A pápa, akire figyelnek még a pápatagadók is

2021. szeptember 08. – 13:07

frissítve

A pápa, akire figyelnek még a pápatagadók is
Ferenc pápa köszönti Antje Jackelen svéd püspököt ökumenikus ima közben a lundi székesegyházban 2016. október 31-én Lundban, Svédországban – Fotó: Vincenzo Pinto / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és ennek kapcsán Ferenc pápa magyarországi látogatása katolikus esemény, de a protestáns egyházak és emberek sem mehetnek el mellette figyelem nélkül. Gundel Takács Gábor protestánsként mondja el a véleményét a pápalátogatásról, és hogy miért tartja különlegesnek Ferenc pápát.

Az eucharisztia során Jézusnak a kenyérről és borról az utolsó vacsorán mondott szavait és cselekedeteit ismétlik meg liturgikus módon. Minden keresztény felekezet szentségnek tekinti. Az eucharisztia szó jelentése hálaadás, oltáriszentségnek is nevezik. A római katolikus egyház hét szentsége közül a legfelségesebb. Az eucharisztikus kongresszus célja az oltáriszentség iránti tisztelet kifejezése és az abban való elmélyülés, az eucharisztia megismerését, szeretetét és tiszteletét előmozdító katolikus összejövetel. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kifejezetten és kizárólag római katolikus esemény, mivel az értelmezésben jelentős különbség van az egyes egyházak között – még a protestantizmuson belül is.

Nagyon leegyszerűsítve és a liturgikus, illetve egyéb teológiai különbségektől eltekintve a katolikusok szerint az eucharisztikus kenyér és bor ténylegesen Jézus Krisztus teste és vére, és a miséknek állandó eleme az eucharisztikus liturgia, habár ostya formájában a hívek kivételes esetektől eltekintve csak a kenyeret veszik magukhoz. A protestánsok általában csak a nagyobb ünnepeken veszik a kenyeret és a bort, amely az evangélikusok szerint nem ténylegesen Krisztus teste és vére, de Krisztus valóságosan jelen van a szertartás során, míg a reformátusok szerint még erről sincs szó, a hívő lélekben azonosul Krisztussal, azaz ily módon van része Krisztus áldozatában.

Egyáltalán nem megszokott, hogy a pápa részt vegyen a kongresszuson, holott az már 1881 óta számít világeseménynek.

Ám Ferenc pápa jelenléte nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok számára is figyelemfelkeltő, hisz számos olyan reformtörekvése van, jónéhány olyan kérdést tematizált, ami a katolikusok között komoly vitát generált, a protestánsok számára azonban magától értetődő.

A protestáns egyházak nem ismerik el a pápaság intézményét, a római katolikus egyház csalhatatlan és egyedül üdvözítő voltának ellentmondanak, és nem fogadják el, hogy az egyházon kívül nincs üdvösség. Ebből következően nem ismerik el a csalhatatlan pápát, a püspökök főhatóságát, és egyebek mellett Szűz Mária és a szentek segítségét, valamint a miseáldozatot sem.

A reformáció korában a pápa, a főpapok gyakran világi hatalmasságok, földesurak voltak. A katolikus egyház tevékenysége politikai és gazdasági szempontból is jelentős mértékben szolgált egyéni, világi érdekeket. Mindez olyan vadhajtásokhoz vezetett, mint a pénzért árult bűnbocsánat. Olyan mélyen hívő emberek, mint Luther Márton, aki szerzetes, teológus és a wittenbergi egyetem professzora volt, szembefordultak ezzel a folyamattal. Luther korántsem akart új egyházat alapítani, a katolicizmust akarta megreformálni. Ezt írta: „Az egyháznak szüksége van a reformációra. Ez azonban nem lehet egyetlen ember dolga, sem a pápáé, sem a bíborosoké, hanem az egész földkerekségé, sőt egyedül Istené.”

