A több száz éves felhőkarcolók városa

Szerző: Zubreczki Dávid

Hamburg közel kétmilliós, jómódú nagyváros, a kontinens egyik legfontosabb kikötője, így elsőre semmi meglepő nincs abban, hogy vannak száz méternél is magasabb házai. Az már annál érdekesebb, hogy az öt legmagasabb épülete templom, ráadásul a legifjabb is közel 150 éves, az öregebbeket pedig még a középkorban kezdték építeni.

Amúgy a lista hatodik helyén szintén egy 19. századi épület áll, a 112 méter magas városháza. Sőt az utána következő, 110 méter magas Elbphilharmonie sem közönséges épület: egy régi raktár tetejére emelt vagány koncertteremről van szó, amely impozáns látványával és méretével egy háborúban elpusztult, reprezentatív kikötői tornyot idéz meg.

Ezzel az öt százméternél is magasabb templommal Hamburg világrekorder. (Összehasonlításképp: Magyarországon egy ilyen sincs, az esztergomi bazilika kereken 100 méter magas, a budapesti Szent István-bazilika pedig 96 méteres. Utóbbi amúgy így is a főváros legmagasabb épülete volt – holtversenyben az Országházzal – egészen a 143 méteres MOL-torony átadásáig. A hamburgi Szent Miklós tornya még ez utóbbinál is nagyobb.)

Na persze nem csak a méret számít: a hamburgi „főtemplomok” (Hauptkirchen) önmagukban is nagyon izgalmas alkotások. Bár az egyiküknek mára csak a tornya maradt meg, négyben napjainkban is rendszeresen tartanak istentiszteleteket. Magyarországról érkezve talán meglepő lehet, de mind evangélikus templom: Németországnak ezen a vidékén ugyanis ez a legfontosabb vallás. Neveiket ugyanakkor még a reformáció előtti, középkori időkből őrzik.

Érdemes tehát egy izgalmas templomsétát tenni a városban: nagyjából háromnegyedórás csavargással mind az öt toronyóriást útba ejthetjük. Kiindulópontunk mi is lehetne más, mint Európa egyik legforgalmasabb és leghatalmasabb vasútállomása, a Hamburg főpályaudvar. Innen egyenesen vezet a Steinstrasse az első két állomásunkhoz: alig néhány sarok megtétele után már ott is vagyunk.

A gótikus űrrakéta

Talán a legizgalmasabb épület egész Hamburgban a Szent Jakab-templom, amelynek hajója a hamisítatlan északi téglagótikát idézi. Pedig a hatalmas, csúcsíves, magasba törő ablakokkal díszített épület nagyrésze rekonstrukció. A második világháborúban gyakorlatilag porig bombázták a házat, csupán egy-két eredeti részlete maradt meg. A hatvanas években azonban korhűen helyreállították az egészet. Vagyis nem teljesen az egészet.

A 19. században épült tornya helyére egy vadonatújat álmodtak a rekonstrukciót végző építészek, Rudolf Jäger és Bernhard Hopp. Olyan, mint egy űrrakéta. Ráadásul gyönyörűen mutatja, mennyire közel áll egymáshoz a huszadik századi modern és a középkori gótika: mindkettő égbetörő, tiszta matematika és geometria.

Szerencsére a berendezési tárgyait sikerült kimenekíteni a bombázások elől. Így, ha ma betérünk, nem csak gyönyörű, középkori szárnyasoltárokban gyönyörködhetünk, de Észak-Európa leghatalmasabb, teljes épségben megmaradt barokk orgonájának hangjaiban is.

Hamburg legmagasabb kilátója

A szomszédos Szent Péter-templom a város talán legöregebb ma is álló temploma. Eredetileg valamikor a 12. században emelték, de azóta persze számos alkalommal átépítették. Belső tere olyan, mintha egy képzőművészeti kiállításon járnánk: középkori oltárképektől a kortárs alkotásokig elképesztő mennyiségben, minőségben és változatosságban csodálhatjuk meg az egyházművészeti alkotásokat. Sőt, igazából már a kapuján is valódi kincsek fogadnak minket: híres oroszlánfejes kopogtatói még az 1300-as években készültek.

Mondanom sem kell, a tornya ennek is igen különleges. Az eredeti, 1500-as években emelt építmény egy tűzvészben elpusztult, így a 19. században kellett újraalkotni azt. Ez már az a korszak, amikor a történelmi formákat a legkorszerűbb technológiával keresztezték: a hagyományos kinézetű, rézfedésű toronysisakot belülről izgalmas, összetett acélváz tartja. Ehhez hasonlóval találkozhatunk idehaza, például az Országház tetőszerkezetében is.

Ezt a gyönyörű technikai megoldást akár a saját szemünkkel is megcsodálhatjuk, hiszen a Szent Péter-templom tornya kilátóként is üzemel. A 133 méter magas épületben egészen 123 méterig mászhatunk fel. A síkon elterülő Hamburgra ugyan több remek kilátópontból tekinthetünk rá (például a már említett Elbphilharmonie ingyenesen látogatható teraszáról), de mind közül ez van a legmagasabban.

Miután visszaérkeztünk a földre, folytassuk utunkat a kanyarodó főúton, így hamarosan eljutunk Hamburg talán legszebb templomtornyához.

