Dragomán György: Hajdina

Legfontosabb

2022. március 12. – 19:56

Dragomán György: Hajdina
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Megjelent és kapható a Telexshopban a Telex első könyve, A fukusimai búvár és más novellák című válogatáskötet, amelyben a Telextárcák rovat szerzőinek művei olvashatóak, 23 író 28 novellája, köztük korábban nem publikált írások.

Galambos egy hete csak a háborúra tud gondolni, arra, hogy zúg és zakatol és morajlik, mint valami irdatlan gépezet, ahogy a páncélosok lassan gyűrűbe vonják a városokat, dolgozni kezd a nehéztüzérség, megkezdődik az ostrom.

A háború első napján csúnyán kificamította a bokáját, azóta lent a nappaliban, a kanapén fekszik felpolcolt lábbal, a jeget cserélgeti a befáslizott duzzanaton.

Minden erejével az új űrteleszkópra próbál gondolni inkább, a múltba néző csodálatos aranyszemre, ami majd teljesen át fogja alakítani a szakmáját, megfeszített erővel próbál örülni neki, és arra gondolni, hogy a hatszögletű aranytükrök hogyan fogják kifürkészni a világ gyönyörű rendjét, de hiába, tele van minden az egyre durvuló háború híreivel, folyton csak az jár az eszében. Csak Palkó Misire és Olenára, Misi barátnőjére tud gondolni, hol lehetnek, mi lehet velük, utoljára három éve váltott emailt Misivel, akkor Kijevben laktak, persze most újra írt neki, de nem kapott tőle választ, a Facebook-profilja se frissült már vagy két éve, mondjuk, rendesen sose használta, csak mások névnapi meg szülinapi üzeneteivel volt tele a fala.

Olena vezetéknevét sose tudta, igazából az arcára se emlékszik, csak a fintorára, arra, ahogy olyan édesen összeráncolódott az orrnyerge, amikor meglátta, hogy Galambos másodszorra is hajdinát vesz magának a menzán. Pfuj, hajdina, azt mondta pfuj, hajdina, pfuj, egész gyerekkorában hajdinát evett, torkig van még a gondolatával is. Ez Észtországban történt, pontosabban Tartuban, egy jó fél évvel a Majdan után, Olena mesélt arról, hogy ott, a téren önkénteskedett.

Palkó Misi fordított, Olena azt magyarázta, hogy milyen volt, amikor betörtek a térre a rohamcsapatok, az elején nagyon félt, az égő autógumik füstje marta a szemét és a torkát, és attól a keserű füsttől egyszerre haragudni kezdett, belülről feketén feszítette a tüdejét a harag, és akkor azt érezte, hogy nem számít semmi, ha meg kell halni, akkor meg kell, rohadjon meg az összes korrupt gazember, igen, húzzanak a faszba.

Misi ezt is lefordította, nem, ő nem volt ott a téren, ő otthon Nagyszőlősön aggódott Olenáért, de most már vége, jó, hogy végre visszajöhetnek az egyetemre, Olena is örül, hogy már nem ott a téren kell önkénteskednie, hanem itt, ezen a konferencián, amit a tartui fizikai kutatóintézet, a Physicum új épületének átadását ünnepelendő rendeztek meg.

Galambos utolsó percben mondott igent a felkérésre, a gravitációs hullámokról és a többcsatornás csillagászatról tartott előadást, az előadására még mindig pontosan emlékszik, de Olenára és Palkó Misire is, tisztán látja őket, ahogy nevetnek rajta, kinevetik, hogy olyan élvezettel eszi a hajdinát, a hülyéje, hát hogy is tudja ezt a borzalmat ilyen jóízűen magába kanalazni.

Úgy nevettek, olyan kamaszos jókedvvel, hogy nem bírta ki, neki is nevetni kellett velük, annyira nevetett, hogy az orra megtelt hajdinával, egy szem még a légcsövébe is belecsúszott, és majdnem megfulladt, vagy legalábbis úgy érezte, és elég meggyőzően fuldokolhatott, mert Olena a háta mögé lépett, és hátulról a hóna alá nyúlva átkarolta, és az összekulcsolt ökleit a gyomorszájába nyomva olyan erővel emelte meg, hogy kiesett alóla a szék, ahogy a lány megcsinálta rajta a Heimlich-féle műfogást. Működött, tényleg kirepültek a torkából az összetapadt hajdinaszemek, de cserébe olyan köhögésroham jött rá, hogy a könnye is kicsordult, a gyerekek meg nézték, Olena orra most az aggodalomtól volt ráncos, és Galambos akkor, ott, köhögés közben érezte magát életében először öregnek, negyvenöt múlt, a fiatalok meg húszévesek ha lehettek, Olena a lánya lehetne, a fiú meg a fia, gyerekek, gondolta, szinte még kölykök, és meglepte a gondolat, azelőtt valahogy soha nem látott senkit sem magánál fiatalabbnak.

Cserélgeti a jeget a duzzanaton, a híreket nézi, nem tud másra figyelni, közben csak rájuk gondol, vajon hol lehetnek, mi lehet velük. Soha nem fogja megtudni. Ahogy összevissza klikkelget Misi profilján, az ismerősei között talál egy katonát, Arkasa, valahonnan ismerős a neve, a legfelső posztja a háborúról szól, az elhúzódó nagyvárosi ostromhoz ad túlélési tanácsokat civileknek. Galambos nem tud elég jól oroszul, de a DeepL fordítóprogram meglepően jól fordítja oroszról angolra a szöveget. Arkasa tanácsai szenvedélyesen személytelenek, látszik, tapasztalatból beszél, látszik, hogy ostromolt már nagyvárost, és élt már túl ostromlott nagyvárosban.

Vízről ír, takarókról, arról, hogy ha nem tudsz lejutni a metróba vagy valami rendes óvóhelyre, a négy-öt emeletes panelek pincéje a legbiztonságosabb. Arról, hogy az egyszerű katonának mindenki ellenség, mindenkire lőni fog, aki csak mozog. Arról, hogy nem szabad hősködni és nem szabad szépnek lenni. Öregedj meg, gyengülj le, vegyél vastag szemüveget, tégy úgy, mintha sánta lennél, eszkábálj mankót magadnak, hazudj! Ha nő vagy, legyél csúnya! Vágd le a hajad! Pisilj be! Hordj magaddal végszükség esetére egy nejlonzacskóban lágy kutyaszart, és ha baj van, kend az arcodra, mert ha bűzlesz, talán nem fognak megerőszakolni.

Galambos nem bír tovább olvasni, becsukja a laptopot. Kézbe veszi a telefonját, harmadszorra is pénzt utal az egyik segélyszervezet számlájára, várja, hogy megjöjjön a visszaigazoló sms. A jégzselé már cseppfolyóssá olvadt a bokáján, leveszi, arrébb teszi, hátradől. A csukott laptop mattfekete műanyag borítását bámulja, az űrteleszkóp arannyal futtatott berilliumtükreire gondol, arra, ahogy lassan-lassan-lassan mínusz kétszázharminc Celsius-fokra hűlnek.

A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!