Remek telefonokkal érkezett meg a Samsung a mesterséges intelligencia forradalmába
2024. január 27. – 23:15
A techvilágban és különösen a mobilos piacon vannak olyan szabályszerűségek, amiken ezen a ponton már senki sem szokott meglepődni. Ilyen például az, hogy az Apple mindig ősszel rántja le a leplet az új csúcstelefonjairól, a Samsung meg mindig az év elején. A dél-koreai gyártó idén kicsit 2022-t idézi, mert egy furán pozicionált FE modellre küldte rá szinte azonnal az S24-es szériát, amelynek kisebb tagjaira, ha lehet, még inkább ráaggatható az androidos iPhone-címke.
Az S24-es széria érdemben szinte egyáltalán nem fejlődött az S23-ashoz képest, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem is igazán volt hova.
Az Ultra persze kapott néhány hardveres újítást, és egy jobb telefotó-kamerát is, a két kisebb modell apróbb ráncfelvarrásokon esett át, a rendszercsip pedig természetesen mindenhol frissült. Idén viszont a Samsung direkt nem a hardverre helyezte a hangsúlyt, hanem a mesterséges intelligenciás (MI) funkciókra, amelyek az utóbbi egy év után nem olyan sokkoló újdonságok, sőt, a Google telefonjaiban is lehetett már látni őket, de annak ellenére, hogy a legtöbb magyarul még nem elérhető, az biztos, hogy a Samsung telefonjai sose voltak még ilyen okosak.
A telefonok
Ahogy tavaly, úgy idén is az alapmodellt és az Ultrát kaptuk meg tesztelésre a Samsungtól, ami idén kivételesen szomorú, mert az S24+ most kicsit közelebb van az Ultrához, mint az alapmodellhez. A kijelzője idén kizárólag a méretében különbözik, és a nagy tesóhoz hasonlóan alap a 12 giga memória, szóval ha valaki olcsóbb/kisebb/tollatlan csúcstelefont akar, jobban jár ezzel, mint korábban bármikor. Persze attól, hogy az S24+ kicsit feljebb lett pozicionálva, ez még mindig a két évvel ezelőtti formula: az Ultra saját ligában játszik, az alapmodell meg simán csak jó.
Azt, mondjuk, ezzel együtt is érdemes kiemelni, hogy az Ultra idén is régiótól függetlenül a Snapdragon legfrissebb lapkáját, az 8 Gen 3-at kapta meg, míg a másik kettő nálunk a Samsung saját Exynos 2400-as csipjével érkezik. Ez hagyományosan kicsit rosszabb mindenben, de az eddigi mérések alapján ez idén is csak marginális különbséget jelent. Az Ultránál maradva szembetűnő változás, hogy a Samsung szakított a lekerekített kijelzővel, így a pengevékony kávájú S24 Ultra egy sokkal szögletesebb, már-már brutalista telefon, amit csak még tovább fokoz, hogy a drágább iPhone 15-ösökhöz hasonlóan ennek a váza is titánból van.
Az Ultrát idén Gorilla Glass Armor védi, ami nemcsak az eddigi legstrapabíróbb védőüveg, hanem állítólag jóval kevésbé is tükröződik. A sima S24-gyel összehasonlítva ez amúgy igaznak is tűnik, lezárt, fekete képernyőnél abban tökéletesen láttam a tükörképem, míg az Ultránál csak egy sötét massza nézett vissza rám, és használat közben is látszik, hogy valamivel sötétebb ugyan a kép, de sokkal kevésbé zavar be a fény. Tavalyhoz képest újdonság még a fényesebb, nagyobb felbontású kijelző, a belépő verzióban is 12 gigára tolt memória és persze az új telefotó-kamera, de ezenkívül
pár milliméter és gramm híján méretében és súlyában sem változott a telefon, az aksi továbbra is 5000 milliamperórás, ami intenzívebb munkához már két éve sem volt elég, a gyorstöltés pedig még mindig maximum 45 wattos.
A sima S24 és az S24+ még ennél is kevesebbet változott, bár első ránézésre az alapmodell újszerűnek tűnt az idén már teljesen lapos, matt acélváz miatt, amitől az asztalra lerakva bármikor össze tudnám keverni a telefont az elmúlt évek iPhone-jaival. A két éve minimálisan összezsugorított telefonok idén újra régi méretükben tündökölnek, az S24 6,2, az S24+ pedig 6,7 hüvelykes, de előbbinél ez szerencsére még mindig az értelmezhető szint. Utóbbi nem volt a kezemben, de miután majdnem akkora, mint a továbbra is hatalmas, aránylag nehéz Ultra, nehezen tudom elképzelni, hogy kényelmes legyen használni.
