2024. november 4. – 20:10
Egy nap van hátra a keddi amerikai elnökválasztásig, és miközben több mint 76 millióan – akár a szavazók közel fele – előre leadta szavazatát, a felmérések alapján könnyen lehet, hogy a demokrata Kamala Harris és a republikánus Donald Trump közti küzdelem csak néhány százezer szavazaton múlik majd a mindent eldöntő csatatérállamokban. Ebben a versenyben pedig kulcskérdés, hogy az egyes jelöltek mely addig bizonytalan (vagy akár korábban a másik párt jelöltjére szavazó) társadalmi csoportot tudják megszólítani.
Látszik, kiket próbálnak elérni
A pártpreferenciákat mérő adatsorok mögötti összefüggések megértéséhez két dolgot érdemes szem előtt tartani. Egyrészt, hogy az egyes társadalmi csoportokban nagyon más a különböző jelöltek és pártok támogatottsága, mely idővel amúgy változhat. Másrészt ezen társadalmi csoportok népességen belüli aránya és földrajzi elhelyezkedése is rendkívül változatos, és szintén folyamatosan alakul.
A Republikánus Párt az 1960-as évek óta hagyományosan jól szerepelt a felsőfokú iskolai végzettség nélküli, fehér népesség körében, erre a társadalmi törésvonalra pedig Trump csak ráerősített az üzeneteivel. Olyan helyeken is megszólította őket, amelyek korábban még demokrata fellegváraknak számítottak. Az amerikai társadalomban az arányuk azonban évről évre csökken, és a legutóbbi népszámláláskor ment be először 40 százalék alá. A társadalmi csoport csökkenése földrajzilag nem egyenletes, például a csatatérállamok közül gyorsabb ütemben zajlik Wisconsinban és Michiganben, mint Pennsylvaniában.
A republikánusok ezért egyre inkább nyitottak a színes bőrű szavazók, főleg a latinók és a fiatal fekete férfiak felé. Trump a korábbiakhoz képest jobban állt a latinók és a feketék között is. Harrisnek október elején a közvélemény-kutatások adatai szerint relatíve nagy volt a lemaradása Biden 2020-as eredményéhez képest a fekete szavazók között, de több felmérés szerint aztán sikerült ledolgoznia hátrányát.
A négy évvel ezelőtti helyzethez képest, amikor a latinók 61-36 százalék arányban támogatták Bident, a New York Times/Siena október eleji felmérésében 56 százalék mondta, hogy Harrisre, 37 százalék, hogy Trumpra szavazna. Az ABC News/Ipsos felmérésében viszont azt írták, hogy október elején még 55-43 százalék volt Harris előnye a hispánok között, míg október végén már 64-34 százalékot mértek. Így az elnökválasztás egyik nagy kérdése lesz, hogyan alakulnak a latinók szavazatai.
A Trump-kampány a hajrában sokat tett fel a fiatal férfiak szavazataira, miközben a demokraták viszont elnyerik a főiskolai végzettséggel rendelkező választókat a republikánusoktól, különösen a fehérek voksait. Biden 2020-as eredményéhez képest Harris különösen a diplomás fehér nők körében vált népszerűvé.
A szavazás szempontjából fontos társadalmi csoportot képeznek a szuburbán térségben élő nők, akikről egyik Elektor műsorunkban is beszéltünk. Trump előtt a körükben jobban teljesítettek a republikánusok, viszont az ő megjelenésével, retorikájával és az abortusz tematizációjával egyre inkább sikerült eltaszítania őket a jobboldaltól. 2016-ban Hillary Clinton még vesztett az elővárosokban, viszont 2020-ban Biden már 2 százalékpontos előnyt tudhatott magáénak.
Az ő szavazataik kulcsfontosságúak a csatatérállamok megnyeréséhez, akár az északkeleti rozsdaövezeti, akár a napfényövezeti államokról beszélünk. Nem véletlen, hogy Harris a korábbi republikánus alelnök Dick Cheney lányával, Liz Cheney-vel pont ezeken a területeken kampányolt.
A szavazói csoportok tényleges elmozdulásait viszont majd a választási eredmények és a különböző társadalmi mutatók közötti összefüggések elemzésével lehet kimutatni. A továbbiakban a korábbi három elnökválasztás eredményeit alapul véve elemezzük a republikánus szavazóbázis átalakulását.
Barack Obama után Donald Trump
Az Egyesült Államok első fekete elnöke, Barack Obama meggyőző fölénnyel győzött először 2008-ban John McCain arizonai szenátor, majd 2012-ben Mitt Romney korábbi massachusettsi kormányzó, mostani utahi szenátor ellen. Obama színre lépése közvetlenül a 2008-as ingatlan- és pénzpiaci világválság után, a pénzügyi piacok megrendszabályozásának ígéretével indult. Nem véletlen tehát, hogy a válság által leginkább érintettek tömegesen fordultak a demokrata elnökjelölt felé.
Az ígéreteinek jelentős része ezen a téren azonban megvalósítatlan maradt, főleg a válságot okozók felelősségre vonásának vagy a reálbérek növekedésének kérdésében. 2016-ban a Trumpra szavazók 9-14 százaléka (5,7 millió választó) négy évvel korábban még a demokrata elnökjelöltet támogatta. Közöttük felülreprezentáltak voltak a középnyugati, fehér, munkásosztálybeli amerikaiak, akiknek az egyre rosszabb gazdasági helyzetét Obama korábban még képes volt tematizálni McCainnel vagy Romney-val szemben. Trump viszont sokkal hatékonyabban tudta ostorozni a gazdasági nehézségeket az egyértelműen a politikai elit tagjaként feltűnő Hillary Clintonnal szemben.
Trump nem forgatta fel gyökeresen az amerikai választói tömböket, viszont támogatottságának területi eloszlása csak mérsékelten hasonlított a korábbi republikánus jelöltekéhez, mivel olyan területeken stabilizálta és növelte a támogatottságát, amelyeken addig kiegyenlítettebb párharc volt jellemző.
Ezt mutatja a következő ábra, melyen az amerikai megyéket jelöltük aszerint, hogy hogyan szerepeltek ezekben a republikánus elnökjelöltek 2000 és 2012 között (vízszintes tengely), és ehhez képest Trump milyen eredményt ért el (függőleges tengely). Trump a leginkább az átló feletti megyékben növelte a támogatottságát, és ezek pont azok a területek, ahol már előtte is 40-70 százalékos támogatottsága volt a korábbi jelölteknek. A függőleges vonal az előző négy elnökjelölt országos támogatottságának átlagát szimbolizálja.
Az előző ábrán az átlótól felfelé legtávolabb eső megyéket ábrázoltuk a következő térképen piros színnel, mely elég plasztikusan jelöli ki a középnyugat államainak megyéit. Itt szerezte a legtöbb új támogatót Trump, nem kevés helyen 10 százalékponttal többet, mint előzőleg Romney. Mindezek mellett a 2016-os választási eredmény a politikai polarizáció irányába hatott, hiszen a nagyvárosok a lenti térképen kéken világítanak, jelezve, hogy a választási vereség ellenére Clinton ezeken a helyeken tudta növelni támogatottságát. Ebből csak Utah állam lóg ki, ahol a helyi Romney korábbi eredményét nem tudta hozni Trump, viszont az elektori szavazatokat így is begyűjtötte.
Arra a kérdésre, hogy mi köti össze a középnyugat államait, a következő két térkép tud választ adni. Egyrészt a már korábban emlegetett ipari dolgozók aránya jól lefedi a Trumpra leadott többletvoksok területét, annyi kiegészítéssel, hogy a déli államokban is jelentős a számuk, ahol nem erősödött 2012 és 2016 között Trump, mert már eleve a republikánusok voltak többségben.
A kép tovább árnyalódik, ha megnézzük a jövedelmek földrajzi eloszlását. A következő térképen a háztartások mediánjövedelmét ábrázoltuk, melyből látható, hogy a korábban megjelölt – republikánus irányba forduló – területek nem a legszegényebb térségek közé tartoznak. A legszegényebb és fehérek által lakott déli megyékben már a demokraták 70-es és 80-as évekbeli neoliberális fordulata óta a Republikánus Párt dominál. Ezzel szemben a magasabb jövedelemmel és ipari munkássággal rendelkező középnyugaton szerezte a legtöbb új szavazóját Trump.
Viszont belenagyítva látható, hogy ezeken a területeken is az államon belüli relatíve alacsonyabb jövedelemmel rendelkező megyék fordultak leginkább a republikánusok irányába. Ráadásul, ha a szavazókörök szintjére nézünk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy Trump a városokban is jobban teljesített azokon a rozsdaövezeti területeken, ahol a kékgalléros munkásosztálynak a leginkább csökkent az életszínvonala.
