Generációk óta a fekete arany az életük, most nem tudni, mi lesz a sorsuk

Az Európai Unió 2050-re el akarja érni a klímasemlegességet, ami nagy feladat elé állítja a tagországokat: 27 évük van arra, hogy teljesen megreformálják az energiarendszerüket, az iparukat, a közlekedésüket, és bizonyos szinten az életmódjukat is. Az átállás néhány országnak különösen nehéz lesz – ilyen például Lengyelország, amelyben az energia 42, és azon belül az elektromosság 72 százalékát a mai napig szénből állítják elő. Az ország adja az Európai Unió kőszenének 90, a lignitének pedig a 16 százalékát. Egy óriási ágazatot kell gyakorlatilag teljesen megsemmisíteni alig három évtized alatt úgy, hogy Lengyelországban a bányász egy hagyományos, megbecsült, elmozdíthatatlannak tűnő szakma.

A munkát a politika is nehezíti: a mindenkori kormány igyekszik a bányászok kedvében járni, ami nagyon nehéz egy zöldülni kényszerülő országban. Azonban a legnagyobb, legrégibb lengyel széntermelő régió úgy döntött: nem vár a kormányra, magától próbál megszabadulni a fekete aranynak is nevezett erőforrástól.

Szilézia, a bányászbirodalom

Szilézia Lengyelország, és egyben Európa legnagyobb szénrégiója. A mai napig 15 aktív szénbányája van, az Európai Unió bányászainak 43, Lengyelország bányászainak pedig 80 százaléka itt dolgozik. Ennek természeti és történelmi okai is vannak: előbbi természetesen a nyersanyagok bőségét, utóbbi pedig a kitermelés jövedelmezőségét, illetve a Szovjetunió iparmániáját takarja. A mai napig itt található egyébként a legnagyobb ligniterőmű Európában: a Bełchatów erőmű egyben a legszennyezőbb ilyen monstrum is a kontinensen. Ezzel együtt Lengyelország elektromosságának 18-20 százalékát fedezi.

Sziléziában a bányász mint foglalkozás a 14. században született meg, ekkor még főként a sóbányákban folyó munkák számítottak fontosnak. Ekkor kezdték el a nemesfémeket is kitermelni, ami végül átvette a só helyét a ranglista első helyén. Végül a 18. században érkezett el a szén ideje: a sziléziai szénmezők jelentős ipari régióvá emelték a környéket, ami ezzel az ország legnagyobb szénrégiójává lépett elő. A bányászok szinte azonnal a lengyel társadalom megbecsült tagjai lettek: amiről azt hinnénk, hogy olyan munka, amely senkinek nem kell, mert nehéz, monoton, és veszélyes, az Lengyelországban kiemelt státuszt élvez.

A bányászok kiemelten jól keresnek a mai napig, és a politikusok igyekeznek a bányászszakszervezetek kedvében járni, nemcsak azért, hogy biztosítsák maguknak a szavazóbázist, hanem azért is, mert nem szeretnék felbőszíteni őket.

Ez alól a jelenlegi kormány sem kivétel, amelynek azért van sokkal nehezebb dolga, mert a másik oldalról az Európai Unió kényszeríti a zöldátállásra, így előbb-utóbb választania kell. A bányászok pedig tudják, hogy sokat érnek, a munkájuk fontos a gazdaságnak. Megbízható havi fizetést kapnak társadalombiztosítással, korengedményes nyugdíjjal, hosszú távú juttatásokkal. Ehhez azonban mindennap kockára kell tenniük az életüket, és vállalniuk kell a lehetséges hosszú távú egészségi veszélyeket.

A legutóbbi, 2019-es parlamenti választások során minden nagyobb párt külön fejezeteket szentelt Sziléziának a politikai programjában. Egyesek egyenesen azzal érveltek, hogy a területet és lakóit egyedi státuszuk miatt mentesíteni kell a zöldenergia-átállási követelmények alól. Ennek fényében kifejezetten érdekes, hogy Jakub Chełstowski, a sziléziai vajdaság elnöke mennyire szembehelyezkedik a kormány álláspontjával.

A bányászok a saját gyerekeiket már nem küldenék a bányákba

„20 ezer olyan dolgozó él itt, akinek a munkája valamilyen szinten kötődik a bányászszektorhoz – mondta újságíróknak egy beszélgetésen Katowicében. – Ezeknek a szektoroknak új munkahelyekre van szükségük.” Szerinte a fő probléma az, hogy a bányászok jól keresnek, az állam által bőségesen támogatott szektor megbecsüli a dolgozóit, ezt pedig nagyon nehéz lesz más munkakörökkel pótolni. „Érdekes azonban, hogyha a bányászokat és családjukat megkérdezzük, hogy szeretnék-e, ha a gyerekeik is bányászok lennének, már azt mondják, hogy nem. A bányászat támogatása kiemelkedő az emberek között, viszont a fiatalokat már nem akarják a bányákba küldeni.”

