Szponzorált gyűlölet: így támadtak magyar újságírókat és civileket Facebook-hirdetésekkel

„Az Átlátszó szisztematikusan visszaél a közérdekű adatokkal, hírszerzési és dezinformációs tevékenysége súlyosan sérti Magyarország szuverenitását.” Így néz ki manapság a magyar nyelvű közösségi médiában egy újságírókat támadó bejegyzés, mely az adott szerkesztőség vagy újságíró hitelességét próbálja aláásni. Ez a konkrét példa a Szuverenitásvédelmi Hivatal Facebook-oldaláról származik, mely bejegyzést a nagyobb elérés érdekében még megtoltak politikai hirdetés formájában is, legkevesebb 125 ezer forint közpénzzel. Ezzel a hirdetőnek 90 ezer felhasználót sikerült elérnie.

Az elmúlt hónapokban több ezer politikai hirdetést vizsgáltunk át egyesével a Meta felületén. Ezek a visegrádi országokból (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) származtak. Magyarország esetében a Meta felületein összesen 193 támadó vagy lejárató hangnemű politikai reklámot azonosítottunk a vizsgált 12 hónapban, vagyis 2024. július és 2025. június között. Ez a második legtöbb Szlovákia után, ahol a helyi politika előszeretettel használta ilyen lejáratásokra a Facebook-hirdetéseket – ott 524 hasonló hirdetést találtunk.

Magyarországon a 193 azonosított reklám döntően a „média”, a „liberálisok” vagy az „álcivil szervezetek” ellen irányult, gyakran a „Soros-hálózat” vagy a „külföldi ügynök” narratívát használva. A leggyakoribb célpont a 444.hu és a Telex szerkesztőségei voltak. (A hasonló, lejárató hirdetések száma ugyanakkor a valóságban magasabb is lehet, mivel a kulcsszóalapú keresésünkön nem feltétlenül akadt fenn minden támadó hangvételű szponzorált poszt a Facebookon.)

Molnár Csaba, a Political Capital kutatásvezetője szerint a politikai hirdetések jellemzően nem tartalmaznak explicit gyűlöletbeszédet. Sokkal inkább jellemzi őket az úgynevezett ellenségképző narratívák használata, melyek célja a félrevezetés, a zavarkeltés, a valóság tudatos és szándékolt eltorzítása. „Az ilyen jellegű tartalmakat nem szűrik ki a platformok rendszerei” – mondja Molnár, vagyis a hirdetők jó eséllyel tudják, hogy mi az a stílus, ami még átcsúszhat a Meta elbírálási rendszerén.

Az általunk vizsgált reklámok túlnyomó többségben – 128 esetben – általános támadások voltak a „média”, a „liberálisok” vagy a „nem kormányzati szervezetek elitjei” ellen. 35 esetben konkrét szerkesztőség vagy szerkesztőségek nevét tartalmazták a lejárató szándékú hirdetések, míg 12 esetben konkrét újságírókat is említett a szponzorált tartalom.

Fontos kérdés, hogy vajon miért támadják a politikusok – akár hatalmon vannak, akár ellenzékben – éppen a civileket és az újságírókat. Pavol Hardoš, a pozsonyi Comenius Egyetem Társadalom- és Gazdaságtudományi Karának politológiaoktatója szerint az ellenségek kreálása illeszkedik például a populisták vagy az autoriter elvű politikusok ideológiai programjába. „Szükségük van ellenségekre, hogy megmagyarázzák, miért nem olvashatják a híveik a lapokban azt, amit nekik láttatni akarnak. Ezeket az újságírókat ezért ideológiai kártevőként állítják be” – magyarázza Hardoš.

