Tabáni civilek fordultak a Telexhez, mert állításuk szerint a parkban haldokolnak az idős fák, és a hatalmas szárazság ellenére a Főkert nem locsolja őket, emiatt létrehoztak egy helyiekből álló kis öntözőközösséget. A Főkert főigazgatója és a budapesti főtájépítész szerint viszont értelmetlen ezeknek a fáknak a locsolása, sőt akár még árthat is. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatója szerint azonban sokkal több mindent is meg lehetne, sőt kellene tenni az ökológiai szolgáltatások nagy részét nyújtó koros fák megmentéséért.
Tombol a 42 fokos pokol, és megdöglik minden
Civilek próbálják „életben tartani” a több mint százéves fákat a Tabánban, köztük azt a híres tabáni fekete eperfát is, amire egy legenda szerint Buda 1686-os ostromakor a törökök fel akarták akasztani a magyar sereg alhadnagyát, Ramocsay Endrét. A törökszedernek is nevezett fa azonban meghajolt a súlya alatt, így Ramocsay életben maradt.
„Amikor vágni kell, ritkítani kell, itt buzgólkodnak nyolcan-tízen, és mindent letarolnak, amit csak lehet. Amikor szükség lenne rájuk, sehol sincsenek” – állította a Főkertről a tabáni civilek szószólója, Balázs, aki helyi lakosként évtizedek óta közvetlen közelről nézi a Tabánt és annak pusztulását. Szerinte évről évre látni, hogy a parkban egyre kevesebb a zöld,
„szenvednek a fák, úgy pusztul minden, hogy még nézni is fáj. Szeretnék rácsapni valakinek az asztalára, hogy héj, ébresztő, baj van, csináljatok már valamit!”
Szerinte a Főkert a civileknek meghirdetett locsolóprogrammal teljesen félrevitte a fókuszt, „a fiatal fák csak viszik a vizet, azok csak húsz-harminc év múlva fognak árnyékot nyújtani vagy a levegőt megtisztítani – már ha egyáltalán életben maradnak, mert mi azt látjuk, hogy az új ültetéseknek legalább a fele nem éri meg az első születésnapját sem. Pont hogy az idősebb fákat kéne locsolni, azok a legértékesebbek, hiszen azok segítenek hűteni és tisztítani a levegőt, azokkal viszont senki sem foglalkozik. Illetve dehogynem, szeretik őket kivágni, a Vérmezőn is hatalmas pusztítás folyik, mert a faanyagban jó üzlet van.”
Balázs szerint annak fejében, hogy a társaival együtt vállalták, hogy locsolják a fiatal fákat, kaptak kulcsot a Főkert talajcsapjaihoz, de ők nemcsak a fiatal fákat, hanem mindent meglocsolnak, amit csak elérnek a Tabánban. A hőségben akár hetente többször is kimennek, és a talajcsapokra kötött slaggal, valamint saját vödrökkel és kannákkal locsolnak. „A fiatal fákat és az idős fákat is, mert szörnyen néznek ki, gyakorlatilag haldokolnak. Azt mondják, hogy a hamis ősz miatt, de a fákon nem azt látod, mint ősszel, hogy elszíneződnek a levelei és lehullanak, hanem összefonnyadnak és elszáradnak. Van a házunk előtt egy vadcseresznye, azt nagyon szerettem volna megmenteni, de hiába öntözöm a tövét, már csak két ágán van valamennyi csoffadt levél, a többi elszáradt, ez pokoli érzés. De a bokrokat is locsoljuk, mert azokat is leszarják, azt mondják, semmi hasznuk, de ez nem igaz, azok adnak menedéket a sünöknek meg a madaraknak.”
A tabáni civilek képviselője úgy gondolja, hogy az idei, 125 éves rekordnak ígérkező szárazság csak a hab volt a tortán, a klímaváltozás miatt már amúgy is évről évre egyre rosszabb állapotban vannak a budapesti parkok. „Paks miatt most mindenki az áramra koncentrál, de azzal senki sem foglalkozik, hogy áram nélkül lehet élni, de növényzet nélkül a városokban biztosan nem. Ha valaki nyitott szemmel jár, akkor azt látja, hogy katasztrofális a helyzet, de mintha senkit sem érdekelne, hogy Magyarország egyenes úton halad afelé, hogy elsivatagosodjon.”
Szerinte a tabáni locsolóközösségben részt vevő civileknek az a tapasztalatuk, hogy az csak duma, hogy a Főkert hetente két-három alkalommal locsolna a Tabánban, „még soha nem láttuk, hogy olyan fene nagy munkában lenne a brigád. Olyan van, hogy egy ember visz egy kannát, hárman meg ülnek a lépcsőn, cigiznek és telóznak, miközben tombol a 42 fokos pokol, és megdöglik minden.”
Balázs úgy gondolja, hogy Karácsony Gergely főpolgármester csak kampánycélokra használja a fákat, „felháborító, hogy a fákat közszolgáltatásnak nevezi, hogy egy élőlényt szolgáltatásnak tart. De nem tudom, hogy mikor volt kint utoljára a Tabánban, vagy mikor volt kint a szintén csontszárazra szikkadt Gellért-hegyen. Ezért kell a civileknek a kezükbe venniük a dolgokat, mert azt látják, hogy miközben hal meg minden, a döntéshozók nem csinálnak semmit, vagy csak azt mondják, hogy erre miért nincs pénz, meg arra miért nincs pénz. Rendkívül frusztráló ezt látni, és nem értem, hogy miért nem fogja fel senki, hogy a pénz nem számít, mert ha eltűnnek a fák, és eltűnik az élővilág, akkor mi is el fogunk tűnni.”
A tünetek önmagukban nem jelentik a fák pusztulását, a legtöbbjük jövőre ismét kihajthat
Megkérdeztük a Főkertet, hogy mi az álláspontjuk az üggyel kapcsolatban. „A Főkert más nagyüzemi zöldfelület-fenntartókhoz hasonlóan nem öntözi az idős közterületi fákat, amelyek kiterjedt gyökérzónájának átnedvesítéséhez rendkívül nagy mennyiségű, lassan kijuttatott vízre lenne szükség. Ez a Tabán rézsűin különösen nehezen lenne kivitelezhető, fatányér vagy övárok hiányában a víz jelentős része elfolyna” – adott magyarázatot Dezsényi Péter, a BKM Főkert főigazgatója.
Dezsényi szerint a civilek állításaival ellentétben a Tabánban heti három alkalommal két munkatársuk végzi az öntözést, ahol nincs vezetékes víz, ott lajtos kocsival juttatják ki a vizet. A fiatal fákat az ültetést követő első öt évben, általában május elejétől szeptember végéig öntözik, „idén ezt már április elején meg kellett kezdenünk, mert a tavasz is nagyon száraz volt”.
A Főkert főigazgatójának elmondása szerint „a tabáni civilek június végén jelezték, hogy vasárnap délutánonként szívesen segítenének a fiatal fák öntözésében. Egy helyszíni egyeztetésen bejártuk az érintett fákat, és locsolótömlőt biztosítottunk számukra. Mivel a civil öntözés nem rendszeres, a Főkert továbbra is valamennyi fiatal fa vízellátásáról gondoskodik. Arról nincs tudomásunk, hogy a civilek idős fákat is öntöznének.”
Arra a kérdésünkre, hogy valóban rossz állapotban vannak-e, „haldokolnak-e” a fák a Tabánban, Dezsényi Péter azt mondta, hogy a parkban összesen 1395 fa található, „közülük jelenleg 17 teljesen kiszáradt idős fát tartunk nyilván. Az állomány állapotromlása már évekkel ezelőtt megkezdődött, de a mostani aszály újabb mérföldkő a klímaváltozásban.
