Fact check: „egy szénerőmű több radioaktív anyagot bocsát ki, mint egy atomerőmű”

A nukleáris energia előállításának jelenlegi legnagyobb problémája az, hogy nem megoldott a radioaktív hulladék hosszú távú, vagyis évszázadokra, évezredekre biztos tárolása. Az atomenergia ellen ez a fő valid érv, a szénenergiát pedig másért, jórészt a károsanyag-kibocsátása miatt tartjuk károsnak. Azt viszont kevesen tudják, hogy a szénerőművek egységnyi energia előállításával több radioaktív anyagot termelnek, mint az atomerőművek – de ez egységnyi energiára vetítve még mindig kevesebb, mint ami egy átlagembert egy év alatt például a röntgengépek által ér. Ha azonban belegondolunk, hogy a mai napig mennyi szenet égetnek energiatermelés céljából, a mennyiség rögtön megsokszorozódik, és már okozhat problémát, legalábbis akkor, ha nincs megfelelően szabályozva.

Az állítás egyébként is csak félig igaz: ugyan az atomerőművekből működés közben valóban kevesebb radioaktív anyag kerül ki, mint a szénerőművekből, a hulladék kérdése továbbra is nyitott, ezzel pedig megint csak eltolódik az arány a nukleáris hátrányára – legalábbis ebből a szempontból.

De hogy lesz a szénből radioaktív hamu? A kérdésre a szén urán- és tóriumtartalma a válasz, amik mindegyike erősen radioaktív elem. A természetben olyan alacsony mennyiségben találhatók meg a szénben, hogy nem okoznak problémát, más a helyzet viszont a szénerőművekben, ahol rengeteg szenet használnak fel egyszerre, és pernye keletkezik, így az urán- és a tóriumszint átlagosan az eredeti tízszeresére emelkedik.

Az, hogy a szénégetés végtermékei mennyire radioaktívak, a szén típusán is múlik, de általában néhány milliomodrész tartományba esnek. Ez elsőre nem tűnhet soknak, de egy erőmű tipikusan néhány gigawattos kapacitású, és több millió tonna szenet éget el évente. Ez azt jelenti, hogy minden ilyen erőmű évente körülbelül 5-10 tonna uránt és tóriumot tartalmazó pernyét gyárt.

A témában már 1978-ban készült kutatás, ami kimondta: feltételezve, hogy a szénerőművek esetében a hamu 1 százaléka kerül a légkörbe (ez lehet a maximum az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal rendelete alapján), aminek 1 milliomod része urán és 2 milliomod része tórium, a szénerőmű miatti lakossági sugárzási dózis általában magasabb, mint a kormányzati előírásoknak megfelelő nyomottvizes vagy forralóvizes reaktorokból kikerülő sugárzás. Ez a kutatás nem a nukleáris hulladékot, hanem az atomerőművekből kikerülő sugárzást mérte – de talán az egyik első volt, ami felhívta a figyelmet arra, hogy a szénerőművek is bocsátanak ki radioaktív hulladékot a környezetbe.

A téma 2022-ben újra előkerült az Európai Parlamentben, valószínűleg azért, mert a zöld átállás egyre inkább a nyakunkon van, az unió pedig próbálja kisakkozni, milyen energiaforrásokkal tudná a leggyorsabban és leghatékonyabban nettó nulla kibocsátásúvá tenni a kontinenst – azaz hogy csak annyi üvegházhatású gázt termeljen, amennyit el is tud nyelni –, ehhez pedig több tagország, köztük Magyarország is erősen támaszkodik az atomenergiára. A szénenergia és az atomenergia összehasonlítása különösen érdekes téma Németországban, ahol az erős atomellenes mozgalom elérte, hogy kivezessék az atomenergiát, arra viszont még nincs kész a gazdaság, hogy teljesen megújulóból működjön.

Az Európai Parlamentnek Aurélia Beigneux képviselő adta le a kérdést, hogy az Európai Unió figyelembe veszi-e a szénenergia és az atomenergia közötti döntésben azt, hogy egy szénerőmű tízszer annyi radioaktív anyagot bocsát ki, mint egy atomerőmű. A kérdés felvezetésében megemlíti azt is, hogy „a tényt, hogy a szénerőművek radioaktívak, nemcsak tudományos adatok támasztják alá, hanem az is, hogy egyes vállalatok a szénerőművek által kibocsátott koromból és perjéből kinyerhető uránium megmentésére szakosodtak, hogy azt továbbértékesítsék az atomenergia-iparnak”.

Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) szerint a szén égetése során a benne lévő természetes radioaktív anyagok három fő hulladékáramban koncentrálódnak:

1. pernye: a szénégetés során keletkező hulladékok többsége pernye, ebben megtalálhatók radioaktív anyagok;
2. fenékhamu: nagyobb és nehezebb melléktermék, mint a pernye, homok és kisszemű kőzet keverékére hasonlít, a széntüzelésből származó hulladék alig több mint 10 százalékát teszi ki;
3. salak: akkor keletkezik, amikor a fenékhamu megolvad az intenzív égéshő alatt, a szénégetés során keletkező hulladék körülbelül 2 százalékát teszi ki.

