2025. február 24. – 15:41
Vasárnap szövetségi törvényhozási választásokat tartottak Németországban, ahol a rekord, 84 százalékos részvétel ellenére a nagy meglepetések elmaradtak, hiszen a végeredmény csak minimálisan tért el az előzetesen várttól. A közvélemény-kutatások ugyanis már a tavalyi EP-választások óta folyamatosan az eddig ellenzékben lévő, mérsékelt jobboldali Kereszténydemokrata Unió és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió pártszövetségét (CDU-CSU) tartották a legerősebbnek.
A választásokat végül a szavazatok 28,6 százalékával nyerték meg. A második a szélsőjobboldali, migrációellenes Alternatíva Németországért (AfD) lett, története során először meghaladva a 20 százalékot, míg a baloldali szociáldemokraták (SPD) 1887 óta a legrosszabb eredményét érte el 16,4 százalékkal.
A választókerületek majdnem felében a CDU jelöltjei nyertek, a 299-ből 143-ban ők végeztek az első helyen, ráadásul a velük pártszövetségben lévő, és csak Bajorországban induló CSU az összes kerületét, mind a 47-et megnyerte. A második helyezett AfD ettől nem sokkal maradt el, és a volt NDK területén 46 kerületet nyert meg, csak háromban nem az ő jelöltjük szerezte meg az első helyet. Erfurt, Lipcse és Potsdam kerületein kívül viszont sok esetben még megszorongatni sem sikerült őket.
Viszont a német választási rendszerben az idei évtől az, hogy valaki megnyer egy egyéni választókerületet, még nem juttatja be automatikusan a Bundestagba. A korábbiakkal ellentétben ugyanis a testület létszáma maximálva van a teljes arányosság elérése érdekében. Ez azt jelenti, hogy amelyik párt több egyéni mandátumot szerez, mint arra a tartományi eredménye feljogosítaná, akkor a választási eredmény alapján legrosszabbul teljesítő, de győztes egyéni jelöltek sem jutnak be a parlamentbe.
A mostani választáson 23 ilyen jelölt nem lesz végül képviselő, annak ellenére, hogy a kerületét megnyerte.
A legtöbb ilyen induló a győztes CDU-ból került ki, közülük 15-en nem jutottak mandátumhoz, míg a törvénymódosítás ellen leghangosabban fellépő CSU-nak „csak” három jelöltje járt ugyanígy, de az AfD-ből is négy győztes jelölt nem lesz a Bundestag tagja. A törvényt amúgy szorgalmazó SPD csupán egy brémai jelöltet veszített ezzel a rendszerrel.
A legtöbb szavazatot kapott pártszövetség legjobb eredményeit a CSU érte el Bajorországban, hiszen ott 35-40 százalékát kapták meg listán is a voksoknak. A CDU legjobban a hagyományosan jobboldali területnek számító Baden-Württemberg, Hessen és Rajna-vidék-Pfalz tartományokban, illetve Észak-Rajna-Vesztfália vidéki területein szerepelt, habár ez utóbbi ipari területei sokkal inkább a baloldal bástyájának számítanak.
Az urbánusabb területeken most is alacsonyabb támogatottsággal rendelkezett. A jobboldal korábban sem szerzett túl sok támogatót a jóval kevésbé vallásos keletnémet tartományokból, és ez az SPD támogatottságának összeomlása után sem változott.
A 2021-es, egyébként történelmi mélységet jelentő eredményéhez képest a CDU-CSU majdnem mindenhol képes volt átlagosan 5-6 százalékponttal növelni a támogatottságát, de a legjobban a korábban is már felsorolt tartományok egyes kerületeiben tudott jól szerepelni.
A győzelem ellenére viszont számos kerületben csökkent a támogatottsága, ráadásul olyan területeken is, ahol egyébként az egyéni győzelmet megszerezték. Ez főleg Bajorországban és Észak-Rajna-Vesztfáliában volt jellemző, de számos keletnémet kerületben is arányaiban kevesebb szavazót gyűjtött, mint négy éve.
Az idei választás egyik fő üzenete, hogy az AfD a keletnémet tartományokban lényegében egyeduralkodóvá vált. Arra már a korábbi tartományi és EP-választások eredményeiből is számítani lehetett, hogy a radikális párt keleten a legtöbb kerületet meg fogja nyerni. Az viszont még így is komoly erődemonstrációnak számít, hogy jelöltjeikre és a listájukra leadott voksok aránya 40-50 százalék körül alakult, ezzel pedig 15-20 százalékponttal megelőzte az éppen aktuális másodikat.
