Börzsönyi Kéktúra: Drégely várától az elmosott kisvasút völgyéig

2022. május 21. – 10:01

frissítve

Börzsönyi Kéktúra: Drégely várától az elmosott kisvasút völgyéig
Csarna-völgy, az elmosott vasúti pálya mellett – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Itt a jobb idő, lehet hosszabb, egész hétvégés, hosszú hétvégés túrákat is tervezni. Legegyszerűbb ilyenkor egy egybefüggő, 2-3 napos útvonalat bejárni, amihez az egyik legjobb választás a 66 kilométeres Börzsönyi Kéktúra. Kompakt, látványos: van benne csúcs, várrom, hegyi falu, erdei vasút, és végig az egyik legszebb magyar hegységben kanyarog.

Aki a Börzsönybe megy kirándulni, általában Királyrét vagy Kóspallag-Kisinóc felől támad, és célja a Nagy-Hideg-hegy vagy a Csóványos. Ezek az utak rendszerint zsúfoltak. Mások Márianosztra felől másszák meg a kisebb, de kilátásban nem kevesebbet nyújtó Kopasz-hegy, Só-hegy, Nagy-Koppány vagy Nagy-Galla csúcsokat, itt is futottam már bele turistadugóba. A Börzsöny Kéktúra (ami nem azonos az Országos Kéktúrával) a koncepciója alapján inkább a hegység oldalában, hatalmas karéjban kerül egyet, mellőzve a belső, népszerű kirándulóhelyeket.

A hosszabb, 2-3 napos túráknak van egy kényelmetlen része, amin azonban előzetesen gyorsan túl lehet lendülni: a szállásszervezés. És van egy kényelmes része: nem kell minden nap hazautazni, így a túrázó jobban ráhangolódhat a természet frekvenciájára, leereszthet, elfelejtheti a munkahelyi mókuskereket és egyéb problémákat.

Bár az ember gyalogol közben, egy ilyen túra idegkisimulás tekintetében felér egy egyhetes balatoni vagy tengeri nyaralással.

Ha az elhatározás megvan, azt követi a szállásfoglalás. Hétvégére ajánlatos 1-2 hónappal előre foglalni, hogy legyen hely. A két legideálisabb helység alvásra Bernecebaráti (két nagyobb turistaház is van) és Nagybörzsöny (számos vendégházzal), mert nagyjából harmadolják az utat. Enni- és innivalót jobb csomagolni, de a napi szakasz elején-végén fel tudjuk frissíteni a tápzsák tartalmát.

Már majdnem meg is vagyunk, de még be kell szereznünk a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesülettől a teljesítőfüzetet, amit a túra közben kitöltve, majd bemutatva jelvény és elismerő oklevél üti a teljesítő markát. A Börzsönyi Kék ugyanis jelvényszerző túramozgalom, mint például nagytestvére, az Országos Kéktúra. Biztos vannak, akiknek ez nem fontos, és csak a túra kedvéért járják végig az útvonalat, de ha már elindulunk rajta, megéri végigpecsételgetni.

A Börzsönyi Kék nem körtúra, inkább félkör-túra, ezért ha kocsival érkezünk, meg kell oldani azt az infrastrukturális feladványt, hogyan jutunk vissza leparkolt autónkhoz. Mivel a két végpontot nem köti össze direkt és gyors tömegközlekedés, ezért legegyszerűbb Vácon leparkolni, és onnan a vicinális Piroskával (BZMOT dízel motorkocsi) elringani a diósjenői rajtig. A túra végén, a szobi célból pedig modern és gyors vonatok suhannak vissza Vácra.

A start tehát Diósjenő, ahol leszállunk a vasútállomáson. Ha valaki elfelejtette volna korábban, a faluban van bolt, ahol fel lehet tölteni a hátizsákot. A pincesor és a temető mentén visz ki a faluból a kék sáv jelzés, ami végigvezet a 66 kilométeres útvonalon. A Börzsönyi Kék szerencsére sehol nem keresztezi az Országos Kéktúra börzsönyi szakaszát, így nincs veszélye annak, hogy valaki észrevétlenül átváltana a másik turistaútra.