Hegedüs Dániel, a German Marshall Fund regionális igazgatója szerint az autoriter vagy radikális politikai erők „viszonylag egyszerűen tudják címkézni a politikai ellenfeleiket, hogy ez az a korrupt elit, akivel le kell számolni”. Hegedűs úgy véli azonban, hogy az újságírókat és aktivistákat, illetve civileket nem lehet ilyen könnyen elintézni, mivel továbbra is nagy hatással vannak arra, hogy a választók hogyan érzékelik a politikai eseményeket és hogyan tekintenek bizonyos közéleti kérdésekre.

Más szempontból viszont az újságírók és civilek „nagyon kényelmes ellenfelek, mert a saját morális tőkéjükön és a nyilvánosságukon kívül gyakorlatilag nem rendelkeznek olyan hatalmi erőforrásokkal, amivel [a politikusoknak] komolyan számolniuk kellene” – magyarázza a politológus. Ráadásul bizonyos, az újságírók és civilek által felvetett témák – kisebbségi és emberi jogok stb. – „borzasztóan kényelmes bokszzsákká teszik őket”.

Lejáratás a kormányoldalon

Leggyakrabban a Fidesz-frakció oldala, illetve a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté célozta szponzorált támadásokkal az újságírókat és a civil szektort a Meta platformjain. Ezek a támadások jórészt a tervezett ellehetetlenítési törvény kapcsán születtek. Előfordultak olyan esetek is, mikor Kocsis név szerint listázta például a Lakmusz tényellenőrző oldal szerkesztőségét. Német Szilvi médiakutató, a lap munkatársa szerint esetükben ezekkel a támadásokkal a „szerkesztőségek függetlenségét próbálják aláásni”, ezáltal politikai elfogultságukat bizonyítani. Az általunk kiszűrt magyar hirdetések egyötöde épp ezt a keretezést használta – elfogultsággal vagy épp álhírek terjesztésével vádolta az újságírókat vagy civileket.

„[L]esz külföldi pénz és külföldi befolyás a magyar kampányban, hiszen a Soros-pénzek és a brüsszeli pénzek nem apadnak el. Megvettek Magyarországon politikusokat, aktivistákat, álcivil szervezeteket, médiafelületeket, pénzt adnak nekik azért, hogy durva, szélsőséges liberális propagandát terjesszenek…” Kocsis Máténak ezt a kijelentését szintén politikai hirdetés segítségével népszerűsítette a Fidesz frakciója. Erre legkevesebb 90 ezer forintot költöttek, és majdnem 15 ezer felhasználót sikerült vele elérniük.

A harmadik helyet az újságírókat és civileket támadó hirdetések finanszírozói között Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója, a CPAC Hungary főszervezője húzta be. A Központ közvetetten állami forrásokból is részesül: a Magyar Hang cikke szerint a Központ anyacége, „a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. idén minden korábbinál több támogatást, hatmilliárd forintot kapott a Batthyány Lajos Alapítványtól, közvetetten pedig az államtól”. De a Szánthó vezette intézet közvetlenül is szponzorált újságírókat és a civil szektort célzó posztokat. Például egy olyat, melyben konkrétan a Helsinki Bizottságot és a Transparency Internationalt a „Soros-hálózat ékköveinek” nevezi.

A hirdetésekért leggyakrabban politikai pártok vagy politikusok fizettek (95 esetben), illetve kormánypárti civil szervezetek, think tankek, vagy a kormánymédia (60 esetben). Viszont voltak esetek, ahol egyenesen állami szerv fizetett az újságírókat és civil szervezeteket célzó lejárató posztokért. Német Szilvi szerint a kormányoldalon alapjában véve azért költenek rengeteget politikai hirdetésekre a közösségi hálókon, mivel „organikusan nehezen jutnak el a választóikhoz”. Ezt a techóriások hirdetési adatbázisai is alátámasztják.

Magyarország esetében viszont nem csak a kormánypárt vagy az ahhoz közeli szervezetek fizettek, hogy népszerűsítsék a lejárató posztjaikat a Meta vagy épp a Google felületein. Több millió forintot költött ilyen célra egy állami intézmény, a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal is.