Chełstowski elmondta: a lengyel kormány két társadalmi megállapodást is kötött a bányászszakszervezetekkel az elmúlt egy-másfél évben. Erre azért volt szükség, mert Lengyelországban a kőszén és a lignit kitermelése is jelentős, egy-egy külön megállapodás született tehát a kőszénbányászok szakszervezetével és a lignitbányászokéval. Előbbit 2021-ben, utóbbit 2022 végén írták alá. „A kormány azonban nem tartja be a társadalmi megállapodásban vállaltakat – mondta Chełstowski. – Nincs semmilyen terv a strukturális változásokat illetően sem a kormánynál, sem a szakszervezeteknél.”

A társadalmi szerződéseknek az az ígérete, hogy a kormány létrehozza a nemzeti energiabiztonsági ügynökséget (Narodowa Agencja Bezpieczeństwa Energetycznego, röviden NABE), amelyet aztán támogatni fog, a NABE pedig megkapja szinte az összes szénbányát és szénerőművet a nagy állami energiavállalatoktól. Így, amikor a NABE megszületik, a kormány vállalja majd a teljes felelősséget a szén fokozatos kivonásáért, nem pedig az állami cégek.

A NABE létrehozásáért az állami vagyonügyi minisztérium (Ministerstwo Aktywów Państwowych) a felelős. Az első tervek szerint az ügynökségnek 2023 májusában már meg kellett volna kezdenie a munkát, ám ez a mai napig nem történt meg. Állami szinten a NABE-től függ a legtöbb olyan fontos folyamat, mint a szociális védelem, vagy a bányászok átképzésére szolgáló programok.

Chełstowski szerint valószínűleg nagy előrelépés nem fog történni az ügyben az októberi parlamenti választásokig, mindenki kivár, hogy ott mi történik. Így a bányászszakszervezetek, a kormány és a zöldátállást szorgalmazó Európai Unió jelenleg patthelyzetben van, és azt figyeli, mi történik majd ősszel.

A bányászat, hiába megbecsült és jól fizető munka Lengyelországban, kifejezetten veszélyes dolog – ezért is érdekes, hogy még ez sem tántorítja el tőle a lengyeleket. 2003-ban Piekary Śląskie mellett hárman maradtak örökre a bányában, majd 2005-ben és 2006-ban is Pokójnál haltak meg bányászok. Ebben az évben a Ruda Śląska-i bányában is meghalt húsz bányász, és 2009-ben is itt halt meg ugyancsak húsz bányász egy metánrobbanásban. 2008-ban a Borynia szénbányában haltak meg hatan egy robbanásban, 2021-ben pedig egy földcsuszamlás ölt meg két embert. Sziléziában tavaly Pniówek mellett omlott be egy bánya, hét bányászt és a mentőegységet keresték hiába a katasztrófa után.

Ez csak a kétezres évek sziléziai mérlege, bár tény, hogy mivel itt van a legtöbb működő szénbánya, a balesetek is ide koncentrálódnak.

Szilézia majdnem 11 milliárd eurónyi támogatást kapott az átmenetre az Európai Uniótól, köztük az Igazságos Átmenet Alapból (JTF) is, amely a zöldátállás által leginkább érintett régióknak nyújt pénzügyi segítséget a társadalmi-gazdasági hatások mérséklésére. Erre az EU 17,5 milliárd eurót különített el. A mechanizmusból Lengyelország 3,8 milliárd eurót kapott a 2027-es etapig, aminek nagy részét Szilézia vitte el a maga 2,2 milliárdjával. Az Igazságos Átmenet Alap az Igazságos Átmenet Mechanizmus része, ezen kívül az InvestEU befektetési séma és az Európai Beruházási Bank által vezetett közszektorbeli hitelkeret (PSLF) segíti az átrendeződést az arra leginkább szükségesnek ítélt területeken.