Fent: boszorkányfa, lent: a Csitári-kereszt – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor Fent: boszorkányfa, lent: a Csitári-kereszt – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor
Fent: boszorkányfa, lent: a Csitári-kereszt – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor

Az utolsó civilizált rész egy tanya (Tompaharaszt) az erdő szélén, aminek a kerítésénél friss forrásvíz csobog egy csőből. Ez az egykor nevezetes Zsibaki forrásvíz, „a hegyek igazi ajándéka”. Korábbi leírások vastartalmú széndioxidos víznek tartották, sőt kis kunyhóban, kádba töltve és forró kövekkel felmelegítve gyógyvíznek használták, hivatalosan azonban nem kapta meg a gyógyvíz minősítést. Ártani biztos nem árt, feltölthetjük vele a kulacsokat.

A tanyán él a világ legbarátságosabb és legragaszkodóbb fekete macskája, ami több kilométeren át követ minket nyávogva. Tompaharaszt után kezdődik az igazi erdő, beérünk a Nemzeti Park területére, a Kámor-hegy alá. A túraút enyhén emelkedik, a 350-400 méter magasan fekvő erdőben ide-oda röpdöső rovarok kísérnek minket zümmögve. Nem kell attól tartanunk, hogy a sok emelkedő kifárasztana, az első napi 24 kilométeres szakasz nagyjából ezen a szinten, 350-450 méter magasságban kanyarog.

Első pihenőpont a nemrég felújított Pénzásási turistaház, aminek fedett teraszán kényelmesen le lehet telepedni az asztalokhoz, hogy betoljuk az első szendvicseket. A hely fura neve a legenda szerint onnan jött, hogy a közeli Kámor-hegyi várrom egykori ura, Kámor rablólovag, egy vasfazéknyi aranyat rejtett el itt, amikor feldúlták a várát. A kincset évszázadokon át keresték a szerencselovagok, de még a vasfazekat sem találták.

A turistaház ősét munkásszállónak építették 1935-1937 körül az itt dolgozó kőfejtők számára. 1998-ban a ház ebek harmincadjára került, végül 2013-ban az Ipoly Erdő Zrt. felújította. Most egy modern turistaszállás, ahol ideális lenne aludni, ha nem az út elején helyezkedne el.

A Börzsöny legszebb várroma

A Kámor-hegyi romvár ugyan nem esik útba, de Pénzásáshoz már nagyon közel van a Börzsöny egyik legszebb várromja, az egykori Drégely vára. Ez a várrom sem a Börzsönyi Kéken fekszik, viszont csak 250 méternyire van tőle a P▙ jelű túraúton. Nem „térdig érő várrom”, megmaradt falai, kapui alapján kirajzolódik valamennyi a régi épületből, a 443 méter magas Várhegy platóját elfoglaló füves várudvarból pedig tökéletes a kilátás a szomszéd hegyekre.

Drégely vára egyébként 1270-1280 körül épült, a középkorban az esztergomi érsek vadászkastélya volt a török időkig. Fő történelmi szerepét akkor 1552 nyarán töltötte be, amikor útját állta Ali budai pasa 10-12 ezer fős seregének. A várat Szondi György vezetésével összesen 146 katona védte a hatalmas túlerővel szemben, és mikor a török tüzérség földig rombolta a kaputornyot, akkor sem adták meg magukat, hanem kitörtek, és közelharcban az utolsó szálig hősi halált haltak.

A várromot elhagyva árnyékos erdők, derűs tisztások váltogatják egymást. Bernecebaráti közeledtét a fák között álló Csitári-kereszt jelzi. A szentimentális erdei környezetben megbújó feszület ez egykor itt fekvő Csitár falut jelezheti, legalábbis a neve erre vall. A keresztnél igazolópont is van, de ott (és még számos helyen a Börzsönyi Kéken) nem pecséttel, hanem egy kis táblára kiírt igazolókód leolvasásával-beírásával tudjuk bizonyítani, hogy ott jártunk. A kereszt után, bő két kilométer múlva már Bernecebaráti település aszfaltútján slattyoghatunk szállásunk felé: az első 24 kilométert megtettük.

Ha még idejében beérünk a faluba, a pihenés előtt elnézhetünk a Ventura sörözőbe, ahol külön pecsétje van a Börzsönyi Kéknek, és némi napvégi jutalomsör is legurulhat. Akit ez nem izgat, az is gondolja meg a plusz sétát, mert az útba eső Templom-hegy és Kálvária alkonyatkor kiváló egy kis meditációhoz. Másnap reggel a még harmatos füvön gázolva indulunk pár kilométeres áthidaló menetelésre a szomszéd Kemencére.

Az elmosott kisvasút völgye

A település napos főutcáján van egy kisbolt, ahol összeállítjuk klasszik turistaszendvicsünket zsemlével, párizsival. Kemence egyébként az a fajta falu, amit minden magára valamit is adó útikalauz takaros településként írna le: szépen rendbe hozott parasztházak, gondozott, füves-virágos közterek, a házak között átcsobogó patak. Ez utóbbin átívelő gyalogos függőhídon csattogunk át, és már ott is vagyunk a kemencei kisvasút végállomásán.

Az igazolófüzettel féláron lehet utazni egy állomást, amivel legfeljebb pár száz méteres sétát spórolunk meg, de nyilván nem lehet kihagyni ezt a legálisan beépített kis könnyítést. A kisvasút nyitott személykocsija rendesen megtelik, mi pedig pár perc vidám zötykölődés után le is ugrunk a Csarnavölgy állomásnál. Itt van igazolókód, de inkább beülünk az út menti Kőrózsa vendéglőbe, ahol igazolópecsétet is adnak a kávé mellé. A Kőrózsában, vagy kicsit odébb, Magyarország legpofásabb hegyi ministrandjának lángososánál van utolsó alkalmunk enni-innivalót vásárolni magunknak, a következő 15 kilométeren legfeljebb lósóskát tépkedhetünk az erdőben az ösvény mentén.

Fent: Drégely vára, lent: suhan a kemencei kisvasút – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: Drégely vára, lent: suhan a kemencei kisvasút – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: Drégely vára, lent: suhan a kemencei kisvasút – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Azaz, nem teljesen igaz, amit írtam, mert a kisvasút vágányával párhuzamosan haladó műút végén áll a Feketevölgy panzió, ahol van étterem, de eddig akárhányszor jártam arra, kimaradt, mert túl puccosnak találtam a túrázáshoz. Itt van egyébként a kisvasút végállomása is, de innentől valami egészen érdekes dolog kezdődik a Börzsönyi Kéken.

Ennek a szakasznak is van ugyanis egy igazi kuriózuma: a kisvasút egykori pályája, legalábbis amit az 1995-ös csarnavölgyi villámárvíz hagyott belőle. Máig jól látszik a teljesen alámosott vágányrészeken, a megtekert síneken, hogy micsoda erővel rohant le a völgyben a megáradt patak. Az ösvény majdnem 3 kilométeren keresztül halad az önmagából kicsavarodott ipari mementó mentén, amit az elmúlt 25 évben körbenőtt az erdő.

2018-ban összecsaptak a Csarna-völgyön a természetvédők és a kisvasútbarátok, hogy visszaállítsák-e a kisvasút eredeti pályáját. Végül megmaradt a romos, természetközeli állapot. Ez túrázószemmel nézve inkább öröm, mert ilyen sajátos hangulatú és látványvilágú túraútvonallal nem valószínű, hogy sokkal lehet találkozni a világon. A kócos sínek a Hamuház nevű, mára múltba süllyedt állomáson érnek véget.

Fent: Hamuház, lent: uzsonna – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor Fent: Hamuház, lent: uzsonna – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor
Fent: Hamuház, lent: uzsonna – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor

A Hamuház teraszos rönképülete még áll (régen a faszénégetők által hátrahagyott hamuból szappant főztek itt, innen a neve), sőt az ajtó melletti kis dobozban igazolómatricát is találni, amit be lehet ragasztani az igazolófüzetbe. A Hamuháznál elhagyjuk a Csarna-völgyet és egy hosszabb emelkedő után átbukunk Bányapuszta hágóján a hegy túloldalára, ahol a Magyar-völgy és a Börzsöny-patak árnyékos ösvényei várnak. A Bányapuszta név – ami egy régi, düledező, elhagyott erdei házikót és rétet takar – nem véletlen, a környéken számos régi táró, akna van, ahol régen nemesérceket bányásztak, sőt nemrég röppent fel a hír, hogy a bányákat újranyitnák.

A Magyar-völgy jó állapotú dózerútja már majdnem aznapi végállomásunkig, Nagybörzsönyig vezet. A Kemencénél talán még takarosabb Nagybörzsöny szerencséje, hogy a Börzsöny északi oldalán fekszik, így a fővárosból és környékéről érkező turisták már lusták elautózni odáig. Pedig ideális túrakiindulópont a kedves hangulatú, hegylábi település. Itt is választhatunk, hogy leolvassuk az igazolókódot az utcai tábláról, vagy bemegyünk pecsétért és némi tápanyagért a Malomkert étterembe. Igazolás után eltesszük magunkat másnapra az előre lefoglalt szálláshelyen.

A Nagy-Galla kúpján

A másnap reggel ismét kisbolt-látogatással indul, a megvett kolbászt, töpörtyűt, paprikát, kenyeret pedig már a hegyen, egy rönkbútorral berendezett erdei pihenőhelyen fogyasztjuk el. A Börzsönyi Kék ismét egy völgyet követ, név szerint a Farkas-völgyet, ami szép egyenletesen emelkedik fel a Kis-Koppány és a Nagy-Koppány közötti Koppány-nyeregbe. A Nagy-Koppány ez egyik legszebb kilátópontja a Börzsöny nyugati felének, érdemes külön túrát szervezni rá (hogy milyet, azt ebben a túraajánlóban írtam le), de ezúttal nem mászunk fel rá, mert szemben emelkedik az alig 50 méterrel alacsonyabb Széles-hegy, amire amúgy is fel kell mennünk.

Fent: a Nagy-Gallán, lent: a Fekete-sár tava – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor Fent: a Nagy-Gallán, lent: a Fekete-sár tava – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor
Fent: a Nagy-Gallán, lent: a Fekete-sár tava – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor

A hegy előtt még egy nagyszerű pihenőhely van, a Fekete-sár nevű zsombékos-mocsaras kis tó. Napsütésben nincs is jobb annál, mint leheveredni a dús fűre a partján, és szunyókálni egy rövidet a bogarak zümmögésére. A Széles-hegy tetején is van egy gyepes rész, ami szép kilátást ígér, de felérve megállapítható, hogy nyomába sem ér a Nagy-Koppány, vagy következő állomásunk, a Nagy-Galla panorámájának.

A szép, kúpos formájú Nagy-Galla csak 479 méter magas, de meredeken leszakadó déli oldala kellemes térélménnyel ajándékozza meg azt, aki a Börzsönyi Kékről letérve, megmássza a csúcsra vezető 250 méteres, 10 perces kitérőt. A Nagy-Galla a Börzsöny nyugati szélének utolsó magas hegye, ezért nyugati és déli irányban messzire el lehet látni róla zavartalanul. A hegység belseje felé nyíló panorámája is ott van a szeren. Épp ezért elég népszerű, aránylag sűrűn látogatott hely, kis sziklagyepes csúcsplatóján szinte majdnem minidig van valaki.

A Nagy-Galláról megkezdjük a Szobig tartó hosszú ereszkedést a kisebb hegyek közötti erdős völgyekben. Az egyik pihenőnél szerszámos-kamraszerű kis épület áll: a Bakancsos-kunyhó menedéke. A Zuvári-hegy alatt az egykori Brjeska-bányai kisvasút kanyargó töltésén csikorog a bakancs: a síneket ugyan felszedték, de a köves pálya vonala még teljesen felismerhető. Legalább egy kilométert sétálunk rajta.

Fent: Kajla kisvonat, lent: a resti – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor Fent: Kajla kisvonat, lent: a resti – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor
Fent: Kajla kisvonat, lent: a resti – Fotó: Martiskó "Amerika" Gábor

Lejjebb, a Damásdi-pataknál felbukkan a fák között Kajla, a Szob és Nagyirtáspuszta között közlekedő erdei kisvonat, és kényelmesen elcsihog mellettünk. Kiérünk az erdő és földek határán álló Sukola-kereszthez, és az út végét szántók, legelők, tehenek mellett ballagva tesszük meg. Szobon hol is végződhetne máshol a túra, mint a pályaudvari Restiben, ahol a hideg sör mellé megkapjuk teljesítőfüzetünkbe az utolsó pecsétet is.

A 66 kilométeres túra három nap alatt egyáltalán nem fárasztó. A nagybörzsönyi és a bernecebaráti megállással nagyjából három egyenlő nagyságú szakaszra lehet bontani. A 20 kilométeres szakaszokat 6-7 óra alatt még a kevésbé jó kondiban levő túrázók is kényelmesen megjárják.

Nagyítható térkép ide kattintva:

A Börzsönyi Kék természetesen megtehető kettő plusz egy, vagy akár három külön napon is, csak akkor az oda- és a hazautazás megszervezése kicsit bonyolultabb. A szállásköltség egy főre kijön 8-10 ezer forintból, pláne ha turistaházban szállunk meg, az étkezést is meg lehet olcsón úszni a kisboltokban vásárolva, néhány vendéglőt beiktatva.

További telexes túraajánlók ide kattintva >>

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom