborús propagandája a magyar társadalomra, például az adófizetők pénzéből működő közmédiában is. Vizsgálniuk kellett volna azt is, hogy milyen finanszírozási háttér jelenik meg az állampolgárok hétköznapjait és gondolkodását mérgező Fidesz-közeli gyűlöletkampányok mögött. Ehelyett olyan szervezetek bemocskolásával töltötték az idejüket, amelyek a törvényi előírásoknál is részletesebb átláthatósági jelentéseket tesznek közzé rendszeresen, mint például lapunk is.
A Szuverenitásvédelmi Hivatalról senki egy pillanatig sem gondolta, hogy bármilyen szinten önálló intézmény lenne, vagy hogy a döntéshozók szempontjából számítana a munkája. Gulyás Gergely, az utolsó Orbán-kormányok Miniszterelnökséget vezető minisztere több kormányinfón is elismerte, hogy nem olvasta Láncziék jelentéseit, de más vezető fideszesek is hasonlóan nyilatkoztak ebben a kérdésben. Egy nyilvános vitán még Láncziról is kiderült, hogy ő maga sincs tisztában (vagy szándékosan dezinformál) azzal, hogy mi szerepel az irományaikban.
Megfélemlítés és megtévesztés
Okkal merülhet fel a kérdés, hogy mire is volt jó ez az egész, és mi is volt Orbánék célja a hivatallal. Az első és legfontosabb a hatalom kritikusainak megfélemlítése volt, és mindazoknak az elbizonytalanítása, akik munkájuk során kapcsolatba kerülhettek velük. Ha egy lap külföldi ügynöknek van kikiáltva, akkor kétszer is meggondolja egy cég, hogy ott hirdessen, hiszen akár még ő maga is retorziókkal nézhet szembe emiatt. A vád és a szankciók lebegtetése arra is alkalmas lehetett, hogy távol tartson olyanokat, akik nyilatkoztak volna, vagy információkat osztottak volna meg az adott szervezettel.
Másrészt a választók szándékos és teljes megtévesztését igyekezték elérni azzal, hogy oknyomozásnak látszó, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő megállapításokat lobogtattak, amelyeket bármifajta tényellenőrzés nélkül átvett a fideszes propagandagépezet. Kedvelt módszerük volt, hogy olyan tényeket állítottak be ördögi leleplezésnek, amelyeket az újságok maguk hoztak nyilvánosságra, és semmi törvénybe ütköző nem volt bennük. Ilyen volt például a külföldi támogatás kérdésköre. Bűnnek állították be, hogy hazai médiumok uniós vagy amerikai pályázatokon indulva is forrásokhoz jutottak, hiába voltak ezek törvényesek, és hiába kommunikáltak róluk transzparensen az érintettek. Mindez nem zavarta Lánczit, aki a hivatal felállítása után szigorúbb jogszabályokat és jogosítványokat szeretett volna magának.
A hivatal a nemzeti szuverenitásunk védelme helyett egyedül azt a feladatot látta el, hogy fenyegette és támadta azokat, akik például az állam helyett hiánypótló munkát végeztek a gyermekvédelemben, vagy feltárták a hatalom számára kellemetlen ügyeket.
Bemutatni az Orbán klán vagy más oligarchák vagyonosodását, és világosan elmagyarázni a mérhetetlen korrupció és a sok helyen siralmas állapotú egészségügyi ellátás közötti összefüggéseket nem nemzetellenes áskálódás, hanem pont hogy pártállástól függetlenül minden magyar érdeke.
Aki azokat támadja, akik munkájukkal tisztább, demokratikusabb és igazságosabb közéleti viszonyokat teremtenének, az Magyarország nemzeti érdekei ellen vét. Pontosan ezt csinálta a Szuverenitásvédelmi Hivatal, ezért nevezhetjük az újkori Magyarország legkártékonyabb állami intézményének még akkor is, ha a károkozás mértékét nehéz objektíven meghatározni.
Komolyan gondolták
Valakire azt mondani, hogy külföldi ügynök, rendkívül súlyos vád. Nemcsak azért, mert a másik nemzeti elköteleződését kérdőjelezi meg, és alapjaiban delegitimálja a megszólalásait, hanem mert innen csupán egy lépés a magyar jogrend által is ismert hazaárulás bűntettével való fenyegetőzés.
A Btk. szerint hazaárulást az követ el, aki „Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn”. Akire rábizonyítják, azt alapesetben öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik, de súlyosító tényezők esetében még hosszabb időre is lecsukhatják. A politikai kommunikáció szintjén az ügynöközés, hazaárulózás elinflált fogalom a magyar politikában, de a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, majd az ellehetetlenítési törvénnyel azonban azt üzenték Orbánék, hogy nem blöffölnek, nagyon is komolyan gondolják. Ugyan soha nem kaptunk hivatalos választ arra, hogy a törvényt miért vették le a parlament napirendjéről 2025 júniusában, ezután vezető fideszesek többször is megígérték – köztük Orbán is –, hogy végig fogják csinálni.
Április 12-én a magyarok döntő többsége nemet mondott a Fidesz vezérkarának terveire. Emiatt Magyarországon nem zártak be lapokat, illetve nem csuktak le újságírókat és civileket a szuverenitásvédelemre hivatkozva. Pedig igény érezhetően lett volna rá a Karmelitában. A Fidesz súlyos vereségét hozó választáson a választók világosan kimondták: nemcsak Orbán Viktorra nincs igényük, de a havi 5 milliót kereső Lánczi Tamásra és rákosista hivatalára sem.