Idén ez a két telefon is új kijelzőt kapott, méghozzá ugyanazt, ami az Ultrában is van, csak kisebb méretben, szóval itt tényleg a Samsung amúgy is piacvezető technológiájának a csúcsát kapja az ember. Az S24+-nál még a felbontása is ugyanúgy 1440×3088-as (a jóval kisebb S24-nél ez 1080×2340). Az Ultrához hasonlóan az S24+ is 12 giga memóriánál és 256 giga tárhelynél kezdődik, míg az S24-nél a 8/128 a belépő szint. Az aksi mindkét esetben minimálisan nagyobb lett, aminek mindig lehet örülni, és a sima S24 4000 milliamperórájával bőven el lehet lenni egy napot, de nálam egyébként játék közben viszonylag gyorsan merült és eléggé melegedett is a telefon. A gyorstöltés az alapmodellnél még mindig 25 wattos, a dobozokban kábel van, adapter, ahogy már megszokhattuk, nincs.
A kamerák
A kamerák terén sokat nem lehet írni az idei telefonokról, az egyetlen számottevő változás ugyanis az, hogy az S24 Ultra régről örökölt, 10 megapixeles, tízszeres optikai zoomos nagyteléjét kicserélték egy 50 megapixeles, ötszörös optikai zoomosra. Előbbit tavaly nagyon szerettük, és nálunk is régóta ismételgetett mantra, hogy a több megapixel nem feltétlenül jobb, így ez elsőre visszalépésnek tűnhet.
A Samsung azonban a nagyobb szenzorral és a fejlett, MI-alapú algoritmusokkal együtt állítja, hogy az új telefotó-kamerával is veszteségmentesen lehet használni a tízszeres zoomot. Ez kicsit utópisztikusan hangzik, de ránézésre én tényleg el is hiszem, a macskán tesztelve tízszeres zoomig bezárólag tényleg mindegyik kép tűélesnek tűnik, az utolsóról sem mondanám meg, hogy itt már vastagon van digitális mágia a dologban:
Az S24 Ultra kamerarendszere ezen túl semmiben nem változott a tavalyihoz képest, szóval az akkori cikkünk részletes elemzése nagyjából még mindig releváns, és ugyanez igaz az S24-nél is, ahol a kamerák gyakorlatilag pontosan ugyanazt tudják, mint tavaly. A mesterséges intelligenciás algoritmusok miatt viszont úgy is van előrelépés tavalyhoz képest, hogy a hardver érdemben nem változott semmit, legyen szó akár a zajcsökkentésről, akár a digitális utómunkáról, akár arról, hogy a képek szerkesztésébe is beszivárgott az MI. Még pár kép az S24-gyel és a S24 Ultrával itt nézegethető.
A mesterséges intelligencia
A szerkesztés nekem felemás élmény volt, mert bár az MI-vel felturbózott funkciókat tényleg nagyon könnyű használni, az eredmények azért sokszor hagynak kívánnivalót maguk után. A tárgyak eltávolításánál például a kijelölés mindig flottul ment, de a mesterséges intelligencia szinte sosem tudta rendesen kitölteni a helyüket, főleg akkor, ha mögöttük két fokkal összetettebb dolgok voltak egy fehér falnál. Az utólag belassítható videók viszont egészen lenyűgözők, ha nem nyomnám éppen az ujjammal a képernyőt, biztos nem tudnám megmondani róluk, hogy nem eleve slow motionben vettem fel őket. És akkor, ha már mesterséges intelligencia,
nyilván muszáj beszélni a többi erre épülő funkcióról, mert hiába láttuk már ezeket máshol, így egyben mégis izgalmasak, a hívások közbeni szinkronfordításban pedig elsőzött a Samsung a telefonoknál.
Világi Máté kollégám az idei Las Vegas-i CES techexpón már lényegében minden új, MI-n alapuló funkciót kipróbált az S24-en, de ettől még kifejezetten érdekelt engem is ez, többek közt azért is, mert a fordítós dolgokkal annak ellenére is rettentően szkeptikus vagyok, hogy egyébként az olyan próbálkozások, mint az iFLYTEK fordítógépei, már elég jól működnek. Konkrétan azoknak ráadásul nagy előnyük, hogy magyar nyelven is tudnak, míg a Samsungnál ez egyelőre nem elérhető, így a funkciók jelentős része eleve csak akkor fog működni, ha más nyelven is beszélünk.