A támogatottságának növekedése nem sok megye eredményét fordította át, de pont azokat igen, amelyek elengedhetetlenek voltak a győzelem szempontjából. A körülbelül 3200 megyéből Trump több, mint 200 olyanban győzött, ahol négy évvel korábban még Obama kapta a legtöbb szavazatot. Ezek a térképen sötétpirossal vannak ábrázolva.
Ezekből pedig sok volt három olyan államban (Iowa, Michigan, Wisconsin), amelyek közül az utóbbi kettő most is csatatérnek számít. Iowa esetében már egyértelműen a republikánus elnökjelölt tűnt az esélyes befutónak, noha pont szombaton érkezett egy olyan felmérés, amely Harris minimális előnyét mutatta.
Annak ellenére, hogy a déli államok többsége folyamatosan republikánus győzelmeket hoz, egy Mississippi állam nyugati részén és attól egészen Észak-Karolináig húzódó köríves sávban demokrata megyéket találunk. Ennek a mintázatnak geológiai és természetföldrajzi alapjai vannak, a krétakori üledéken nagyon jó minőségű fekete, csernozjom talajok alakultak ki. Ezeken a földterületeken aztán nagy farmgazdaságok létesültek, ahol a rabszolgatartás aránya jóval magasabb volt az 1800-as évek közepén. Georgia rendkívül szegény vidéki térségeiben alacsony volt a társadalmi mobilitás, a fekete népesség aránya pedig ott maradt magas, ahol a rabszolgatartás volt a jellemzőbb. Az pedig a választási eredményekből is látszott, hogy a fekete lakosság továbbra is nagy arányban támogatja a Demokrata Pártot.
Joe Biden győzelme
2020-ban, a Covid évében Joe Biden aztán győzni tudott Trump ellen, ami többek között a nagyvárosok magas részvételével is összefüggött. Így hiába szerzett Trump 10-20 százalékponttal több szavazót a mexikói határvidéken vagy Utah államban és tartotta meg a támogatóinak a többségét a középnyugaton, a részvételtől addig távol maradt új szavazók sokkal inkább Bident támogatták.
Egy, a Political Science Research and Methods című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány alapján négy ügy mozgósította Biden irányába a szavazókat: a legfelsőbb bíróság újabb konzervatív tagjának kinevezése körüli viták, a gazdaság helyzetével kapcsolatos aggodalmak, az egészségügy és a migráció. A kutatás kimutatta, hogy a különböző szakpolitikai ügyek igenis megmozgatják a szavazók tömegeit, habár jelen esetben ez pont a szekértáborok további megerősödéséhez és a polarizáció folytatódásához vezetett.
A város-vidék ellentét is hangsúlyosabb lett 2012 és 2016 között. Már az Obama–Romney párharcnál is 42,6 százalékot ért el a republikánus jelölt a városokban, vidéken viszont 60-at. Ez a különbség 41-67-re nőtt Trump 2016-os színre lépésével. 2016 és 2020 között pedig az olló még tovább nyílt.
A republikánusok hat százalékpontot javítottak vidéken, miközben a városokban csak két százalékpontos volt a visszaesésük. Ez azért nem okozott nagy gondot a Demokrata Pártnak, mivel a szavazók több mint a fele nagyvárosi megyében él, míg vidéki megyékben 14-15 százaléknyian laknak. 2020-ra pedig tovább nőtt a városi lakosság aránya a szavazók között.
Külön ki kell emelni a város-vidék közötti elővárosi kategóriát (a térképen a 2-es és 3-as kóddal jelölt megyék), ahol viszont sokkal kiegyenlítettebb a két párt csatája. Trump 2016-ban jobban szerepelt ezeken a részeken, mint republikánus elődje, viszont 2020-ra ismét 1,7 százalékponttal csökkent a támogatottsága. Most az az egyik legnagyobb kérdés, hogy ezekben hogyan szerepel majd Kamala Harris, hiszen átbillenthetik az egyes államok eredményét is.
Így ha valaki a szavazatszámlálás alatt böngészni szeretné az adatokat, akkor érdemes lesz figyelnie az elővárosi területek eredményeire.
Az amerikai elnökválasztásról szóló cikkeinket, műsorainkat és a választási előzetes térképünket itt találják a mellékletünkben. A csatatérállamokban az előrejelzéseket lenti térképünkön is megnézhetik, ahol hexagonális nézetre is lehet váltani:
Élő Elektor műsorunkban is elemeztük vasárnap este a keddi elnökválasztáson Harris és Trump esélyeit, és arról is szó volt, mikre kell majd figyelni. Ezt itt tudják visszanézni:
