Reinhardt Lotti a szomszédunk volt, a szemközti házban élt az édesanyjával, és egy német katona látogatta rendszeresen. A nővérem irigykedett rá, mert a német sugdolózott Lottival, szépeket mondott neki, dúdolgatott a fülébe, egyszer pedig belecsókolt a nyakába. Én ezt az ablakból láttam, mert ilyenkor nem mehettem ki az utcára, noha addig rendszeres vendég voltam Lottiéknál, kártyáztunk a kiskonyhában, hunyócskáztunk a fás színben, simogattuk a csibéket a baromfiudvarban. Katica néni is szívélyesen bánt velünk, hájas kiflivel és női szeszéllyel kínált minket.
Nem sokkal azután, hogy a német elhajtott a dzsippel, megérkezett Kranzler Pista, Lotti udvarlója. Pista mészároslegény volt, nagy hangú, termetes fiú, aki mindig barackot nyomott a fejemre, és nagyon szerette Lottit. Úgy tűnt, semmit nem vett észre Lotti viselkedéséből, de a nővérem gúnyosan legyintett, hogy csak várjam ki a végét, meglesz ennek a böjtje. Fuldoklott a féltékenységtől. Attól tartottam, kikotyogja Pistának, hogy a menyasszonya napközben egy fess pilótát dédelget.
A félelmem alaptalan volt. Miután a német egy napsütéses szeptemberi délelőtt komoran elbúcsúzott Lottitól, a nővérem is fölengedett, és én is újra járhattam a szomszédos házba. Pista minden este pontban hatkor megérkezett, és csatlakozott hozzánk a kiskonyhában.
A német távozásának napján is körbeültük az asztalt. Csöndben játszottunk a magyar kártyával. A nővérem épp osztani készült, amikor rettenetes kárálást hallottunk a baromfiudvar felől. Mintha valamelyik tyúk fennakadt volna a dróthálón, vagy fojtogatná a nyest. Pista felpattant, megragadta a klopfolót, és szaladt a baromfiudvarba. Siettünk utána. De az udvarban nyugalom volt, a kora őszi alkony homályában egykedvűen gubbasztottak a tyúkok a ketreclécen, és a csibék is összebújva aludtak az itatós búra körül. Ekkor újból fölharsant a borzasztó rikácsolás. Olyan volt, mintha olajozatlan darálót hajtanának közvetlenül a fülem mellett. Katica néni is kisietett az eszelős hangra. A szín felé fordultunk mind. Pista komoran megindult. A karját ütésre emelte.
Aztán az ajtóban megállva leengedte.
Intett nekünk.
Odabent egy csapzott egerészölyv pislogott.
Ahogy beléptünk, újból rázendített, és verdesni kezdett a szárnyával. Széles kört leírva vonszolta magát, vadul seperte a port, de nem tudott fölreppenni. Pista odalépett hozzá. A nagy madár riadtan behúzta a nyakát. Pista lehajolt hozzá, megragadta a szárnyánál, és lenyomta a padlatra. Az ölyv némán tűrte. Azt is, amikor Pista széthúzta a tollait, és a megalvadt vér láthatóvá vált a lába tövénél. Ott érte találat. Pista mutatta a lövedékek szürke törmelékeit.
Borzongtunk, és hitetlenkedtünk, hogyan kerülhet egy ragadozó madár a színbe. Ráadásul sebzetten. Vajon ki lőhette meg, és miért.
Ez rosszat jelent, jegyezte meg bosszankodva Katica néni.
Lotti a nővérem füléhez hajolt, és hosszan súgott neki valamit. A nővérem arca rezzenéstelen maradt.
Pista a fejét rázta, és azt mondta, nem jelent ez semmit. Pálinkát kért, kimosta vele a sebet, és óvatosan visszasimította a szárnyakat. Az ölyv csodálkozva, nagy szemekkel figyelt.
Este a nővérem vigyorogva mesélte, hogy Lotti attól fél, Hansi gépét kilövik valahol a fronton. Látja maga előtt, ahogy a füstölgő roncsok mellett fekszik, és tágra nyílt szemmel haldoklik. Pedig azt ígérte, visszajön érte, és családostul magával viszi Németországba.
Másnap Pista egy fehér szatyorral érkezett. A temető melletti árokban találta, a házukhoz közel. A konyhaasztalra tette, és kinyitotta a száját. Ugyanolyan lövedékek voltak benne, mint amilyennek a forgácsaitól megszabadította az ölyvet. Közölte velünk, hogy hülye gyerekek játékáról van szó. Aztán megfogta a szatyrot, kivitte a baromfiudvarra, és a tartalmát a földre borította. Ott gyújtotta meg a lövedékeket. Hatalmasat robbant a halom, mindjárt lángra is kapott, de amilyen hevesen beindult, olyan gyorsan el is ült a tűz.
Az ölyv egy héttel később már fel-alá járkált a baromfiudvarban, bár a szárnyát még bénán emelgette, és húzta maga után a porban. Aztán abbamaradt ez is. Fölépült, és egy nap elszállt.
A szín oldalán támadt rést, ahol a meglőtt madár bezuhant, télen fedezte fel Katica néni, amikor tűzifát aprított.
A következő évben Kranzler Pista elvette Reinhardt Lottit. Született egy kislányuk, aki torzszülött volt, egész nap csak feküdt, és kimeredt szemekkel bámulta a plafont. Fertőzés vitte el szegényt hétéves korában. Pista akkor már nem élt velük.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .