Hamburg, a logisztika Velencéje

Szerző: Zubreczki Dávid

Hamburg Európa egyik legfontosabb tengeri kikötője, ami már csak azért is furcsa, mert 110 kilométerre esik a legközelebbi tengerparttól. Az Elbának az Északi-tengerig tartó szakasza azonban olyan széles és olyan mély, hogy nem jelent akadályt a legnagyobb hajók fogadása sem. Már a Hanza-szövetségnek is fontos városa volt, de szerencsés fekvésének köszönhetően megőrizte a jelentőségét akkor is, amikor a legfőbb kereskedelmi útvonalak a Balti-tengerről az óceánokra kerültek át.

Ebben a politikának és a vámrendszernek is nagy jelentősége volt, Hamburg ugyanis az 1100-as évek óta (!) különleges jogokat és függetlenséget élvezett. Ebből sikerült megőriznie valamit azután is, hogy hosszú huzavona után, 1888-ban végül csatlakozott a Német Vámunióhoz. Ha az egész város nem is, de egy másfél kilométer hosszú, nagyjából 200-250 méter széles körzetet vámszabad területnek jelöltek ki a folyó mellett.

Itt aztán lázasan megindult a fejlesztés, hogy az egészet raktárakkal építsék be. Első lépésként mintegy 20 ezer embert telepítettek ki, akik addig a kikötőmenti, girbegurba utcákban, kis házakban éltek. A területet kipucolták és a helyén egy új, szabályosan tervezett városnegyed épült fel. A munkákat 1883-ban kezdték és hivatalosan 1927-ben fejezték be.

Tulajdonképpen hasonlóképpen született újjá nagyjából ugyanebben az időszakban Pest is, ahol a középkori városmag helyén egy szabályos szerkezetű, gondosan tervezett új városnegyed épült. A legfőbb különbség persze az volt, hogy itt nem utcák, hanem csatornák és nem lakóházak, hanem szinte kizárólag raktárak épültek. Ez lett a neve is: Speicherstadt, azaz „Raktárváros”.

A Speicherstadt egy szigetre épült, de nem biztos, hogy ezt arra járva érzékeljük. Hamburgban sétálva ötpercenként átkelünk egy hídon, így nagyon gyorsan elfelejtjük, hogy épp egy szigeten, félszigeten vagy a szárazföldön vagyunk-e. Főleg, hogy közben úgyis rabul ejt minket a negyed hangulata.

A házaknak ugyanis nagyon magával ragadó, jellegzetes karaktere van. Ez azért is érdekes, mert az építészeti stílusuk viszont sokféle. A legkorábbiak neogótikusok, a későbbiek az art deco vagy a modern irányzatot követik, de vannak kortárs épületek is. Ami közös bennük, az mindenekelőtt az építőanyag: mindegyiküknek nagyon jellegzetes téglahomlokzata van.

Ez az építészeti megoldás amúgy is hosszú évszázadok óta jellemző erre a vidékre, ahol a kő ritka kincs volt. Így néz ki a környék szinte valamennyi temploma is (melyek egyébként szintén különleges látnivalói Hamburgnak: ez a világ egyetlen városa, ahol öt, százméteresnél is magasabb templom található). A jellegzetes téglahomlokzatok nem csak a raktárvárosban jelennek meg, hanem például a szomszédos Kontorhaus-negyedben is. Ez utóbbi az 1920-as években épült ki egységes tervek szerint, és olyan a hangulata, mintha a budapesti Madách teret városnegyed méretűre növeltük volna csupa klassz irodaépülettel.

A másik jellegzetesség, ami egységes képet ad a különböző raktárépületeknek, az a hasonló funkció. Valamennyi csatorna mellé épült, nincs hangsúlyos főbejáratuk a földszinten. Sőt. Az alsó szinteket nem is nagyon használták az áradások miatt. A felsőbb emeleteken pedig széles ajtók nyílnak a homlokzaton, de nem erkélyekre, hanem a „levegőbe”. Ezeken keresztül tárolták ki-be az árut az egyes szintekre. A daruk – vagy azok helye – máig látható az épületek oromzatán.

Vannak azonban erkélyek is, ráadásul igen mutatósak, félkörívesek. Látszólag csak dísznek vannak ott, de pusztán díszítésnek ezért kicsit költségesek lennének egy raktáron. Nem is annak épültek: ugyanazt a funkciót töltötték be, mint később a tűzzáró ajtók. Ha ugyanis nem volt ajtó az egyes raktárhelyiségek között, hanem csak kívül, egy erkélyen át lehetett közlekedni közöttük, kisebb esélye volt annak, hogy a tűz átterjedjen egyikről a másikra.

A raktárak építéséhez amúgy fát is felhasználtak, mégpedig az alapozáshoz. A hamburgi a világ legnagyobb raktárnegyede, mely facölöpökre épült. (Ez a technológia igen elterjedt volt akkoriban, például a mocsaras területen emelt Keleti pályaudvarnak is ilyen az alapozása Budapesten).

Speicherstadt óriási forgalmat bonyolított le bő fél évszázadon keresztül. Aztán jött a második világháború, amikor súlyos károkat szenvedett, de újjáépítették és visszanyerte eredeti funkcióját. Viszont jelentőségét már nem igazán. A hatvanas években ugyanis a hagyományos áruszállítás helyett a konténeres került előtérbe. Ezekkel nem csak gyorsabb és olcsóbb volt az átrakodás, de feleslegessé váltak a raktárházak is.

Hogy a változás milyen gyorsan zajlott le, azt jól mutatja a „Kaispeicher A” épület esete, melyet csak egy szűk öböl választ el a Speicherstadttól. Ennek a világháborúban megsemmisült raktárnak az újjáépítéséről a hatvanas évek elején döntöttek, a tervek szerint teát, kakaót és kávét tároltak volna benne. Mire néhány évvel később elkészült a – természetesen téglahomlokzatos – ház, már nem volt rá szükség. A konténerek átvették a hatalmat, az épületet soha nem használták eredeti funkciójára. Fél évszázaddal később erre építették rá a Herzog & de Meuron tervei szerint az Elbphilharmoniet (melyet időnként Elbai Filharmóniának is fordítanak). Ez koncertterem mára Hamburg ikonikus épületévé vált, melynek érdekessége, hogy nem előzmények nélküli: a világháború előtt itt állt Kaispeicher A szintén a kikötő meghatározó eleme volt, hasonló magasságú toronnyal, mint ma.

A szigorúan vett Speicherstadtban azonban nem történtek ilyen drasztikus változások, s nem is fognak. Ugyanis a már említett Kontorhaus-negyeddel együtt 2015-ben UNESCO világörökségi helyszíné vált. Az egykori raktárakban ma zömmel irodák vannak, de otthonra leltek bennük múzeumok és kiállítóterek is. Az egyikben működik például a világ legnagyobb terepasztala, a Miniatur Wunderland.

De egy mindig nyüzsgő, miniatűr hajókkal, autókkal, emberekkel és kerékpárokkal teli városban akár belépő vásárlása nélkül is gyönyörködhetünk! Az Elbphilharmonie teraszszintjére ugyanis – előzetes regisztráció után – ingyen felmehetünk, és körbesétálva megnézhetjük, milyen fentről az óriáskikötő, a raktárnegyed, a most épülő HafenCity és középkorból itt maradt, egykori Hanza-város élete.