A ChatGPT egyelőre egy féltehetséges nyolcadikos, de sok diák íratja vele a házi feladatát

Tavaly leérettségiztettünk mesterségesintelligencia- (MI-) alapú csetbotokat, és arra jutottunk, hogy egyelőre nem kell attól félni, hogy lecserélné a diákokat, mint pár száz éve a gőzgép a szegény lovakat. Ettől függetlenül már akkor sem voltak haszontalanok, és azóta csak egyre okosabbak és népszerűbbek lettek.

Ma már kódot és motivációs levelet írnak, és természetesen a diákok sem akarnak kimaradni ebből az ipari forradalomból. Na de hol húzhatjuk meg a határt? Be szabad engedni a csetbotokat az iskolába? Vagy ez egy naiv kérdés, mert a diákok már réges-rég használják őket, csak nem verik ezt nagydobra, mert nem akarnak lebukni? Erről beszélgettünk középiskolás és egyetemi tanárokkal és diákokkal.

Ne szólj szám, nem fáj ChatGPT-m

A beszélgetések alapján úgy tűnik, hogy arról még nincs szó ugyan, hogy már minden diák csetbotokkal íratná meg a háziját, de azért a legtöbben, akikkel beszéltünk, már legalább hallottak róla és már kísérleteztek is vele.

Volt olyan, aki azt mondta, hogy egész tételeket dolgoztat ki a ChatGPT-vel, többen pedig azt válaszolták, hogy néha beadandókat is megíratnak vele. Itt azonban már kiderült, hogy nem minden megkérdezett diák tekint ugyanúgy az MI-re. Igazából két véglet között helyezkednek el:

„Kicsit szégyellem bevallani, de vannak olyan tárgyak, amik számomra annyira nem fontosak, mint például a földrajz. Amikor prezentációt kell csinálni, mindig szoktuk használni, […] de azt néha szégyellem, hogy nem saját kútfőből fogalmazok meg valamit”

– mondta az egyik megkérdezett középiskolás diák.

Arra, hogy érez-e bármiféle etikai problémát azzal, hogy osztályozott beadandókhoz is használ ilyen programot, egy másik megkérdezett, így válaszolt:

„Nem érzem azt, hogy csalok, mert sose vagyok annyira trehány, hogy egy az egyben átmásoljam, amit a ChatGPT elém dobott. Vagy részleteket veszek ki és alakítok át, vagy az egészet átírom, de a végén úgysem fog hasonlítani arra, amit a ChatGPT létrehozott nekem.”

A diákok, akikkel beszéltünk, nagyjából e között a két végpont között helyezkednek el, bár a legtöbben azt mondták, hogy ritkán élnek a lehetőséggel, és leginkább akkor, amikor szorít a határidő. Az is gyakran előjött, hogy a legtöbben egyelőre csak azoknál a tárgyaknál vetik be a csetbotokat, amiket nem tartanak fontosnak, mert nem olyan irányban akarnak továbbtanulni.

Volt, aki azt mondta, hogy a ChatGPT egy hasznos eszköz, és nem is tartja csalásnak a használatát – nagyjából úgy tekint rá, mint egy új generációs keresőmotorra. Annyi extrával, hogy ha, mondjuk, németórára a környezetvédelemről kell esszét írnia, akkor a Google nem fog feldobni több ötletet, hogy milyen témák alapján érdemes összerakni egy ilyen szöveget, a ChatGPT viszont igen.

Ez a diák például nem látott jelentős különbséget aközött, hogy a Wikipédián keresgél egy évszám után, vagy egyszerűen rákérdez a csetbotnál, mikor volt a nagy ausztrál emuháború. Pontosabban annyi különbséget érez, hogy sokkal időhatékonyabb, de nem érzi, hogy a mostani formájában a ChatGPT lenne a Szent Grál.

„Szerintem nem adja elém a választ. Ha nem pontosan fogalmazom meg, hogy mit akarok, akkor csak ötleteket ad. Ha a környezetvédelemről kérdezem, felsorol tíz témát, és nekem kell kiválasztanom, hogy melyik válaszolja meg a kérdést”

– mondta, és hozzátette, hogy a csetbotos segítség gyakorlatilag ugyanaz, mint ha a Wikipédián nyomkodná a Ctrl+F-et.

Arról viszont szó sincs, hogy a diákok vakon megbíznának a ChatGPT-ben. Függetlenül attól, hogy milyen gyakran, milyen jellegű iskolai dolgokban használják, mindenkiben ott van az egészséges szkepticizmus, és pontosan tudják, hogy a ChatGPT néha hallucinál, néha meg egyszerűen hülyeségeket beszél.

„Egyszer például úgy jártam, hogy Móricz Zsigmond A stipendium című novellájáról írattam vele egy rövid elemzést, majd megkérdeztem, hogy amúgy ismeri-e az írást. Erre azt válaszolta, hogy elnézést, de nem. Emiatt nem is használtam fel az elemzését”

– mondta a diák, aki korábban azt mondta, hogy nem tartja csalásnak a ChatGPT használatát. Bár volt, hogy sehol máshol nem talált megoldást arra, mit is jelölhet egy adott matematikai feladatnál az s, csak a ChatGPT-nél, de olyan gyakran előfordul vele, hogy az MI teljes magabiztossággal állít dolgokat, amiknek semmi közük a valósághoz.