Az EPA felhívja a figyelmet, hogy a környezetbe kerülő sugárzás ezekből a melléktermékekből olyan alacsony, hogy nincs szükség semmilyen extra szabályozó intézkedésre. Az ügynökség szerint a pernye 99 százalékát felfogják az erőmű szűrői, 1 százalék kikerülhet a környezetbe, de az amerikai kormányrendeletek előírják, hogy az erőművek korlátozzák a környezetbe kerülő pernye mennyiségét, és megfelelően ártalmatlanítsák az összegyűjtött hamut.

A Duke Egyetem kutatói 2015-ben megvizsgálták, mennyi radioaktív szennyeződés kerül a környezetbe a három nagy amerikai széntermelő terület esetében. Az Environmental Science & Technology szaklapban megjelent tanulmány megállapította, hogy a hamu radioaktivitásának szintje ötször magasabb volt, mint a normál talajé, és akár tízszer magasabb is, mint magában az elégetett szénben, mivel az égés során a radioaktivitás koncentrálódik. A kutatók szerint az eredményeik aggodalomra adtak okot, mivel a hamu a szénerőművek tárolótavaiban és hulladéklerakókban tárolódott, ekkor az EPA-nak még semmilyen szabályozása nem volt ezzel kapcsolatban.

Most sem tökéletes azonban a megoldás az Egyesült Államokban sem: a CNN cikke szerint az EPA azt tervezi, hogy hat szénerőműnél érvényesíti azt az Obama-szabályozást, ami megtiltja, hogy az erőművek a mérgező hamut tárolótavakba dobják. Az EPA szerint nagyjából 500 ilyen szabályozatlan tárolótó van az Egyesült Államokban.

A szénerőművek körüli radioaktív sugárzást több kutatás vizsgálta már az Egyesült Államokon kívül is, többek között Vietnámban, Spanyolországban, Törökországban, Szerbiában vagy Dél-Afrikában, ezek nem találtak megnövekedett veszélyt a sugárzás miatt – más kutatások azonban, például megint csak Törökországban vagy Bangladesben, megemelkedett kockázatot mutattak a környezetre és az emberi egészségre is. Egy kínai kutatás azt találta, hogy a szénenergialáncból kibocsátott ionizáló sugárzás közegészségügyi kockázata körülbelül tizennyolcszorosa az atomenergiáénak az országban – hozzátartozik azonban, hogy ez egy 1998-as kutatás, az elmúlt 25 évben pedig ott is biztosan javult a széntüzelésű erőművek szabályozása.

Úgy tűnik ugyanis, hogy ez a kulcs: ha a szénerőművekből kikerülő radioaktív hulladék jelentős részét sikerül megfogni, akkor a környezeti és közegészségügyi hatás nem jelentős. Ugyanez a helyzet az atomenergiával is, aminek helyzeti előnye, hogy sokkal szigorúbban szabályozott évtizedek óta, mint a szénerőművek. Fontos azonban azt is megjegyezni: a kiégett nukleáris fűtőelemek továbbra is radioaktívabbak, mint a szénégetés mellékterméke – viszont ezeket nem is használjuk újra – érvel Victor Nian, a Stratégiai Energia- és Erőforrásközpont nevű szingapúri agytröszt szakértője, aki a különböző energiaforrások életciklusának vizsgálata során találkozott a témával.

Az Európai Unióban a Tanács 2013/59/EURATOM irányelve a mérvadó az olyan emberi tevékenységekkel kapcsolatban, amik radioaktív anyagok jelenlétével járnak, és jogi keretet kínál ezen tevékenységek szabályozásához és ellenőrzéséhez, illetve rendelkezéseket fogalmaz meg a sugárforrásoknak kitett munkavállalók és lakosság védelmére. Ebben egyértelműen olvasható, hogy a széntüzelésű erőművek szabályozása a tagországok ellenőrzése alá tartozik.

Magyarországon a Mátrai Erőmű működik még lignittel, vagyis a legfiatalabb, még erősen fás szerkezetű szénnel. Az erőművi égetés során a kazánokban magas hőmérsékleten, jó hatásfokkal szabályozott körülmények között ég el a lignit, utána a füstgázokból a szilárd részecskék nagy részét szűrőkkel, a savas gázokat pedig füstgázmosóval távolítják el.

Megkérdeztük az erőművet üzemeltető MVM-et, hogyan szabályozzák a környezetbe jutó melléktermékek mennyiségét.

„A kazánokból kilépő füstgázból elektrosztatikus porleválasztókkal a pernye 99,5-99,7 százalékát leválasztjuk – írták. – A pormentesített füstgáz további tisztítását nedves füstgáz-kéntelenítő berendezések végzik. A kibocsátási pontokon távozó füstgázra vonatkozóan több komponens mellett a porkibocsátásra vonatkozóan is van határérték, aminek a Mátrai Erőmű megfelel.”

„A leválasztott pernye egy része az építőiparnak kerül értékesítésre, ehhez termék minősítéssel és REACH regisztrációval rendelkezik és megfelel az ionizáló sugárzás elleni védelemről és a kapcsolódó engedélyezési, jelentési és ellenőrzési rendszerről szóló 487/2015. (XII. 30.) Kormány rendelet által előírt radioaktivitási határértéknek.”

Az erőműben képződő tüzelési maradék, salak és pernye az úgynevezett sűrűzagyos salak-pernye elhelyezési technológiával a zagyterekre kerül. Az MVM megjegyezte, hogy a hamu és pernye kibocsátásával kapcsolatban publikusan elérhetőek az információk az illetékes Kormányhivatal oldalán, ezt ide kattintva lehet elérni.