Közpénz lejárató kampányra

Ahogy arra a Political Capital korábbi elemzése is rámutatott: a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozása egy teljesen új szintre emelte a szabad sajtó elleni támadásokat Magyarországon. Bár nincs szabályozói jogköre (például nem szabhat ki bírságot), mégis képes nyomást gyakorolni a független sajtóra és a civil szervezetekre, arra hivatkozva, hogy azok külföldi forrásból kapnak támogatást. „Az orosz »külföldi ügynök« törvény logikáját követve a hivatal szinte bárkit megvádolhat azzal, hogy külföldi érdekeket szolgál, hírszerzési tevékenységet folytat, vagy jogellenül próbálja befolyásolni a magyar belpolitikát” – írja a think tank. Az ezzel az ürüggyel indított lejárató kampányait pedig több millió forintnyi közpénzzel szponzorálta meg a Meta és a Google felületein is.

Bár az általunk alkalmazott módszertant használva a Meta hirdetéstárában 6 támadó vagy lejárató hangnemű bejegyzésre bukkantunk, a Hivatal ennél jóval gyakrabban használta ezt az eszközt médiumok és civil szervezetek ellen. Hirdetéseire összesen több mint 20 millió forintot használt fel.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal saját Facebook-oldalán összesen 163-szor hirdetett. Ebből 54-szer a sajtó, vagy épp civil szervezetekkel összefüggésben a már említett ellenségképző narratívák bukkannak fel promotált bejegyzéseiben. Ezekre a konkrét hirdetésekre legalább 5 millió forintot költöttek. Maga a Hivatal egyébként ebben az évben bőséges költségvetéssel rendelkezik: a reklám- és propagandakiadásokra rendelkezésre álló kerete idén 1,2 milliárd forint, míg 2024-ben 110,3 millió forint volt.

A Hivatal igazgatója, Lánczi Tamás saját oldalán keresztül magának a Hivatalnak a pénzén további 123 bejegyzést hirdetett a Meta platformján. Volt olyan, melyben személyesen újságírókat célzott – például Vörös Szabolcsot a Válasz Online-tól, vagy Panyi Szabolcsot a Direkt36-tól. Utóbbi esetében 90 és 100 ezer forint közötti összeget szánt a támadásra a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Ezzel több mint 20 ezer felhasználót ért el a tartalom.

Lánczi oldalán a szponzorált tartalmak között viszont megjelent olyan is, amely nem volt megjelölve politikai reklámként (a politikai hirdetések esetében nagyobb az átláthatóság, azaz több információ áll a nyilvánosság rendelkezésére az elköltött pénzösszegről és a megcélzott közönségről). Lánczi egy ilyen hirdetésben például a Transparency Internationalt célozta, és külföldi érdekek szolgálatával vádolta. Mivel tehát ez a hirdetés nem politikai hirdetésként volt besorolva, ezért nem tudni, pontosan mennyit költöttek rá – csak azt, hogy maga a Hivatal fizetett érte.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal nem csupán a Meta felületein hirdetett

A Szuverenitásvédelmi Hivatal lejárató hangvételű anyagokat nemcsak a Meta, hanem a Google felületein is szponzorált politikai reklám formájában. Bár csak idén áprilistól hirdetett a Hivatal, magyarországi szinten az első húsz legtöbbet költő hirdető közé tartozik (és mivel állami intézményről van szó, az erre elköltött pénz közpénz). A Szuverenitásvédelmi Hivatal a politikai hirdetések megszűnéséig összesen 23 920 000 forintnyi (kb. 60 ezer euro) összeget fordított tartalmai népszerűsítésére ezeken a platformokon.

Egyik első szponzorált videójukban, mely egy hónapig futott aktív hirdetésként, a USAID és az Európai Bizottság által támogatott szervezetek esetében külföldi beavatkozásról beszéltek. „Ebből a pénzből médiamunkásokat, aktivistákat és politikusokat vásároltak” – állítja Lánczi a videóban, melyben felbukkan a Telex is. Ez a reklám legkevesebb 1,4 millió forintba (kb. 3,5 ezer euróba) került, és legalább 4,5 milliószor jelent meg.