Ha magyarul akarjuk használni, akkor nálunk egyelőre be kell érni a nyilván nyelvfüggetlen bekarikázós kereséssel, ami jópofa, de én nem sok értelmét láttam, illetve a 2023-as év nagy slágereivel, ahol az MI helyesírási és stilisztikai hibákat javít, pontokba szedve összefoglal hosszú szövegeket, és különböző stílusokra alakítja át az általunk begépelt szöveget. Ez utóbbi meglepően jól működik magyarul, amikor például beírtam, hogy „Nem akarok bunkó lenni, de muszáj szólnom arról, hogy nagyon hangosan eszel, és nem tudok így dolgozni”, a professzionális hangvételnél olyan szépen írta le az MI, hogy
„engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy az étkezése közben keltett zaj zavarja a munkámat. Kérem, legyen szíves halkabban enni, hogy folytathassam a feladataimat”,
hogy egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy ha valakinek ezt írnám vagy mondanám, valószínűleg azt hinné, hogy megőrültem. A #közösségi verzió viszont minden tekintetben zseniális, ott az eredeti mondat végére odakerült egy 😒 emoji meg az, hogy #hangosétkezés #nemtudokdolgozni, ami tökéletes Threads-kontent lehetne, ha bárki komolyan venné a Threadset. És akkor ott van még a javítgatás és az összefoglalás is, előbbi tapasztalataim szerint remekül működik, utóbbi már kevésbé, de ebben benne van az is, hogy még mindig nem tartom annyira megbízhatónak a mesterséges intelligenciát, hogy összefoglaljon nekem valamit, amiben nem tudom, hogy pontosan miről van szó.
A magyar nyelven egyelőre nem elérhető funkciók között egyértelműen a hívások szinkrontolmácsolása a legizgalmasabb, de ezzel én sem voltam maradéktalanul megelégedve. Az, hogy a telefon gombnyomásra szinkrontolmács módba vált, amiről szól a vonal másik végén lévőnek is, aki ráadásul bármilyen telefont (akár vezetékest is) használhat, tényleg elég menő, és engem németül és angolul is jól megértett az MI, de a túloldalról jövő franciával már volt, hogy meggyűlt a baja. Ahogy minden másnál, úgy itt is az a probléma, hogy egyelőre nem olyan jó, hogy hajlandó legyek rábízni magam egy olyan nyelven is, amin egy kukkot sem beszélek, így meg sok értelme nincsen, de ez persze a jövőben még simán változhat.
A többi, magyarul nem elérhető funkció igazából ugyanez pepitában, a telefon le tudja fordítani élőben a szöveget, amit beírunk, ezt is lehet használni élőben is szinkrontolmácsként, és a hangfelvételeinket is le lehet fordíttatni vele amellett, hogy összegezni is tudja őket. Ez az iFLYTEK és a Google Fordító hasonló funkcióinak koordinátarendszerében utóbbihoz van közelebb, szóval a dedikált fordítógép precizitását meg sem közelíti, de persze eleve az is elég jó, hogy egészen megbízhatóan leiratozza a felvételt anélkül, hogy külön fizetni kellene érte. Legalábbis egyelőre, az S24 Ultra termékoldala alapján ugyanis a Galaxy MI csak 2025 végéig lesz garantáltan ingyenes.
Az MI-funkciókat amúgy átfogóan és egyesével is ki-be lehet kapcsolni, sőt, arra is van lehetőség, hogy csak a telefonon, az adataink felhőbe küldése nélkül használjuk őket, de így rosszabbak lesznek az eredmények, és a legtöbb dolog nem is fog működni.
Az S24-es szériáról a fentiek alapján nehéz bármit írni azon túl, hogy ha valaki beruház bármelyik darabjára, az tutira elégedett lesz vele. Az S24 és az S24 Ultra is remekül összerakott, a tavalyihoz képest okosan felturbózott telefonok, az MI pedig nemcsak a fotózásban, hanem egy csomó másban is rengeteget tud segíteni, de én a tesztidőszak végére nem éreztem, hogy emiatt akarnám megvenni ezeket a telefonokat. Még szerencse, hogy ezen túl az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni, az a többi androidos gyártóhoz képest vánszorgásnak tűnő, még mindig 45 wattos gyorstöltés, minden más tényleg álomszerű.
Az S24 alsó hangon 370 ezer, az S24 Ultra 600 ezer forintról indul, előbbi kicsivel olcsóbb az iPhone 15-nél, utóbbi ugyanannyiba kerül, mint a 15 Pro Max, szóval itt már tényleg preferencia kérdése a dolog. És persze ha elfogadjuk, hogy az MI-forradalom most kezdődik, akkor az is szempont lehet, hogy a Samsung a gyermekbetegségek ellenére elég erősen csatlakozott hozzá.