„Amire időt akarok szánni, arra nem fogok ChatGPT-t használni. Maradok a hagyományos módszereknél, ami több időt vesz igénybe, viszont a munkám minőségibb lesz”

– tette hozzá.

A beszélgetéseink alapján úgy tűnik, Magyarországon már elég sok diák használja az MI-s megoldásokat, bár volt olyan is, aki azt mondta, nem nagyon ismer mást, aki hozzá hasonlóan be szokta vetni a ChatGPT-t. Ezzel szemben egy másik megkérdezett azt mondta, sok osztálytársa használ MI-s programot, sőt, látott olyat is, hogy dolgozatírás közben egy osztálytársa a telefonján íratta meg a ChatGPT-vel az érvelő esszéjét, amit aztán kézzel átmásolt a papírra.

Viszont egy kérdésre szinte minden diák ugyanúgy válaszolt: a tanáraik nem igazán foglalkoznak az MI-vel, nem beszéltek arról, hogy hogy szabad vagy nem szabad használni, és egyelőre nemhogy nem buktak le azzal, hogy ChatGPT-vel íratták meg a beadandót, nem is tudnak olyanról, aki így járt volna.

Vannak kísérletező tanárok

Persze volt, aki említette, hogy egy-egy tanár kíváncsi a generatív MI-re, és volt, aki órán, a diákokkal kísérletezett a ChatGPT-vel. Kovács Péter, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium magyartanára már tavaly, az érettségi idején is említette, hogy néha megnézi, mit tud a ChatGPT. Most azt mondta, hogy egyelőre nem az órai feladatok vagy a tananyag összeállítását bízza az MI-re, inkább csak azt nézi meg, hogy tud-e egyáltalán valamit kezdeni az irodalmi szövegekkel – legyen szó azok elemzéséről, értelmezéséről, vagy akár szövegalkotásról.

„Utóbbi elég gyengén sikerült. Azt próbáltam meg, elég jól paraméterezve, hogy csak egy téma alapján, vagy valakinek a stílusában írjon. Nem nagyon ment neki”

– mondta Kovács, aki arra jutott, hogy irodalmi szövegek alkotására a ChatGPT egyelőre nem alkalmas.

Műelemzések esetében sem szerepelt sokkal jobban: az MI csak kliséket dobált egymás mögé, és látványosan a netről összekapart mondatokat szajkózott vissza. Értelmes mondatokat rak össze, de ez a legalacsonyabb léc, amit meg tud ugrani, és egy műelemzéshez azért több kell.

„Szövegértési feladatokat tűrhetően meg tud oldani, de minden olyan, ami nem technikai dolog – mint például egy szöveg részleteinek kikeresése –, hanem valamifajta logikai láncolatot kell létrehozni, abban szerintem nem működik jól.”

Bár a megkérdezett diákok inkább más tantárgyakat említettek, amiknél használják az MI-t, Kovács azt mondta, hogy látja, hogy néha azokat az esszéket is megpróbálják csetbotos segítséggel megúszni, amiket ő kér. Néha tesztelte, hogy megkérdezte a ChatGPT-t, hogy egy-egy beadott szöveget ő írt-e, de az MI sok esetben olyanra is rámondta, hogy az ő kreálmánya, amiről Kovács biztosan tudta, hogy egy diák írta.

Amúgy azt mondta, hogy nem igazán van szüksége ilyen trükkökre, mert simán felismeri, ha valaki, akit több éve tanít, és olvassa a dolgozatait, hirtelen egészen más stílusban kezd írni, mint korábban. Ismeri, milyen a diákjai nyelvhasználata, milyen a szókincsük, hogyan formálnak mondatokat, egy dolgozatban a második mondat végére már meg tudja állapítani, ha az esszét nem az adott diák írta.

„Küldtem már emiatt vissza dolgozatot. Elolvastam egy mondatot, és azonnal visszaírtam a diáknak, hogy ez így értékelhetetlen, a saját szellemi termékét várnám, és nem egy ilyet.”

Kovács szerint egy dologra elég jó a ChatGPT: hosszabb szövegek kivonatolására. Azaz irodalom helyett inkább a tudományt népszerűsítő szövegeknél tartja hasznosnak. Novelláknál ez nagyon nem működött, mert általában egy teljesen új szöveget hoz létre, aminek semmi köze az alapműhöz – ami már A stipendium esetében is előfordult. Kovács azt is megpróbálta, hogy bemásolta az egész szöveget, de az MI így sem tudta lerövidíteni.

„Irodalmi szövegekből csak klisészerű dolgot rak össze. Mondjuk, ha egy féltehetséges nyolcadikos írat vele egy szerelmes verset, mert bele van zúgva az osztálytársába, úgy működhet.”