A kalózkirály kincsével díszített torony

E torony különlegessége, hogy a csúcsára egy aranykorona van „húzva”, melyet a hagyomány szerint egy kivégzett kalózvezér kincseiből készítették. Störtebeker – kinek neve húzásra ürített söröskorsót jelent alnémet nyelven – a Hanza szövetség hajóit fosztogatta csapatával az Északi-tengeren, amíg el nem fogták, s ki nem végezték Hamburgban, 1401-ben. A legenda szerint a lefejezése előtti utolsó kívánsága az volt, hogy hadd sétáljon el fej nélkül (!) halálra ítélt emberei sorfala előtt, s aki előtt elmegy, az kapjon kegyelmet. Állítólag 11 kalóza előtt sikerült elmennie, míg végül egy katona elgáncsolta (!).

A másik, szinte népmesei anekdota szerint elfogott hajóját alaposabban megvizsgálták és rájöttek, hogy az árbocok üregesek és belül fémmel vannak kiöntve. Az egyik arannyal, a másik ezüsttel, a harmadik pedig rézzel. Állítólag a hamburgi Szent Katalin-templom csúcsára ebből öntötték a gyönyörű aranykoronát.

Ami persze nem valószínű.

Már csak azért sem, mert bár maga a templom és tornyának alsó része igen régi – a város egyik legöregebb épületéről van szó – a kecses, többször áttört, barokk sisak csak 1657-ben készült el. Egy másik híres személy azonban egyértelműen köthető hozzá: Bach többször is játszott a templom orgonáján.

Az, hogy ma ilyen szép tornya van, csak annak köszönhető, hogy a világháború után visszaépítették azt. Az eredetiből ugyanis alig maradt valami. Építészeti szempontból igazi különlegesség, hogy a rekonstrukció ugyanabban az évben épült, mint a Szent Jakab-templom „rakétája”, ráadásul a két alkotás ugyanannak az építészpárosnak a munkája. Mégis az egyik helyen kortárs kiegészítés, a másikon a korhű rekonstrukció mellett döntöttek.

Utunkat érdemes a Nikolaifleet csatorna keresztezésével folytatni, ott ugyanis nem csak Hamburg utolsó megmaradt középkori kereskedőházait csodálhatjuk meg, de azt is, hogyan tükröződik a vízben a város legmagasabb templomtornya: az egykori Szent Miklósé.

A 148 méter magas rom

A Szent Miklós-templom gigantikus méretű épület, mely Hamburg nagyságát hirdette majdnem nyolcvan éven át. A neogótikus alkotást 1863-ban adták át, és több mint egy évtizeden keresztül a világ legmagasabb építménye volt. Egy ilyen füstfelhők fölé magasodó csúcs kiváló tájékozódási pont volt a második világháborúban a brit és az amerikai légierőnek is, így komoly károkat szenvedett a bombázások idején.

Annyira, hogy a világháború után már nem építették újjá. Ebben alighanem szerepet játszhatott az is, hogy viszonylag fiatal épületről volt szó, meg az is, hogy a belvárosban volt elég templom a híveknek. (Alig néhány sarokra vagyunk csak a többi főtemplomtól.)

Helyette 1962-ben egy új, izgalmas, modernista új Szent Miklós-templomot építettek a város egy másik részén, ahol nagyobb szükség volt rá. Igaz, az „csak” 89,4 méter magas, így a százasok klubjába nem fér bele, de ha valakinek ideje engedi, érdemes felkeresnie, mert egyedülállóan izgalmas alkotás az is.

A régi épületnek csak a tornyát hagyták meg, amely ma kilátó, az egykori hajó szabadon látogatható romkertként működik, akárcsak nálunk a Magdolna-torony a Várban. Csak a hamburgi „árvatorony” nagyjából kétszer olyan magas, mint a budai.

Barokk torony éjfekete fémből

A Szent Mihály-templomról úgy tartják, hogy a legpompásabb templom az egész Hanza-régióban. Ez nem egy középkori katedrális, ami reformációval vált protestánssá, hanem már eredetileg is evangélikusnak épült. Építtetői pedig meg akarták mutatni vele az új egyház erejét.

Akinek a barokkról csak a római, párizsi vagy akár csak a pesti cifra templomok jutnak az eszébe, az valószínűleg tátott szájjal bámulja majd a Hauptkirche Sankt Michaelist – vagy ahogy a helyiek hívják a Michelt. Az ugyanis pont úgy téglaburkolatos, mint a hamburgi épületek többsége, legyenek azok gótikus katedrálisok, századfordulós raktárak vagy kortárs irodaházak.

Nem csak a sisakja, de az egész tornya rézzel van burkolva, ami már messziről megkülönbözteti bármelyik másik templomtól. A jól ismert barokk motívumok itt nem színes kőből és vakolatból, hanem fekete fémből vannak megformálva, amitől egészen különleges, komor hangulatot áraszt. Amit a bejárt fölé magasodó, ördögöt legyőző arkangyal bronz szobra még borúsabbá varázsol. Mintha csak egy fantasy film, vagy valami sötét hangulatú rajzfilm díszlete lenne az épület.

Pedig nagyon sokan örültek neki egykor, mikor meglátták! Ez a torony volt ugyanis hosszú időn keresztül Hamburg legfőbb jelképe, amely már messziről jelezte a hajósoknak, hogy megérkeztek.

A mi hamburgi templomsétánk is véget ér ezen a ponton. Persze csupán ízelítőt adhattunk az öt torony bemutatásával, amelyek története közel nyolcszáz évet ölel át. Ha időnk engedi, járjuk végig alaposabban őket – mindegyik külön-külön is megérdemel egy nagy sétát!