Nem tudni, mi lesz a bányászokkal, ha ki kell vezetni a szenet

Sziléziában a szénbányászatról történő leválás az 1990-es években kezdődött, a jelenlegi energetikai átállás pedig magával vonja a szén villamosenergia- és hőtermelésre való felhasználásának csökkentését, az erőművek leállítását és korszerű, környezetbarát infrastruktúra kiépítését. Katowicében és környékén látni már jó mintákat arra, hogy mit lehet tenni egy bezárt bányával, erőművel és a körülöttük kiépült infrastruktúrával. A Lengyel Nemzeti Rádió Szimfonikus Zenekara például egy gyönyörű koncerttermet kapott egy régi, 1823–1999 között üzemelő bánya egykori területén. A koncertteremtől nem messze, az új kulturális központban egy kongresszusi központ is működik, az egykor a bányához tartozó épületekben múzeum és kávézó üzemel.

Nem is az a nagyobb probléma egyébként, hogy mit kezdjenek a bezárt bányák és erőművek területén: az a fő kérdés, hogy mi fog történni a bányaszektorban dolgozó emberekkel.

Sziléziában úgy számolnak, hogy 2030-ra 12,3, 2049-re pedig nagyjából 48,7 ezer ember esik ki a bányaiparhoz kapcsolódó munkakörökből. Ezeknek az embereknek olyan lehetőségeket kell nyújtani, ami versenyre kelhet a korábbi fizetésükkel, és – ha lehetséges – a munkájuk megbecsültségének mértékével is.

A Lengyelország legnagyobb privát energiavállalata, a ZE PAK által működtetett konini szénerőműnél például vannak már erre törekvések: a 2012-ben leállított két blokk biomasszával üzemel, ami lényegesen kevesebb károsanyag-kibocsátással és nem mellékesen kisebb zajszennyezéssel jár. A konini hő 99 százaléka ebből a biomasszából érkezik. Az erőmű területén hidrogént is előállítanak, amely a biomassza felhasználása miatt zöldhidrogénnek minősül. Ezt a hidrogént főként a közlekedésben használják fel. Koninban vannak is hidrogénmeghajtású buszok, amelyek már nem pilot projektként, hanem a tömegközlekedés szerves részeként működnek a kisvárosban.

A külszíni lignitbányákban dolgozókat itt megpróbálták átképezni a napelemiparba: 2020-ban napelempark nyílt az egyik bánya területén, és erre, illetve a hagyományos lakossági napelemek beépítésére tanították be a bányászokat. 200 embernek ajánlották fel a lehetőséget, közülük 70-80 fogadta el, de végül mindössze 15-en maradtak a ZE PAK-nál szolárpaneleket szerelni. Daniel Baliński, az erőmű igazgatótanácsának tanácsadója nem tudta megmondani, mi lehetett a mérsékelt érdeklődés oka, de azt mondta: voltak munkások, akik inkább más napelemvállalatokhoz mentek dolgozni.

Persze a biomassza sem a legzöldebb energiaforrás a világon, és ezt pontosan tudja a ZE PAK is. „Tudjuk, hogy a biomasszával nem szabad hosszú távon terveznünk – mondta a Telexnek Baliński. – A közeljövőben arra használjuk majd, hogy zöldhidrogént termeljünk, de hosszú távon például a szélenergia bővítését is tervezzük, privát partnerek segítségével.”

A ZE PAK által működtetett erőmű másik telephelyén azonban még mindig lignittüzelésű blokkok működnek: a létesítmény az 1950-es években épült, és ezzel a legöregebb lignites erőmű Lengyelországban.

Nemcsak szennyező, de elég csúnya tájseb is, arról nem is beszélve, hogy összesen öt mesterséges tóba pumpálja a hulladékát,

ami egyértelműen nem túl környezetbarát, sőt arról is készült kutatás, hogy a szénerőmű által folyamatosan melegen tartott vízben mérgező ökoszisztéma alakult ki. A Telex kérdésére, hogy ezek a tavak mennyire szennyezik a környezetet, az illetékesek nem tudtak, vagy valószínűleg inkább nem akartak választ adni, ahogy arra sem, hogy mennyi radioaktív hulladék kerül ki a környezetbe a szénerőműből.

A Greenpeace szerint a vízzel kevert hulladékhamut a konini szénerőmű kifolyócsöveiből kiszivattyúzzák az erőmű mögötti vízelvezető területre, itt a víz sekély tavakba gyűlik össze, végül egy nagyobb tóba kerül. Lerakódások maradnak vissza, amelyek valószínűleg mérgezők és erősen lúgosak. Talán nem meglepő, hogy egy másik kutatás azt találta: ezekben a tavakban a nehézfémek koncentrációja magasabb a megengedettnél.