Áprilisban a Hivatal másik szponzorált videójában egy a 444 által vezetett médiaprojektet vádolt háborúpárti propaganda terjesztésével, illetve azzal, hogy annak résztvevői a „Soros-hálózat” tagjai. Továbbá a hirdetés kiemelte, hogy a projekt résztvevője „a titkosszolgálati háttérrel rendelkező” Bellingcat oknyomozó portál is. A Hivatal más fizetett tartalmaiban a TASZ, Helsinki Bizottság, az Ökotárs vagy a Transparency International Magyarország civil szervezetek is felbukkannak célpontként. Ezek a hirdetések ugyan már kisebb költségkerettel rendelkeztek, de több százezerszer megjelentek így is.

A Lánczi által vezetett Hivatal külön videót szentelt a nemzetközi OCCRP oknyomozó konzorciumnak, kiemelve két magyarországi tagszervezetét, a Direkt36-ot és az Átlátszót is. Ezt a lejárató videót is hirdetés formájában propagálta.

A támadó posztok intenzitása eltérő

Nem minden támadás egyforma, és nem feltétlenül tartalmaz erőszakos elemeket. Céljuk, intenzitásuk és a szerzők által használt narratíva is eltérő lehet. Annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban megragadjuk ezeknek a támadó, szponzorált bejegyzéseknek az intenzitását, az úgynevezett „gyűlöletbeszéd (hate speech) intenzitási skálát” használtuk. Ez pontosan 6 kategóriát különböztet meg, a „korai figyelmeztető jelektől” az erőszakos tartalmakig, beleértve a démonizálást és a dehumanizálást is.

Az általunk azonosított szponzorált támadások majdnem kétharmadára a harmadik fokozat, azaz a negatív jellemzés vagy sértés kategóriája volt jellemző (120 eset). Voltak azonban olyanok is, amelyek a démonizálás és dehumanizálás kategóriájába estek (28 eset). Ezekbõl a legtöbb épp a Fidesz frakciójának profiljáról származik.

Urbin György, a parlamenten kívüli, szélsőbaloldali-oroszbarát Magyar Munkáspárt politikusa szintén ezzel a módszerrel támadta a Direkt36-ot. Szponzorált bejegyzésében azt állította, hogy az oknyomozó központ által az Orbán család gazdagodásáról készített dokumentumfilm, A dinasztia, az ukrán titkosszolgálat támogatásával készült. „[A]z, hogy egy külföldi, ráadásul a Banderista ukrán rezsim titkosszolgálatával működnek együtt bizonyos sajtóorgánumok, amennyiben a hír igaz, teljes mértékben kimeríti a hazaárulás jogi tényállását” – áll a hirdetéssel megtolt posztban. A bejegyzésben pedig egyenesen „a fasiszta ukrán rezsim ügynökeinek” nevezi a tényfeltáró központot.

Egyébként az általunk beazonosított támadásokban épp ez az „ügynök” keretezés jelent meg leggyakrabban, főként a vizsgált időszak alatt zajló, ellehetetlenítési törvénnyel kapcsolatos vitákban. A vizsgált hirdetések 75 százalékban vagy külföldi ügynököknek, vagy külföldi forrásokból élő és külföldi érdekeket szolgálóként írták le a megtámadott újságírókat vagy szervezeteket.

A legintenzívebb támadás épp a Fidesz központi oldalán jelent meg. Itt ugyanis szponzorált tartalomként is terjesztették Orbán Viktor 2025. március 15-i beszédét, melyben metaforikusan poloskának nevezett politikusokat, bírókat, újságírókat, civil szervezeteket és politikai aktivistákat. Ez az általunk használt besorolás szerint az ötödik, „erőszak” kategóriába tartozik – mivel szó szerinti és metaforikus erőszakra való utalást is tartalmaz. A Fidesz ezt a bejegyzést összesen négyszer szponzorálta, több tízezer forinttal.