A leggyakoribb tünetek a csúcsszáradás, a korai lombszíneződés és lombvesztés, valamint az általános kondícióromlás. Ezek a tünetek azonban önmagukban még nem jelentik a fák pusztulását: a legtöbbjük jövőre ismét kihajthat.”
A főigazgató szerint azt, hogy hány fa pusztulhatott el idén, csak a következő vegetációs időszakban lehet majd pontosabban felmérni, de úgy gondolja, hogy „minden jel szerint sajnos további jelentős állapotromlást fogunk látni a főváros teljes faállományában”.
Dezsényi Péter egyébként már jóval az idei aszály előtt, februárban arról beszélt, hogy tíz éven belül minden harmadik fát elveszíthetjük a klímaváltozás miatt Budapesten. Ez azt jelentheti, hogy a Főkert 110 ezres állományából 38,5 ezer, zömében idős fát ki kell vágni, mivel a 2022-es aszály miatt jelentősen romlottak az egészségi állapotuk mutatói. Ráadásul nemcsak a hőség és a csapadékhiány, hanem különböző betegségek is sújtják a budapesti faállományt, emiatt sok fafajtól el kell lassan búcsúznunk.
A civileknek az értelmetlen locsolás helyett inkább nyomást kellene gyakorolniuk a döntéshozókra
A városban élő idősebb fák nagy része nem ehhez a klímához szokott, sokkal nagyobb a vízigényük, mint amit az elmúlt évek időjárása biztosított nekik. „A platánok, a juharok, a vadgesztenyék és néhány népszerű hársféle nagy vízigényű faj, ezért nehezen viselik ezt a csapadékszegény időjárást. Ezeket a fafajokat hosszabb távon öntözés nélkül nem fogjuk tudni életben tartani” – mondta a Telexnek Orlóci László, a Füvészkert korábbi igazgatója, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének tudományos főmunkatársa. De vannak kevésbé vízigényes fajok, ilyenek például a szil, a gyertyán, a virágos kőris, az ostorfa és a csörgőfa, „az elmúlt években nem véletlenül inkább ezeket a fajokat és fajtáikat kezdték el ültetni a városokban”.
Orlóci szerint az idős fák állapotromlásához nagyban hozzájárul az is, hogy a városokba beszorul a hőség, nem tud úgy lehűlni éjszaka a levegő, hogy kicsapódjon benne a pára (a harmatpont nagyon magasan van), „ezért a növények számára olyan fontos hajnali harmat nem tud kialakulni”.
Az alacsony páratartalom miatt a légköri aszály is jelentős – hívta fel a figyelmet a kutató. Ilyenkor a növények leveleiből a víz gyorsan elpárolog, ami ellen úgy védekeznek, hogy elzárják a gázcserenyílásaikat, amik viszont leállítják a fotoszintézist. Ennek tartós, hetekig húzódó fennállása súlyos, láncreakciószerű következményekkel járhat, ami végül is a fák pusztulásához vezethet.
A kutató szerint a városokban nemcsak közvetlenül az erőteljes napsugarak sütik a növényeket, hanem közvetetten a világos felületekről visszaverődő napsugárzás is. Ráadásként a burkolt felületek raktározzák a meleget, ezért az alattuk lévő talaj sem tud kihűlni, ami pusztítja a gyökérzetüket. „Ezek a klímaváltozással járó súlyos hatások együttesen, egyre jobban pusztítják a városi növényzetet, és stresszhatásként rakódnak az idős fák amúgy sem jó életfeltételeire.”
Órloci a legfontosabb tényezőként a rossz talajminőséget emelte ki, hiszen az idősebb fák ültetésekor még egyáltalán nem volt gyakorlat a talajcsere, sőt gyakran a világháború idejéből származó sittbe ültették el azokat. (Ezt egyébként Bardóczi Sándor főtájépítész elég találóan guantánamói körülményeknek nevezi, mivel az ilyen tömörödött, tápanyag- és oxigénszegény talajok, a közművek miatti szűk fahelyekkel és a burkolt felületek miatti csökkent vízellátottsággal együtt valóban olyan környezetet jelentenek a fáknak, mintha börtönben kellene túlélniük évtizedeket.)
