Még kapható a Telexshopban a Telex első könyve, A fukusimai búvár és más novellák című válogatáskötet. A könyvben a Telextárcák rovat szerzőinek művei olvashatóak, 23 író 28 novellája, köztük korábban nem publikált írások.
A vakond szemtelen állat. Nem könnyű rajtaütni, pedig jól követhető a mozgása. Amerre jár, göröngyös púpocskák keletkeznek a fűben. Nálunk is dúrt. Bal felől, a fagyal alól érkezett, átvágott a kerten, aztán szemközt, a tujánál távozott. Fellélegeztünk. Egy kis időre. Másnap ugyanis visszatért. Gyönyörű pázsitunk valóságos csatatér lett. Pedig csak egy vakond volt a tettes. Legalábbis őszintén reméltük. Arra gondoltunk, eggyel valahogy csak elbánunk.
Tapasztalt ismerőseink számos ötlettel álltak elő, hogyan tehetjük ártalmatlanná a betolakodót. A leginkább kézenfekvőnek a sörösüveg-hadművelet látszott. Azaz kézenfekvő lett volna, ha iszom sört. De nem iszom. Csak bort, vagyis fröccsöt, és néha Unicumot. A feleségem kérlelt, igyak sört. A sörösüveg-hadművelet lényege, hogy a vakond által fúrt lyukba nyakkal fölfelé üres sörösüveget helyezünk, amely a legenyhébb szellőmozgástól is kísérteties hangot bocsát ki. Ha ezt a vakond meghallja, úgy megrémül, hogy nyomban kereket old. Másfél hét alatt legurítottam egy rekesz sört, másfél hét alatt minden este üres sörösüveget helyeztünk nyakkal fölfelé a járatok egyikébe, másfél hét alatt a vakond újabb vulkanikus dombocskákkal jelezte, hogy hadműveletünk kudarcba fulladt.
Próbálkoztunk félbevágott PET-palackkal is. A vakondlyukba fémpálcát szúrtunk, arra ráhúztuk a kettévágott flakont. A palack ostoba kótogása azonban baljós érzéseket keltett a gyerekekben. Nem tudtunk a teraszon vacsorázni. A vakond, gondolom, röhögött a markába. Legalábbis újabb halmokkal üzent.
A macskával sem jártunk jobban. Biztató volt látni, ahogy a túráshoz ül, és kitartóan belenéz. Néha ezt csinálják a munkások is aszfaltozáskor. Az eredmény ugyanaz lett.
Kénytelenek voltunk vegyi hadviseléshez folyamodni. A gazdabolti eladó szellemesen esküdözött, hogy a kénszalagtól nemcsak a vakond menekül el hanyatt-homlok, de a kellemetlenebb szomszédok is szedik a sátorfájukat. Lelkesen dugványoztam a járatokba a kénszalagokat. De nem jártunk sikerrel. Másnap széttépett szalagok és kitört rudacskák jelezték a vakond őrjöngő pusztításának nyomát.
Róma hét dombra épült. A mi kertünkben rövid idő leforgása alatt tizenhat keletkezett.
A küzdelem kezdett történelmivé válni.
Előbb egy barátom javaslatára archaikus módszerrel: ráolvasással próbálkoztunk. Állította, hogy ha az esti locsolás után egyetlen pisszenés nélkül eltöltünk annyi percet a teraszon, ahány dombot a vakond létrehozott, majd váratlanul, de annál hangosabban elkiáltjuk magunkat, hogy takarodj, te szemét, a vakond eltakarodik. Előbb nevettünk rajta, de nem volt veszítenivalónk: kipróbáltuk. Locsoltunk, ültünk csöndben, vártunk. Amikor húsz perc múltán hatalmasat kiáltottam, a szomszéd szúnyoghálós ajtaja becsapódott. Más nem történt. Ezután jött a másutt már szintén bevált fokhagymás vakondűző módszer. A recept szerint a fokhagymát óvatosan, folyó vízzel átöblítjük, a vékony héjat az óramutató járása szerint lehántjuk, majd a hagymatestről leválasztunk és a vakond ásta lyukba helyezünk két gerezd fokhagymát. A pénznek nincs szaga, a fokhagymának van. A siker garantált. A középkori Ravennában talán. Nálunk újabb halmok emelkedtek.
Meggyűlöltük az állatot. A feleségem kitépte saját összeállítású főzősmappájából a vakondtúrástorta receptjét. A gyerekek legnagyobb bánatára a házban nem lehetett kimondani a Kisvakond nevét. Geci vakond lett belőle.
Próbáltam a dolog jó oldalát nézni. Mondjuk, hogy a vakond ingyen felrotálta a kertet. Csakhogy Jóska sógor ugyanezt megtette egy hónappal korábban. Így született a pázsitunk. Amely most gyakorlatilag megsemmisült. Mintha soha nem is létezett volna. Tenyérnyi fűfoltok emlékeztettek arra, hogy itt valaha boldogság honolt. Róma ledűl, s rabigába görbed, jutott eszembe Berzsenyi figyelmeztetése, de tudtam, ki kell tartanunk.
És akkor, ahogy lenni szokott, a feleségem lépett.
A Nők Lapjában olvasta, hogy a profi vakondászok ma már nem szarakodnak sörösüveggel meg félbevágott palackkal, nem költik a pénzt fölöslegesen kénszalagra, és nem dőlnek be az olcsó babonának sem. A megoldás pofonegyszerű. Sokol rádiót kell a lyukba dugni, és ütközésig tekerni rajta a hangerő-szabályozót. Vendég a háznál. Harminc perc alatt a Föld körül. Jó ebédhez szól a nóta. Összenéztünk. Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély, idéztem Berzsenyit. Most elhúzzuk a nótáját a rohadéknak! Adunk neki olyan ebédet, hogy egy életre megemlegeti!
Izomból recsegtettük a Kossuthot. Amikor az elem lemerült, kicseréltem, és folytattuk a frontális hadviselést.
Működött. Megszűnt a dúrás.
Fellélegeztünk.
Egy kis időre.
Másnap ugyanis, amikor kiálltunk a teraszra, szippantani egyet a jóízű levegőből, azt kellett látnunk, hogy a vakond a kiásott gödör szélén heverészik egy nyugágyban, és szívószállal szürcsöli a limonádét. A pofátlan dögje, még egy csíkos napernyőt is pattintott maga fölé. Homlokára tolta a napszemüvegét, és intett nekünk.
A rádióból olcsó napozós zene bömbölt.
Van valakinek valamilyen ötlete? Mi feladtuk.
A nejem az elköltözést fontolgatja.
Én rákaptam a sörre.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