Ez teszi érthetővé a szembefordulást a hierarchikus renddel és az „apostoli folytonossággal”, a papszenteléssel. Épp ezért nincs a protestáns egyházaknak pápájuk, aki – mint ahogy azt a katolikusoknál később az I. Vatikáni Zsinat kihirdette – tévedhetetlen hit és erkölcs dolgában, és a protestáns lelkészeket sem szentelik fel, hanem megbízzák vagy választják. A protestáns egyházak nemzeti alapon szervezettek, országonként egymástól független hálózatot alkotnak. Magyarországon az egyházak élén határozott időre megválasztott lelkészi és világi elnökök állnak, de szervezeti kérdésekben az egyes protestáns egyházak között is vannak kisebb különbségek. A nemzeti egyházak világszervezetbe tömörülnek, amelynek elnöke és főtitkára van, és a működése sokkal inkább emlékeztet egy nemzetközi szövetség, mint a katolikus egyház működésére.

A pápaság elutasítása a protestantizmusban öt tételben – Solában – fejeződik ki:

  • Sola scriptura – csak az Írás – azaz csak a Biblia az alapja a keresztény tanításnak.
  • Solus Christus – csak Krisztus – azaz csak Krisztus áldozata miatt van üdvösségünk, nincsenek más üdvözítő utak, mint a szentek közbenjárása, vagy a rituális tettek.
  • Sola fide – csak hit – azaz csak hit által tudja az ember megragadni Krisztus áldozatának lényegét és így az üdvösséget, nem üdvözítő tettek révén.
  • Sola gratia – csak kegyelem – azaz csak Isten kegyelme által van az embernek megváltása, üdvössége; érdemei nincsenek.
  • Soli Deo gloria – csak Istené a dicsőség – azaz mindazt, amit az ember keresztényként tesz nem tulajdoníthatja magának.

Mindazonáltal egy gondolkodó ember nem teheti meg, hogy függetlenül a hitbéli különbségektől olyan nagy tudású, bölcs emberek gondolatait, mint a pápa, de mondhatnám a dalai lámát is, ne hallgassa meg és ne gondolja át.

A protestáns mentalitást amúgy is sokkal inkább az aktív, gondolkodó, mint a passzív, elfogadó hitélet jellemzi. Ferenc pápa tevékenysége a protestantizmus szempontjából különösen figyelemre méltó. Pápasága kezdetén adott egy 30 oldalas interjút a Civita Cattolica című jezsuita folyóiratnak, amelyben az összes aktuális egyházi kérdésre kitért. Beszélt a testületi vezetésről, a nőknek az egyházban betöltött szerepéről, az elváltak és újraházasodottak befogadásáról, az abortuszról és a homoszexualitásról is.

„Új egyensúlyt, új magatartást” szorgalmazott, amellyel nyitni akar azok felé, akik eddig úgy érezték, hogy nincs helyük az egyházban.

Az a megállapítása is figyelemfelkeltő volt, hogy első az Evangélium, és csak utána jön a doktrína. Mindezek természetesen heves vitákat robbantottak ki, sőt, a hírek szerint 2017-ben már az őt támogató bíborosok egy része is fontolóra vette, hogy lemondásra szólítsák fel. De ezeken kívül is vannak olyan témák a katolikus egyházon belül, amelyek jelentős változást jelentenének, ugyanakkor messze nincs egyetértés és még a reformer Ferenc pápa sem feltétlen támogatja ezeket – ilyen például a cölibátus kérdése.

Vajon egy új reformációnak vagyunk a szemtanúi? A protestáns hívők számára ugyanis egyértelmű, hogy az Evangélium a lényeg, és nem a doktrína. Teljesen normális, ha egy lelkipásztornak családja van. Nincs abban semmi különös, ha egy nő a lelkipásztor, és ő tartja az istentiszteletet, ő adja úrvacsorakor a kezünkbe a kenyeret. A lelkipásztorok házasságának felbontása fegyelmi vétség, de csak akkor felróható, ha a lelkipásztor önhibájából következett be és így is csak a legsúlyosabb esetek járnak ún. palástvesztéssel. Ezzel szemben a katolikus egyház nem ismeri a válást – bár bizonyos esetekben kivételt tesz.