Molnár Csaba, a Political Capital elemzője viszont arra figyelmeztet, hogy a Meta felületein a hirdetőknek ugyanúgy be kell tartaniuk a közösségi alapelveket, mint minden felhasználónak. Tehát például a hirdetések elviekben nem lehetnek gyűlöletkeltők, erőszakra uszítók, vagy kirekesztők. „A politikusok hirdetéseire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az összes többi hirdetőre” – teszi hozzá.

Az online politikai hirdetés vége?

A politikai szereplők és kapcsolódó szervezetek által finanszírozott, közösségi hálózatokon megjelenő hirdetések jelentős szerepet játszottak a közvélemény alakításában egész Közép-Európában. 2025 ősze viszont fordulópontot jelent: a Meta és a Google bejelentette, hogy nem fog többé politikai hirdetéseket megjeleníteni az Európai Unióban. Ezt a döntést azzal az új EU-rendelettel indokolták, amely szigorúan szabályozza a politikai reklámok célzását, finanszírozását és átláthatóságát.

A Google még szeptember második felében leállította a politikai reklámok megjelenítését. Ezzel együtt azonban törölte a Transparency Centerben található, az EU-ban szponzorált tartalmakra vonatkozó információkat is. Így ma már nem lehet visszakeresni, hogy ki, milyen politikai tartalomért és mennyit fizetett a platformjaikon.

„Október 6-a után (a Meta akkor állítja le a hirdetéseket) az organikus elérés kulcsfontosságú lesz. Erre nincs univerzális, bejáratott, vedd és vidd módszer” – mondja Molnár Csaba, a Political Capital elemzője. Szerinte a korábbi hirdetők megpróbálnak kidolgozni hatékonyabb módszereket, ami egy hosszabb, teszteléssel és folyamatos kísérletezéssel járó folyamatot jelent. „Az Orbán Viktor által megálmodott Harcosok Klubja is egy ilyen” – teszi hozzá.

Az elemző azonban azt is feltételezi, hogy megjelennek majd a tiltás ellenére is politikailag töltött hirdetések, amelyek valahogy átcsúsznak a platformok rostáján. „Ugyanakkor én arra számítok, hogy a viszonylag nagy figyelem miatt ezek nem fognak hosszú távon működni” – vélekedik Molnár.

Hegedüs Dániel, a German Marshall Fund regionális igazgatója azonban egy másik szempontra is felhívja a figyelmet. Szerinte a fizetett politikai hirdetések hiába állnak le, ha a közösségi hálózatok algoritmusa – nagyobb elérést biztosítva – maga is előnyben részesíti a polarizáló és gyűlöletkeltő narratívákat. Ha pedig ezek ellen nincsenek védelmi mechanizmusok, akkor a rendszer továbbra is ugyanolyan manipulálható marad. „Hogyha valaki kellő mennyiségű pénzzel, erőforrással és tudással rendelkezik, ugyanúgy létrehozhat egy három-, négy-, öt-, vagy akárhány ezer botból vagy mesterséges profilból álló hálózatot, és ugyanúgy lesz lehetősége arra, hogy az algoritmusok segítségével felerősítse a saját destruktív, kívülről befolyásoló antidemokratikus üzenetét” – figyelmeztet Hegedüs.

(A nyomozást a szlovákiai Ján Kuciak Oknyomozó Központ koordinálta, a lengyelországi Frontstory.pl, a csehországi Investigace.cz és a közép- és kelet-európai VSquare.org együttműködésével. Nyomozásuk elkészítését az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alap támogatása tette lehetővé.)

A Telex a magyar nyelvű, magyarországi vonatkozású rész másodközlője, az eredeti, angol nyelvű anyagot itt lehet elolvasni.