Kovács nem szánt év elején külön órát arra, hogy elijessze a diákokat az MI-től. Leginkább azért, mert ezt egy bizalompróbának veszi, hogy mindenki beleteszi-e az energiát és a gondolatait a beadandókba. De látja a diákokban az érdeklődést, ezért beszéltek már órákon a ChatGPT előnyeiről és korlátairól.

Bár nem tartja csalásnak mondjuk azt, ha egy diák egy vázlatos szerzői életrajzot így rak össze, de ha már egy kreatívabb feladatról van szó, aminél számít, hogy a diák milyen stílusban ír, és amin látszik, hogy a saját gondolatait használja, akkor már nem ilyen megengedő. Emellett azt problémának tartja, ha a diákok nem tanulnak meg írni.

„A problémát arról az oldalról látom, hogy egyszerűen nyelvileg nem fejlődnek így a diákok, nem fedezik fel a saját nyelvi karakterüket, szókincsüket. Pedig nem nagyon van olyan munkahely, ahol ne kéne tudni legalább viszonylag választékosan megszólalni. Arra, hogy az ember tudjon kommunikálni, a munkaerőpiacon nagy szükség van”

– jegyezte meg Kovács. Attól tart, hogy ha ez nincs meg, az nyelvi visszafejlődéshez vezethet.

Egyelőre lelkiismereti kérdés marad

A Microsoft a napokban arról írt egy sajtóközleményben, hogy az IDC kutatása szerint globálisan az oktatási intézmények közel 60 százalékának nincs MI-stratégiája.

Megkérdeztük az oktatásért felelős Belügyminisztériumot és a Klebelsberg Központot arról, hogy terveznek-e bevezetni valamilyen egységes iránymutatást, szabályzatot, hogy hogy állnak a technológiához (tiltanák? ösztönöznék a megtanulását?), és arról, hogy terveznek-e MI-képzést tartani a tanároknak. Csak a Klebelsberg Központtól kaptunk választ.

„A MI az egész világot foglalkoztató kérdéskör, így az oktatás területén is egyre jelentősebb feladatként jelenik meg. Az ágazat tudományos és gyakorlati konferenciák, kutatások, tapasztalatok eredményeire építve vizsgálja használatának lehetőségeit. Azonban a mesterséges intelligencia oktatásban történő szabályzása nincs napirenden”

– írták.

Tehát egyelőre itthon nem érdemes arra számítani, hogy a közoktatási intézmények bevezessenek valamilyen MI-szabályzatot, ami korlátozná, hogy a tanulók hogyan használhatják a technológiát.

A magyar egyetemeken viszont már megjelennek a korlátozó szabályzatok. Az ELTE PPK MI-felhasználási feltételei például nyilvánosak, és ebből kiderül, hogy hogyan kell a hallgatóknak hivatkozniuk, ha a munkájukban használtak MI-t. A Szegedi Tudományegyetem plágiumszabályzata szerint „a plágiummal azonos elbírálás alá esik a mesterséges intelligencia bármely formájával – részben vagy egészben – készült munka”. Emellett úgy tudjuk, több másik hazai egyetemen is léteznek hasonlóan vagy kevésbé formálisan lefektetett szabályok arról, milyen mértékben lehet az MI-re támaszkodni. Több egyetemen is indultak már ChatGPT-vel foglalkozó kurzusok is.

Külföldön sem könnyű a helyzet. Egy éve a Plymouthi Egyetem kutatói arról publikáltak egy tanulmányt, hogy a mesterséges intelligencia veszélyezteti az akadémiai integritást. Ez azért volt érdekes hír, mert a tanulmányt egy MI írta, és a célja az volt, hogy bemutassa, mennyire nincs felkészülve a tudományos világ a ChatGPT-re. A Hongkongi Egyetemen először betiltották a szoftvert, de azóta engedik már a diákoknak, hogy kísérletezzenek vele, és kurzust is indítanak róla. Összességében egyelőre nem tiszta, hogy pontosan hogy is tudják majd felhasználni a technológiát az egyetemek.

Fred Mudhai, a Coventryi Egyetem újságíró-mesterképzésének vezetője a Telex kérdéseire azt válaszolta, hogy nem túl gyakran, de találkoznak olyan beadandókkal, amikről egyértelmű, hogy MI írta. Ezeket általában nem a már létező védelmi rendszerek (mint például a Turnitin) szűrik ki, hanem az oktatók maguk veszik észre, és egymás között meg is beszélik. Nehéz konkrét bizonyítékot találni, ami alapján el lehet indítani egy hivatalos vizsgálatot, de Mudhai hozzátette, hogy ezek a beadandók általában nem feltétlenül elég jók ahhoz, hogy a diákok átmenjenek az adott tárgyból.

Ha akarjuk, ha nem, a generatív MI már beférkőzött az iskolákba, és a diákok aktívan használják, míg a legtöbb tanár legfeljebb kísérletezik vele. Valószínűleg nem lesz könnyű megtalálni a teljes tiltás és a vadnyugat közötti arany középutat, de ha az internet esetében egyszer már sikerült, akkor talán most is van remény. Vagy marad a nyelvi leépülés.