Kire szavazna Jézus?

Választások közeledtével keresztény és nem keresztény körökben egyre többen tudni vélik, hogy ha ma élne közöttünk, Jézus melyik pártra szavazna. Ezért nem szükséges nevesíteni a püspökkari körlevélben, hiszen amikor azt írják, „fontos, hogy továbbra is óvjuk és erősítsük az Isten rendelése szerinti házasság és család értékeit”, ezért fontos, hogy „a jövőért érzett felelősséggel vegyünk részt a közelgő országgyűlési választáson, valamint az ezzel egy időben tartandó népszavazáson”, akkor pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk (a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia nagyböjti körlevele ide kattintva olvasható teljes terjedelmében).

Néhány pap persze nem ennyire diplomatikus: kormánypárti szórólapokon vagy éppen kampányrendezvényeken szerepelnek „reklámarcként”, papi ruhában. Néhány napja például egy budai templomban hirdettek beszélgetős estet a gyermekvédelmi népszavazásról, amelyen egy katolikus pap és egy újságíró mondta el a gondolatait a fenyegető meleglobbi veszélyéről. A világhálón is megtalálható felvétel tanúsága szerint a fiatal atya nem hagyott kétséget afelől, hogy szerinte egy hívő katolikusnak hova kell húznia az X-et. A hívek soraiban ott ült Varga Judit miniszter is, nyilván szigorúan magánemberként.

Tényleg ilyen egyértelmű lenne a kérdés? El kell hogy keserítsek mindenkit: fogalmunk sincs, kire szavazna Jézus. Nem tudjuk. Tényleg nem.

És ennek két oka van. Egyrészt: ahogy olvassuk az evangéliumot, feltűnik, hogy Jézus nagyon is kerüli a konkrét politikai állásfoglalást. Pedig akkoriban a zsidó nép római fennhatóság – tehát megszállás – alatt volt. Sokan Jézustól azt is várták, hogy elhozza Izrael politikai szabadságát és függetlenségét. Adta volna magát, hogy Jézus felszólal a megszálló hatalom ellen, ez valószínűleg növelte is volna rajongóinak a táborát. Mégis, amikor megkérdezték, hogy fizessenek-e adót a császárnak, a válasza így hangzott: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” (Máté 22,21).

Még Heródesről sem nagyon nyilatkozott, igaz, vele szemben volt egy-két csipkelődő megjegyzése, de semmi több. Tehát mondhatjuk, hogy Jézus nagyon is tudatosan kimaradt a konkrét pártpolitikából – valószínűleg ma is ezt tenné.

Úgyhogy jó lenne, ha mi sem rángatnánk őt bele.

Másrészt: sokszor hangoztatott érv, hogy arra kell szavazni, aki a keresztény értékeket képviseli. Ezzel a szemponttal katolikus papként egyetértek. A problémám csupán az, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy a jelenlegi politikai formációk közül ki képviseli a keresztény értékeket valójában. Nem szóban, nem beszédekben idézett bibliai mondatokban, hanem a gyakorlatban. Személyes véleményem szerint egyik sem – és a Szemlélek friss felmérése szerint rengetegen ugyanígy látják.

Megjelennek bizonyos pontok minden párt programjában, amelyekkel egyet tudunk érteni, de olyan párt nincs, amelyre lelkiismeret-furdalás nélkül lehetne szavazni.

Ez van. 2022 „keresztény Magyarország”. A jelenleg kormányzó pártformáció gyakran hivatkozik ugyan a kereszténységre, de az ő szavukkal élve nem azt kell nézni, amit mondanak, hanem amit tesznek.

Az elmúlt hetek politikai vitáiban általában a homoszexualitás és a melegházasság elutasítása jelenik meg legfőbb keresztény értékként. Ezt vajon melyik alulképzett teológus állapította meg? Pedig sok keresztény ennek alapján keres magának pártot. A homoszexualitásról önmagában a Biblia mindössze hét alkalommal beszél. Igaz, nem megengedőn, de mondjuk a lopást, a hazugságot, a gyűlöletkeltést, mások becsületének lábbal tiprását annyira fontosnak tartja, hogy ezeknek a bűnöknek még a tízparancsolatban is helyet szentel a zsidó-keresztény tanítás. Emellett éles szemű és tájékozott állampolgárok felfedezhették, hogy a melegházasság engedélyezése egyedül a Magyar Kétfarkú Kutya Párt programjában szerepel.

Bár az összellenzéki összefogás jelöltjei közül néhányan beszélnek róla, de a programban nem kapott helyet ez a törekvés. Ami azt jelenti, hogy ha egy keresztény személy emiatt érzi egyértelműnek a választást, akkor megint csak téved, hiszen elviekben csak a kétfarkúakkal lehetne problémája. Ha pedig keresztény értéknek vesszük a szeretetet, a békét, a társadalmi igazságosságot, a szegények segítését, az igazmondást, a mások (akár politikai ellenfelek) tiszteletét, az emberi méltóság védelmét véleménykülönbség esetén, a lopás és a korrupció elutasítását, és keresztényellenesnek ezek ellentettjét, akkor újra csak azt látjuk, hogy a kérdés izgalmasabb, mint gondolnánk.

Mi a konklúzió? Egy keresztény ne is vegyen részt a választáson?

A kérdés nem ilyen egyszerű. Az egyháznak kétezer éve az az álláspontja, hogy a keresztény hitnek a társadalmat is formálnia kell. Nekünk, keresztényeknek, kötelességünk tenni azért, hogy a politikai életben minél inkább megjelenjenek az evangéliumi szempontok, még akkor is, ha tökéletesen ez soha nem fog megtörténni. Választópolgárként annyit tehetünk, hogy négyévente a szavazatunkkal támogatjuk azokat a politikusokat, akik véleményünk szerint legközelebb állnak a mi értékeinkhez. Csak ne gondoljuk, hogy ez olyan nagyon egyértelmű választás!

Ez a cikk a Telex és a Szemlélek magazin együttműködésének keretében készült. Ha szívesen olvasna hasonló írásokat, kattintson a Szemlélek oldalára!