Persze az senkinek nem újdonság, hogy a szénerőmű környezetszennyező létesítmény, és a szénbányászat sem kifejezetten zöldtevékenység. Ahhoz például, hogy a lignittüzelésű erőmű 9-es blokkját fél gőzzel üzemeltethessék, napi 4500 tonna szénre van szükség – ez pedig rengeteg. A ZE PAK, amelynek fenn kell maradnia a szénerőművei nélkül is ebben a kötelezően zöldülő világban, sorra alakítja át az erőműveit és zárja be a bányáit – jelenleg még három üzemel a régióban, de egyet még most nyáron lezárnak.

Ahogy a lignittermelés megszűnik, az erőművekbe egyre több lignitet importálnak Kínából – sőt, érdemes azt is megjegyezni, hogy bár Lengyelország kifejezetten szénnagyhatalom, a felhasznált szén jelentős részét Oroszországból hozza be. 2021-ben például nyolcmillió tonnát importáltak az oroszoktól, a háború miatti szankciók pedig elég kellemetlenül érintették az országot: a szén a legolcsóbb energiahordozóból az egyik legdrágábbá vált.

Atomenergiába fektetnének a lengyelek

A ZE PAK a Konin melletti lignittüzelésű erőmű helyére egyébként dél-koreai technológiát importálva atomerőművet is akar építeni. „2020-ban a vállalat kijelentette, hogy 2030-ig befejezi a lignitkitermelést. Tavaly viszont elmondtuk a részvényeseinknek, hogy gyorsabban szeretnénk haladni, és 2024 végére tettük ezt a határidőt” – mondta Baliński. Az atomerőmű bejelentése viszonylag friss: két-három hónappal ezelőtt lett nyilvános, hogy a pątnówi ligniterőmű helyére kerül majd a létesítmény. A terv az, hogy 2035-ben már termeljen.

Baliński szerint a lengyel emberek 80 százaléka atompárti, és bár a helyieket még nem kérdezték meg arról, szeretnének-e a szomszédba atomerőművet, a ZE PAK ezt is lehetőségként látja arra, hogy a szénipar dolgozóit átképezze, vagy kineveljen egy új mérnöki generációt. Egy másik nukleáris erőművet is terveznek a lengyelek, ezt viszont az amerikai Westinghouse technológiájával húzzák majd fel.

Bár a zöldátmenet Lengyelországban az Igazságos Átmenet Mechanizmus nélkül kezdődött, most már elég intenzíven támaszkodik az EU-s pénzre az ország, legalábbis Szilézia biztosan. Lengyelország nemcsak az alapból, hanem a közszektorbeli hitelkeretből is jócskán részesült: 291,9 millió eurót kapott, amely 2025 végéig áll rendelkezésre.

Ezek a támogatások egyébként részben Magyarországnak is elérhetők, 2022-ben például az Európai Beruházási Banktól privát és állami vállalatok kaptak 804 millió eurót.

A bank ezzel a pénzzel különösen a lakóépületek energiahatékony felújítását és a hazai megújulóenergia-rendszerek telepítését támogatta. A projekt célja, hogy a befektetésekkel energiatakarékos beruházásokat hajtsanak végre az energetikailag kifejezetten rossz állapotban lévő magyar lakás- és házpiacon, és része a 2021-ben induló Lakásfelújítási Programnak. Az uniós bank emellett célzott támogatást nyújtott új, biztonságosabb, kényelmesebb és környezetbarát regionális buszok és vonatok beszerzéséhez, valamint az ország úthálózatának fejlesztéséhez.

Nemcsak a hitelkeretből kapott Magyarország: 2022-ben majdnem 22 milliárd eurót ítélt oda az EU az uniós prioritások fejlesztésére, ennek része volt az Igazságos Átmenet Alap is. Ebből több mint 250 millió eurót kaphatnánk főképp a szén- és a lignittüzelésű Mátrai Erőmű fokozatos kivezetése által leginkább érintett régiók megsegítésére, ha az igazságügyi reform nem akadályozná a kifizetését. A támogatást az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházásokra kell fordítani, amelyek támogatják ezt a fokozatos kivonást és a magyarországi szén-dioxid-kibocsátás 10 százalékos csökkentését. Az alap támogatni fogja a kkv-k gazdasági diverzifikációját is, például az energiahatékonysági kutatással és innovációval. A JTF emellett segíti a munkavállalókat új készségek elsajátításában, támogatja a munkahelyváltást, és elősegíti az új startupok indulását.

Munkatársunk az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának meghívására és költségén járt Lengyelországban a cikk készítéséhez.