Ráadásul, ha a térképre rátekintünk, akkor a nyugati országrészekben sem ritka a 20 százalék feletti támogatottság. Így kijelenthető, hogy az AfD ugyan továbbra is a legnagyobb arányban a keletnémet elégedetlenségből nyeri erejét, a retorikájukra már nyugaton is egyre inkább fogékonyak.
A helyzetet pedig tovább árnyalja a párt támogatottságának változástérképe, mely valóban a legnagyobb növekedést a keletnémet kerületekben mutatja, de egy-két kivételtől eltekintve szinte a teljes nyugati országrészben 10-15 százalékpont az AfD szavazótáborának bővülése.
Az SPD történelmi vereségének tekinthető választáson a párt támogatottsága lényegében beszorult Alsó-Szászország területére. Ezen kívül csak Duisburg környékén és a Saar-vidéken találunk olyan kerületeket, ahol a szocdemek támogatottsága meghaladja a 20 százalékot. Pedig utóbbi területen inkább a 40 százalék feletti támogatottság volt korábban jellemző.
Az Olaf Scholz által vezetett SPD támogatottságának összeomlását legjobban a szavazatarányuk változástérképe mutatja meg. Ezen látható, hogy a korábban már emlegetett Saar-vidéken és a keletnémet tartományok jelentős részén 15 százalékpontot meghaladó a párt népszerűségének visszaesése, melyből egy jelentős részt az AfD profitált.
A parlamenti pártok támogatottságának területi eloszlásai közül a legnagyobb különbségek mindenképpen a Zöldek esetében fedezhetők fel, hiszen a párt szavazóinak egy jelentős része nagyvárosokban lakik, és azon belül is inkább az ország nyugati részén lévőkben. Míg például a keletnémet tartományok vidéki területein szinte egyáltalán nincs szavazójuk, addig a nyugati nagyvárosokban nem egy kerületben egyéni győzelmeket ünnepelhettek.
A Zöldek a négy évvel ezelőtti sikerükhöz képest szinte mindenhol visszaestek, de a legnagyobb szavazóvesztést Alsó-Szászország és Schleswig-Holstein tartományokban, illetve Baden-Württembergben szenvedték el. Egy későbbi térképen majd azt is látni lehet, hogy mely pártnak a javára. Jól szerepeltek viszont a bajor nagyvárosokban és egy-két keletnémet centrumtérségben is, például Drezda, Lipcse vagy Erfurt esetében.
A keletnémet kommunista pártból alakult radikális baloldali Linke politikai formációt már sokszor temették, de az idei választás véghajrájában nagyon sok támogatót gyűjtött. Ez nem kis részben volt köszönhető a CDU és az AfD egy hónappal ezelőtti együtt szavazásából származó felháborodásnak és a női szavazókat megszólítani képes Heidi Reichinnek TikTok-kampányának. A párt hagyományosan továbbra is a keletnémet tartományokban erős, de ahogy ezt a következő térképen is látni fogjuk, a népszerűsége a legnagyobb mértékben pont a nyugati országrészben nőtt.
A négy évvel ezelőtti teljesítményéhez képest a Linke ugyanis a legtöbb új szavazót Schleswig-Holstein, Alsó-Szászország és Észak-Rajna-Vesztfália tartományokból tudta gyűjteni, de növelte támogatottságát Baden-Württembergben is. Ezen kívül pedig Berlin 1990-es újraegyesítése óta először történt meg, hogy a párt kapta a legtöbb szavazatot – a választói magatartás térbelisége ráadásul teljesen kirajzolja a berlini falat.
A szövetségi törvényhozásba végül nem jutott be a korábbi kormányt szétrobbantó FDP – akinek vezetője, Christian Lindner vissza is vonul a politizálástól –, illetve a korábban a Linkéből kivált Sahra Wagenknecht által vezetett BSW is csak hajszállal maradt el a küszöbtől. A két párt kiesése miatt a CDU-CSU-nak és az SPD-nek elegendő mandátuma van egy kétpárti nagykoalícióhoz, amilyenre korábban többször is volt már példa. Az eredményeknek azonban mégsem ők, hanem az AfD örülhet a legjobban, hiszen egy olyan szintet sikerült átütnie, amellyel már nagyon nehéz lesz őket és az őt támogatók tömegeit „tűzfal” mögé zárni.