„A jelenlegi talajokban álló idős fák tövére pár tízliternyi vizet locsolni, az nagyon kis hatásfokkal jár. A víz hasznosulása a nullához konvergál”
– üzente a tabáni civileknek.
A Füvészkert korábbi igazgatója szerint ehelyett az idős fák megtartása érdekében feltétlenül fontos lenne egy szakemberek által kidolgozott stratégiára. Ennek tartalmaznia kell az alábbiakat:
- minden egyes fa szakszerű ápolása;
- talajszellőztetés alkalmazása;
- a talajélet visszaállítása (komposzt, mulcs, trágya segítségével);
- a földjük kitányérozása, hogy egyáltalán meg tudják tartani a vizet;
- és csak ezután kellene elkezdeni locsolni őket, de akkor sem sűrűn, kis mennyiségekkel, hanem ritkábban, de nagyon alaposan.
A MATE kutatója úgy véli, ki kell dolgozni erre egy protokollt, ami azonban nem lehet egységes: helyszínenként, talajtípusonként, sőt akár fánként is változhat a szükséges eljárás. Tisztában van vele, hogy ez nagyon komplex és bonyolult feladat, de véleménye szerint nem kivitelezhetetlen, mert Nyugat-Európában már léteznek ilyen stratégiák.
Orlóci László szerint „joggal mondhatja a Főkert és annak fenntartója, a Fővárosi Önkormányzat, hogy de ez rengeteg pénzbe kerülne, erre nincs forrásuk. Azonban meg kell határoznunk a prioritásokat, vagyis azt, hogy mit akarunk: megmaradjanak-e a nagy ökológiai szolgáltatásokat nyújtó, idős fák, vagy pedig lemondunk róluk, és ezzel a saját életkörülményeinket is rontjuk a megváltozó klimatikus viszonyok mellett.”
A kutató meglátása szerint végeredményben „a civileknek nem az lenne a feladatuk, hogy a kis öntözőkannáikkal, amikor eszükbe jut, ráborítsanak egy-egy fára pár liter vizet, mert annak csak érzelmi hatása van. A segítő szándék mellett inkább nyomást kellene gyakorolniuk a főváros és az ország többi önkormányzatának döntéshozóira, hogy vállalják fel az idős fák igen költséges fenntartását.”
Orlóci László úgy gondolja, hogy ha ez nem történik meg, akkor
szembe kell néznünk azzal, hogy a klímakrízisben a települések fás szárú növényállományának akár a fele is elpusztulhat.
Ez nemcsak nagyon súlyos ökológiai, hanem egészségügyi és végső soron gazdasági probléma is, hiszen a zöld vagyon drámai csökkenését is jelenti. Szerinte ez egy vis maior helyzet, amit a felelős döntéshozóknak fel kellene ismerniük, és forrásokat kellene biztosítaniuk a megoldásokra.
A világ összes felszíni öntözővize sem lenne elég
Megkerestük Bardóczi Sándort, Budapest főtájépítészét, hogy segítsen megérteni a Főkert álláspontját az ügyben. Mint mondta, „egy fának egészen pontosan akkora kiterjedésű a gyökérzete, mint a lombja. A fáknak csak a gyökércsúcsaik, hajszálgyökereik tudnak vizet felvenni, a többi elfásodott gyökérrész a földbe kapaszkodik, és statikai jelentősége van. Na most, idős fáknál ezek a gyökércsúcsok mélyen vannak, méterekkel a felszín alatt, belelógnak jó esetben a talajvízszintbe. Tehát a világ összes felszíni öntözővize sem lenne elég a nagy fák gyökérzetéig eljutni ebben a szárazságban, ahol jelenleg négyzetméterenként 170 liter víz hiányzik egyméteres mélységben a talajból.”
