Jó ma egy mini kilátó, így holnap is lesz túzok

Nem kevés élcelődés tárgya lett néhány olyan kilátó, amelyet a Kiskunsági Nemzeti Park állított fel pusztai élőhelyek közelében. A pár méter magas kilátópontoknál azonban felesleges lenne lenyúlt pályázati pénzeket vagy bornírt tervezést sejteni, ahová épültek, ott ezeknél nincsen jobb és szakszerűbb megoldás. A védendő és bemutatandó természeti értékek és az emberek is jól járnak velük.

Ha nincs a lombkorona nélküli lombkoronasétány Nyírmártonfalván, akkor valószínűleg ezek a kilátók sem tűntek volna föl senkinek, noha egészen más a rendeltetésük és a finanszírozási modelljük.

Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) környezeti neveléssel és ökoturizmus-fejlesztéssel is foglalkozó szóvivője szerint ez is tipikusan az a – sajnos gyakori – eset, amikor háttérinformáció, kellő felkészültség hiányában ítélkeznek laikusok egy szakmai kérdésről. Míg az elhíresült lombkorona-tanösvény esetében az erdő, a lombkorona hiánya bárkinek egyértelművé teszi a beruházás igazolhatatlanságát, ezek a pusztai kitekintőpontok szándékosan ilyen kialakításúak.

„A mindannyiunk által megszokott, klasszikus, égbe nyúló kilátók erdős területeken létesülnek, ahol a látvány biztosítása érdekében a lombkorona fölé kell ezeknek érniük. Egy pusztára teljesen felesleges lenne 20-30 méteres kilátókat állítani, csak tájképromboló hatásúak lennének. A Kiskunsági Nemzeti Parknak az alábbi fotón szereplő kilátója a kép alapján példaértékű módon épült meg: felfér rá egy egész osztály, rámpás feljárójával akadálymentesítve is van, a lábazata a talajszint fölé emelt, ami belvíz esetében a tartósságot biztosítja, tájba illő magassága pedig tökéletesen megfelelő, elegendő nemcsak a turisztikai, de a természetvédelmi és tudományos célú megfigyelésekhez is, rá lehet látni róluk a gyepre” – mondta Orbán Zoltán.

A pusztai területek általában a legértékesebb, legszigorúbban védett területeink, még a kutatók is ritkán mennek be ezekbe, többek között azért, mert sok a talajon fészkelő madár, így a kilátópont szinte az egyetlen lehetőség arra, hogy meg lehessen mutatni a puszták, vízállásos területek értékeit anélkül, hogy azok megsérülnének. Az egy-két emelet magasság már jó rálátást biztosít, ahonnan távcső segítségével minden szükséges látható. Ezek az alacsonyabb kilátópontok nem egyediek, a Hortobágyon is hasonlók vannak, ezekről például darvakat lehet megfigyelni, de a Fertő tó térségében is találkozhatunk ilyenekkel.

Kókay Szabolcs természetfestő is gyakran jár a kilátóknál Bugyi-Apaj térségében, nemrég pont a terület egyik nagy értékének számító túzokokat figyelt meg ott. Azt mondta, már az a kis magasság is elég ahhoz egy egyszemes látcsővel, spektívvel, hogy jobban meg lehessen figyelni a madarakat, őzeket, nyulakat. „Ami még nekem feltűnt, hogy melegebb időben, amikor délibábosan remeg a levegő, már akkor is valamennyire javulnak a látási viszonyok, ha egy-két méterrel magasabban vagyok. Úgy gondolom, hogy ha magasabbak lennének ezek a kilátók, akkor a rajtuk való mozgás már a madarakat is zavarná.”

Egy másik madarász hozzánk eljuttatott véleménye szerint pedig ezek a kilátópontok a túzokállomány pontosabb monitorozását is segítik, hiszen például olyan mélyedésekbe is belátni, amelyekben megbújnak a madarak.