A kivételek azonban elég jelentős mértékben elterjedtek, azaz már-már gyakorlattá vált, ugyanakkor visszaélésekre adnak lehetőséget és ez az, ami olyan mértéket öltött, ami Ferenc pápát újabb változtatásokra késztette. 2015 végén két apostoli levelében a semmisségi eljárás leegyszerűsítéséről, felgyorsításáról, az érintettek által fizetendő összeg csökkentéséről határozott.

2017-ben pedig egy pápai leirat bizonyos körülmények esetén lehetővé tette az újraházasodottaknak (korábbi házasságuk érvénytelenítése nélkül) a szentáldozást. Emiatt komoly bírálatok érték Ferencet: a világ 20 országából 62 katolikus pap és tudós összesen hét „téves és eretnek propozíciót” rótt fel a pápának, és néhány bíboros is lázadni kezdett a nyilvánosság előtt.

Holott a pápa valójában csak utánament az addigra tulajdonképpen kialakult gyakorlatnak és az újraházasodottak szentáldozáshoz járulásának elfogadásával is már egy sok egyházmegyében bevett gyakorlatot hagyott jóvá. A protestánsok számára ugyanakkor ez nem probléma. Épp ezért figyelemre méltó mindaz, ami jelenleg a katolikus egyházban folyik és különösen érdekes Ferenc pápa ebben betöltött szerepe.

Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke már 2017 februárjában arról beszélt egy Origo-interjúban, hogy „Akár Ferenc pápa is lehet egy új Luther. A pápa mer szakítani a konvenciókkal, és meg mer kérdőjelezni évszázadosnak hitt dogmákat. Egyfajta reformációt szeretne véghezvinni a jelenlegi katolikus egyházban. Luther Márton is része akart maradni az akkori egyháznak, azonban kiátkozták. Addig azonban komolyan vette a szerzetesi fogadalmát és az egyház tanításait. Nyilván Ferenc pápa is belülről akarja megújítani az egyházat, de azt csak a jövő mutatja meg, hogyan lehet ezeket az átalakításokat végrehajtani.” Azóta is aktuálisak ezek a gondolatok.

Mindazonáltal a katolikus és protestáns közeledés kezdete nem Ferenc pápához köthető. XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinat keretében a római katolikus egyház hitbeli és liturgiai megújulását, valamint a többi egyház felé való közeledésének a kérdését is felvetette. Ettől kezdve rendszerszintűvé vált az evangélikusokkal való párbeszéd. Mindennek a csúcspontja az 1999-es megállapodás volt, amikor kölcsönösen visszavonták a felek a másik kiátkozását. 2017-ben, a Reformáció 500 emlékév nyitóeseményén a svédországi Lundben a Lutheránus Világszövetség vezetői és Ferenc pápa közösen emlékeztek meg a reformációról. Egy állásfoglalást is aláírtak, ahol a pápa partnerként, és nem mint kiszakadt felekezetet fogadta el az evangélikus egyházat. Az Eucharisztikus Kongresszus során is találkozik a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának képviselőivel és Magyarország zsidó közösségeivel. A tizenöt fős delegáció tagjai a MEÖT tizenegy tagegyházának képviselői, valamint Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinata lelkészi elnöke, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök püspöke, továbbá két ortodox egyházi vezető is.

A kereszténység szempontjából tehát – legyen valaki katolikus vagy protestáns – fontos és valószínűleg nagy jelentőségű időket élünk. Tekintsük Ferenc pápát akár hit és erkölcs dolgában tévedhetetlennek, vagy csak egy nagy formátumú, a világra és a kereszténységre nagy hatással bíró személyiségnek, nem tehetjük meg, hogy nem veszünk róla, a gondolatairól és a tevékenységéről tudomást.

A szerző a Szemlélek Magazin munkatársa. Ha szívesen olvasnál hasonló írásokat, kattints a Szemlélek oldalára!

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Telex véleményét. A Telexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!