Ráadásul mivel az elfásodott gyökérrészek nem vesznek fel vizet, ezért ha egy fa tövéhez rendszeresen locsolóvizet juttatnak ki, akkor annak berohadhat a gyökérnyaka, emiatt pedig megbetegedhet, sőt akár el is pusztulhat.
„Az egész város minden pillanatban azon igyekszik, hogy kinyírja a fákat, az már csak szórakoztató hab a tortán, hogy még a jóindulatú civilek is”
– értékelte a civilek akcióját a főtájépítész.
Bardóczi szerint korábban volt olyan téves elképzelés, hogy felszíni öntözőrendszerrel kellene locsolni az idősebb fákat (például az Andrássy úton vagy az id. Antall József rakparton), ennek viszont az lett az eredménye, hogy a gyökérzetük nem lefelé, a talajvíz irányába nőtt, hanem az öntözővíz irányába, és jelentős részük még most is a felszínen van. Ez a gyökérnövekedés azonban instabillá teheti a fákat, egy erőteljesebb vihar miatt könnyebben kidőlhetnek. A főtájépítész szerint ezért van az is, hogy újabban, ahol csak tehetik, úgynevezett RWS-rendszert (Root Watering System) építenek ki, vagyis a mélyben öntöznek, hogy lefelé csalogassák a gyökereket.
Bardóczi szerint a régi ültetésű fák megmentése érdekében kezdték el tavaly ősszel a televényprogramot a parkokban. Az ikonikus, idős fák köré kisebb kerítéseket emelnek, a fákat aprítékkal, komposzttal, a lehullott lomb felhalmozásával táplálják, és a talajélet további javítása és a lehullott csapadék vagy harmat megtartása érdekében akár vadvirágos magkeveréket, vagy takarmánynövények magjait is kiszórják a területre. A főtájépítész szerint ilyen televénysziget a Tabánban az öreg tölgy körül, a Városmajorban és sok más parkban is van már, de minden idős fát lehetetlen lenne így megmenteni, mert akkor a parkokból a látogatóknak nem sok maradna.
A főtájépítész reagált a tabáni civilek szószólójának a közlésére is, miszerint „a faanyagban jó üzlet van”. Mint mondta, ez egy kiirthatatlan városi legenda, de a valóság az, hogy „a fővárosi zöldfelületeken az utolsó utáni pillanatban szoktunk kivágni már veszélyesnek minősített fákat, amelyeknek a belseje többnyire teljesen elkorhadt, gombás, beteg, tehát mint faanyag egyáltalán nem értékesíthető. Még tűzifának sem. A faanyag annyira nem jó üzlet, hogy már a tetemes elszállítási költsége is erősen megterhel minket.”
Nem véletlen, hogy sok elpusztult fát holtfaként hagynak ott a parkokban, vagy padnak, holtfasövénynek, kutya agility eszköznek alakítják át. A maradék, hasznosíthatatlan faanyagot elszállítják, ledarálják és komposztálják, amit aztán az új fák ültetésére vagy talajtakarásra, a talaj javítására használnak a parkokban. „A faanyagban tehát számunkra semmilyen üzlet nincs. Ugyanakkor legalább segítenek a parkjaink szörnyű, tápanyagszegény talajait javítani és ezzel a vízmegtartó képességet fokozni.”
Bardóczi szerint abban viszont a civileknek és Órloci Lászlónak is igaza van, hogy a mostaninál sokkal nagyobb mértékben lehetne megóvni az idős fákat, ha elegendő forrás állna a rendelkezésükre. „Tarthatatlan az az állapot, hogy miközben nekünk sokkal drágább faültetési technikákat és nagyon komoly öntözőfejlesztési programokat kellene csinálni tízmilliárdokért, hogy képesek legyünk lépést tartani a klímaválsággal, a kötelező állami feladatellátásra (zöldfelület-fenntartás) félmilliárd forint normatívát kapunk 2013 óta. Az egész önkormányzati szektor évtizedek óta ki van véreztetve, Budapest pedig ennek a legdöglődőbb állatorvosi lova.”
